A nagyterem zajos csivitelésektől volt hangos. Pansy szemezgette a sült krumplikat, 
finoman a közepükre szúrva villája egyik fokát, nézte, ahogy végighalad benne a fém. 
Minden egyes szálnál élvezettel figyelte a műveletet. Millicent vele szemben ült, és 
inkább az ebéd elfogyasztásának gyorsaságára koncentrált. A fiúk eltűntek, vagy inkább 
ők ketten jöttek már túl későn ebédelni ezt nem tudták eldönteni. A mardekár asztalánál 
már alig ültek. Millicent sűrűn felpislogott a táljából Pansyra, s időnként megköszörülte a 
torkát, mintha épp mondani készülne valamit, aztán mint aki bűnös dolgot tervezett volna 
inkább gyorsan habzsolni kezdte a tányérjára halmozott krumplit. A legközelebbi hasonló 
műveletnél összeakadta a pillantása Pansyéval, aki már minden takargatás nélkül kérdő 
arckifejezéssel nézte a mardekáros lányt.
-	Ühm- nyelte le a falatot Millicent.- Történt még valami érdekes az este?
-	Nem tudok róla – felelte Pansy, s újabb krumpliszúrásra koncentrált.
-	Csak mert nem jöttél fel a szobába este – mentegetőzött Millicent.
-	Lent maradtam a…többiekkel – Pansy még véletlenül sem akarta kiejteni azt a 
bizonyos nevet.
-	Jaj értem – bólogatott lelkesen Millicent.- Csak mert végülis tegnap…Te és Draco…
-	Mi az, hogy én és Draco?- emelte meg a szemöldökét Pansy.- Nem csináltunk 
egyebet, mint amit általában ne tennénk. Mennyi időnk van a délutáni óráig?- terelte el 
Pansy gyorsan a témát.
-	Egy óra körülbelül – folytatta az ebédjét Millicent.
-	Akkor átváltoztatástanon találkozunk – állt fel az asztaltól Pansy. Táskáját a vállára 
csapva a roxforti park felé vette az irányt. Egy ideig bolyongott, nem tudta eldönteni, 
hogy a tó felé igyekezzen, vagy a Tiltott rengeteghez közeli területre? A bolyongásnak 
az lett az eredménye, hogy valaki rákiáltott.
-	Meddig kóvályogsz még ott? – Draco ült a fán nem messze tőle. Pansy átbillentette 
testsúlyát egyik lábáról a másikra. Na már csak ez kellett! Most végignézte, ahogy 
tanácstalanul lézengek! Hát ezt tök utálom!- Pansy magára erőltetett vidámsággal a 
fához vette a lépteit.
-	Draco- cica hát odafent vagy? Tudod, hogy téged kerestelek?!- Pansy kedvesen 
felmosolygott a fiúra.
-	Most kinek játszol?- kérdezte gúnyosan Draco.- Nincs senki se közel se távol- 
mutatott körbe a magaslati helyről Draco.
-	Egyébként én is kérdezhetném, hogy te mit keresel itt!- tette csípőjére a kezét 
bosszúsan Pansy. Draco a harcias felálláson felnevetett, majd összecsapta a kezében 
tartott könyvet, s invitáló mozdulatot tett.
-	Gyere fel!- intett neki Draco, s várakozóan nézett le a lányra.
-	Mi? Hogy másszak fel hozzád?- kérdezte Pansy ledöbbenve. 
-	Igen. Itt senki nem zavar. Látod, te se vettél észre – mosolygott Draco.- És ide nem 
tud utánunk mászni Crak meg Monstro- húzta el a száját Draco, mire Pansy 
felnevetett. Elképzelte, ahogy a két kövér, nagy testű fiú a fára igyekszik feljutni, sőt, 
hogy egyáltalán az ágak megtartanák e őket.- Na gyere már!-  állt fel Draco, s lejjebb 
lépett egy ággal, a kezét Pansy felé nyújtva. Pansy egy ideig hezitált, végül ledobta 
táskáját a válláról a fa tövéhez, s a legközelebbi ágba kapaszkodva lábát egy 
kéregmélyedésbe téve fellökte magát. Így már elérte Draco várakozó kezét, aki 
elkapva a lány kezét felhúzta magához. Pansy bizonytalankodva nézett körbe a széles 
ágak között, s végül kiválasztott egy Dracoval szemközti széles ágat. Draco már 
visszaült saját helyére, s nézte, ahogy Pansy rövid szoknyájában elhelyezkedik vele 
szemközt, majd ismét felpattan.
-	Most mi van?- nézte a lány fürkésző tekintetét. Pansy megtalálta, amit keresett.
-	Dobd ide a talárod!- nyújtotta a karját Draco felé.
