Gyorsan peregtek a képek. Élénken, és színesen. A pince egy széles termében álltak. Pansy 
unottan dőlt a hűvös pincefalnak, s figyelte az ablakmélyedésbe húzódó Dracot, aki Craknak 
és Monstronak mesélt. Pansy futólag összenézett a közvetlenül mellette álló Millicenttel, aki 
nyájas vigyorgással reagált Pansy hűvös pillantására. Már nem tudtak beszélni, hatalmas 
dörrenéssel bevágódott a széles pinceajtó és gyors, szélsebes léptekkel a házvezetőtanáruk, 
Perselus Piton lépett a terem közepére. Szokásos szertartással megfogta talárja két szélét és 
karba tett kézzel összehúzta széleit maga előtt, denevérszerűen bebugyolálva magát a fekete 
szövetanyagba. Pansy kétkedőn nézte mindig a jelenetet. Most azért  teszi ezt, mert fázik a 
hűvös pincetermekben, vagy csak tekintélyteremtő szokása ez? Bár meg volt róla győződve, 
hogy inkább az utóbbi, amellett, hogy a szövetanyagba burkolózás tényleg hasznos dolog a 
hideg pincékben.  Vontatott komor hangon már meg is kezdte a beszédét.
-	Mardekárosaim! Mint már tudjátok  idén iskolánkban karácsonyi bált rendezünk, 
ahová a trimágus tusa vendégeit is meghívtuk!- sustorgások keltek szárnyra a nedves 
pincelevegőben, s időnként halk felvihogások jelezték, még megvannak a gúnyos 
kitűzők az iskola egyik diákjáról. Pansy flegma képpel a nyirkos talajon kezdte 
csuriszkolni a talpát, s cipője orrával gyűjtötte az apró feketés levet egy pontba. 
Szemével követte a bőrcipője finom orrának mozgását, s teljesen lekötötte, az apró 
kavicsszem, amit sikerült szétmorzsolnia egy könnyed nyomással. 
-	Tudom, hogy tanultátok már a táncot, de nem szeretném, ha szégyent hoznátok 
Mardekár ősi házára, ezért úgy gondoltam, egy külön gyakorlóórát is beiktatok…- 
folytatta Piton. 
-	Nevetséges!- jött egy mély zengésű bársonyos hang Pansy mellől. Pansy elfordította 
tekintetét a fekete cipőorról és futólag a fiúra nézett. Észre sem vette, Draco mikor 
lépett mellé az ablakmélyedésből, de most ő is keresztbetett karral nézte a 
házvezetőtanárát.
-	Micsoda?- suttogta vissza hidegen Pansy.
-	Minket akar megtanítani keringőzni? Ez nevetséges!- zümmögte vissza összepréselt 
ajkakkal Draco.
-	De úgy hallom- emelte meg a hangját Piton-, hogy egyesek olyan kivételes 
tánctudással rendelkeznek, hogy nem érzik szükségét, hogy figyeljenek az én 
tanításomra – Pansy sötét pillantását a tanárra kapta. Aki konkrétan Dracot szuggerálta 
hideg fekete pillantással. – Draco Malfoy. Ha úgy érzed nincs szükséged a 
tanításomra, akkor lássuk, mennyire megy az a tánc!- Piton dühösen intett a gramofon 
felé, s emelt szemöldökkel figyelte a szőke fiút. Draco önelégült vigyort eresztett meg, 
s tenyerét Pansy elé tartotta. Pansy értetlenül és zavartan nézte a felé tartott kezet. Mi? 
most mit akar? Draco ajakbiggyesztéssel figyelte Pansy kérdő tekintetét. Pansy ellökte 
magát a faltól és hűvös tenyerét a fiúéba tette. Draco a terem közepére vezette, ahol 
már Piton várta őket. Draco kihívó villanással nézett a tanárra, s szó nélkül maga felé 
fordította a lányt. Pansy még észhez sem tért, Draco már elindította a táncot. Piton a 
kör széléhez hátrált, s bosszús tekintettel figyelte őket. Cipőjük sercegve érintette a 
talajt, könnyed lépteik nesze halkan olvadt a recsegős gramofonzenébe. Nem volt min 
szégyenkezniük. Az aranyvérű családoknál alaptanítás a gyerekeiket gyorsan 
megtanítani a legszükségesebb fogásokra, bármilyen téren is. Pansy nagyon jól tudta, 
hogy egy Malfoynál ez a legtökéletesebbre csiszoltság egyik eleme. Draco viszont azt 
tudta nagyon jól, hogy az, akit neki szánnak szintén minden neveltetésben megkapja, 
amit a Parkinsonok csak megadhatnak, na és a Malfoyok elvárnak. És sejtette, hogy a 
teremből, ha más nem Pansy egészen biztosan tudja a táncot. És igaza volt. Nem 
könnyed, és nem önfeledt. Még nem. Még érezhető a betanultság, a merevség, a 
lépések pontos követése, de biztos, hogy jelenleg ő az, aki a lányok közt a legjobban 
táncol. Dracoval pedig könnyű volt táncolni.
