Pansy hosszasan nyújtózkodott a puha takaró alatt. Szerda, az egyik legjobb nap a héten.
Főleg most, hogy még nem tartják meg a Mágiatörténet óráját. Elhatározta, hogy egész

délelőtt lustálkodni fog, és csak ebédelni megy le a nagyterembe. Cicája felugrott hozzá az
ágyra és mellékucorodott. Pansy megsimogatta, és ő is összegömbölyödve lehunyta a szemét.
Csak ő és Millicent volt már a szobában, az órarendjük teljesen egyforma volt, ugyanazokat a
tárgyakat vették fel. Pansy még ásított egy nagyot és elmerült az álmaiban.

- „A fenébe! Pansy gyere le!”- jött a türelmetlen mentális üzenet.

- „Hagyjál! Alszom!”- mocorgott Pansy.

- „Dehogy alszol, hiszen most is válaszolsz nekem!”- küldte át Draco.

- „Mit akarsz?”- morgott Pansy.

- „Gyere le! Akkor vagyok benne biztos, ha felöltözve látlak lent!”

- „Ó igen? Most már felöltözve akarsz látni?”- hajtotta fel a takarót Pansy, és álmosan
kezdett öltözködni.

- „Siess! Mindjárt mennem kell órára!”- Pansy az ágy alól előkereste pántos cipőit és
már a lépcsőn lefelé haladva húzta a lábára, féllábon ugrálva egyensúlyozgatva. A
klubhelységbe érve még majdnem felbukott, de megtámaszkodott a kőfalban és felnézve látta, ahogy Draco már egyedül álldogál a pinceajtóban és őt nézi.

- Végre!- odasietett hozzá, és a Pansy nyakába csapott nyakkendőt kezdte megkötni.
Pansy csak gyorsan feltette, s most értetlenül nézte Draco igazító mozdulatait ahogy
szépen hajtva megköti neki.

- Igen?- kérdezte érdeklődve Pansy, miközben tűrte, hogy Draco babráló ujjai időnként
súrolják a mellét. Igyekezett nem figyelni az intim érintésekre, s csak Draco feszült
arcába nézett várakozóan.

- Tehát – kezdte Draco a nyakkendőnek beszélve. – Aritmetika órám lesz.

- Igen tisztában vagyok vele – nézett durcásan Pansy, mert szerette volna ha Draco vele
együtt mágiatörténetre jelentkezik, nem pedig az unalmas számmisztikára.

- A mágiatöri sokkal unalmasabb Pansy – mondta Draco, mintha hallotta volna a
gondolatokat.- Szóval Számmisztikám lesz. De sajnos elfelejtettem megcsinálni a
nyári házit, amit ma kellene leadni.

- Ühüm – bólintott komoran Pansy, s keresztbe fonta karjait.- Szóval itt kapcsolódom én
a dolgok menetébe.

- Így van. A két óra közt szünetet tartunk. Tehát szünetben találkozhatnánk, így van
pontosan egy órád, hogy elkészítsd nekem a házimat.

- Szóval én csináljam meg a TE aritmetika házidat, Amikor ki nem állhatom az
aritmetikát és örülök, hogy végre megszabadultam ettől a tárgytól.

- Egy kis szívesség nekem, amit majd meghálálok- nézett végre Paansy gesztenyebarna
szemeibe Draco.

- Hála és szívesség – ízlelgette a két szót.- Hát nem is tudom lehet az a hála inkább
neked lesz jó, amilyen ravasz vagy.

- Most az nem fontos – hajolt közelebb Draco- Megteszed nekem?- érintette könnyedén
az ajkait Pansyéhoz.

- Aljas számító dög vagy!- lökte el magától Pansy.- Ezért nem kell leteperned a
mardekár szőnyegére! Menj órára!- Pansy kivett a közös pergamentartóból néhány
lapot, és pennát vett magához.

