Pansy felviharzott a lányhálóba és zsebkendőit előrángatva szipogott. Tekintetével Karmillát 
kereste, de sehol sem találta. Keresgélésbe kezdett a macska után, s végre meghallotta a 
kétségbeesett nyávogást. A hangforrásra figyelve végre megtalálta, az ágy alatt volt, és… egy 
lapos kő formájában szerencsétlenül nyávogott.- Daphné te szemét!- sziszegte Pansy és 
kifújta az orrát. Daphné rontott be a szobába és kezdte elpakolni az iskolai cuccait.
-	Na megtaláltad a kis meglepetésemet Pansy?- nézett rá gonoszul Daphné. Pansy 
gyorsan visszaváltoztatta a már kétségbeesetten remegő cicát és azonnal ölbe is kapta.
-	Ó igen megkaptam!- felelte hűvösen Pansy, az állat szőrét simogatva. Daphné épp a 
pennatartó dobozába akarta dobni az aznapi tollat, amikor felnyitva a fedelét élénk 
giliszták kezdtek kikúszni belőle. Daphné hatalmasat sikoltott, s elejtette a dobozt.
-	Most kiegyenlítettük a számlánkat Daphné – mosolygott elégedetten Pansy, s 
macskáját simogatva indult meg a bejárat felé.
-	A mi számlánk soha nem lesz kiegyenlítve Pansy Parkinson!- sziszegte Daphné 
indulatosan, s a gilisztákra bökve pálcáját szanaszét szóródott pennák maradtak a 
szőnyegen.
-	Semmi közöm az egyéb dolgaidhoz- pillantott rá hidegen Pansy. Daphné ki akarta 
előzni, hogy a mosdóba siessen, de Pansy az ajtóra nyomta a tenyerét, ezzel levágva a 
macskát a földre, s hirtelen haraggal fagyos hangon Daphné arcába sziszegte.- És 
neked sem az enyémekhez. Megértetted?- nézett fenyegetően a hófehér babaarcú 
Daphnéra.
-	Most Dracora célzol?- csattant élesen Daphné  válasza, s mélyzöld szeme villámokat 
szórt.
-	Igen. Dracora célzok – nyomta erősebben az ajtót Pansy, hogy kattanjon a zár. 
-	Azt teszek vele, amit akarok- mosolygott gonosz elégedettséggel Daphné
-	Bármit is teszel, úgysem kapod meg.
-	Engem biztos hamarabb megkap, mint téged – gúnyolódott Daphné
-	Arra megkaphat, de azt amit te szeretnél tőle már nem adhatja meg – emlékeztette 
fagyosan Pansy.
-	Miről beszélsz?- próbált értetlenkedni Daphné.
-	Ugyan Daphné, vitatkozhatnánk kettőnk közül ki a jobb színésznő, de fölösleges. 
Tudom, amit tudok, és ezzel a ténnyel egyetlen Malfoy sem venne el.
-	Majd meglátjuk.
-	Meg is fogjuk, erről biztosíthatlak. Draco az enyém lesz. Te maximum a szajhája 
lehetsz – Daphné hatalmasat lendített a kezén, de Pansy ellépett az ütés elől- Meg ne 
próbáld!
-	Hogy merészelsz sértegetni? Ezt még megbosszulom rajtad Parkinson abban biztos 
lehetsz.
