A középkori falak mentén fáklyák hosszú sora világította meg a díszterem végeláthatatlan
 zöld damasztabroszos étkezőjét. Az asztalfőn Pansy mélyzöld ünnepi talárjában egy fejjel
 a többségtől kiemelve engedte, hogy a manó teletöltse ezüstserlegét. A tizenöt fogásos 
vacsorát királyok is megirigyelték volna az egybegyűlt halálfalóktól. Az emelvényen
 Pansy balján Draco, jobbján Voldemort foglalt helyet. Az emelvény közvetlen közelében
 Voldemort felől Lestrange-ék Draco felől Malfoyék ültek. Pansy arisztokrata
 kimértséggel fogyasztotta már a hetedik fogást. Az őzhús soha nem tartozott kedvencei
 közé, s ezért egyetlen intéssel leszedette a tálalást. Azonnal eltűnt a teljes asztalhosszról a
 felszolgált őzhús és megjelent a következő fogás. A vendégek halk morajában egy-két
 zsörtölődő hang is megjelent, hiszen az őzhúsból még alig két falatot ettek. De minden
 fogás cserélődött, ha Pansy végzett vele, s az asztalon egyszerre váltották a tálakat. A
 halálfalók időnként futó pillantásokat vetettek az asztalfőn ülő hármasra.  Pansy
 leeresztett szemhéjjal Voldemort felé billentett fejjel hallgatta a hűvös sziszegő
 mondatokat. Időnként végighordozta tekintetét az asztal mellett ülőkön, akiket legalábbis
 innen láthatott. Szemében mintha közöny és unottság ült volna, legalábbis
 arckifejezéséből erre következtettek. Akkor mégis miért ez a nagy fogadás?  Az
 ínycsiklandozó ételek, minden arra utalt, hogy a Malfoyok ismét megmutatják, hogy felül
 tudják múlni önmagukat. Rájöttek, hogy Voldemort és Pansy mimikáját figyelve semmire
 nem fognak rájönni, ezért Dracot kezdték figyelni, akire szintén jól rá lehetett látni, hogy
 kiemelkedett egy fejjel felettük. Draco Malfoy azonban most is a szokásos gúnyos
 arckifejezésével fordult apja felé, mintha csak utánozni akarná annak kemény
 arcvonásait. Narcissa szokásos jéghegybe faragott vonásaival hűvös szemeit nővérén
 nyugtatta. Az egész család a nyugalom és a közöny álarcában jelent meg a díszvacsorán.
 Ez pedig csak tovább izgatta a halálfalókat. Pansy nem engedte, hogy bármely fogásból is
 mértéktelenül fogyasszanak. Rezzenéstelen intéseire cserélődtek a tányérok és tálak. Már
 a desszertnél tartottak, és a kellemes jóllakottságtól pilledve üldögéltek az asztal előtt. 
Pansy érzékelte, hogy az izgalom elült, és mindenki átadta magát a bódító 
elégedettségnek. Gúnyos mosollyal belekortyolt a serlegében gyöngyöző borba és szólásra 
emelkedett. Egyszerre hallgatott el az apró neszezés. Mindenki kíváncsi tekintettel Pansy 
felé fordult. Voldemort és Draco is előreszegezve a tekintetét a levegő egy pontját 
szuggerálva ült mellette. Pansy jobbra majd balra végigfuttatta tekintetét és tisztán csengő
 erős hangon megszólalt.
- Barátaim. Bizonyos vagyok benne, hogy érzitek már, közeledik az idő, amikor először 
indultok harcba az én irányításommal. Így van. Döntöttem. Az első közös harcunk mához
 kilenc napra lesz - mély morajlás futott végig a termen. Pansy hagyta, hogy a hír elüljön. 
– A helyszínt pedig igazán kedvetekre választottam. Az általunk csak Mindenki Kertjének 
becézett erdőségben mérjük össze erőinket. A szembenállókat értesítettem a helyszínről, 
és időpontról. Kimagasló tudásotokat és ravaszságotokat várom el az ütközetben.
Céljainkat soha ne veszítsétek szem elől!- Pansy oldalt fordítva fejét Dracora nézett, aki 
egyetlen pálcalendítéssel tett eleget a kérésnek. Voldemort is felemelkedett és Pansyval 
elvonultak megnyitni a táncot. 
- Pansy Malfoy!- sziszegte hidegen.- Maga is ért ám a nagy bejelentésekhez.
- Hízelgő, a megállapítása.
- Már mindenki azt hitte tévedett, és nem lesz bejelentés.
- Szeretem látni az arcukon a megrökönyödést. Bár legközelebb tényleg el kellene
 játszani, úgy, hogy nem lesz semmi fontos esemény mögötte.
- Jól választott?
- Kételkedik?
- Mit gondol?
- Hogy kételkedik - bólintott Pansy a többieknek, és Voldemort kezét elengedve intett, 
hogy kapcsolódhatnak a táncba.- Maga szerint sokkal ideálisabb lett volna, a 
tizenharmadik napra kitűzött időpont.
- Néha tényleg meglep, hogy ismeri a stratégiámat.
- Nem tetszett az az időpont.
- A saját önzősége miatt.
- Lehet - Pansy kissé megemelte a fejét.- De a mostani időpont ideálisabb nekem. 
- De csak magának.
- Nem lesz gond. Tökéletesre akarom.
- A maga belépője az lesz, de a többieké?
- Nem lesz gond. Bízzon bennem.
- Én bízom magában. Különben nem magát jelöltem volna ki. De vigyázzon, a saját
 érdekei nem mindig kedveznek a nagyobb érdekeinknek.
- Majd figyelek - Egyezett bele Pansy. Voldemort meghajolt és egy szemvillanással
 engedte, hogy Draco lekérje a feleségét.