-	Jó. Köszönjük a bemutatót!- sziszegte a fal mellől Piton. Draco azonnal elengedte, s 
Pansy keresztbetett karral zavartan álldogált a kör közepén.
-	Megkérek mindenkit, hogy válasszon párt, és körbehaladva, megnézem, ki szorul 
javításra!- A mardekárosok engedelmesen táncolni kezdtek. Ami a párválasztást, illeti, 
a lányok gyorsan elfogytak. Néhány fiú várakozva lézengett.
-	Gyere folytassuk!- karolta át újból Draco.
-	Miért kell mindig ilyen kellemetlen helyzetbe hoznod!- súgta neki halkan Pansy.
-	Mi a kellemetlen abban, ha egy Malfoyyal táncolsz?- kérdezte gúnyosan Draco.
-	Nem az. Hanem mindenki minket nézett.
-	És aztán? Az egész iskolában mi ketten táncolunk a legjobban. Legalább 
irigykedhettek – vigyorgott gonoszul Draco.
-	Haha- húzta el a száját Pansy.- Nem vagy te egy kicsit beképzelt Draco?
-	ÉS ha igen?- emelte meg a szemöldökét Draco.
-	Szerintem most felhúztad Pitont. 
-	Dehogy húztam fel- mosolygott elégedetten Draco.- Én amúgy sem tudnám. Még 
szívességet is tettem neki. Nem neki kellett a bemutatót tartania. Hálás lehet nekem- 
húzta ki jobban magát Draco.
-	Eszméletlen, hogy milyen vagy!- sziszegte Pansy.
-	Tudom, hogy eszméletlen vagyok- vigyorgott rá Draco.
-	Eszméletlenül szemtelen vagy!- gonoszkodott Pansy. – De abban egyetértek, hogy az 
egész suliból a mardekárosok tudnak táncolni. Szóval nem értem Piton miért nekünk 
tart különórát. Szerintem a griffendélesekre sokkal jobban ráférne.
-	Ja, Potterre főleg- vágott egy grimaszt Draco. – És ők nyitják a bált! Na lesz min 
röhögnünk legalább – Pansy felkacagott, s közben elvétette a lépést.
-	Piton a maga módján nagyon hiú a mardekárra. Szerintem még képes és Crakból is 
kihoz egy értelmes táncot – sandított a nagy testű, esetlenül mozgó Vincentre Pansy.
-	Minél jobbak vagyunk mi, annál jobban ég a Griffendél, meg a többi – dohogta Draco.
-	Nem kellett volna kötelezővé tenni. Most lazán elmehetnénk házidolgozatot készíteni- 
bosszankodott Pansy.
-	Végülis minket már látott táncolni – húzta résnyire szemhéját Draco.- Igazad van 
jelenleg rengeteg dolgunk van, menjünk!- Draco lendületes forgásokkal a pinceajtó 
felé vette az irányt.
-	Draco! Mit csinálsz?- követte a lépéseket Pansy, kapkodó lábakkal.
-	Nem az előbb nyafogtál, hogy sok a dolgunk? Jobb dolgunk is van, mint itt táncikálni- 
Draco gyorsan kislisszolt az ajtón és maga után húzta Pansyt.
-	De megszegjük a házvezetőnk utasítását! 
-	És kit érdekel?
-	Mondjuk engem nem- előzte ki Pansy, s a könyvtár felé vette az irányt.
-	Na látod! 
-	Téged meg úgysem küld büntetőmunkára. Akkor igyekezzünk. Hány tekercsesre kell 
az a bűbájtan dolgozat?
-	Azt hiszem három - vette hármasával a lépcsőfokokat Draco.- De nekem már kettő 
kész- dicsekedett elégedetten.
-	Hogy csináltad?- torpant meg Pansy, s így kissé lemaradt.- Jaj tudom. Az én fél oldal 
elemzésemet már belevetted és meglógtál legendás lények gondozásáról is –sietett a 
fiú után.
-	Jól van, odaadom a két pergament, ne duzzogj!-. nézett rá oldalt Draco.
-	Megegyeztünk- mosolygott Pansy kedvesen és berontottak a könyvtárba.

