-         A pálcákat is kérem!- szólt a ruhatáros.

-         Hogyan?- vonta fel a szemöldökét a nő.

-         Biztonsági elővigyázatosság.

-         Értem- átnyújtották pálcáikat, és a férfiba karolva csatlakoztak a lépcsőn felfelé haladó
csoport végéhez. Az első emeleten már kétfelé oszlott a tömeg. A melléklépcsőről
ekkor ért fel egy másik pár is. Megtorpantak mind a négyen. Pansy egy ideig
farkasszemet nézett a zöld szemű férfival, végül egy rezzenésnyit előrebillentette a
fejét üdvözlésképpen. A fekete dísztaláros szemüveges férfi viszonozta a bólintást és
szemével még követte a tőlük néhány méterre elhaladó párt. Draco azonnal behúzta
maguk  mögött a függönyt, amint a páholyukba értek.

-         Ne húzd be!- nézett vissza Pansy, aki már a karzathoz ért.- Tudod, hogy Daniel is jön -
visszafordult és áthajolt a mellettük levő páholyhoz.

-         Szia anya!- Deimos sietett a másik oldalon anyjához.

-         Itt leszünk mellettetek rendben? Deimos, ne hagyd el a páholyt!- szólt rá Pansy és
helyet foglalt a kecses lábú bársonyszéken. Draco szintén leült mellé.

-         Feszültnek tűnsz!- vetett futó pillantást a mellette ülőre.

-         Görcsben van a gyomrom!- bosszankodott Pansy.- Nem tudom miért ez az érzés. De
nagyon rossz előérzetem van.

-         Képzelődsz! Leadtuk a pálcánkat. Mint mindenki.

-         Nem tudom, valami nincs rendben - Pansy kikönyökölt a karzatra és szemét
végigjáratta a szemközti páholysoron. Ők közvetlenül a minisztérium melletti
páholyban ültek balra. A másik oldalán a minisztériumnak Potterék ültek. – Nem
vagyok kibékülve a helyzettel, hogy anyádék elhozták Deimost.

-         Az unokájuk. És ez egy meseopera.

-         Mh. Deimos teljesen az ujja köré csavarta őket. Egyszerűen mindent megengednek
neki.

-         Természetes, hogy kényeztetni akarják- Draco keresztbetette a lábát és ő is a karzatra
tette a kezét. Megérkezett Daniel is a páholyba.

-         Daniel. A szünetben átadlak a nevelőszüleidnek rendben?- nézett fel rá Draco, a fiú
csak bólintott és leült mellé. Pansy kinyitotta a színházi füzetét és belelapozott.
Kétkedő arcot vágva átfutotta a sorokat, majd összecsukta. A zenekar már hangolt.
Időnként egy-két futam kúszott fel a levegőben. A zsöllyéből várakozó izgatott
hangok röppentek fel. Egyre többen jelentek meg az emeleti páholyokban. Ahogy
meglátták a páholyában a halálfalók könnyed fejhajtással üdvözölték. Pansy sötét
tekintettel viszonozta az üdvözléseket, s finom drágakövekkel díszített színházi
látcsövét szeme elé emelve lepillantott a színpadra. Végighordozta tekintetét a
zenekaron, s elvette szeme elől a távcsövet. Fokozatosan elhaltak a zenekartól
felszálló begyakorló dallamok, s a színházteremre sötétséget eresztettek. A belépő
karnagyot lelkes tapssal köszöntötték a nézők. Pansy csak egymásra helyezte kezeit és
várta, hogy elkezdődjön az előadás. Figyelmét megosztva a színpad eseményeivel
ismét a páholyok szemlélésébe fogott. Fejét mindvégig a színpad felé fordítva szeme
sarkából a kis fülkék vendégeit szemrevételezte. Látszólag mindenki elmélyülten a
cselekmény kibontakozását követte, de sokan pislantottak át Pansy páholyára. Sejtette,
hogy figyelemmel kísérik, de arcvonásain a legnagyobb nyugalom terült szét, s
távolról úgy tűnhetett, az előadásra koncentrál. Az elsötétített nézőtéren egymás
mellett és egymással szemben egyaránt keveredve ültek ellentétes oldalon küzdők.
Méltán érezhették feszélyezve magukat. De most szórakozni jöttek, a
varázslótársadalom felső rétege. A három díszes páholyt fürkészték időközönként. A
minisztérium és mellette a két vezető páholyát. Mindegyik páholyban úgy tűnt
nyugalom és béke uralkodik. Pansy ismét szeme elé emelte a színházi látcsövet, és a
színpadra irányította. Teljes közönnyel fogadta az eseményeket. Végre lehullott a
bársonyfüggöny. Szünet következik. Pansy leemelte a látcsövet és Dracora nézett. A
szürke szemek mintegy meghajlást sugalltak, és Draco felállt.

