Draco cserepes növényét szorongatva üldögélt a klubhelység bőrfotelében, és izgatottan
várta a lányt. Végre meglátta a szoknyában libbenő Pansyt a lépcsőfordulóban. Ma még a
szokásosnál is durcásabb képet vágott. Draco magában sóhajtott, s felállt, hogy a lány elé
siessen. Pansy morcosan ránézett és kikerülte.

- Pansy?!- kérdezte Draco a lány után sietve.- Most mi bajod?

- Mi bajom?- mérgelődött Pansy.- Az a bajom, hogy Daphné már megint szemétkedett,
az a bajom. Teljesen miszlikre aprította a három hónap alatt gondozott növényemet.

- Szóval ezért nem hoztad magaddal!- értette meg Draco, s a lány kezébe nyomta a
sajátját. – Tessék itt van az enyém!- léptek ki a folyosóra, s rögtön az üvegházakhoz
vették az irányt.

- Ez a tied Draco!- akarta visszaadni Pansy. – Az én hibám. Minek kaptam össze
Daphnéval.

- Az én hibám, szóval tartsd meg.

- Már miért a te hibád?

- Jó nem a hibám. De én vagyok az oka, hogy összekaptatok az tuti fix. Szóval tartsd
meg a növényt. Engem úgysem érdekel a gyógynövénytan jegy.

- Honnan tudod, hogy te vagy az oka?- torpant meg Pansy, de Draco belekarolva
továbbtolta.

- Pansy! Ismerlek már titeket! Én miattam kaptatok össze – súgta, s az üvegházban
maga mellé lenyomta a fapadra a lányt. Pansy ellenkezni akart, de rájött Draco ezt
már eldöntött tényként fogja fel, úgyhogy ráírta a nevét a cserépre, Dracoé helyére.

Ebéd után a Rúnatanterem felé lépkedtek, amikor Blaise és Millicent is már bosszankodva
nézett a tanterem ajtajára. Millicent ért hozzájuk hamarabb a hírrel.

- Elmarad az óra – Egy pergamenlapot tartott eléjük. – A szöveg, amit következő órára
le kell fordítani.

- Nagyszerű!- húzta el a száját Draco.- Akkor mára végeztünk.

- Nem én nem – vetette ellen Pansy, s kivette Millicent kezéből a pergament.- Én még
ma megcsinálom. Hétvégén Pitonnak is kell dolgozatot írnunk. És Átváltoztatástanból
is van házink. Én ezt most megcsinálom. Ez az óra úgyis Rúnatan lett volna- S azzal
Pansy el is indult a könyvtár felé. Draco vonakodva, de követte. Crak és Monstro
pedig utánuk lihegve vették a lépcsőfokokat. Pansy az egyik távoli sarokban
választott asztalt, s négyen körülülték. Pansy lepakolta a cuccait s elszaladt szótárért.
Visszaült és fel sem nézve, felütötte a szótárat és belekezdett a szöveg fordításába. A
három fiú nézte a könyv felé hajló lányt.

- Most meg mit bámultok?- förmedt rájuk Pansy, s egyesével mindegyikre ránézett
hideg fekete szemeivel, majd megállapodott Dracon a tekintete.- Mégis hogy akartok
fordítani, ha szótárt se hoztok?- emelte meg a szemöldökét Pansy.

- Hát tudod – motyogta lepedékes hangon Crak. – Én konkrétan arra gondoltam, hogy
hozol nekünk is szótárt.

- Nahát!- emelte meg a hangját Pansy. – Crak Te komolyan tudsz gondolkodni?-
mondta megjátszott meglepődöttséggel.

- Pszt! Pansy!- suttogta Draco ujját a szája elé tartva csendre intve a lányt.

