Harry a földszintről érkező veszekedések zajára ébredt. Többen is lehettek. Fokozatosan kinyitotta a szemét Mrs. Browne kötögetett az ágy mellé állított hintaszékben. Megigazította az orráról lecsúszni készülő szemüvegét és közben az ágyra nézett. Amint meglátta, hogy Harry felébredt arcán önfeledt mosoly terült szét.

-         Ühm. Most életben vagyok?- kérdezte zavartan Harry.

-         Természetesen Mr. Potter.- mosolygott az idős hölgy és letette a kötőtűket.

-         Ez megnyugtató. Már azt hittem a saját házamban kísértek - dünnyögte Harry.- Életben hagyott?

-         Hát nagyon úgy néz ki - lebegett mellé Eleonora Browne.

-         Hogy kerültem haza?

-         Egy fekete taláros férfi hozta.

-         Sokan voltak feketében.

-         Ó igaz is. Hát hosszabb fekete haja volt és nagyon mogorvának tűnt.

-         Piton? -Lepődött meg Harry.

-         Jaj igen - csillant fel az idős asszony szeme.- Ő volt az. Nagyon örülni fognak, hogy felébredt. Szólok is - kiúszott az ajtón, és nem sokkal utána csörtetve berontott Hermione.

-         Hogy érzed magad?- ült az ágya szélére.

-         Kifejezetten jól. Kik voltak odalent?

-         Rita Vitrol. A Prófétának akar írni. De elküldtük. Beszélni akart veled - Harry tekintete a felé hajló Hermione nyakkivágására tévedt. Már nem libegett ott a kis köves üzenőlánc. Hermione érzékelte a zöld szemek vándorlását. Kezét zavartan a nyakára tette és kigombolt ingje gallérján futtatta ujjait.

-         Levettem - mondta zavartan.- Most már úgysincs funkciója.

-         A többiek?

-         Attól függ kire gondolsz. Ginny és Ron életben van. De nagyon sokan akiket nem ismertünk meghaltak. Mugli származásúak. Csak muglik. Csaknem kétszázan.

-         Ah!- Harrynek összeszorult a mellkasa.- Ez mészárlás volt.

-         Nos igen. Nagyon annak tűnik.

-         Teljesen tudatosan. Előbb a muglikat. Igen. Pansy Malfoy figyelmeztetett.

-         És téged életben hagyott - Ginny billegett be egy tálcát egyensúlyozva.

-         Hát te is itt vagy?

-         Persze - A tálcáról egy újságot nyújtott neki.- Ez biztos érdekelni fog - Harry elvette. A hírverő volt. A rövid interjúban Pansy Malfoy nevében beszélt Draco: - Hogyan értékeli az első összecsapást?„ Nagyon elégedettek vagyunk az eredményekkel. Sikerült megmutatnunk a varázslóvilágnak, hogy komolyak a terveink, céljaink és szándékaink.” – Mekkora a veszteség? „ Az oldalunkon elenyésző. Azonban az ellenfél sorait jelentősen megtizedeltük. Én egyformán együttérzek a hozzátartozókkal, akármely oldalon is állnak. Szomorú, hogy nem tudtuk békés úton rendezni nézeteltéréseinket. Sajnos igencsak neves és jelentős varázslók nem hajlottak a kompromisszumokra. Ezt el kell fogadnunk. Az olvasóknak is.” – Mi az üzenetük ellenfeleiknek?  „Döntések és küzdelmek. Ezek várnak rájuk is a jövőben. Az első leckét megkapták, reméljük tanultak belőle. Mindenki vonja le maga a következtetéseket. Kívánom, hogy a jövőben továbbra is éleslátás vezérelje a vezetőket.” -Mennyiben közvetítette most Pansy Malfoy gondolatait?- „Minden tekintetben. A mondataim összecsengenek az ő gondolataival, és véleményével. Bármit is mondtam értékeljék úgy, mintha ő maga mondta volna.”- Harry összehajtotta az újságot és kérdőn a fölötte állókra nézett.

-         A mi oldalunkról ki mondott véleményt Rita Vitrolnak?

-         Én - vette el az újságot Hermione.- Szerettél volna te?

-         Végülis, hogy nem Pansy Malfoy beszélt így talán jobb is, hogy nem én. Ráadásul te jobban kéznél voltál.

-         A két interjú egyszerre jelent meg- Hermione az éjjeliszekrényről egy levelet húzott elő a könyvek alól.- A hétvégén Londonba megyünk. Vagy egyedül menjek?

-         Londonba?- Harry fáradtan megdörzsölte a homlokát.- Daniel. Tényleg vége az évnek.

-         Bizony. Az élet megy tovább.