-         Gyere Daniel!- Draco a fiú vállára tette a kezét, és az átellenes páholyra nézve látta,
hogy szintén észrevették, hogy készülődnek. A büfé felé vette az irányt és rendelt egy
pezsgőt. Talárja zsebéből előhúzta az üvegcsét és kézfejével takarva a mozdulatot,
belecsúsztatta a tartalmát a pohárba.  Eltüntette a kis fiolát, amikor meglátta közeledő
nőt.

-         Granger!- mosolygott Draco.- Nos elérkezett ez az idő is - szürke tekintetét a nő zavart
pillantásába fúrta.- Danieltől már otthon érzékeny búcsút vettünk, úgyhogy most már
nem búcsúzkodom tőle. Köszönjük, hogy elengedtétek.

-         Remélem épségben kapjuk vissza- felelte Hermione, s idegesen megnyalta a száját.

-         Ha már itt vagyunk meghívlak egy pohár pezsgőre- lenézett a kis tálcán álló pohárra
és Hermione felé nyújtotta.- A feleségemnek akartam vinni, de majd viszek neki
másikat. Elfogadod?- Draco szürke szemei szinte izzottak, és elővillantak fehér fogai.

-         Nem is tudom…- bizonytalankodott Hermione, s egyik lábáról a másikra állt.

-         A feleségemnek szántam, nincs benne méreg, Gondolod, hogy megmérgezném?-
Draco magában finoman felkacagott, de elkomolyodó tekintettel Hermionét nézte.
Hermione egy darabig gondolkodott, végül elemelte a tálcáról a pezsgőspoharat.
Végülis a feleségének szánta, akkor tényleg nem lehet semmi sem benne.

-         Köszönöm- pihegte, és belekortyolt az italba.

-         És, hogy tetszik az előadás?- nézte kérdőn Draco.

-         Elég érdekesnek ígérkezik, de kíváncsi leszek a végére.

-         Arra mi is- nyomatékosította Draco, és szőke tincsei a szeme közé borultak. Hermione
idegesen beharapta a szája szélét. Ez nagyon ismerős volt neki. Túlságosan is. Jaj, ne!
Zavartan elkapta a tekintetét, és menekülésszerűen Daniel mellé lépett.

-         Akkor mi megyünk is - kiürítette a poharat, és az egyik asztalkára tette.

-         Máris?- Draco utána lépett-, hiszen hosszú még a szünet- csábító mosolyt eresztett
meg a nő felé, és elégedetten konstatálta, hogy az szaporábban kezdi venni a levegőt.

-         Igaz, de most már ideje visszatérni a páholyunkba- menekült Hermione hátrébb egy
lépést.- Gyere Daniel!- szólt a fiúnak, s még visszanézett a magas szédítően jóképű
férfira.- Draco!- biccentett és pánikszerűen elhagyta a büfétermet. Draco is visszatért a
páholyukba. Pansy oldalt fordítva a fejét felé billentette, de tekintetével az átellenes
páholyt nézte.

-         Nos? Sikerrel jártál?

-         Kételkedsz benne?

-         Nem- rázta meg a fejét, amint látta, hogy Hermione idegesen Dracon felejti a
tekintetét.