-	Minek az?- kerekedett el Draco szeme értetlenül.
-	A szálkák kiszakítják a harisnyám, na dobd ide!- mondta türelmetlenül Pansy.
-	Draco felé lendítette az összegyűrt talárját, s figyelte, ahogy Pansy gondosan 
hajtogatva, a faágra teszi, és ráül.
-	Ühüm – mormogta gúnyosan Draco.- Érdekes. Tehát talár nincs nálad, de harisnyát 
húztál. Ebben mi a logika?- szemtelenkedett, s figyelte, ahogy Pansy előbb zavartan, 
majd dühösen elvörösödik.
-	Nagyon vicces. A fene se gondolta, hogy ilyen meleg lesz – sziszegte Pansy.
-	Ugyan Pansy…
-	Mit olvasol?- vágott közbe Pansy gyorsan és fejével a fekete bőrkötéses könyvre 
intett.
-	Paracelsus versek- vette a kezébe a kötetet Draco.
-	Minek olvasol most verseket?- ráncolta a homlokát Pansy.
-	Blaise – húzta el a száját Draco.
-	Mi van már megint Blaise-el – kezdett Pansy mocorgásba a faágon.
-	Azt mondta a hétvégi programot most én adjam meg.
-	És mit találtál ki? Mindenki olvasson?- gúnyolódott Pansy.- sejtem Blaise milyen 
hasznos elfoglaltságnak találta.
-	Igen. Felolvasóest lesz. Szóval készülődj te is!- nézett fel rá röviden Draco és 
belemélyedt az olvasásba. Legalábbis úgy tett, aztán mintegy mellékesen 
megkérdezte:- Te kit választasz?
-	Morgan la Fay. Emlékiratok – nézett el Pansy, de megérezve a fiú pillantását 
visszanézett rá.
-	Aha – szürke tekintete kifürkészhetetlen volt.- Értem. Érdekes téma.
-	Most gúnyolódsz? – Pansy fitymálóan a verseskötetre nézett.- Hát Paracelsus versei se 
jobbak!- szúrt vissza Pansy.
-	Kérsz almát?- nyúlta táskájába Draco.
-	Ebédeltél egyáltalán?- figyelte a mozdulatait Pansy.
-	Igen. Kérsz vagy nem?- bökte a lány felé az almát.
-	Rendben. Egyet –nézte a pirospozsgás almát Pansy. Draco felé lendítette, de Pansy 
mellényúlt, majdnem leesve a fáról, s nézte, ahogy az alma lepottyan  a fűbe.
-	Hogy lehetsz ilyen lyukas markú?- kacagott Draco, s egy újabb almát vett elő. Pansy 
gyilkos pillantást vetett rá.
-	Szó sem volt róla, hogy dobni fogod!- sziszegte.- Adj egyet rendesen!- Draco 
felsóhajtott, s lebegtetve a lány tenyerébe repítette az almát.  Pansy élvezettel 
beleharapott az édes ropogós almába, s Draco a saját almáját rágcsálva elmerült a 
versek rengetegében.
-	Olvasol nekem belőle?- kérdezte Pansy lábát lóbálva a levegőben.
-	Majd hétvégén – tért ki Draco.
-	Akkor nem csak nekem olvasol.
-	Szeretnéd, ha csak neked olvasnék?- nézett rá kihívó szemekkel Draco kihangsúlyozva 
a csak neked szavakat. Pansy lesütötte a szemét és arany karóráját kezdte babrálni. 
-	Te jó ég, el fogunk késni!- nézett a mutatókra kikerekedett szemekkel. Dracoval 
összenéztek és gyorsan kapkodva igyekeztek összeszedni a holmikat. Pansy 
átnyújtotta a fiú zöldes talárját s Draco betuszkolta a táskájába, majd ledobta a fűbe, s 
utána ugrott. Várakozón nézett a tanácstalanul álldogáló Pansyra. Pansy ide-oda 
nézett, de nem igazán tudta eldönteni, hogy hogy kellene lejutni a fáról.
-	Pansy igyekezz már!- szólt rá türelmetlenkedve Draco.
-	Felfelé egyszerűbb volt – mormogta Pansy. Draco mosolyogva közelebb lépett és 
várakozóan Pansy felé nyújtotta karjait, ujjaival hívogatva a lányt.
-	Na gyere már! – Pansy leült a legalsó ágra és bizonytalanul próbált lecsúszni a fáról.
-	Gyere ugorj már! Ne aggódj, elkaplak!- vigyorgott fel Draco.
-	Nem hiszek neked!- nézett rá sötét kétkedő arccal Pansy.
-	Szerinted vágyom arra, hogy minden áldott órán én jegyzeteljek? 
