Harry korán kelt, hogy még Tony érkezése előtt előkészítse a terepet a verandának. Kisiklott a puha pezsgőszínű ágynemű alól, és a fürdőbe sietett. A pálcájáért visszament a hálóba, és megállt a fekete virágmotívumos kovácsoltvas franciaágy lábánál.

-         Harry nincs még túl korán?- Hermione álmosan felpislogott rá.

-         De igen. Aludj csak, én megkezdem az előkészületeket- a kovácsoltvas támlára támaszkodva lehajolt hozzá és arcon csókolta. Hermionét megcsapta Harry arcszeszének illata, és halkan felsóhajtott mire Harry torokhangon felnevetett.- Most tényleg sietek - duruzsolta és lobogó talárral kilépett a folyosóra. Hermione megpróbált visszaaludni, de a férfias arcszesz illata már teljesen kiverte az álmot a szeméből. Lemondóan ő is kikászálódott a meleg ágyból, és az éjjeliszekrényről leemelt pálcájával háta mögé mutatva beágyazott. Ránézett a faliórára. Még csak fél hat. Mh. Ez az építkezés elég kimerítőnek ígérkezik.

-         Dobby!- szólította a manót, aki egyetlen pukkanással a szobában termett.- Hozz nekem egy csésze kávét!

-         Azonnal - Hermione megmosakodott és a szalonjába visszaérve, már az asztalán gőzölgött a kávé. Csészealjjal együtt felemelte, és az ablakhoz sétált. Kávéját kortyolgatva figyelte, ahogy Harry a ház előtt pálcájával sorra megbűvöli az ásókat, hogy egyenletesen kiássák a ház előtti verandának az árkot. Amint ezt elrendezte, a feljáró két oldalára is irányított egy-egy ásót. A feladatuk a föld megmozgatása volt. Hermione elmosolyodott. Tudta mit tervez Harry. Sokszor látta a feleségét a földszinti és az emeleti szalon ablakánál állni. A ház előtti rész elég kopárnak tűnt eddig, és most be akarta ültetni rózsatövekkel, hogy ha Hermione kinéz, akkor a színes virágokra lásson. Hermionét nagyon meghatotta ez a kedves gesztus, pedig Harry nem is említette neki, de tegnap látta, hogy Harry a rózsatöveket oldalt a garázs melletti kerti raktárba hurcolja. Hermione a földszint felé haladt a lépcsőn, amikor összetalálkozott Dobbyval, így a kezébe nyomta üres kávéscsészéjét. A kavicsos feljáróra már rásütött a koratavaszi napfény. Igazi napsütéses hétvége ígérkezett és ez frissítőleg hatott Hermione hangulatára is. A raktárba igyekezett Harry után, és kérdő tekintetére csak csípőjével meglökte Harryét és segített neki a rózsatöveket kihordani. Együtt nekikezdtek a tavaszi virágültetésnek. Harry meglazította az ásóval még egy kicsit a földet és Hermione a gödörbe helyezte a rózsatövet. Harry rálapátolta a földet, és Hermione megöntözte. Így haladtak a kavicsos feljáró mellett.  Vidám kacagást hallottak a bejárat felől. Felnéztek. Jamie állt az ajtófélfába kapaszkodva és őket nézte.

-         Anya! Apa!- Hermione felegyenesedett és Harryvel összenézett. Először nem értette min nevet a kisfiú. Aztán felfogta, mit láthat Jamie, hogy mindketten enyhén sarasan, összekuszálódott borzas hajjal hajlongnak a növények között és erre ő is felnevetett.

-         Ritkán látni minket ilyen fölöttébb házias tevékenységet folytatva nem igaz?- kiáltotta oda nevetve Hermione, mire a kicsi odaszaladt hozzájuk.

-         Jamie össze fogunk koszolni!- figyelmeztette Hermione. De Harry felkapta a fiát és meglengette a levegőbe. A kicsi visítva élvezte a reptetést.

-         Tessék most már te is saras vagy - Harry ujjával a kicsi orrára kent egy keveset, mire Hermione szúrós szemmel nézett rá, Harry pedig felnevetett. Hermione orrához is hozzáérintette az ujját, amit Jamie kitörő viháncolással és nevetéssel fogadott.