-	Ne engem hibáztass. Nem az én szokásaim tehetnek arról, hogy már nem vagy szűz! - 
A két jéghideg szempár összekapcsolódott. Hevesen zihálva néztek egymásra. A két 
rivális. Pansy nagyon jól tudta Daphnéról azt, amit Draco is. Nem, nem Zambini volt, 
aki először megkapta Daphnét. Daphnénak születésétől fogva esélye sem volt, hogy 
valaha Malfoyhoz mehessen. A családi hagyományok és szokások megakadályozták 
ebben. A két varázslócsaládnak ugyanis teljesen más szokásaik voltak. Az ősi Malfoy 
család a régi szokásoknak megfelelően csakis érintetlen lányt választott feleségül. Ha 
mégis kiderült a hazugság a nőt kíméletlenül megbüntették…és arra kétségtelenül 
vagy teljes elmezavar, vagy jobb esetben halál várt. A Greengrass család azonban új 
keletű aranyvérű család lévén az új rituálék tagja. Maga a rituálé szintén ősi, de 
kevésbé finom. A lányok ebben a körben pontosan tizennégy éves korukban a 
közösség előtt vesztik el szüzességüket egy beavató rituálén. Aki a rituálén segédkezik 
egy a közösség által kiválasztott tapasztalt férfi, akit felkérnek a spirituális rituálé 
végrehajtására. Pansy nem véletlen, hogy jól informált volt Daphnét illetően. A 
közösség eredetileg nem mást választott az ártatlanság elvételéhez, mint Lucius 
Malfoyt. Draco apja, azonban visszautasította a felkérést. A második választott 
pedig…Pansy apja volt. Mr. Parkinson, aki eleget tett a kérésnek. Vagyis a 
szertartáson Pansy apja fosztotta meg a legnagyobb ellenfelet attól, ami Malfoyyá 
tehette volna. Eredetileg az egész teljes titoktartás mellett zajlik, de Pansy kihallgatta 
anyja és apja beszélgetését, így pontosan tudatában volt Daphnénak esélye sincs vele 
szemben. Mr. Parkinson épp eleget hangoztatta neki, hogy vigyázzon az egyetlen 
kincsére, ami nélkül Dracora pályázni álmaiban sem merészelhetne. Pansy magában 
sem tudta eldönteni mit akar. Megszabadulhatna apja követelőzésétől, és Dracotól is 
egyetlen cselekedettel. De nem, Dracoról nem akart lemondani. Maga sem tudta, hogy 
a Daphnéval való állandó harc, és küzdelem a fiúért, vagy valami belső kényszer 
váltotta e ki belőle, hogy a szabályoknak megfelelően játsszon, mindig minden 
körülmények között a kívánatos cél érdekében. Két teljesen egyforma származású 
lány, egyformán esélyesek voltak Draco elnyerésére, az egyetlen különbség, ami 
Pansy mellett döntött a mágikus hagyományok. Parkinsonék semmilyen hagyományt 
nem követtek. Annak ellenére, hogy már elég régi családfájuk volt, megmaradtak a 
varázslók szertartásaitól függetlennek. Ez nyert. Az ő hagyományokat felborító 
életvitelük könnyen korrigálható volt, hogy megfeleljen a Malfoyok elvárásainak. 
Csupán az arisztokratikus Malfoyok feltételeinek kellett megfelelniük. És minden 
lehetséges módon meg is teszik ezt. Pansynak elképzelése sem volt, Draco tisztában 
van-e a helyzettel vele és Daphnéval kapcsolatban, de a viselkedésén úgy tűnt nagyon 
is. Dapnhé aki minden lehetséges módon kifejezte Draconak, hogy ha egyetlen 
éjszakára is, de ő bármikor kedvére tenne, és Pansy, aki szinte az elviselhetetlenségig 
kényeskedett, s eljátszotta neki, hogy Draco a minden örökkön örökké. Daphné céljai 
egyértelműek voltak, tetszett neki Draco és már csak a tudat, hogy egy Malfoy van a 
közelében, izgatta. Pansy sokkal kiszámíthatatlanabb volt. Apja kérésére kedveskedett, 
mentálisan azonban sokkal jobban megértette magát Dracoval. A kettőt pedig 
egyszerre űzték. A két lány mérhetetlenül féltékeny volt a másikra. Pansy azért, mert 
tudta Daphné bármikor megadhatja Draconak azt, amit ő az esküvője napjáig biztos 
hogy nem, és Daphné soha nem volt rest kecsegtetni Dracot a gondolattal. Daphné 
viszont Pansyra féltékenykedett, mert Pansynak mindene megvolt, hogy Dracot egy 
életre maga mellett tudja, s amit ő, mint lehetőséget már születésétől fogva elvesztett, 
akaratán kívül. Ezért dúlta harc a két lány között hol nyíltan, hol burkoltan. Bármit 
megtettek volna, hogy a másiknak alátegyenek és kitúrják a helyéről. Pont azt nem 
tudták megadni, amit a másik igen. 