- Megteszed?- vette fel a táskáját a fotelből Draco.

- Menj már! Egy óra múlva találkozunk!- hajtotta össze a pergameneket Pansy kivette
Draco kezéből a listát s a könyvtár felé igyekezett. Tessék! Már megint mindent én
csinálok! Annyira utálom ezt! Aj, ha nem egy Malfoyról lenne szó!- dühöngött Pansy,
s besietett a hatalmas ajtón. Végigrohant a hatalmas könyvtárpolcok között az
aritmetika részlegig. Ránézett a hosszú felsorolás listára. Draco! Mit csináltál egész
nyáron te lusta macska! – Pansy kapkodva kirántotta a könyveket, az asztalra
csapkodta őket felütötte, és a fogalmakat sorra elkezdte kimásolni. Természetesen
Draco írását utánozva közel tökéletes pontossággal. Még tíz fogalom volt hátra, Pansy
lenézett, már öt perce kicsengettek. Tehetetlenül nézte a felsorolást. Most mit
csináljon? Körbenézett a könyvtárban. Sehol senki. Most nincs idő semmire. Pansy
döntött; sorra kitépkedte a könyvtári könyvből a szükséges oldalakat. Most hova rejtse
a szemét könyvtárosnő elől? Pansy gyorsan visszatette a könyveket, s egy kis
változtatást végzett a harisnyáján. Gyorsan belecsúsztatta a kitépett lapokat a
harisnyájába, s a könyvtárosnő előtt kisomfordálva végigrohant a folyosókon az
aritmetika tanteremhez. Draco Blaisessel és a hatalmas testőreivel már ott álldogált a
folyosón. Pansy Dracohóz lépett és száját a fiúéhoz szorította.

- Mh Draco-cica! Úgy hiányzol. El sem hiszed, milyen nehezen viselem, hogy ezen az
órán nem vagyunk együtt. Gyere!– biggyesztette le az alsó ajkát Pansy.

- De hát mindjárt kezdődik az aritmetikám Pansy!- morogta unottan Draco.

- Gyere velem egy kicsit!- húzta maga után a fiút. Blaise kajánul vigyorgott rájuk, s
figyelte, ahogy a közeli fiúmosdó felé igyekeznek. Pansy kezénél fogva vonszolta a
fiút, s amint meggyőződött ,hogy kettesben vannak a kezébe nyomta a pergameneket.

- Tessék a házijaid!- mondta sötét tekintettel. Draco átfutotta a lapokat, a kézírást, ami
csaknem pontosan olyan volt mint az övé. – Hogy csinálod?- ámuldozott ismét Draco,
mint minden ilyen alkalommal.

- Hát mit gondolsz, hogy szerezték a vagyonukat az őseim? – húzta el a száját Pansy.-
Mind hamisítók voltak a Parkinsonok, aláírás írás és a többi…

- Az utolsó tíz?- kérdezte idegesen Draco, a lányra nézve.

- Ja igen!- csapott a homlokára Pansy ,s gyorsan felhajtotta a szoknyáját, s a combfixes
harisnyájából kezdte kihúzni a kitépett lapokat. Draco nem tudta mitől vágódjon a
kövezetre előbb. A lány fekete harisnyatartói látványától már megfordult vele a világ.

- Te mit csináltál?- kérdezte rekedtes hangon Draco.

- Mit csináltam volna. Kitéptem a könyvekből. Nem volt rá időm, neked meg kellett-
nyomta a lapokat a fiú kezébe Pansy, s közben megrántotta a vállát.

- Nem vagy semmi – nézett rá döbbenten Draco.

- Most miért?

- Ha elkap az a szipirtyó, egész életedben visszajárhattál volna ezért a könyvrongálásért
a büntetésekre.