A pöfékelő füstös peronon emberek tömege nyüzsgött. Csupa elsős másodikos és harmadikos kisdiák, akik a Roxfortból térnek haza. A rokonság, szülők testvérek barátok, rokonok tucatja tolongott a most keskenynek tűnő teraszon. Csomagok, mindenféle ketrecbe zárt állatok, seprűk halmozódtak fel a peronon. Hermione izgatottan nézelődött a fejek fölött keresgélve a hullámos fekete hajú kisfiút. Harry teljes nyugalommal állt mellette.

-         Harry nem is vagy izgatott?

-         Hát...

-         Majdnem egy éve nem láttuk - Hermione nem is várt választ lelkesen kerülgetve a beszélgető, üdvözlő csoportokat, nézett szét a kisfiúért.- Látod valamerre? Én még nem - Hermione lábujjhegyre állva próbálta megpillantani. Egyszerre vették észre, az átjárón kifelé tartó hosszú hullámos hajú fiút. Egy fekete loknis lánnyal beszélgetett. Egymás mellett tolták csomagjaikat, és izgatottan keresték hozzátartozóikat. Daniel, amikor észrevette őket odaintett nekik és elbúcsúzott a lánytól. Hermione meggyorsította lépteit és már karjaiba is zárta a fiút.

-         Hogy vagy Daniel? Milyen volt az utad? És a vizsgaeredmények? Hogy sikerültek a vizsgáid? Tanultál rendesen rájuk? Írtam neked, hogy előbb mindig értelmezd a kérdést, ne rögtön válaszolj rájuk. Olvasd át előbb alaposan. Így tettél?

-         Hermione! Még csak most érkezett - csitította Harry, és ő is magához szorította egy pillanatra a fiút.- Minden rendben?

-         Persze, sziasztok, örülök, hogy újra veletek lehetek - Harry szemével követte, hogy kihez közeledik a kislány, akivel eddig Daniel beszélgetett. Az ereiben megfagyott a vér. A peron oszlopának védelmébe húzódva Piton és a felesége fogta közre a kislányt. Tehát Daniel a Piton lánnyal barátkozik. Piton észrevette a rá irányuló tekintetet és alig érezhetően biccentett Harryéknek. Harry csak összeszorította a száját, de Hermione aki szintén észrevette őket, odaintett nekik. Alaina bizonytalan lépést tett feléjük, de Piton a karjánál fogva visszafogta és mintha a tükörképe lett volna Hermione és Harry is tudatlanul ugyanezt tették. Hermione azonban lerázta a kezet magáról és odasietett a közben már szintén közeledő Alainához.

-         Nem is tudtam, hogy a kislányotok a Roxfortba jár - mondta üdvözlés helyett Hermione - Azt, hogy Daniellel ilyen jóban van azt főleg nem.

-         Hát Etain nekünk sem említette, hogy lenne barátja a Roxfortban. De örülök, hogy olyan, aki ismerős - mosolygott barátságosan Alaina.

-         Köszönjük, amit értünk tettetek - mondta Hermione.

-         Ugyan. Vigyázzatok magatokra - Alaina visszasietett a morcosan álldogáló Pitonhoz és eltűntek a gomolygó füstben. Hermione visszasietett Harryék mellé.

-         Mehetünk.

-         Eddig is mehettünk volna, ha nem az ellenséggel beszélgetsz eddig.

-         Harry tudom, hogy nem szereted, ha ezt mondom, de nem kellene elvakultnak lenned.

-         Majd igyekszem - Harry a csomagtartót felcsapva Daniel ládáit kezdte pakolgatni.

-         Nem tetszik, hogy kétes emberekkel vagy kapcsolatban.

-         Danielt elengedtem a Malfoyokhoz.

-         Mit tettél?- a csomagtartó teteje akkorát koppant, hogy az egész kocsi beleremegett. Harry megkövülve Hermionét figyelte, aki a kocsi tetején nyugtatta a kezét és épp beszállni készült. Csillogó szemeivel még kérdő tekintettel Harryra visszanézett.

-         Valami baj van?

-         Igen - Harry öles léptekkel előrement és bevágta magát a vezetőülésre.

-         Most mit pattogsz?- csatolta be magát Hermione.- Daniel igent mondott. A családja, te magad mondtad.

-         Mit tett ez a család néhány napja?!

-         Danielnek semmi köze ehhez. A szavamat adtam. Elengedjük. Egy hét – Daniel a hátsó ülésről figyelte a beszélgetéseket.