-	Ezt még visszakapod Pansy – mondta hidegen Daphné, s Pansy figyelemre se méltatva 
kilépett a szobából. 

Már a prefektusi fürdőben a medencében volt, amikor megérkezett a mentális üzenet.
-	„Most tényleg haragszol rám?”- Pansy elmosolyodott.
-	„Nem. Fáradt voltam, ennyi”- dörzsölte tovább a karját a levendulaillatú tusfürdőjével 
Pansy.
-	„Le akarsz rázni?”- Pansy megint csak mosolygott.
-	„Hát…”
-	„Mit csinálsz tulajdonképpen?”- jött a kíváncsi kérdés.
-	„Ha azt mondom a prefektusi fürdőben vagyok, el tudod képzelni?”- küldte a választ 
csilingelő nevetéssel Pansy.
-	„…”
-	„Hm?”
-	„Igen…el tudom képzelni. Nagyon is.”- jött a pimasz felelet. Pansy szinte látta maga 
előtt a vigyorgását.- „Zavarlak?”
-	„Szerinted?”- merült lejjebb a vízbe Pansy.- „De tudom, hogy még élvezed is.”
-	„Hát azt jobban élvezném, ha ott lennék…”
-	„Öhm… -Pansy megbillent és elmerült a vízben, prüszkölve, levegő után kapkodva 
lökte vissza magát a vízfelszínre.
-	„Minden rendben?”
-	„Hát ha a halálomat akarod, akkor igen. Minek mondasz ilyeneket?”- szállt ki a vízből 
Pansy.
-	„Mit tehetek, ha erre gondoltam…”
-	„Most vigyorogsz ugye?”
-	„Talán. Lejössz ma a klubhelységbe?”
-	„Fáradt vagyok semmi kedvem…”
-	„Hadd találjam ki! Összekaptatok Daphnéval!”- Pansy megállt a mozdulatban.
-	„Honnan tudod?”
-	„Itt van nálunk. És félreérthetetlen jeleket küld felém, tök idegesít. Annyira szeretném 
lerázni, de akármit mondok neki mintha vérszemet kapott volna”- panaszkodott 
mérgesen Draco.
-	„Daphné már csak ilyen” –folytatta a törülközést Pansy.
-	„Gyötörni akarsz?”
-	„Most miért?”
-	„Segíts lerázni a francba is!”- tört ki idegesen Draco. Pansy magára kapta köntösét, s 
közben lázasan gondolkodott. – „Szóval átjössz?”- küldte Draco a kérdést.- „Pansy!”- 
kiáltott rá Draco.
-	„Jól van átmegyek. Egy negyed órát kapsz nem többet”- egyezett bele kis sóhajjal 
Pansy.
-	„Kösz. Várlak! De igyekezz jó?”- Pansy kilépett a prefektusi fürdőből, s végigsietett a 
folyosókon a pincehelység felé. A klubszobában az alsóbb évesek élénken 
beszélgettek, Pansy kikerülve a földön ücsörgő csoportokat felsietett a fiúhálóba. 
Gyors lendülettel benyitott. Mindenki itt volt, aki számított. Daphné Draco ágyán ült 
és felvetett fejjel most egyenesen rá nézett. Draco a háttámlának dőlve mintegy 
megkönnyebbülten nézett rá, ujjait a tarkóján összekulcsolva feküdt. Pansy tudta mi a 
feladatat.
-	Draco cicus!- szaladt oda hozzá rózsaszín köntösében, s Daphné oldaláról az ágyra 
mászott, így közbeékelve magát Daphné és Draco közé. – Hát nem is hiányoztam 
neked? – bújt hozzá Pansy, s megsimogatta a szőke tincseket.
-	Már miért hiányoznának a hisztijeid?- nézett rá unottan Draco ,de ahogy Pansy hozzá 
hajolt már küldte is a mentális üzenetet.
-	„Kösz. Egész gyors voltál!”
