Besötétedett, a nyitott erkélyajtón keresztül lágy zengésű tücsökciripelés hallatszott. Könnyű esti szél lebbentette meg a hófehér függönyöket. Pansy gyémántokkal körberakott ezüsttükre előtt ült, s esti készülődését végezte. Most, hogy ismét ideje volt önmagára, élvezte esti szertartása mozdulatait. Ékkövekkel kirakott gyöngyházfény fésűje finoman simította selymes ében haját, apró suhogást hallatva. Letekerte egy fekete tégely tetejét, és a finom kenőccsel átkente kézfejét és arcát. Végül a hosszú áttetsző parfümös üvegből hintett magára. A levegőben azonnal szantálfa és levendula illat úszott keveredve egy halvány rózsaillattal. Pansy mindent szertartásosan elrendezett a kis asztalkán. Visszatologatta a fiókokat, ékszeres szelencéket lezárta, a tükör állását még eligazgatta. Megnézte magát még egyszer a virágmotívumos gyémántokkal díszített tükörben és végül légies mozdulattal felállt. Az ágyból Draco, feje mögött összekulcsolt kezekkel nézte felesége esti szertartását. Az apró mozdulatokat, rendezkedést, pakolászást.

-         Kész időpocsékolás, amit levágsz.

-         Végre élvezem, hogy nem kell sötét terveken pörgetnem az agyam. Ne kényszeríts, hogy most változtassak ezen és a te kínzásod vázlatát kelljen felállítanom a fejemben.

-         Akkora vázlatot meg sem tudnál jegyezni - gúnyolódott Draco.

-         Ne hasonlíts magadhoz!- feküdt a sötét zöld ágynemű közé Pansy.

-         Mh- fintorgott Draco.- Olyan illatod van, mint egy potpourris kosárnak.

-         Nekem semmi bajom a potpourrival- bökte oldalt Dracot Pansy, a férfi ugyanis az egész ágyon szétterült.- Ha nem tetszik aludhatsz máshol. Amúgyis a feladatodra kell koncentrálnod.

-         Miért épp én? Miért nem kérhettél meg erre mást?

-         Kire gondolsz? Crakra? Vagy Monstrora? Azért nem hiszem, hogy ilyen pocsék ízlése lenne. Még irigylem is- mondta Pansy álmodozó hangon.

-         Nagyon vicces. Ez is csak azért az én feladatom, hogy gonoszkodhass velem.

-         Ne nyavalyogj, hanem láss munkához!- hunyta be a szemét Pansy. Draco türelmetlen intéssel elfújta a gyertyákat és az ágyra bágyadt sötétség ereszkedett. Draco megpróbált koncentrálni, de minden lélegzetvételnél az ágy másik felén heverő Pansy szantálfa illata áradt felé. Szinte érezte ujjai közt a nő rövid hajának selymét, a bőre tapintását a hófehér kasmír hálóing alatt.

-         Draco ne velem álmodozz!- búgta mély hangon Pansy.

-         Így nem tudok másra gondolni, egyfolytában az illatod érzem!

-         Aludj és akkor nem fogod érezni!- morogta Pansy. Draco nagy levegőt véve a pálcájával válaszfalat eresztett közéjük, hogy ne hatoljanak át felesége felől az illatok. Kényszerítette magát, hogy elaludjon, és hozzákezdjen a tervhez. Hullámos barna hajú nő nézett rá barna szemeivel. Halkan beszélgettek az elegáns büfécsarnokban. Szürke szemeit mélyen a nőébe fúrta, és hagyta, hogy szőke tincsei arcába boruljanak. Váltotta a képet, egy karmazsin vörös ágyban hajolt a nő fölé, és finoman végigsimított karcsú meztelen testén. Nem emlékezett, hogy a tudatos képek között mikor sikerült végre elaludnia. Éles madárcsicsergés ébresztette őket. Pansy rosszkedvűen az erkélyre irányította a pálcáját és a csipogás azonnal elhalt. Draco magában mosolygott felesége mérhetetlen gonoszságán, mert sejtette a békés madarak kimúlva dőltek le az erkély párkányáról. Mindig ez volt, ha a madarak korán felébresztették Pansyt. Egyáltalán nem szerette, ha felébresztik, és azt, aki megzavarta a nyugalmát meg is büntette kíméletlenül. Pansy kisiklott a  takaró alól, s hamarosan már zöld talárban, hozzá passzoló színű hajpánttal ében hajában tért vissza.

-         Mi ez a gyorsaság?

-         Ma apád és én vesszük kezelésbe Danielt. Készülj, mert holnap Te jössz anyáddal! - felelte oda sem nézve Pansy. Fésülködőasztalához lépve igazgatta a pántot a hajában, s legfelső fiókból előhalászta ezüstszelencéjét. Rágyújtott az illanójára. Elmélyült arccal eregette a halványlila füstöt.

-         Tele lesz levendulaszaggal a háló.

-         És mi van akkor?- szippantotta Pansy, apró gúnyos pillantást vetve az ágyban könyöklő férfira.