- Mindegy – igazgatta a szoknyáját Pansy.- A lényeg, hogy nem kapott el. Ezért
vagyunk mardekárosok nem? – mosolygott fel gonoszul a fiúra. Draco arca
kifürkészhetetlen volt. A lapokat a zsebébe gyűrte és egyetlen lendülettel a kagylóhoz
nyomta Pansyt, s lecsapott a mélyszilva ajkakra. Tüzesen és indulatosan csókolta, s
kezével máris a szoknya alá siklott, s ujjaival érintette a harisnyatartó selymeit,
amelyeket eddig csak szemével tapogathatott.

- Meg sem gondoltam, hogy ilyesmit hordasz a szoknyák alatt – suttogta rekedtesen.

- Mi?- rebegte Pansy kábultan, miközben Draco ajkai a fülére siklottak.- ja, hogy az.
Csak egy kivételes alkalom.

- Tetszik ez az alkalom.

- Ez csak egy varázslat miatt…- Draco elhallgattatta és nem kellett tévednie. Blaise
kezdett krákogni a fiúmosdóban.

- Draco! Nem akarok zavarni, de becsengettek!- vigyorgott kajánul, végignézve a
kettősön és hosszasan elidőzve Pansy kivillanó harisnyakötőin.

- Még hogy nem akarsz zavarni Blaise!- mondta undokul Draco. – Menjünk! – engedte
el Pansyt , aki gyorsan lesimította szoknyáját.

- „Szóval tudtad, hogy lefigyel minket?”- küldte az előtte haladó Draconak.

- „Hát igen. Nem akartam, hogy gyanút fogjon. Csak azt kapta amit várt. Köszi a
segítséget”- nézett az ajtóból vissza a lányra.

- „Várom azt a hálát”- vágta rá Pansy. Egyedül maradt a folyosón. A szíve még mindig
hevesen vert. Tehát Draco már megint csak Blaisenek játszott. Nem akarta beismerni,
hogy mennyire csalódott volt. Mert titkon reménykedett, hogy Draco most tényleg
csak ő miatta teszi amit tesz. Több centit süllyedt a válla. Lassan poroszkálva indult
vissza a pincébe. Végül megrántotta a vállát. Mindegy, azért jó volt ez a mosdóbeli
csók, simított át ajkain.

Késő este mentek Asztrológiára sötétedés után. A sötét teremben már felállították a
csillagvizsgálókat. A feladatok a megszokott módon már ott álltak a lapon. Pansy unottan
nézett le a lapra. Semmi kedve nem volt ehhez az egész csillagnézelődéshez. Csak Draco
miatt vette fel, mert nem akart annyi órán külön lenni tőle. Leült az ablak mellé s belenézett a
távcsőbe. Reménytelenül keresgélte a feladatként kijelölt csillagokat. Soha nem tudott
eligazodni az égi csillagtérképeken. Érezte, hogy már megint segítségre fog szorulni.
Átpislogott Dracohoz, aki már a felét megoldotta a feladatoknak. Draco csak ezért imádta az
asztrológiát, Fél perc alatt kész volt az egésszel, s utána kedvére piszkálódhatott mindenkivel,
lóbálhatta a lábát, míg a többiek vért izzadva küzdöttek.

- Pszt! Pszt!- sziszegte oda Draconak.

- Igen? – lehelte vissza Draco.

- Segíts már!- Draco lenézett a lány lapjára, két feladathoz firkált valamit ,de szinte
biztos, hogy rosszat. Odalépett a lányhoz és végignézte a feladatsorát. Derekánál
fogva félretolta a lányt és belenézett a lencsébe.

- Pansy, kapásból nem is arra néz a távcsöved. Mégis, hogy akarod megtalálni? – rázta a
fejét Draco. Beállította a helyes irányt és visszaengedte a lányt. Pansy belenézett.
Érzékelte, ahogy a fiú finoman hozzáér s ujjával a távcső végén mutatja:

- Nézd itt kell lennie! –takarta le egy pillanatra a csillagképet Draco. – Látod? – Pansy
megremegett ahogy közvetlenül a fülénél duruzsolt a fiú. S lehelete felborzolta a
pihéket a bőrén.