-         Nagyon vicces - tette csípőre a kezét Hermione. De az ajka már mosolyra húzódott. Harry közelebb hajolt hozzá és lágyan megcsókolta.

-         Apa, apa!- húzogatta Jamie apja talárját.

-         Ne zavarj most!- dünnyögte fiára nézve.- Nem látod, hogy el vagyok foglalva?- kacsintott Hermionéra.

-         Éhes vagyok. Menjünk enni - csivitelte.- Nassy is éhes láttam rajta.

-         Ó igazán?- vonta fel szemöldökét Harry .- Akkor hitvesem nincs mit tenni. Hívnak a szülői kötelességek - karjára ültetve Jamiet a ház felé indult. Jamiet az étkező asztalhoz ültette, amikor Hermione Nassyval az ölében beérte őket.

-         Még mindig nem mosakodtatok meg? Így nem ülünk asztalhoz- zsörtölődött Hermione és pálcáját előbb Jamiere, majd Harryre lendítve letisztította őket.- Na így már jobb - elégedetten eltüntette pálcáját. Kitöltötte a teát Nassynek, és figyelte, ahogy a kicsi két kezébe fogva iszik belőle.- Ne borítsd olyan erősen, mert magadra fogod önteni!- szólt rá Hermione és a pirítósát kezdte vajazni. Jamie már a lekvárba mártotta kanalát és lelkesen kanalazni kezdte.

-         Jamie mértéket is tarthatnál, ha teleeszed magad lekvárral, akkor mást nem tudsz enni - nézte Harry a fiát.- Milyen lekvár ez?

-         Meggy - törölte meg Nassy arcát egy szalvétával Hermione.- Még anyám rakta be.

-         Azokból még mindig van? Én azt hittem Jamie rég felfalta mindet.

-         Ezeket eldugtam a kamrában, de Dobby megtalálta nekik - nézett a konyha felé Hermione rosszallóan. Harry félbevágott majd megvajazott egy croassant elvette Jamietől a lekvárt és azzal is megkente, s fia kezébe adta a péksüteményt.

-         Akkor több hónapot édesanyád csodás lekvárja nélkül kell leélnünk. Jamie nem fogja túlélni.

-         Szerintem sem - a lekváros üveget eltüntette egy álcázó bűbájjal.- Úgyhogy most már mértékkel - Harry csak rávillantotta szemüvege mögül zöld szemeit és közben tejet töltött a teájába.

-         Potter uram - Dobby jelent meg Harry mellett.- Megérkeztek a manók és a vendég.

-         Helyes - Harry kiitta a teáját, és még két falatot harapott a pirítósából. Kisietett az érkező elé. Hermione jól hallotta a nyitott ajtón át beszűrődő mély férfihangokat.

-         Látom ültettél rózsákat.

-         Próbálkoztam velük.

-         Mi ez? Szerelmi vallomás?- Tony hangjában mosoly bujkált. Hermione visszatartotta a lélegzetét, hogy hallja a választ. Valószínűleg Harry is megsejthette, hogy behallani a beszélgetést ezért szavakkal nem felelt. Így csak Tony láthatta az apró fejbillentést, s Harry jelezte, hogy hagyják a témát. Hermione csalódottan érzékelte, hogy a két férfi eltávolodik a bejárattól, és Harry témát vált.

-         Az árkot már megástam. Rájöttem közben, hogy nekem már nem tetszik ez a kavicsos út. Ezért arra gondoltam, hogy terrakotta kövekkel raknánk ki a feljárónkat, ugyanezzel folytatódna a három verandára vezető lépcső is.

-         A te házad a te várad Harry - hajolt meg Tony.- Ha te így akarod akkor így csináljuk. Nekem teljesen mindegy.

-         Jó. Így akarom. Nem kell Hermionénak összesároznia a cipőjét valahányszor kilép a kocsiból. Eddig mindig cuppognunk kellett az esős saras időkben itt. A veranda teteje tetőszerűen cserepekkel haladjon lefelé. Elterveztem, hogy a veranda korlátjára is virágládákat teszek, és az emeleti ablakokba is.