-         Nem akarok mindenhol levendulaszagot érezni, az.

-         Ha menta illat van a szobáimban az persze nem baj.

-         Azt mondtad, felkészülsz Daniel fogadására - figyelmeztette Draco

-         Épp azt csinálom - tette keresztbe a lábát Pansy.

-         Bekábítod magad?- gúnyolódott Draco.

-         Kellő szellemi állapotban szeretnék lenni - Pansy erős köhögőrohamot kapott. Szája elé tartotta a Malfoycímeres zsebkendőt. S amint görcsösen szorította a szájára, enyhén előredőlt. Lepillantott a gyöngyházfény anyagra és gyorsan összehajtotta. Draco figyelmét nem kerülte el a kapkodó mozdulat. Villámgyorsasággal kipattant az ágyból és mielőtt Pansy reagálhatott volna kitépte a kezéből a kendőt. Egyetlen mozdulattal szétrázta és a finom anyag közepében éktelenkedő vérfoltokat nézte.

-         Pansy?!- Draco dühe mögé rejtette megrettenését.- Ez meg mi?

-         Hogy az?- Pansy könnyed libbenéssel felállt és kimenekült az erkélyre.

-         Mennyit szívsz ebből a vacakból?

-         Hát nem is tudom - Pansy kitérő válasza közben a távoli fenyveseket és a dombok ívét figyelte.

-         Válaszolj!- Draco a nő fölé tornyosult és maga felé rántotta, hogy ránézzen.

-         Nem tartozom neked magyarázattal!

-         Pansy!- rázta meg erőteljesen a nőt Draco, fagyos tekintetét kíméletlenül a nő szemébe fúrva.

-         Jól van- Draco türelmetlen mozdulattal kicsavarta Pansy ujjai közül az illanót, és a kőkorláton elnyomva ledobta a parkba.- Naponta talán tíz levelet. Nem tudom. De ez nem attól van - Pansy bosszankodva elrántotta a karját a férfi szorításából.

-         Hanem?

-         Potter. Javaslom Pitonnak, hogy minél hamarabb kotyvassza össze azt a bájitalt.

-         Miért nem mondtad? Miért nem mondasz nekem ilyeneket!- Draco idegesen a hajába túrt hátrafésülve szeméből a tincseket.- Nem igaz Pansy. A férjed vagyok. Miért titkolod előlem az egészségi állapotod? Ennyire nem bízol bennem?

-         Nem erről van szó- Pansy elfordult és a kőkorlátnak támaszkodva a park sövényeit követte szemével.- Semmi bajom.

-         Ez neked semmi baj?- Draco meglengette az élénkpiros vérrel szennyezett zsebkendőt.

-         Jó. Van egy kis gondom. De ez csak átmeneti – Pansy sötéten Dracora nézett.- Megiszom azt a bájitalt és rendbe jövök- ellökte magát a korláttól.- A témát lezártnak tekintem. Csak kínzás ellenében próbáld felhozni - indulatos léptekkel elhagyta a lakosztályukat. Draco tenyerével a kőkorlátra csapott, s hogy lenyugodjon a tájra fordította tekintetét. Pansy megírta a sürgető levelét Pitonnak. Egyenletes kopogás jött az ajtó felől.

-         Bejöhetsz! - kiáltott ki Pansy. A belépőt végigmérte. Daniel volt. Fehér ingben fekete szövetnadrágban. Néhány lépést közelebb jött. Pansy az asztal sarkába kapaszkodva felállt és indító lökést adva magának néhány lépést tett ő is előre. Felvetette a fejét, és hűvös hideg szemeit Danielébe fűzte. Kihúzta magát és pálcát tartó kezét a háta mögé tette másik kezével pedig átfogta a pálca másik végét. Így fenekén megtámasztva pihentette fekete pálcáját.