- Pökhendi állat. Miért mindig ti nyitjátok a táncot!- dohogta Draco.
- Talán, mert ő az, aki azzá tett, ami vagyok.
- Teljesen mindegy. Amióta kineveztek már nem táncolunk annyit mint régen.
- A vezetőtök nem táncikálhat egész este, mint egy első bálozó csitri.
- Tőled távol állt bármi csitriség. Na kivéve a roxforti éveket, akkor tökéletes csitrit
 játszottál.
- Köszönöm. Ha megbukom, mint aranyvérű hatalomgyakorló legalább csatlakozhatom 
egy színtársulathoz. Igazán megnyugtató.
- A feleségemet akarom.
- Előtör belőled már megint a híres Malfoy birtoklási vágyad?- kérdezte unott szemekkel.
- Voldemort nem is tudja milyen az. Ő sosem birtokolt egy nőt.
- Valóban. A gúnyos megjegyzések, sértések, amikkel egy feleséget illetni csak lehet: ez
 mind a te szakterületed. Voldemort  minden ilyentől távol áll.
- Igen. De utódai sincsenek.
- Micsoda kiváltság!- nézett rá Pansy tettetett csodálkozással.
- Tessék erről beszélek - dünnyögte Draco, amikor meghajolva elengedte Pansyt. A nő 
nem is figyelt rá, a szétnyíló sor között lesétált a tánctérről. A magaslati trónushoz 
húzódott, s közönyös arckifejezéssel leült a bársonyszékre. Keresztbetett lábbal hátradőlve 
figyelte a táncolókat. Narcissa és Lucius kecses eleganciával forogtak. Olyan mértékben
 élvezték kiváltságos helyzetüket és hatalmat, amennyire csak tehették. Az ő vállukra nem 
nehezedett a sötét oldal fekete gyémántja, amely Pansy törékeny vállain nyugodott. Bár 
mindenben támogatták őt, a végső döntéseket neki kellett meghoznia, ami nagy lelki erőt
 és energiát követelt tőle. Vékony pántos zöld bársonycipőjének az orra kivillant a 
szoknya alól, s Pansy apró lengésekkel követte a zene taktusát. Megakadt a szeme 
Pitonékon. 
- „Beszélhetnénk?”- jött a kérdés, ahogy a szemkontaktust felvették.
- „Nyugodtan. Jöjjön fel.”
- „Nem. Az emelvény előtérben van. Nem akarom, hogy feltűnjön.”
- „Rendben. A bevonuló lépcsőm alja felé tartok. Ott találkozunk”- a férfi csak bólintott.
 Pansy komótosan felemelkedett. Könnyed kézlengéssel végighaladt a táncolók mellett a
 fal mentén a közös bevonuló lépcső felé. Amint az oszlophoz ért, már Piton is ott volt.
- Elolvasta a levelet?
- Igen. Nagyon ötletes volt.
- Ne kínozza tovább!- Pansy a férfi válla fölött elnézett a lépcső tetején álló alakra. Draco
 sietett éppen le, de ahogy meglátta, hogy Pansy látja, megállt. A sötét lépcsőforduló 
nyitott ablakán keresztül beszűrődött a holdfény megvilágítva a férfi szőke haját. Draco a 
korlátra helyezte kesztyűs kezét és szürke szemeivel végigmérte feleségét.
- Nem áll szándékomban.
- Akkor csökkentse a méreg erejét.
- Egyszerre nagyon a védelmébe vette!- Pansy futólag Piton fekete szemeibe nézett, de
 aztán ismét visszanézett a lépcsőn állóra. Elgyengült, a férfi pillantásától. Mesterien
 képes volt megjelenésével hatni. Pansy most is elnézte a férfi tökéletes tartását és 
szépségét. Élvezte, ahogy így messziről méregetik egymást. 
- Képes csökkenteni már mondtam.
- Elfelejtettem - szeme visszatévedt Pitonra, majd ismét elnézett a válla fölött.
- Ha nem foglalkozik vele, akkor nem tud megjelenni a küzdelemben.
- Gondom lesz rá - bólintott megigézve Pansy. Érezte, hogy ajka már kiszáradt, ahogy a
 férjét mustrálta. 
- Miért nem vele beszélget most, ha ennyire nem tud elszakadni tőle?- jegyezte meg
 gúnyosan Piton.
- Tessék?- fordította a szemét ismét Pitonra.
- Egész beszélgetésünk alatt a hátam mögött álló Dracot fürkészi – mondta Piton meg sem
 fordulva.
- Honnan tudja?
- Pansy. Már a Roxfortban is ezt csinálták. Nem tartom föl - Piton ellépett előle. Pansy
 megbabonázva nézte, ahogy Draco laza léptekkel lesiet hozzá.
- Pansy. Csukd össze a szád!
- Zárva van a szám. Egyébként neked kellene összekaparnod magad a földről.
-         A férjed vagyok, nem kell úgy nézni, mint egy elérhetetlen zaftos húst. Bármikor
 megkaphatsz - mosolyogva Pansy füle mögé simította a barna tincseket. Pansy
 dühösen megrázta a fejét, hogy visszahulljon a haja a fülére.
-         Képzelődsz!- sziszegte.
-         Dehogyis. Belegondoltál már? Több éve házasok vagyunk és még mindig képesek
 vagyunk így nézni egymásra. Mi lehet a titkunk?
-         Talán, hogy mindketten utáljuk egymást?- húzta el a száját Pansy.
-         Be kell vallanom tényleg elég durvák vagyunk egymáshoz. De hát mit lehet tenni, ha a 
gúny, a közöny, sértés az életünk?
-         Kölcsönösen gyűlölni egymást?- mosolygott gonoszul Pansy. Draco viszonozta a 
mosolyt.