-         Harry, én...- kezdte

-         Jól van Danny. Értettem - Harry a sebváltót erőszakolta.- Ha menni akarsz nem állok utadba. Már elég nagy vagy, hogy el tudd dönteni - Hermione félig hátrafordulva egész úton szóval tartotta Danielt. Persze többnyire csak a vizsgákról, elolvasott kötelezőkről, és egyéb tanulmányairól kérdezte. Harry úgy érezte menten megőrül, ha még egy percet tovább kell ezt hallgatnia, s végre kimenekülhetett a kocsiból. Mint akit üldöznek szállt ki, és már vitte is az utazóládákat befelé. Vélhetően Daniel is kezdte kényelmetlenül érezni magát, mert Harryt utánzó gyorsasággal száguldott be a kis villába. Az étkezőből kiszaladva Jamie ugrott Danielnek.

-         Szióka!- kiáltotta Daniel kezébe csapva.- De jó, hogy hazajöttél!- Az egyik reneszánsz székben kapaszkodva állt Nauszika, aki most kerek szemekkel az érkezőt nézte.

-         Ő Nauszika?- kérdezte Daniel.

-         Bizony. Amikor a Roxfortba mentél, még ilyen pici baba volt -mutatta Hermione.- Most pedig már állni is tud. Régen voltál itthon.

-         Az igaz.

-         Szeretnéd látni az új szobádat?

-         Megnézném - Hermione felkísérte a fiút, aki körbehaladt a szobáin.

-         Tetszik?

-         Sokkal több és tágasabbak. Köszönöm - Hermione mosolygott a fiú ámuldozó tekintetén.

-         Szaladj csak vacsorázni- Hermione fent maradt és Daniel ládáit kezdte kicsomagolni. A mosni valókat egy szennyestartó kosárba gyűjtötte, és ruháit az otthoniak mellé a szekrényekbe akasztotta. A láda alján egy vaskos összekötött pergamentömb lapult. Hermione kiemelte és egyik kezéből a másikba helyezte. Vékony aranyszállal összekötött levélköteget tartott a kezében. A kíváncsiságát nem bírta elaltatni. Óvatosan kioldotta a szálat és a zöld tintás címzésű levelek közül találomra kibontott egyet. Széthajtogatva olvasni kezdte: „Daniel! Meleg ölelésünket küldjük mindannyian a Malfoy- kastélyból. Reméljük nagyon jó egészségben talál levelünk, és jól, boldogan és sok fiatal csínnyel telnek napjaid a Roxfortban. Örömmel olvastuk, hogy kiváló barátra találtál Etian Piton személyében. A családot mi is jól ismerjük, és biztosíthatunk erősebb támaszt nem is találhattál volna. Benne bizton megbízhatsz, de kérünk téged légy nagyon óvatos. Nem mindenki olyan mint Miss Piton. Nagyon veszélyes idők járnak most, ne kószálj el sehova. Fordítsd szabadidőd ismeretek szerzésére. Tanulj jól, készülj rendesen a vizsgáidra. A házi feladataidat lelkiismeretesen készítsd el. De ne feledkezz el a kikapcsolódásról sem. Pihenj sokat, és szórakozz. Várjuk válaszodat, és a nyári szüneti találkozásunkat. Sokszor ölelnek nagynénéid és nagybátyáid és kis unokatestvéreid(Grainne, Deimos és Falco): Lucius, Narcissa, Pansy és Draco Malfoy. U. i. A kis Deimos is szeretné aláírni neked: Deimos.”  A levelet szépen hurkolt dőlt betűkkel Draco Malfoy írta, de az aláírást minden felnőtt saját kézjegyével látta el, és az esetlen gyerekkezekkel Deimos. A datálás szerint még az ütközet előtt írták, s Hermione meghatódva érzékelte, hogy Danielt tényleg őszinte szeretettel övezik. A levél egyszerre aggódó és felnőttesen nevelő. Hermione se írt volna másmilyen stílusú levelet Danielnek. Külön ámulattal adózott, hogy a Malfoyok személyesen mind aláírták a levelet, ez igazán kitüntető figyelemnek számított. Talán mind a négyen együtt fogalmazták neki a levelet. Hermione egyre inkább ellentmondásos érzéseket táplált a Malfoyok iránt. Gyűlölte őket aranyvérű önzőségükért, és a kegyetlen terveikért, ugyanakkor meglátta mindezek mögött azt a családi légkört, amit nem is feltételezett róluk. Minden zárkózottságuk és hidegségük mögött ilyen levelet írnak távoli unokatestvérüknek. Na persze Hermione sejtette, hogy nem kisebb céljuk van ezzel, mint hogy később Daniel az ő oldalukon álljon, és betagozódjon az aranyvérűek társaságába. Hogyan vélekedik erről vajon Daniel? Egyáltalán mennyire lát most bele a helyzetbe? Mit tudhat erről egy alig tizenkét éves gyerek? Hermione sietve összehajtogatta a levelet és átkötötte az aranyszállal. Daniel íróasztalának felső fiókjába csúsztatta a köteget. A most öt személyre terített kerek étkezőasztalhoz már csak a desszertnél ért oda.