-         Tehát Daniel. Sejted, hogy miért vagy itt?- kérdezte tisztán csengő oktató hangon.- Nem?- Pansy kissé megemelte a szemöldökét.- Szeretnénk tökéletesíteni a tudásod. A választás az én esetemben a párbajra esett - Pansy egyenletes léptekkel járkálni kezdett, egy képzeletbeli kört leírva, megkerülve Danielt és eredeti kiindulópontját összekötve.- Nem kell említened, tudom, hogy az iskolában is tanultál párbajozni, és egészen biztos vagyok benne, hogy nevelőapád, akit most nem kívánok megnevezni, mert valószínűleg a berendezési tárgyaim látnák kárát mostani indulatomnak iránta, szóval ő bizonyosan szintén gondot fordított arra, hogy párbajozni tanítson téged. A mai időkben nem is kérdéses, hogy ez mennyire fontos része életünknek. A probléma az eddig tanultakkal azonban igen jelentős. Mint bizonyára sejted nonverbális varázslás alap követelmény egy kimagasló párbajtudású varázslótól. Erre te egyelőre nem vagy képes. A feladatom most nem is az, hogy ezt megtanítsam veled. Ezt megtanulod majd, hogy ha eljön az ideje. A párbaj mibenlétére szeretnék rávilágítani. Drágalátos nevelőapád, ugyanis bizonyos vagyok benne, hogy az egyszerű harcot látja benne. Ez azonban nem így van - Pansy felhagyott a járkálással kontraposztot felvéve, karját keresztbe fonta és Danielre nézett.- Most felvetődik benned mi más, ha nem harc? Bizony Daniel sokkal több. Egy sokkal inkább a másik ismeretén alapuló küzdelem. A párbaj nem csak ártások és rontások. Mi is a varázslat? Illúziókeltés. Szemléltetem - egyetlen lendítéssel Daniel forró csokoládéízt érzett a szájában.- Ha ismerjük a másik vágyát könnyen sajátmaga csapdájába eshet - Pansy megvillantotta Danielnek egy emlékét, melyben édesanyjával szerepel.- Bizony, ha ismerjük a másik gyengéit, akkor könnyen a kezünkbe kerülnek az ütős lapok. A legértékesebbek. Az ász. Érthető vagyok?- fordult enyhén Daniel felé és ismét járkálni kezdett.- Az ellenfelünkben kelthetünk érzelmeket- futólag Danielre lendítette pálcáját, amire Daniel kellemes elégedettséget, majd boldogságot, végül határtalan jókedvet érzett.- Természetesen ezek az érzések negatívak is lehetnek, de ezeket most nem akarom rajtad érzékeltetni. De gondolom el tudod képzelni ugyanezen érzelmeknek az ellenkezőjét. Ha nem vagy képes lezárni az elmédet, akkor bizony könnyen önmagad csapdájában leszel. Ezért a legfontosabb az okklumencia. Amiben biztos vagyok, hogy semmilyen tapasztalatod nincs. Ez most még nem hiba. De sajnos ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lesz probléma. A legfontosabb, hogy ezt elsajátítsd. És megértsd, a harc, a párbaj sokkal több, mint egyszerű küzdelem, a másik fizikai fájdalmát elérni, vagy netalántán megölni. Nem vagy már annyira kisgyerek, hogy ezt ne értsd meg. A párbaj ennél sokkal több. Felfogható játéknak az emberek érzelmével. De ez a valóságban maga a személyészlelés és megismerés. Ha igazán korrekt egy harc mindketten a másiknak megfelelő küzdést választják. Én igyekszem korrekt lenni. Nevelőapád iránt pedig már nemcsak hogy korrekt de még engedékeny is voltam. A másik harcmodorát elfogadni, és alkalmazni ez a legnagyobb kegyesség egy harcban. De jelzem a puszta fizikai dolgok felett sokkal lényegesebbek a szellemiek. Az, amit az érzések, vágyak, ábrándok, rettegések, félelmek terén el tudunk érni. Ezek engem sokkal mélyebben érdekelnek, mint maga a küzdelem. Küzdeni. Ez nem csak egy szó. Mindenkinek meg kell találnia a maga stílusát a harchoz. Ha van stílusod már elmondható, hogy magasabb rendű párbajozó vagy. Amíg csak pálcahadonászásról van szó, addig csak középszerű, ha nem alacsonykategóriájú varázsló vagy. Mindenkinek megvan a maga technikája. Csak meg kell találnia. Az évek folyamán az lesz kettőnk feladata, hogy a tiedet megtaláljuk, elsajátítsd és megértsd, hogy a párbaj magas szellemi tevékenység és nem fizikai. A párbaj művészet. Kreativitás ötletesség. Nem unalmas pálcahadonászás. Igenis a párbajba lehet fantáziát vinni. Ettől lesz egyedi a pálcaforgató. Amíg valaki csak a rontások és ártások varázsigéjén töri a fejét, addig nem több, mint egy iskolás. Aki a betanult, bemagolt igéket alkalmazza. De egy igazi varázsló nem elégszik meg ezzel. Ennél sokkal többre vágyik. Hogy eljusson arra a pontra, amikor a párbaj élvezet - Pansy fölényesen elmosolyodott.- Sőt, gyönyör. Kedvtelés. Talán játék. Amikor már nem a szó a lényeg, hanem a taktika, ötletesség, talányosság, és két ellenfél szellemi párharca. Erre sajnos elég kevesen képesek. Ezért az a feladatom, hogy ezen kevesek közé emeljelek. Értve vagyok?- könnyed férfias dörgés hallatszott az ajtó felől. Pansy a belépőre szegezte a tekintetét Lucius könnyedén meghajolt. Lejárt az időd. Én veszem át - fanyar mosollyal figyelte a kettőst. Pansy végigmérte apósát végül csak megvonta a vállát és Danielnek biccentett.

-         Rendben. Egyelőre befejeztük. De ne feledd, amiket mondtam - Lucius kikísérte a fiút. A négy felnőtt felosztotta a fiú kiegyengetését. Pansy a párbaj, Lucius minden nemesi és arisztokratikus viselkedés és tartás, Narcissa az asztrológia, Draco pedig nyelvstílus és bájitaltan.