-	Igaz, ahhoz túlságosan lusta vagy – egyezett bele Pansy.
-	Na látod! Gyerünk dőlj előre egy kicsit!- Draco várakozóan nézte a lányt , Pansy 
ellökte magát a fatörzsnek nyomva a talpát. Draco vállára támaszkodva érkezett meg, 
s fiú derekánál fogva elkapta, s leeresztette a földre. Egy pillanatra megállt körülöttük 
az idő. Draco kezeit még mindig a lány derekán tartotta, s Pansy felnézett a szürke 
szempárba. Még mindig szorongatta Draco vállát, a nap lágy szögben sütött rájuk, s 
mintha megszűnt volna a világ, nézték egymást. Még élt bennük a tegnap esti csókok 
emléke. Túlságosan is frissek az élmények. Pansy légzése egy szemvillanás alatt 
felborult s most levegő után kapkodva megnyalta a száját. Annyira közel voltak 
egymáshoz, s Draco még mindig átölelve tartja. Nem tudták mit kezdjenek a 
helyzettel. Végül Pansy döntött. Zavartan ellökte magát Dracotól s a fűből felkapva 
táskáját a kastély felé futásba kezdett, egy másodperc késéssel Draco is követte.

A kis intermezzójuk után természetesen elkéstek átváltoztatástanról. McGalagony nem 
késlekedett levonni fejenként öt pontot a mardekártól. Draco és Pansy egyformán mogorva 
képpel vették tudomásul McGalagony ítéletét. A tanárnő egyformán utálta mindkettőjüket, sőt 
talán az egész mardekárt. De hát ez az egy legalább egyezett Piton és McGalagony 
véleményében. A másik házát, a fő riválist ki nem állhatták.  Blaise elismerően vigyorgott a 
késő párra, s halk cöccögésbe kezdett, amire az egész hátsó padsor halk kuncogásba kezdett. 
Nem volt kétséges, hogy Draco és Pansy az ebédszünetet együtt töltötték és együtt késtek 
óráról, Blaisenek pedig bőven élénk a fantáziája, hogy ugyan mivel tölthették a szünetet. 
Daphnéval összedugva a fejét már színezte is a történetet, s Draco és Pansy céklavörös fejjel 
beültek a hátsó sarokba. McGalagony csendre intette a csoportot és pattogó szavakkal 
folytatta a monológját. Hermione rosszalló tekintettel nézte a még mindig sustorgó 
mardekárosokat, főleg a hátsó padsorban a pad alá igyekvő Dracot és Pansyt, hogy prefektus 
létükre merészeltek elkésni egy ilyen fontos óráról, mint az átváltoztatástan. McGalagony 
oktató szavaira azonban minden figyelmét ismét a tanárnőre fordította. Pansy miközben 
igyekezett amennyire csak képes volt lecsúszni a pad alá előkotorta táskájából a pennáját és 
eszeveszett jegyzetelésbe kezdett. Draco  inkább a kedvelt apatikus modort vette fel, és egy 
tetszőleges ketrecbe zárt állatot kiválasztva elhatározta, hogy egész órán az állatot fogja 
figyelni. Blaise időnként Dracoék felé vigyorgott. Pansy nem is törődött a feléjük irányuló 
tekintetekkel és úgy sercegett a pennája, a pergamenen, hogy egy heves mozdulatban át is 
lyukasztotta a lapot. Nem törődve vele tovább jegyzetelt. Tulajdonképpen sejtelme sem volt, 
hogy mit ír a szavakat csak leírta, de nem is értelmezte. Kezdetben csak minden más kizárása 
volt ezzel a célja, de ahogy a duplaóra második felére tértek, már teljesen más gondolatok 
kötötték le. Eszébe jutott, a tegnap este. Blaise által kiharcolt csók Dracoval. Az első csók. 
Igazán kellemes érzés volt felidézni. Draco ajkainak lágy érintését, aztán a belefeledkezett 
csókjukat. Pansy kezéből kiesett a pennája, s ugyanebben a pillanatban vette észre a feléje 
tornyosuló szigorú tekintetű McGalagonyt.
-	Miss Parkinson képes elvégezni egy ilyen egyszerű átváltoztatástan feladatot?- 
kérdezte szemüvege mögül számonkérő tekintettel.
-	Természetesen képes vagyok átváltoztatástan feladatokat  elvégezni – mondta 
bosszúsan Pansy. Mennyi ideje állhatott felette a tanárnő? Pansy átsandított a mellette 
ülő Dracora, aki az asztalon könyökölve nézett fel McGalagonyra. Ah! Tehát már épp 
elég ideje! Pansy igyekezett nem elpirulni. – Pontosan milyen feladatot kell véghez 
vinnem?- kérdezte Pansy teljes nyugalommal, sőt kissé undokul McGalagonyra.