- Mh igen látom!- hunyta le a szemét Pansy.

- Mégis ha becsukod a szemed, hogy látod? – nézett rá Draco.

- Láttam!- morogta Pansy. Zavartan elhúzódott. Draco belenézett a lencsébe, hogy
ellenőrizze, jó helyen áll-e. Pansy lerajzolta a jeleket. Draco ránézett és bólintott.

- Igen. A következőt te próbáld meg! – Pansy a távcsőhöz lépett és heves
mozdulatokkal irányította a távcsövet jobbra balra. Végül megállt egy ponton.

- Várj előbb mutasd meg!- tette Pansy kezére a kezét, hogy megakadályozza, hogy
ismét lerajzolja a rossz égi képet. Pansy kimelegedve ellépett, s figyelte a fiút.

- Mh benne van?- kérdezte bizonytalanul.

- Igen. Látom – mondta bársonyos hangon Draco. – Melyik részén a lencsének?

- Hát. Biztos a bal alsó sarokban – rántotta meg a vállát Pansy. Gőze nem volt hogy
merre lehet az a kép.

- Most csak tippelsz vagy láttad?- vette el a lencséről a pillantását Draco, hogy ránézzen
a lányra.- Tippelsz ugye? – lépett a lány elé Draco, s megérintette Pansy állát. Pansy
felnézett rá, s elveszett a szürke szempárban.

- Jó rendben tippeltem na. Nem látom őket.

- Látnod kell!- nyomatékosította Draco, Pansy szemébe fúrta a sajátját.

- Mh. Miért? – bizonytalankodott Pansy összeráncolt homlokkal.

- Gyere nézd meg és megtudod!- húzta vissza a lányt derekánál fogva Draco. A kezét a
csípőjén tartva figyelte, ahogy a lány keresi a csillagképet.

- Nos?- Pansy nem válaszolt.- Kicsit lejjebb – Draco szinte csípőjénél fogva irányította
Pansy tekintetét ,erőteljesen lefelé nyomva. Pansy végre megpillantotta. Megakadt a
lélegzete. Felismerte a csillagképet. El sem hitte. És a kép, nem más volt mint:-
Draco…

- Most a nevemet mondod?- duruzsolta somolyogva a fülébe Draco.

- Nem, ez a csillagkép – Pansy határozott hangon mondta.- Ugye?- bizonytalanodott el.-
Sárkány? Vagy nem?- Pansy várta a választ, Draco alig érezhetően, de erősebben dőlt
hozzá, csípőjét Pansyhoz szorítva. Pansyn végigfutott a hűvös jóleső borzongás.
Elfelejtett levegőt venni is. Csak érezte, ahogy szorosan összesimulnak, Draco
tenyere a csípőcsontján szorítja, lehunyta a szemét.

- Igen az – jött a rekedtes búgó hang közvetlenül a fülénél. Draco beszívta a lány
hajából áradó finom szantál és levendulakeveréket, majd hihetetlen akaraterővel, de
eltolta magától az asztal felé. – Rajzold le! – Draco gyorsan visszamenekült saját
távcsöve mellé. Pansy pedig elkezdte rajzolni a csillagképet. Képtelen volt lerajzolni
annyira remegett a keze. Mély levegőket vett, hogy lenyugodjon. Már nem hívta
vissza Dracot, nem bírta volna az érintését remegés nélkül, s valószínűleg Draco is
hasonlóan gondolkodhatott, mert teljesen elmerült saját távcsöve
szemrevételezésében. Pansy az óra vége előtt nem sokkal végre befejezte a rajzolást.
Draco mellett lépett ki a csillagvizsgálóból.

- Sikerültek?- kérdezett rá Draco.

- Azt hiszem – motyogta Pansy s a mardekár felé vették lépteiket.