-         Hermione miatt?

-         Nem - torpant meg Harry.- Nassy miatt - és újra elindult.- Azt akarom, hogy a lányomnak gyönyörű virágos ablaka legyen. Hermionét igazán nem érdeklik a virágok azt hiszem. A virágládákkal pedig hangsúlyosabb a kis villánk vidéki hangulata.

-         Egyetértünk.- Mr. és Mrs Browne lebegtek a virágágyás szélén.

-         Ezer bocsánat. Elvégre az önök háza is. Teljesen megfeledkeztünk kikérni a véleményüket - nézett rájuk zavartan Harry.

-         Semmi probléma. A ház a maguké. Nekünk is tetszik, hogy derűsebb hangulata lesz. Eleonorának kifejezetten tetszenek a virágos gondolatok. Rajong a virágokért - Harry idegesen a kövérkés szellemasszonyra mosolygott.

-         Mostanában ritkán látjuk magukat - jegyezte meg.

-         Túl sokat dolgoznak. Alig vannak itthon - mondta Mr. Browne.- A gyerekekkel ellenben nagyon sokat játszunk.

-         Mégis miféle játékot?- kérdezte Harry.

-         Többnyire fogócskázunk.

-         Gondolom milyen nagy esélyük van Jamieéknek - ráncolta homlokát Harry.

-         Igaz - nevetett fel Eleonora Browne.- De jól elszórakozunk vele. De most nem zavarjuk magukat. Szép napot - azzal továbbúsztak a levegőben.

-         Nem szeretném, ha a fogadószalontól vagy a konyhától fényt venne el ez a veranda - nézte a homlokzatot Harry.

-         Melyik az északi fal?

-         Daniel szobái és a könyvtár. Bár Daniel hálója keleti lesz úgy, mint Nassyé. A dolgozószobája pedig nyugatra nézhet a hátsó udvarra, mint Jamie halója. Így nem lesz érzékelhető, hogy az északi fal az övé. Bár úgy vettem észre nem zavarja, ha nincs napsütés a szobájában. „Teljesen Malfoy”- tette még hozzá gondolatban az utolsó mondatot.

-         Jó, a manók a gyerekszobákon dolgoznak fent az emeleten. Mi pedig megkomponáljuk a verandát. Megegyeztünk?- vette elő a tervrajzot Tony. Harry csak biccentett és nekiláttak a munkának. Hermione a délután folyamán többször is kinézett a férfiakhoz. Vitt nekik szendvicset, és időnként Harryvel megbeszélte az elképzeléseit. Egyeztettek, vagy elvetettek javaslatokat. Olyan melegen sütött a nap, hogy a hátsó kertbe vitte a gyerekeket, és leterített hosszú pléden hagyta játszani őket. Így nyugodtan moshatott, a ruhákat pedig kiteregethette a meleg napsütésre. Nem hiába, a mugli szokásokat nem tudta levetkőzni magáról. Még mindig benne élt, hogy otthon ugyanezt látta, és szerette nézni, ahogy fújja a szél a hófehér lepedőket. Harry zajtalanul lépdelt a pázsiton és hasra feküdt Hermione mellett a pléden. Hermione ekkor kapta fel a fejét, addig a gyerekeket figyelte, akik békésen játszottak egymással.

-         Mik ezek?- mutatott Harry a kifeszített zsinórokon száradó ruhákra.- Beidegződött rossz szokás?

-         Olyasmi. Tudom, hogy simán megszáríthattam volna őket a szárítóbűbájjal, de…- Hermione elhallgatott és a napsütötte világos ruhákra nézett.

-         Teljesen úgy érzem magam, mint a Privet Driveon- könyökölt fel Harry.- Bár mégsem. Azt hiszem Petunia is szárítógépet használt.

-         Szólj, és beszedem.

-         Hagyd csak - keze végigsiklott Hermione derekán.- Olyan mint egy mosóporreklámban. Tetszik - Hermione pajkosan Harry kezére csapott és felszökkent.