-	Mivel nem figyelt az órámon, újabb tíz pont a mardekártól. Malfoy! Magyarázza el a 
padtársának a feladatot, amennyiben  maga képes volt egyszerű utasításokat 
megjegyezni- pattogtak a rendreutasító szavak és McGalagony visszaviharzott a 
katedrára. 
-	Egy Malfoyt nem lehet így sértegetni!- sziszegte maga elé Draco gyűlölködő pillantást 
vetve a tanárnőre, aki szerencsére nem hallotta meg a szavakat, mert valószínűleg 
újabb pontlevonást gyűjtött volna össze a kettősük.
-	Tudod mi a feladat?- nézett rá Pansy.
-	Nem. A te feladatod figyelni nem?- mondta morcosan Draco.
-	Mi az, hogy az én feladatom?- háborodott fel Pansy. Pansy körbenézett. A teremben 
mindenki pálcával a kezében erősen koncentrált valamire, miután McGalagyon 
szigorú tekintetétől megszeppenve elfordították tekintetüket a hátsó padsorról. 
-	Mh. Nem tudom- Pansy körbenézett a mardekárosok között.- Millicent- suttogta át az 
átellenes oldalra.- Mi a feladat?- Millicent gyorsan kitépett egy lapot a füzetéből és 
ráírta a feladatot, s átküldte. Pansy McGalagonyt szemmel tartva gyorsan elkapta, s 
átfutotta.
-	Na mi a feladat?- nézett rá Draco.
-	Ki kell választani egy tárgyat vagy egy élőlényt, ami nem a teremben van. És át kell 
változtatni a tárgyat élőlénnyé, az élőlényt tárggyá. Micsoda hülyeség!- rázta a fejét 
Pansy. Behunyta a szemét és Daphné pennáira gondolt ,s gyorsan gilisztává változtatta 
őket. Kinyitva a szemét az előttük ülő Daphnéval találkozott a tekintete. Tehát ő is 
vele gonoszkodott valamit. Na majd a hálóban meglátjuk! Fogadta el a kihívó nézést 
Pansy ,s viszonozta. Draco is elvégezte a feladatot és ők is összenéztek Blaise- el. 
Tehát ők is egymás dolgait zaklatták.- Legalább gonoszkodhattunk egy kicsit- 
vigyorgott Dracora, aki visszavigyorgott rá.
-	Házi feladatukat a táblán látják, jövőhétre hozzák magukkal a kész házidolgozatot – 
Pansy határidőnaplójába felírta a témákat, s várták, hogy kivonuljanak a teremből.
-	Miért épp felolvasóest?- nézett kérdőn Pansy a mellette ülőre.
-	Most mi baj van a felolvasással? Te mutogattad bájitaltanon, hogy Piton jelezte 
legyünk megfelelő állapotban az óráján. Hát egy felolvasóest után talán képesek 
leszünk bájitaltanon is valami értelmeset kicsiholni magunkból.
-	Jól van, azért nem kell leharapnod a fejem- nézett rá sértetten Pansy.
-	És te mit csináltál átváltoztatástanon, hogy McGalagonyt még öt perc feletted 
álldogálás után sem voltál képes észrevenni?- emelte meg gúnyosan Draco.
-	Szólhattál volna!- fújtatott Pansy, s elviharzott Draco mellől.
-	Este azért lehet veled beszélni?
-	Hagyjál! Látni sem akarlak már ma!- kiáltotta vissza dölyfösen Pansy, s hátra sem 
nézve fürgén vette a lépcsőket lefelé a pincehelység felé. Draco értetlenül rázta a fejét, 
s hagyta, hogy csatlakozzon mellé Crak és Monstro. A világ összes kincséért se 
vallotta volna be, hogy ő se vette észre a felettük tornyosuló tanárnőt, mert ő is 
elkalandozott.
-	Mi van Draco?- cincogta Pansy.- Már megint összekaptatok? Pansy állandóan 
hisztizik, mindig mondtam, hogy válassz hozzád valóbbat- tett egyértelmű célzást 
Daphné.
-	Mi az, hogy hisztizik?- lökte a kérdést flegmán Draco.
-	Hát eléggé pityergett az tuti- árulkodott Daphné s megállt a klubhelységben, hogy 
bevárja Blaiset. Draco kikerülve felsietett a fiúhálóba, Crak és Monstro kíséretében.  
Sejtette, most Pansy nem fog csatlakozni hozzájuk a klubhelységbe, s így már neki 
sem volt nagy kedve lemenni. Elhatározta ma meglesznek a klubhelységben nélküle is.