Harry Ron előtt haladt a kis betonozott lépcsőfeljárón. Barátja kinyitotta neki a fehérre festett kovácsoltvas kerti ajtót. Harry kilépett és Ron a kerítés másik oldalán maradva visszareteszelte az ajtót. A kerítésfokok között a vízszintes vasra támaszkodott mindkét karjával, kézfejeit az utcára csüngetve. Az egyszerű Turner-sárgára festett földszintes kertes ház előtt virágok rendezetlen színes kavalkádja fokozta a színek  okozta zavartságot.

-         Akkor megbeszéltük - nézett szét Harry a kis utcában. Ron csak vörös üstökét lengette válaszként, és a kerítésnek dőlve bágyadtan a lenyugvó napba nézett.

-         Holnap találkozunk. Korán kell kelnünk.

-         Az biztos, de jobb is mint ha a hőségben kellene megütközni velük.

-         Az igaz. Remélem kilencig befejezzük, a nyarunk nagyon meleg most.

-         Nem hiszem, hogy addig húzódna. Hajnal fél négytől - Harry visszanézett a sárga épületre.- Megleszünk egy-két óra alatt.

-         Biztos, hogy Ginny is jön?- ásította el magát Ron. Harry csak megbillentette a fejét.- Miért engedted neki? Megtilthattad volna. Azt hittem rád számíthatok.

-         Ha jönni akar, úgyis jön. Nem fogok vitatkozni vele. Felnőtt már el tudja dönteni mit akar.

-         A vesztét.

-         Ne aggódj Ron, rajta tartom a szemem.

-         Ühüm - Ron mindent értőn nézett Harry világosan villanó zöld szemébe.

-         Akkor együtt menjünk? Hajnal kettőkor találkozunk nálunk.

-         Együtt. Ginny is tőletek jön?

-         Hát persze - Harry lába közé kapta a seprűjét.- Próbálj aludni, már nem sok időd maradt – Ellökte magát a földtől és már el is tűnt Ron szeme elől. Ásítozva visszabotorkált a házba és az ágyra dobta magát. Éjfélre oda kell érnie Harryék. Harry csak a rózsabokrok szélénél fogott talajt és azonnal besietett a házba. A szalonban Ginny várta.

-         Máris itt?- lepődött meg Harry.

-         Én is örülök, hogy látlak Harry - mosolygott Ginny mélyvörös haját hátralendítve.

-         Hermione?- futtatta Harry végig a tekintetét a földszinten.

-         Fent alszik.

-         És te miért nem pihensz egy kicsit? Ha már mindenáron elmenekültél otthonról.

-         Nem vagyok fáradt.

-         Nem hiszem - vetette ellen Harry, és kedvenc foteljébe süppedt. Dobby azonnal megjelent és tálcán szendvicset szárazsüteményt és kávét hozott. Harry hálásan ölébe emelte a tálcát, és nekilátott a falatozásnak.

-         Ronnál voltál nem?- figyelte a mohón étkező Harryt.

-         Igen.

-         Nem kínált meg semmivel az a mamlasz?- ült le a kanapéra Ginny.

-         Luna nincs otthon. Gondolom Ron meg ilyesmivel nem foglalkozik, hogy kifogynak otthon a készletek.

-         Jellemző. Olyan mint egy kisbaba - játszadozott Ginny egy vörös tincsével. Harry váratlanul fuldokló köhögő rohamban tört ki. Kapkodó kézzel a zsebébe nyúlt és a kis üvegcséből a szájába cseppentett. A roham azonnal elmúlt.

-         Milyen gyakoriak?

-         Kifejezetten ritkák. Mint az elején. Naponta három-négy. Már teljesen megszoktam - Harry ismét ölébe vette a tálcát és folytatta az étkezést.

-         Nyomás az ágyba!- szólt rá Harry, miközben a szalvétával törölgette a száját. Ginny kérdő kacér pillantást vetett rá. Harry azonban nem reagálta le. Inkább a talárjáról kezdte lelkesen sepergetni a morzsákat.

-         Nem vagyok álmos már mondtam. Sőt. Kifejezetten izgatott vagyok. Ilyenkor nem tudok aludni - legyintett Ginny és pillantását a kristálycsillárra fordította. Harryben ismét felvetődött, hogy tessék már megint kibukott. A túlzott hasonlóság. Ő is képtelen lenne most aludni. Túl felfokozott idegállapotban van most.