Már derengett a hajnal, lágy sugarak érkeztek a pinceablak felől. Pansy valami nedveset 
érzett a lábszárán. Álmos tudattal próbált rájönni, hogy mi ez az érzés. Lágy, gyengéd 
meleg érintés volt és folyamatosan ismétlődött. A bizonyos meleg nedves tapintás. Mi? 
Pansy mocorgott egy keveset a bőrkanapén. Mi? Mi ez? Valaki…? Pansy egy pillanatra 
ledöbbent. Merlin! Valaki nyalogatja a lábszárát?! Na ne! Az érintések azonban nem 
szűntek. A lelkiismeretes, odaadó nyalogatás nem szűnt meg. Pansy elismerte, hogy 
egészen jóleső érzés, de mégis ki az? Pansy álmosan kinyitotta szemét és pislogott 
néhányat, hogy szeme hozzászokjon a reggeli fényviszonyokhoz. Mi, hogy valaki a 
lábát…? Pansy kissé megemelve a fejét lenézett. Az emlékei még kiválóak voltak az estét 
illetően. És nem kellett csalódnia. A kanapén valóban Draco mellett feküdt, szorosan 
hozzásimulva. S, aki a lábát nyalogatta az…
-	Karmilla!- suttogta az álmatag klubszoba csendjébe Pansy. Fekete macskája, mintha 
csak erre várt volna. Felemelte a fejét, ezzel befejezve Pansy lábnyalogatását. A 
macska éjszaka valószínűleg várta, hogy Pansy visszatérjen a hálószobába, de mivel 
nem érkezett ezért lejött hozzá a nyitott ajtókon át, s most ébresztgetésként 
kedveskedve kényeztette gazdáját. Pansy elmosolyodott, s talpával finoman 
megsimogatta a macskát, aki halkan dorombolva leugrott a kanapéról. Pansy óvatosan 
le akart csusszanni a kanapéról, de rájött, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Draco 
ugyanis félig átkarolva a combján tartotta tenyerét. Pansy a még szürke szobában 
elpirult, ahogy tudatosult benne a fiú érintése. Pontosan nem emlékezett, hogy hány 
pohár lángnyelvwisky után döntöttek úgy, hogy nincs értelme felmenni a hálóba. 
Draconak esélye sem volt, hiszen Daphné és Blaise fent voltak, így Crakkal és 
Monstroval együtt kirekesztve voltak a saját hálójukból. Pansynak meg nem volt szíve 
otthagyni a fiút, aki bosszúsan csemegézett az asztalra halmozott, konyhából lenyúlt 
falatokból. Blaise már többször sajátította ki a fiúhálójukat, ilyen és ehhez hasonlatos 
éjszakák élményéért cserébe, Draco meg végképp nem akarta végighallgatni Blaise 
éjszakai mulatozását, így már nem először töltötte az éjszakát a klubszoba kanapéján. 
Bár Pansy javasolta neki, hogy náluk így van egy szabad üres ágy, de Draco még a 
gondolattól is borzadt, hogy Daphné ágyába feküdjön. Pansy meg nem merte 
felajánlani, hogy a sajátjába hívja Dracot. Az túl intim. Dracon pedig soha nem tudta 
eldönteni, hogy irtózik-e ezektől az intimitásoktól, vagy kedvére van-e. Így végülis 
lent maradt a három fiúval  a kandalló előtti bőrfoteleknél. Érezte, ahogy Draco 
egyenletes légzése nyomán mellkasa a hátához nyomódik, majd ismét eltávolodik. Fel 
kellene kelni! Pansy sejtette, hogy ha Karmilla elszánta magát az ébresztésre, akkor 
már idő van, hamarosan megélénkül a forgalom a klubszobában, és Pansy nem vágyott 
arra, hogy az egész mardekár lássa, hogy Draco mellől tápászkodik fel. De egyszerűen 
képtelen volt megfosztani magát, ettől a jóleső izgalomtól, ahogy a fiú mellett fekszik, 
és szinte összesimulnak. Ahogy itt a kanapén kiegyenlítődik  a magasságuk, és most 
pontosan egy vonalban van a csípőjük. Pansy hátán végigfutott az izgatott borzongás a 
gondolatra. Na most már tényleg fel kell kelni! Pansy megpróbált elhúzódni, s 
feceregve igyekezett kicsúszni, menekülni a fiú közeléből. Óvatosan megemelte a fiú 
karját és hátranézve a fiúra figyelte, nehogy felébredjen…De késő volt. Draco a 
mocorgásra már felébredt, s Pansy tekintete találkozott az álmos, piros szegélyű 
szürke szempárral. Pansy egy pillanatra lehunyta a szemét. Ezt nem kellett volna 
látnia. Most már képtelen lesz elfelejteni, hogy mennyire gyönyörűek így reggeli 
ébredezésben ezek az ezüstszürke szemek. A fenébe! Pansy idegesen beharapta alsó 
ajkát. Nem akart erre gondolni, de képtelen volt a gondolatot megszületésénél 
elfojtani. Igenis vágyott erre, akarta, hogy minden reggel ezzel a gyönyörű szürke 
szempárral találkozzon először.  Ó ne, most miért!? Pansy dühös volt magára, hátra se 
kellett volna néznie. És tessék most itt kell küzdenie önmagával, annyira akarja újra 
látni. Felpillantott ismét, s megszédült a látványtól. Álmos vöröses szemek. Az ezüstje 
fényesebb volt, mint valaha. Pansy figyelte Draco kócos szőke, összeborzolódott haját. 