-	„Annyira kétségbeesettnek tűntél, muszáj volt sietnem”
-	„Egy Malfoy és a kétségbeesés?”- kérdezte gúnyosan Draco, s tűrte, hogy a lány 
hozzányomja az arcához erős szantálos levendula illatú haját- MH. Már megint 
lerohant! Miért kell mindig túljátszania? Mindjárt kiájulok az ágyból ettől az illattól!- 
dünnyögte  magában. De legalább Daphnétól megszabadult. Pansy megállás nélkül 
simogatta Draco szőke tincseit, s semmi kedve nem volt bekapcsolódni a 
beszélgetésbe. Végül Blaise átráncigálta a saját ágyára Daphnét és elhúzták a 
függönyt.
-	Jaj ne!- motyogta Pansy.- Na én mentem. Jó éjt!
-	Bár az lenne- Draco figyelte, ahogy a lány leszökken mellőle az ágyról és az ajtóból 
még gonoszul visszavigyorog. Draco a szemtelen lányhoz akarta vágni a párnáját ,de 
Pansy már behúzta az ajtót, még kintről visszakiáltotta.
-	Nem talált!

Reggel Pansy már frissen felöltözve ült a klubhelység bőrfotelében, nyakkendőjét 
igazgatta, s közben gyors  mozdulattal nézegette az óráját. Mindjárt kezdődik az óra. Hol 
vannak már? – Végre meglátta a lépcsőfordulóban a triót. 
-	Tudom, hogy utáljátok a bűbájtant, de azért ne késsünk el – morogta az érkezőknek.
-	A bűbájtant egyszerűen ki kellett volna hagynunk- dünnyögte Monstro, maga után 
vonszolva Draco és a saját táskáját.
-	Crak hozd a Pansyét!- szólt hátra Draco a fiúnak és Pansyt kielőzve előresietett.
-	Mit csináltatok eddig?- sziszegte Pansy a talárját igazgatva.
-	Képzeld aludtunk!- morogta Draco. –Mivel Daphné szívesebben tölti az éjszaka 
egyharmadát nálunk.
-	Itt kell lefordulnunk- húzta vissza Pansy Dracot a talárjánál fogva.
-	Ja igaz, ma még csak kedd van. Olyan mintha már egy teljes hete itt lennénk.
-	Akkor már túl lennénk az első felolvasóestünkön Draco – fűzte hozzá huncutul Pansy.
-	Most gúnyolódsz?
-	Szerény megjegyzés volt- nézett rá ártatlan nagy barna szemekkel Pansy.
-	Hiszi a piszi – vigyorgott rá Draco s berontottak a bűbájtanterembe. Pansy elvette 
Craktól a táskáját és előkereste a bűbáktan füzetét, s felütötte az első oldalon.
-	Jegyzetelni is akarsz?- brummogta bambán Crak.
-	Hát négyünk közül valakinek nem árt – motyogta morcosan Pansy. A hátsó padsorban 
mindig remekül elszórakoztak a fiúk, Blaise egyszer még kártyát is hozott magával, és 
amikor Flitwick nem figyelt rájuk, a pad alatt kedvükre játszottak. Most szerencsére a 
terem másik végében ültek így esélyük sem volt ilyesmire. Pansy lelkiismeretesen 
jegyzetelt. Az első óra írás, a második gyakorlás, szinte minden tárgyból ez lesz. 
Draco a lány feje fölött lenézett a pergamenre.
-	Már megint máshogy írsz!- jegyezte meg.- Miért van az, hogy egyszer így írsz, 
máskor máshogy?
-	MH. Családi örökség- mosolygott rá Dracora.
-	Elég fura örökség. Ez egyébként nem rossz- fűzte hozzá mielőtt hátradőlt. Pansy 
végignézett az írásképén. Most jött rá, hogy most a saját egyéni kézírásával ír. 
Gyorsan váltott, s már félig dőlt betűkkel folytatta.
-	Ez tiszta Pitonos- jegyezte meg a másik oldalán ülő Crak. – Nem akarsz véletlenül egy 
K betűt vésni a bájitaltan dolgozatomra, majd ha írunk?
-	Crak! Egy krumpliszsák is szellemesebb mint te – vetette oda Pansy.
-	Miért az enyémre is írhatnál egy várakozáson felülit – morogta Draco mellől Monstro.
-	Az ügyben Pitont kérdezzétek – tért ki Pansy, s sötét szemeit Flitwickre függesztette. 