-         Jamie! Bemegyünk, szedd össze a játékokat!- a dombok mögött valóban ekkor bukott le a nap, hűvöset hagyva maga után. Hermione egy öles fonott kosárba kapkodta a ruhákat és eltüntette a kifeszített madzagot. Harry felemelte a kislányát Dobby pedig csettintéssel összehajtotta a plédet. Jamie Hermione kezét fogva lépkedett közöttük. Így haladtak négyesben egymás mellett a hátsó terasz felé. Nyugalom és béke honolt körülöttük. Semmi sem zavarta az idilli harmóniát. Most végre úgy érezhették igazi családot alkotnak, egy normális családot. Messze volt már az emléke is, hogy egy jóslat miatt házasodtak össze. Vacsora után Harry kezdte a fürdetést Jamievel.

-         Ne visongj!- szólt rá Harry a fiára.- Ne forgasd már ide-oda a fejed, így nem tudom megmosni a hajad! Csípni fog!- Jamie végre engedelmesen hátradöntöttet a fejét, s Harry gyorsan leöblítette a habot a kisfiú fekete fürtjeiről. Gyorsan kiemelte a fürdővízből és körbetekerte a fehér fürdőlepedővel. Határozott mozdulatokkal végigdörzsölte a kisfiút és ráadta a fürdőköntöst. - Jöhettek!- kiáltott ki Hermionénak, aki be is lépett a fürdőlepedőbe bugyolált Nassyvel.

-         Melegváltás - Hermione kinyitotta a csapokat, hogy teleengedje a kádat. Harry lefektette Jamiet, és utána a könyvtárban keresgélt a könyvek között. Amikor zuhanyzás után belépett a hálóba Hermione a kovácsoltvas ágytámlának döntött párnájának vetve hátát irogatott.

-         Milyen új könyvben mesterkedsz már megint?- vette le a hálóköntösét, és ő is megigazította a párnáját.

-         Csak bevezetőt írok a manójogok könyvemhez - Hermione fel sem pillantott a pergamenről. Harry felütötte az aurorok kézikönyvét és belelapozott. A feketemágia használatának kivételes esetei fejezetet kezdte áttanulmányozni. Mellette Hermione erőszakos satírozással húzta át a szavakat, és szélsebesen írta az újabb gondolatait. Harry a paragrafusok felfoghatatlan szövevényén fennakadva újra és újra ugyanazokat a sorokat volt kénytelen olvasni. Ha jól emlékezett vissza aurorképzős éveire ezeket a jogi szövegeket a vizsgára is képtelen volt megtanulni. Most azonban nem ártana felfogni, hogy mint auror pontosan milyen lehetőségei vannak ezen a téren. Mert ha a feketemágiához  fordul, akkor előbb utóbb saját hivatása által fennálló akadályokba fog ütközni. „ Minden aurornak bizonyos el nem idegeníthető jogai vannak az önvédelemre. Ezen jogok részletes ismertetése a minisztérium által kiadott mindenkori jogi törvénykönyvben foglaltatnak, melynek 9.987. cikkelyének 3. §- ban megfogalmazottak alapján, az auror fekete mágiát csak kivételes és rendkívüli, a jogi törvénykönyv szabályainak, és rendeleteinek betartása mellett csak indokoltan és minisztériumi törvényszék által elfogadott és engedélyeztetett módon, aláírásokkal érvényesített úton alkalmazhat…” Harry szemhéjai fokozatosan elnehezültek, és hirtelen nyomta el az álom. Csak arra ébredt fel, hogy a vaskos kötet kiesett a kezéből és hangos puffanással landolt a földön. Harry lenyúlt érte és az éjjeliszekrényre tette, levette a szemüvegét, s egy utolsó mozdulattal lekapcsolta a feje fölötti éjjeli lámpát, hagyta, hogy szemére boruljon a sötétség. Az éjszaka közepén, ahogy megfordult az ágyban érzékelte, hogy még ég a másik oldalon a lámpa. Álmosan hunyorogva kinyitotta a szemét. Hermione felhúzott térdén írta a sorokat.