-         Lemaradtál a fogásokról, pedig Dobby most Daniel kedvenceit készítette el - nézett rá Harry Daniel mellől.- Ráértél volna a kipakolással.

-         Jobb szeretem letudni az ilyesmit - Nassy máris az ölébe kérte magát, és Hermione térdére ültette a kislányt.- Beszéljük meg akkor a kirándulásodat Daniel. Mikor szeretnél ellátogatni a családodhoz?

-         Arra gondoltam, hogy még most a nyár elején.

-         Rendben. Akkor összekészítjük a holmidat.

-         Nem szükséges. Azt írták, hogy nem kell vinnem semmit, csak amit szükségesnek tartok. Pálcát vagy ilyesmit.

-         Akkor…- Hermione kérdőn Harryre nézett, aki csak sötét zöld szemeit villogtatta rá szemüvege mögül.- Nos hát nem is tudom. Ha ők így szeretnék.

-         A hét elején már szívesen mennék.

-         Hát jó. Kedden nem megyek be a majomba és elviszlek. Megírom nekik.

-         Majd megírom én - csippentett a villájával egy kis süteményt.

-         Rendben. Ha szeretnéd.

-         Én is veletek megyek.- szólt közbe Harry.

-         Semmi szükség rá, hogy összezördüljetek ott - vetett szúró pillantást rá Hermione.

-         Csak kiviszlek titeket.

-         Miért ne jöhetne Harry?- nézett kerek szemekkel Daniel. A két felnőtt nem szólt. Csendben folytatták a beszélgetést, este Daniel megírta az időpontot, és még későn meg is érkezett a válasz. Csendben bekopogott Harryék hálójába.

-         Gyere csak!- Hermione szólt ki, az ágyban ülve olvasott. Harry még a mellettük levő fürdőben mosta a fogát.

-         Megküldték a levelet. A megadott időpontban várnak minket.

-         Várod már?- kérdezte melegen Hermione.

-         Igen, nagyon. Azt írták mesélnek az édesanyámról. Mutatnak fényképeket, sőt felvételeket. A képcsarnokban festmény is van ott és beszélgethetek vele.

-         Ez biztos nagyon jó lesz - mosolygott Hermione. Bár Daniel soha nem mondta, biztos hiányzott neki az édesanyja.

-         Emlékszel még édesanyádra?

-         Kicsit. Nagyon szép volt - suttogta halkan Daniel lesütött szemmel.

-         Ebben biztos vagyok. Tudod nem túl sokat beszéltünk erről, de édesapádat kicsit ismertük. Bizony külsőre nagyon hasonlítasz hozzá, és biztos vagyok benne, hogy mindketten nagyon fess emberek voltak. És ha így szerették egymást, akkor biztos nagyon hasonlóak lehettek. Tudod mondtuk, hogy Harrynek a keresztapukája volt az édesapád - Harry arcát törölgetve bejött a szobába.

-         Siriussal együtt töltöttük a karácsonyt egyszer. Nagyon vidám ember volt, és igazi csibész. Heves lázadó lélekkel - fűzte hozzá Harry.

-         De a mostani családod, akikhez mész, ők nem egészen ilyenek - nyugtatta le Hermione a kedélyeket. Nem akarta, hogy Danielnek illúziói legyenek.- Tudod, ők nagyon kimértek, talán hűvösnek és ridegnek tűnnek majd. Ha magányosnak érzed magad írj nekünk nyugodtan, ha kellemetlenül érzed magad érted megyünk hamarabb rendben?- Daniel csak bólogatott.

-         Jó éjszakát - halkan becsukta maga után az ajtót. Harry a kovácsoltvas ágytámlának támasztotta a könyökét.

-         Hát nem tudom. Biztos, hogy jó ha elengedjük?

-         A családja. Kicsit megismerheti az anyai ágat. Nem lesz semmi baj. Olvastam a Danielhez írt levelüket.

-         Daniel engedélyével?

-         Nos nem egészen- kapta el idegesen a tekintetét Hermione.- De a lényeg, hogy úgy vettem ki nagyon várják Danielt. Nem lesz baj.

-         Ha te mondod - Harry szemüvegét letette az éjjeliszekrényre és lefeküdt Hermione mellé az ágyra.- Aludjunk - Hermioen is letette a könyvét a kis asztalra, s leoltotta a villanyt.