-         Lehet, hogy nem is lesz harc. Lehet Pansy Malfoy betegségre hivatkozva lefújja - vetette fel Ginny.

-         Nem olyan. Szerintem nem mondja le. Esetleg Dracot bízza meg a vezetéssel. De a harc meglesz - felállt és a polcról leemelt egy sötét bordós doboz.

-         Varázslósakkozzunk - kettejük közé az asztalra helyezte a dobozt.

-         Benne vagyok - Ginny lelkesen a kanapé szélére csúszott. Már a második játszmánál tartottak, amikor az ajtóban felöltözve megjelent Hermione.

-         Látom, jól szórakoztok. Mintha nem is csatába készülnénk.

-         Csak igyekszünk levezetni a feszültségeket - nézett fel rá Ginny. Ekkor megszólalt a bejárati csengő.

-         Ez Ron lesz - nézett a faliórára Harry.- Átöltözök én is.

-         Én is - állt fel Ginny és a vendégszobai emeletre sietett, kielőzve Harryt. Dobby nyitott ajtót az érkezőnek, aki azonnal berontott a szalonba. Az ablaknál Hermione kortyolta a kávéját, figyelte, ahogy a hold megvilágítja az ablak előtt a rózsákat.

-         A többiek?- szuszogta kérdőn Ron.

-         Fent vannak. Készülődnek - Hermione futólag Ron kopottas fekete talárjára nézett. S a kandallóra tette a kávéscsészéjét.

-         Nyugodtnak tűnsz - állt a kandalló mellé Ron is.

-         Nem vagyok az - fürkészte a falióra lapjának mintáját Hermione.

-         Lehet mind meghalunk.

-         Elég sötéten látod a dolgokat.

-         Meghalunk és te talán nem is tudod mit érzek irántad.

-         Ron- nézett rá értetlenül Hermione.- Talán jobb, ha megnézem a kicsiket - indult el Hermione, de Ron karjánál fogva visszatartotta és a kandallóhoz szorította.

-         Tudod, mit érzek irántad, amióta ismerlek?

-         Rendben Ron - emelte mérgesen a szeplős arcra a tekintetét Hermione.- Megkíméllek a vallomásoktól. Igen tudom, mit érzel irántam. Mindig is tudtam. Megnyugodhatsz. Most már elengedsz?- nézett le a karját szorongató ujjakra.

-         Várj Hermione!- Ron egy pillanatig hezitált végül döntött. Lehajolt és Hermione szájára szorította az ajkait. Hermione azonnal kirántotta magát a karjaiból.

-         Ron megőrültél?- kiáltott rá Hermione.- Mégis hogy képzeled?- az előtér felé menekülve szembefordult Ronnal.- Hogy merészeled? Belegondoltál egyáltalán mit teszel? Harry felesége vagyok. A legjobb barátod felesége. És ez az ő háza.

-         Ó igen - Ron kivörösödve állt a kandallónál.- Mert Harry mindig mindent megkaphat. Hírnév, dicsőség, vezető szerep, és téged is megkapott. Pedig biztosan sejtette, hogy én többet érzek irántad. Mégis játszi könnyedséggel elfogadta a jóslat utáni házasságot. Szerinted nem csak bosszúból tette?

-         Harry sohasem bosszúszomjból teszi, amit tesz.

-         Ó igen. Ezt olyan emberről mondod, aki a fekete mágiához állt. Annak ellenére, hogy Auror! Belegondoltál már ebbe?

-         Igen. Képzeld én is belegondoltam. Tudom mit jelent ez. De ő a férjem.

-         Régen azt hittem talán te is kedvelsz.

-         Ron kedvellek. Mint barátot. Semmi több. Soha nem is volt semmi több. Érted?

-         Nem igaz.

-         De igen igaz. Te talán többet képzeltél mögé, de sohasem volt több. Jaj vedd már észre magad! Engem sohasem olyan férfiak vonzottak, mint te!

-         Most Krumra célzol?

-         Igen. Krumra célzok. Én nem az ilyen puhány alakokba leszek szerelmes, mint te. Akik sunyi alattomos módon lopnak csókokat, a legjobb barátjuk feleségétől. Erre a tettre hamarabb is rászánhattad volna magad és akkor nem lenne ilyen kínos megvitatnunk és tisztáznunk a dolgokat.

-         Mi az hogy kínos? Ma talán mind meghalunk és neked ez kínos?

-         Nem ez. Hanem az, hogy ezt teszed Harryvel.