-         Na ugye.

-         Örülök, hogy végre van egy feladat, amit el tudsz végezni- sziszegte hidegen Pansy.

-         Ekkora dicséretet!- ironizált Draco.- Pansy ennyire ne legyezd a hiúságom!

-         Eszem ágában sincs legyezni- bosszankodott Pansy és inkább a páholy felé fordult, s
ismét a karzatra könyökölt.

-         Virágot a hölgynek?- lépett be egy kamasz ölnyi vörösrózsákkal. Draco végignézett a
kosár hosszús szálú vörös rózsákon.

-         Nem…-kezdte Pansy, de Draco közbevágott.

-         Mindet kérem a feleségemnek!- A mellényzsebébe nyúlt és kifizette a virágokat. A fiú
Pansy karjába helyezte a gyönyörű, harmatos rózsákat, és köszönést rebegve azonnal
eliszkolt.

-         Most miért vetted meg mindet? A többieknek így nem jut.

-         Így jártak- Draco úgy tett mintha nagyon lekötné a zenekar gyakorlása, ezért teljes
figyelmével, még enyhén ki is hajolva a páholykorláton figyelte a zenekar tagjait.

-         Draco! Most miért…?

-          Most mi van, nem lehet egy kosár rózsát sem venni neked?!- förmedt rá Draco, s
dühös tekintetét a Pansyéba fúrta. Pansy lenézett az ölében harmatozó bársonyos
szirmú rózsákra és belélegezte az illatukat. Melegség járta át a szívét. Nem tudta
elrejteni a mosolyát, hogy Draco ilyen figyelmes volt vele. Bár az ölnyi rózsát azért
túlzásnak tartotta.

-         Szereted a rózsát nem?- vonta fel szemöldökét Draco.

-         Igen - suttogta Pansy.

-         Tényleg ennyire utálod, ha megpróbálok egy kicsit is kedves lenni? - dőlt hátra gúnyos
mosollyal a szája körül. Pansy nem felelt csak nagy sötét szemeit nyugtatta a férfin, s
Draco láthatta a bennük villanó csillogást. Közelebb akart hajolni, hogy megcsókolja,
de Pansy nemet intett a fejével.

-         Ne itt. Minket figyelnek- fordította el a fejét Pansy és lesütött pillái alól a színpadra
nézett. Draconak el kellett ismernie, hogy a páholyuk valóban nagyon szem előtt van,
és apró szemvillanások kereszttüzében ülnek. Hátradőlt és várakozva nézett az
elsötétedő terem színpadára. Szeme sarkából azonban látta, hogy Pansy az előadás
alatt ujjaival többször végigsimít a rózsák bársonyos sziromrengetegén, és
elmosolyodott a nő gyengeségén. Pansy érdeklődő arckifejezést öltve ült mellette,
egyenes derékkal, jól tudta, hogy állandóan szemmel követik rezdüléseit, de hát
annyira hozzászokott már ehhez a helyzethez, hogy szinte természetességgel kezelte a
helyzetet, hogy a figyelem mindig rá irányul. Legördült a függöny jelezve, hogy vége
az előadásnak, a tapsvihart Pansy közönyös és kifürkészhetetlen arccal nézte. Se ő sem
Draco nem tapsoltak, s őket látva a halálfalók többsége is csak mereven nézték a
hajlongó énekeseket. Pansy felállt, s példáját követve a halálfalók többsége is távozni
készült. Az előtérben összesereglett tömeg figyelmét nem kerülte el, hogy egyedül
Pansy részesült a Covent Garden-i leggyönyörűbb rózsákból, mivel Draco mindet
felvásárolta a férfiak elől felesége számára. Mire a legtöbb nő irigykedve nézett a
határozott léptekkel haladó Pansy után. Nem elég, hogy a varázsvilág legszebb férfija
az övé, de annak minden előnyében is részesülhet, mint például ez a határozatlan
előzékenység és figyelmesség. Ah! A Malfoyok. Bárhol is vannak mindig tökéletesek.