-         Hermione!- szólt rá rekedtes hangon Harry.- Most már feküdj le.

-         Mindjárt csak ezt még befejezem - hadarta Hermione. Harry a takarót vállára húzva hátat fordított Hermionénak, és lehunyta a szemét. Az ágy másik végéből érkező halvány fény azonban átszűrődött lehunyt szempillái mögé, és ami eddig nem zavarta, most már kifejezetten kezdte bosszantani. Nem jött álom a szemére. Mélyeket lélegezve várta, hogy elaludjon. A derengő fény már nem hagyta. Várta, hogy Hermione mikor fejezi be az írást, de nem történt meg.

-         Hermione. Oltsd már le a villanyt!- szólt enyhén oldalt fordulva Harry.

-         Mindjárt.

-         Most.

-         Mondtam, hogy még ezt be akarom fejezni - emelte meg a hangját Hermione.

-         És ha reggelig nem fejezed be, itt égeted felettem a lámpát?- dörrent fel Harry. Hermione nem felelt csak pennájával karcolta a papírt még gyorsabban. Harry egyre türelmetlenebbül várakozott, de Hermione láthatóan nem kívánt lefeküdni.

-         Aludni szeretnék!- dühöngött Harry.- Oltsd el a lámpát! Ne kelljen még egyszer mondanom!- Harry várt egy percet, de semmi nem változott.- Hermione!- Hermione erre mérgesen lecsapta a kapcsolót és csapkodó mozdulatokkal az éjjeliszekrényre dobálta az öléből a pergameneket. Nagy mozdulatokkal becsúszott a takaró alá, és Harrynek hátat fordítva dühöngve magára húzta a takarót, ezzel lerántva Harryről. Harry visszahúzta. Hermione megint megrántotta a takaró szélét.

-         Ne rángasd le rólam!- morgott rá Harry.

-         Te ne rángasd le rólam!- csattant fel Hermione. Erre Harry heves mozdulattal az éjjeliszekrényen kitapogatta a pálcáját és egyetlen intéssel kettészakította a takarót.

-         Megőrültél?!- hápogott Hermione az ágy végéből.- Ez egy értékes koboldhímzésű takaró volt. Nem is lehet rendbe hozni. Nézd meg, mit tettél vele!- ült fel az ágyban Hermione. De Harry nem fordult meg, csak az éjjeliszekrényre ejtette a pálcáját.

-         Aludjunk - mormogta Harry mérgesen.

-         Hogy tudnék elaludni, amikor tönkretetted az egyik legértékesebb hozományom?- Hermione hangja elcsuklott a sírástól.- Az esküvőnkre vettem…- Hermione csendesen pityeregve visszahanyatlott a párnájára. A forró könnyek patakokban öntötték el az arcát végigáztatva. Egy idő után hallotta, hogy a mellette fekvő egyenletes mély szuszogással alszik. Sokáig nem tudott elaludni. Most tényleg nagyon idegennek érezte Harryt. Mérhetetlen intenzitással tört rá a magány. Várta, hogy talán bocsánatot kér, de nem történt meg. Harry nem is sejtette milyen sokat jelentett Hermionénak a takaró, amit egy eldugott kiegészítőkkel teli boltban vásárolt az esküvőjük délelőttjén. Amikor a jövőt várva elképzelte közös ágyukat, rajta ezzel a pezsgőszínű zöld levelekkel díszes takarót. Amit egyetlen pálcaintéssel Harry teljesen tönkretett. Egy varázslat sem hozhatja eredeti állapotába. Érezte, hogy valami most visszavonhatatlanul eltört benne. A fájdalom szorította össze a szívét, s érezte, ha ez a seb a lelkén be is gyógyul, nem fog eltűnni. Nem is tudta mi fájt neki jobban. Hogy Harry elszakította a számára lelkiekben fontos anyagot, vagy az, hogy mindezért nem is mutatott megbánást. Nem is tudta megbeszélni vele, s ő ezt szerette a legkevésbé. Ha valamit nem beszélhetett meg, és nem oldhatott meg még ott és akkor. Már hajnalodott, amikor sikerült álomba sírnia magát.