- Ne csitítgass! Nem adom oda a fordításom, arról most ne is álmodjatok!- nézett a
trióra, akik mind megrökönyödve néztek vissza rá.- Dolgozzatok meg a házitokért egy
kicsit. Draco! Te különösen- Draco belátta, hogy nem várhatja el a lánytól, hogy
mindent helyette csináljon, s így felállt s három szótárral tért vissza. A másik kettőt
lelökte a fiúk elé és helyet foglalt Pansyval szemközt. A lány megállás nélkül
körmölt, fogalmazott, áthúzott sorokat, a margóra megjegyzéseket tett, s el is
felejtette, hogy rajta kívül még hárman ülnek az asztalnál. Már az utolsó hosszú
bekezdésnél járt, amikor feltűnt neki, hogy a kezdetben lelkesen irogató Draco, most
meglepően leállt, és már percek óta nem ír semmit. Pansy felpillantott a pergamenjéről
s körbenézett. Crak és Monstro körmeiket rágva buta arccal bűvölték a rúnaszöveget
várva, hogy valami csoda folytán megjelenik lelki szemeik előtt a fordítás pontos
szövege, Draco pedig nem is a lapjára nézett, hanem szinte rezzenéstelenül lapos
tekintettel… Pansy blúzát figyelte. Pansy értetlenül nézte Dracot. Lenézett a blúzára,
mert attól tartott valamivel összekente. De nem a blúz makulátlanul fehér volt.
Csakhogy…Pansy évek óta nem is figyelt erre a tényre, hogy valóban kicsit…átlátszó.
S most az áttetsző anyagon át finoman átsejlik a csipkemelltartója mintája. Pansy
elvörösödve nézett fel Dracora, aki nem vett mindebből semmit sem észre, és
továbbra is Pansy melleit figyelte, s a csipke felsejlő mintáját. Pansy tűzvörös arccal
kivette táskájából a talárját és gyorsan magára húzta. Ezt érzékelve Dracon volt a
pirulás sora. Aki eddig belefeledkezve nézte a lány melltartóját. Tulajdonképpen soha
fel sem tűnt neki, hogy Pansyn áttetsző a blúz és, hogy egyáltalán ő is hord melltartót.
Erre most ahogy itt ült vele szemben, és egy véletlen odapillantással ezt
észrevette…onnantól képtelen volt elvenni a tekintetét róla. Annyira izgatta a
fantáziáját, a melltartó és az azt kiadó domborulat, s most hogy Pansy felvette a
talárját, rájött ,hogy a lány rajtakapta, hogy őt stíröli. Arcán rózsaszín foltok jelentek
meg és gyorsan a papírjaiba mélyedt. Pansy befejezte a fordítást és gyorsan felpattant.
Torokköszörülve mondta:

- Hát én…khm. Megyek a klubhelységbe – motyogta és gyorsan eliszkolt a fiúk szeme
elől.

Este Draco kártyapartit játszott a fiúkkal. Blaisel, Crakkal és Monstroval. Egy ablak alatti
sarokasztalnál távol a klubhelység zsibongásától. Draco széthajtogatta a lapokat. Unottan
nézett a közös asztalon heverő lapokra.

- Nos? Draco rólad soha nem lehet tudni, milyen lapjaid vannak. Állandóan így nézel!-
vigyorgott rá Blaise.

- Te meg állandóan vigyorogsz – nézett rá unottan Draco. Az asztalon csúsztatva
visszaadott két lapot, s újakat kért. Ahogy legyezőszerűen széthajtotta újból a lapjait
szeme sarkából érzékelte, hogy Pansy belépett a pincehelységbe. A tarkójánál még
nedves volt a haja, tehát a prefektusi fürdőből jön. Pansy el akart haladni a fiúk
mellett, a hálótermek felé, de Draco a kezénél fogva az ölébe rántotta. Pansy
felkacagott.

- Draco cica! Ilyen jó lapjaid vannak?- kérdezte vidáman, s belenézett a lapokba. Hát
ezek aztán elég rosszak!- mormolta magában.

- „Nekem mondod?”- simogatta meg Pansy derekát Draco.

- „Mit akarsz? Tereljem el Blaise figyelmét?”- nézett rá gonoszul Pansy.

- „Hát esetleg…”- vigyorgott rá Draco. Pansy gondolt egyet aztán döntött. Draco
nyakához hajolt és megszívta a finom bőrt. Végigharapdálta a fülét , Draco közben
gyorsan átlendítette a játékot, hogy forduljon a helyzet. Blaise éhes perverz szemeit
végig Pansyn legeltette, mintha Pansy nem is Dracot kényeztetné, hanem szinte őt.
Draco elrendezte a lapokat, némi varázslattal csalva, s Pansy ében selyemhajába túrva
ujjait elhúzta a lány fejét és mohón kapott az ajkai után. Pansy megrészegedve a
csóktól szédelgett Draco ölében, de semmi pénzért nem hagyta volna abba
nyelvjátékukat. Pedig az izgató játékban még levegőt venni is elfelejtett, annyira csak
a Draco által kiváltott érzésre koncentrált. Draco nem is gondolkodva ösztönösen
végigsimította a lány remegő rezgő testvonalait, bejárva, derekát, csípőjét, s végül azt,
ami egész délután óta a leginkább izgatta. Tenyerével átsimított Pansy keblein. Ahogy
megérintette, Pansy mint akit áram ütött meg kipattant az öléből és felháborodottan
elrohant.

- Most meg mi baja lett?- nézett utána fejcsóválva Blaise, akinek már kezdett tetszeni a
műsor. Draco felállt, s még gyorsan az asztalra dobta lapjait.- Ja és én nyertem!-
kiáltotta Blaisenek, s felsietett a lány hálóba.

- Pansy!- kiáltotta a lány után. Pansy bevágta a háló ajtaját.

- Pansy engedj be!- dörömbölt az ajtón Draco.

- Hagyj békén!- Pansy megnyugodva látta, hogy a lányok még nincsenek a szobában,
nem akarta, hogy fültanúi legyenek ennek.