-         Mert szerinted Harry nem hetyeg el Ginnyvel mi?

-         Ne légy közönséges kérlek! Nem hiszem, hogy Harry ilyeneket tenne.

-         Álszent vagy.

-         Te meg felfújt önző hólyag. Csak magadra gondolsz. Meg sem fordul a fejedben, hogy én mit érzek. Ron kettőnk között semmi nem működne érted? Gyűlölöm a határozatlan férfiakat, akik képtelenek döntéseket hozni. Kiállni és harcolni dolgokért. Nekem mindig is az erő, a határozottság kellett egy férfiban. Számomra egy férfi ettől férfi. Érted már? Ezért szeretem Harryt és szerettem Krumot. Te nem ilyen vagy. Hogy tudnék elviselni egy ilyen kutyaként utánam lihegő ölebet, mint te. Ezt most komolyan gondoltad? Ilyennek ismersz?

-         Azt hittem szereted ha tied az utolsó szó, ha te dönthetsz és irányíthatsz.

-         Szeretem. De nem azt, hogy minden szavamra rábólintanak. Hogy mindig mindennel egyetértenek.

-         Mi is veszekedtünk.

-         Igen. De nekem nem ez kell. A látszólagos elvi dolgaid fontossága. Elvek. Ah. Ezt a szót is utálom. Az egyenes határozott és tántoríthatatlan jellemet szeretem. Ezért akartam Harryt. Ez tetszik benne. Érted? Annak ellenére, hogy nem mindig értek egyet vele. De képes vagyok elfogadni. Harryt úgy ahogy van. Mert erős jellem. Van akarata, mégis engedékeny. Türelmetlen és türelmes. Figyelmetlen és figyelmes. Egyszerre. Érted. Olyan titokzatos kettősség van benne, ami megfoghatatlan és nagyon vonz benne - Hermione kétségbeesett arccal nézett Ronra. Végül a szőnyegre nézve kifújta a levegőt.- Nem szeretném, ha ez még egyszer előfordulna- utalt vissza a kandalló előtti jelenetre.- Úgy cselekedj. Tőlem nem tudja meg Harry, amit most tettél. De ha rákényszerítesz meg fogja tudni - azzal otthagyta a magába roskadó Ront. A lépcsőfordulóban futott össze Harryvel, aki végignézve a zaklatott Hermionén megkérdezte:

-         Minden rendben?

-         Igen - söpörte Hermione a füle mögé haját.- Csak a pálcámért jöttem.

-         Indulunk - Harry bevárta a lépcsőn Hermionét, és együtt értek le az előtérbe. Ginny és Ron már vártak rájuk.

-         Készen vagytok?- Harry érzékelte a Ron és Hermione közötti feszültséget, de nem tette szóvá, az viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy erősen kerülik egymás tekintetét.- Akkor indulhatunk - Harry lesietve a terrakotta lépcsőkön már intett is a garázs felé. A kocsi csendesen eléjük gurult. Még sötétség borult a tájra. De a hajnal első sugarai már megjelentek a láthatáron. Harry mellé Hermione ült. A hátsó üléseket pedig a Weasley testvérpár foglalta el. A Sommerset beli erdőség ezen szélén már gyülekeztek a híveik. Harry landolt és a többi repülő jármű, seprű és zsupszkulcs mögött leállította a kocsit. Mind a négyen egyszerre szálltak ki a kocsiból. Az erdőszélen Fred és George sietett eléjük.

-         Mindenki megérkezett?- kérdezte Harry végighordozva az embertömegen a tekintetét.

-         Ahogy figyeltük igen.

-         Biztos minden rendben lesz ezekkel az egykori halálfalókkal?- nézett feléjük kétkedve Ron.

-         Nem lesz baj - biztosította Harry. Ekkor Hermione megrántotta a talárja ujját. Harry felé fordult, és követte Hermione égre mutató karját. Az erdő fölé megküldték a csataindító jelet. Ezüstös- gyémántos jelzőszikra borította be az eget, és hullott alá. Harry válaszként a pálcáját a levegőbe emelte, és ő is felküldte a jelét. A vöröses- bordó jelzőtűzzel elfogadta a csata megkezdését.

-         Sok szerencsét mindenkinek!- kiáltotta el magát, és elsőként indult az erdő felé.- Ginny, Hermione, maradjatok együtt! Induljunk!- Harry a bozótosba vetette magát.