Draco aki eddig folytatta reggeli szunyókálását ,csak arra figyelt fel, hogy Pansy 
megbökdösi
-	Mi van?
-	Az, hogy gyakorolni kell – vágta oda Pansy, s már pálcáját a fiúra is szegezte.
-	Milyen szörnyűséget akarsz tenni?- ült fel megrémülve Draco. Pansy gonosz 
mosollyal elvégezte a bűbájt.
-	Mh. Mit csináltál?- Draco a kezeit forgatta, végigtapogatta magát, de semmi furcsát 
nem talált. – Mit tettél velem?
-	Hát lehet megitattam veled azt a szerelmi bájitalt nem is tudom…- bosszantotta Pansy, 
s a táskájából előhalászta a Parkinsoncímeres ezüsttükrét – Tessék nézd meg! – 
nyújtotta oda a fiúnak. Draco kikapta a kezéből az apró tükröt és felpattintva 
belenézett, s keresgélni kezdett. 
-	Nem látok…- kezdte, de ahogy meglátta a fogait elszörnyülködött.- Merlinre! Képes 
voltál így megsárgítani a fogaimat? Ez rémes! Szedd le rólam, de rögtön!- hajította az 
asztalra a tükröt undorodva. Pansy jót derült magában. Tudta nagyon jól Draco milyen 
érzékeny a fehér fogaira. S most kifejezetten jól esett gonoszkodnia a fiúval. A 
füzetébe nézve megkereste az ellenvarázslatot, s pálcájával a fiú felé bökve 
elmormolta.
-	Nos? Olyan mint előtte?- Draco nem mert a tükörbe nézni.- Pansy!
-	Ja igen. Talán még fehérebb mint volt.
-	Na persze!- Draco visszavette a tükröt és megvizsgálta a fogait, megnyugodva 
pattintotta össze.- Én jövök? – nézett fel villogó ezüstszürke szemekkel Draco.
-	Hát amennyiben gyakorolni szeretnél…
-	Már hogyne szeretnék!- csapott le Draco, s előkapva pálcáját, kikereste Pansy 
jegyzetéből a varázsigét. Hunyorított egyet, s Pansyra irányította a pálcáját. Amint 
ránézett a három fiú egyszerre kezdett vigyorogni.
-	Mit csináltál velem, kis szemét?- Pansy felpattintotta a tükröt, s belenézett. Elakadt a 
lélegzete, gyönyörű ében haja, most olyan szőke volt, mint Dracoé.- TE…Te!- 
hápogott.- Azonnal változtasd vissza!
-	Nem – makacskodott Draco, s közben megnézte magának a szőke Pansyt. Így is jól 
állt a haja, de már megszokta az ébent. Közelebb hajolt a lányhoz és a fülébe súgta.- 
Nem csak a hajad színe változott – mosolygott sejtelmesen a mondanivalóhoz.
-	Tessék?- nézett fel a csillogó szürke szempárba Pansy, s kezdett egy sanda gyanúja 
lenni. – Hol még?
-	A mosdóban megtudod – nevetett fel csendesen Draco.
-	Vedd le rólam!- pirult el Pansy, s úgy érezte lángol az arca a gondolatra, hogy Draco 
milyen testrészén változtatta szőkévé, s Draco arckifejezése csak megerősítette a 
gondolatban.
-	Bizony bizony!- vigyorgott pimaszul Draco. Pálcájával intve levette a bűbájt a lányról. 
-	Mindenhonnan levetted?- kérdezte fenyegetve Pansy.
-	Majd meglátod!- bazsalygott Draco, magában nevetgélve. Pansy egész órán durcásan 
ült mellette. Tűkön ülve várta, hogy elengedje őket Flitwick. Amint vége lett az 
órának kiviharzott a teremből. Draco szedte össze a holmijait, s vitte utána a 
pincehelységbe. Pansy már jött is a lánymosdóból paprikavörös fejjel.
-	Vedd le rólam azonnal!- a bűbájt csak az tudta hatástalanítani, aki rátette, s Pansy 
hiába is próbálkozott eltüntetni. Most a fiúhoz rohant.- Vedd le de azonnal!- rontott 
neki.