- Pansy! Beszéljük meg!- kiáltotta be Draco. Némi toporgás után lenyomta a kilincset.-
Pansy! Áh!- Draco lerántotta a kezét. A védővarázslat azonnal beindult. A lányok
hálójába csak engedéllyel léphetnek be, Draco bosszankodva rázta a kezét, amelyen
máris vörös gyorsan terjedő égő viszkető foltok jelentek meg. Pansy elmosolyodott a
fájdalmas kiáltást hallva, s egy sóhajtással az éjjeli szekrényhez lépett. Leemelte a
tégelyt, s kinyitotta az ajtót. Draco fájós kezét szorongatva ránézett. Pansy nem szólt
semmit, csak gyorsan rákente a nyugtatós kenőcsöt a kezére. Az égető érzés gyorsan
múlt. Draco meglepődve nézte a kezét.

- Honnan van ilyened?- nézett a lányra.

- Honnan lenne. Képzeld prefektus vagyok- húzta el a száját Pansy. – Piton adta. Hogy
kezelgessem az ilyen őrülteket, akik ennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy bejussanak a
lányhálókba.

- Nagyon ötletes, és sok ilyen eset van?

- Ritkán – mondta kitérően Pansy s visszalépett az éjjeli szekrényhez. Draco követte a
szobába.

- Beszéljük meg!

- Szó sem volt tapizásról Draco!- csattant Pansy, becsapva pálcájával az ajtót.

- Nem is tapiztalak!- védekezett Draco.

- De igenis tapiztál, fejezd ezt be!- förmedt rá Pansy.

- Zavart?- nézett rá komolyan Draco.

- Hogy zavart-e?- bizonytalanodott el Pansy. –Nem tudom ,ezen nem gondolkodtam. De
akkor se csináld ezt többet!- vett új lendületet a vitában Pansy.

- Szerintem csak megijedtél!- mondta Draco játékosan megemelve a szemöldökét és
gonoszul Pansyra nézett miközben leült a lány ágyára. A fekete macska egyből
körbenyávogta, s Draco igyekezett elhessegetni, az állatot.

- Nem ijedtem meg!- sziszegte Pansy.

- Akkor meg mi bajod van vele? Nem értelek- rázta a fejét undokul Draco. A maga
malmára akarta hajtani a vizet kétségtelen, és Pansy közeledik, hogy beleugorjon a
csapdába.

- Nem akarom, hogy tapogass! Erről nem volt szó!- ellenkezett Pansy, s keresztbe fonta
a karjait, mert észrevette, hogy Draco már megint a melleit nézi.

- Szerintem meg berezeltél – húzta Draco.- Nem tudom mi van abban, ha megérintelek-
hangja megremegett az utolsó szónál, de még sikerült megtartania a tekintélyét, s
Pansy nem vette észre valójában mennyire vágyik erre.

- Semmi. De akkor is!

- Semmi? Ha tényleg semmi, akkor nem rendeznél ekkora hisztit miatta – csillogott
vidáman Draco szeme. Paff! Pansy belesétált a csapdába és most már ő maga is rájött.
Most mit tegyen? Most tényleg, ha azt mondja semmit, akkor miért vágta le ezt a
jelenetet, de ha jelent valamit ,akkor az…

- Bebizonyítsam, hogy nem jelent semmit?- húzta gúnyos mosolyra a száját Pansy.

- Igen kérlek, ez már tényleg érdekel – figyelte Draco pajkos mosollyal, ahogy Pansy
leül mellé az ágyra. Szó nélkül rányomta száját a fiúéra. Draco nem volt rest. Szinte
azonnal hanyatt döntötte a lányt, s tenyerével végigsimított a lány domborodó
nőiességén, lágyan végigbecézve őket. Pansy egész teste remegett az érintéstől, pedig
pont ezt nem akarta megmutatni a fiúnak. De hiába az akarat, ha a teste másként reagál
Draco érintésére. A fenébe! Ezt a kört elvesztettem! – Pansy beletörődve adta át
magát a csóknak. Hát akkor legalább élvezzem!- beletúrt Draco hajába. Draco
kihasználta a lehetőséget, hogy engedéllyel birtokolhatja Pansy nőiességének halmát, s
kedvére élvezheti a kiharcolt helyzetet. Becsúsztatta kezét a lány blúza alá, s a finom
csipkeanyagon siklottak ujjai. Mámorító érzés volt, meg sem gondolta, hogy ennyire
jó. Mindketten remegtek az érzelmektől, amelyek elöntötték őket.

- Jaj látom zavarunk!- Daphné és Blaise álltak az ajtóban.

- Azt hittük már kimentetek a klubhelységből – vihogta Blaise. Draco kihúzta kezét
ezzel leseperve Pansy blúzát ,hogy takarja kivillanó hasát, s felállt.

- Már mentem is, jó éjt Pansy! – nézett még vissza a lányra, aki ziláltan csillogó
szemekkel nézett rá. Draco maga után húzta Blaiset is az ajtón.

- Jó éjt fiúk!- csicseregte Daphné s bezárta mögöttük az ajtót.