Nem, ezt nem lehet bírni, józan ésszel biztos, hogy nem. Pansy villámgyorsasággal 
lecsúszott a kanapéról felhúzta a cipőjét és pánikszerűen menekülve kirontott a 
pincehelységből.

Pansy tenyerébe hajtva homlokát jegyzetelte a táblára írt recepteket. Piton már megint 
szemétkedik. Hétfő első óra bájitaltan. Hogy indulhat ennyire rosszul a hét? Pansy még 
mindig kába volt az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, és Draco sem tűnt nála 
frissebbnek. Az egész mardekár kábultan ült házvezetőtanáruk óráján. Piton bosszúsan 
intett a pálcájával a táblára és új felsorolás jelent meg rajta. „Tessék! Már megint részeg 
az egész mardekár! Hogy lehet így dolgozni velük? Miért kell minden hétfő reggel 
másnaposnak lenniük?”- mérgelődött magában Piton.- „Ezért is kértem én az első két órát. 
Bár Minerva is nagyon talpalt érte. Persze teljesen más okaink voltak. Minerva szerint 
hétfő reggel még frissek a tanulók. Mit szólna ha tudná, hogy az egész mardekár csak 
lézeng és ülni is alig képesek?”- Piton elhúzta a száját.- „Biztos tele lennénk 
pontlevonásokkal. És hiába tettem meg prefektusnak Dracot, semmit nem jelent. Hiszen 
tessék…- Piton mérgesen csóválva a fejét a hátsó sorokban ülő mardekárosok felé vette az 
irányt. Draco, aki eddig csak pennáját forgatta ujjai között, lázas jegyzetelésbe kezdett. – 
„Nem győzök falazni nekik. Most minden hétfőt jegyzetelőnappá tegyek? Miattuk?”- 
Piton mérgesen Pansyhoz lépett és kirántotta a pergament a keze elől. Pansy értetlenül 
nézett rá. Piton hideg tekintete semmit nem fejezett ki, úgy tett mintha átolvasná a 
leírtakat, majd utómegjegyzést tenne. Gyorsan ráfirkantotta: „Maga a prefektus Miss 
Parkinson. Elvárom, hogy a mardekár jövőhét hétfőn kissé józanabbul üljön az órámon. 
Remélem világos voltam!” Piton visszatette a lapot Pansy elé és továbbsétált. Pansy 
elolvasta a sorokat és halványan elpirult, majd megbökte a mellette félig szundikáló 
Dracot és elétolta a pergament. Draco átfutotta a szálkás sorokat, majd röviden 
összenézett Pansyval. Pansy visszahúzta a pergament és folytatta az írást. Egyikük sem 
tudta eldönteni, hogy az alkoholtól vagy a mellettük ülő frissen fürdött illatától 
mámorosan ülnek-e a teremben. Pansy elnehezült pillákkal próbálta kibetűzni a táblára 
írtakat, s majd leragadtak a szemei. Szeme sarkából látta, hogy Draco már megint 
felhagyott a jegyzeteléssel. Az asztalon heverő közös pergamenlapra firkantotta neki.
-	„Le fogsz maradni! Jegyzetelj már!”
-	„Majd leírom a tiedről”- Írta vissza Draco.
-	„Képzeld én is fáradt vagyok!”- írta rá mérgesen Pansy.
-	„Igaz is, förtelmesen írsz, jobb ha én írom, mert a tiedet képtelenség kiolvasni!” – 
Draco összehajtotta az üzenőpergamenjüket, amint érzékelte, hogy Piton közeledik 
feléjük és lelkes jegyzetelésbe kezdett.