-	Rendben leveszem, ha…- Draco kajánul vigyorgott.
-	Ha?! Még te szabsz feltételeket?- sziszegte az arcába Pansy még mindig vörös fejjel.
-	Hatástalanítom, ha előbb megmutatod!- Draco várta a lány reakcióját. Pansy először 
megkövülten állt. Kikerekedett szemekkel ledöbbenve nézte a fiút. Pansy a 
karmazsinvörös teljes színében pompázott, gondolkodás nélkül villámgyorsan lendült 
a keze. Ugyanebben a pillanatban ért a mardekár klubhelységbe Blaise, aki már csak a 
csattanó pofont látta, s ahogy Pansy felrohan a lányhálóba. 
-	Na most min kaptatok már megint össze?- vágta le magát a kanapéra Blaise. Draco 
arcát tapogatva az egyik bőrfotelbe ült.
-	Ne foglalkozz vele!- szólt rá Draco.
-	Ma kviddicsedzés lesz ugye? – folytatta a beszélgetést Blaise.
-	Igen. Marad a régi csapat- Draco beletúrt a hajába, s intett Craknak meg Monstronak.- 
Menjünk ebédelni- Blaise is csatlakozott a három fiúhoz.

Draco csak Sötét Varázslatok Kivédése órán találkozott a lánnyal. Pansy már bent ült a 
teremben és elmerült a pergamenjei rendezgetésébe.
-	ide ülhetek? – kérdezte Draco.
-	Nem – nézett rá makacsul Pansy.
-	Miért nem? – emelte meg a szemöldökét Draco.
-	Levetted a bűbájt?- kérdezett vissza Pansy.
-	Le. Nem vetted észre?
-	Nem, azóta mosdóba menni se mertem – morogta Pansy, miközben szeme sarkából 
figyelte, hogy a fiú mellé ül. Draco magában mosolygott ezt a félelmet látva. Teljesen 
felesleges volt leülniük, mert már az óra elején félretolták a padokat és párba kellett 
állni.
-	Tényleg hatástalanítottad ugye? – kérdezte Pansy.- Mert most pálca van nálam tudod, 
és minden büntetés nélkül használhatom is.
-	Pansy ne akadj már fent ezen. Megnézném én azt a nagy pálcaforgatásodat!- 
mosolygott kedélyesen Draco. Crak és Monstro próbálkozott mellettük. Draco és 
Pansy pedig egymással szemben álltak fel párbajra. Igazán nem vették komolyan ezt 
az órát, így valójában nem is volt fontos ez az egész párbaj sem. Blaise ment oda 
hozzájuk, s Dracoval beszélték meg a kviddicsedzés részleteit. Pansy így tehetetlenül 
leeresztett pálcával álldogált és várta, hogy vége legyen az órának. Hirtelen éles 
tolóerőt érzett, s hatalmas lendülettel Draconak vágódott s a hűvös kőre zuhantak 
mindketten. Draco az egyik pillanatban a sikkantást a másikban már a rajta heverő 
Pansyt észlelte. 
-	Jaj, milyen ügyetlen vagyok! – csipogta Pansy kényesen, s várta, hogy Draco 
felsegítse, bár titkon bőven kiélvezték mindketten, hogy szorosan egymáshoz 
simulhatnak. Draco felhúzta, s Longbottom közeledett hozzájuk.
-	Jaj, nem akartam! Nagyon megütöttétek magatokat? Nem volt szándékos!- Neville 
mentegetőzve nézett rájuk.
-	Na mindjárt gondolhattam volna, hogy Longbottom az aki képtelen egy varázslatot 
normálisan végrehajtani – jegyezte meg Draco. Pansy természetesen hálásan, élesen 
visítva nevetett, és Crak és Monstro adta a basszus alapzöngéjű röhögést hozzá. 
Pansy Draco nyakába ugrott, s arcon csókolta.
-	Milyen igazad van cicus!- affektálta Draconak, s a fiú ismét értetlenül nézett. 
-	Eljössz megnézni a kviddicsedzést?- kérdezte gyorsan eltolva a lányt magától. Pansy 
csak lelkesen bólogatott.