29. Egy érzelmes este
Harry leállította a motort és a kesztyűtartóból kivett egy törlőkendőt. Áttörölgette az arcát és kezeit. A visszapillantó tükörben megpróbálta elrendezni fekete tincseit, ami reménytelen küzdelemnek tűnt. A tükörben látta, hogy fia a mozdulatait figyeli és rámosolygott. Jamie visszamosolygott rá.
- Na mi a véleményed? Látszik rajtam valami furcsa?
- Nem - rázta a fejét vidáman Jamie.
- Olyan vagyok, mint mindig?
- Igen- nevetett rá Jamie.
- Helyes. Akkor mehetünk- Harry becsapta az ajtót, és fiához ment, hogy kisegítse az ülésből. Összeráncolt homlokkal nézte a biztonsági övet, ami nem volt bekötve.
- Hm. Jamie?- nézett a fia zöld szemébe.- Kiszálltál a kocsiból?
- Jaj igen- hervadt le a mosoly Jamie arcáról.- Egy szőke fiúval találkoztam.
- És?- nézett rá szemüvege mögül kérdőn Harry.
- Hát. Volt egy gyűrűje és megmutatta.
- Jamie! Mit is mondtam neked?
- Csak segítettem neki levenni a gyűrűt.
- Te le tudtad húzni a gyűrűjét?- Harry agyán cikáztak a gondolatok. A fia. Hát persze, ő lehúzhatta a gyűrűt. Jamie lecsusszant az ülésről és kisurrant, befutott a házba.
- Sziasztok megjöttünk!- kiáltotta be, s Harry ráérős léptekkel követte, s már hallotta a bentről érkező hangokat.
- Minden rendben ment? Daniel nem szomorkodott? Találtatok neki helyet a Roxfort Expressen?- sorjáztak Hermione kérdései.
- Minden rendben volt. Daniel nem volt szomorú, mert találkozott egy lánnyal és vele ült, volt helye- válaszolt Jamie lelkiismeretesen anyja kérdéseire.- Jó neki. Én is menni akarok vele!
- Sajnos fiam mire te oda kerülsz addigra Daniel már kijárja a Roxfortot.
- Kár- szontyolodott el Jamie, s húgához szaladt. Harry ekkor lépett be a szalonba és földbe gyökerezett a lába. Nyitva felejtve a száját nézte Hermionét, aki a kandalló előtt állt. Haját laza kontyba tűzte, néhány rakoncátlan tincs hullott le keretezve arcát. Fekete hosszú szoknyája oldalt egészen hosszan felsliccelve teljes hosszában látni engedte combját, és ezüstösen csillogó, ejtett vállú blúza enyhén átlátszó volt.
- Harry?- nézett rá Hermione értetlenül.
- Öh - nyöszögte Harry feleségén felejtve a szemét.- Hermione?- jött meg kábulatában nehézkesen a hangja.- Hol voltál?
- Kis butus- mosolygott Hermione- hát elfelejtetted? Ma tartottam a manójogi előadásomat a bizottság előtt - Hermione elnézően mosolygott és fekete magas sarkú cipője lágyan koppant a parkettán, ahogy Harryhez lépett.
- A francba!- nyögte Harry.- Tényleg elfelejtettem. Ne haragudj! Hogy sikerült?
- Teljes siker, elfogadták a könyvem- mosolygott Hermione és Harry mellől elemelt két pezsgőspoharat, s az egyiket a kezébe nyomta.- Nos koccintasz velem?
- Természetesen- vette el Harry a felé nyújtott poharat.- Gratulálok drágám!- Hermionéhez lépett és izzó tűzzel birtokba vette felesége ajkait. Amikor sajnálkozva, de megszakította a csókot, Hermione láthatta a meggyulladó parázslást Harry zöld tekintetében.
- Harry?!- súgta halkan Hermione.
- Igen?- kérdezte vissza halkan Harry teljesen Hermione jázmin illatú bűvkörében kábulva.
- Kivel párbajoztál már megint?- jött a megrovó kérdés figyelmeztetően.
- Honnan tudod?- nézett rá megrökönyödve Harry.
- Olyan jellegzetes illatod van küzdelem után- mosolygott rá sokat sejtetőn Hermione.
- Ez jelzés volt, hogy nem ártana lezuhanyoznom?- kérdezte mosolyogva Harry.
- Nem- kacagott fel csendesen Hermione.- Ellenkezőleg, nagyon izgatónak találtam mindig is.
- Jól titkoltad- somolygott rá Harry csillogó szemekkel, s finoman Hermione pezsgőspoharához koccintotta a sajátját, s lassan kortyolgatta az édes italt. Hermione pohara fölött csábító mosollyal nézett fel férjére.
- Szóval ki volt az?
- Pansy Malfoy- jött a rövid és tömör felelet.
- Sejtem milyen élvezetes lehetett- kortyolt a pezsgőbe Hermione, de szemét nem vette le Harryről. Harry izgató tekintettel futtatta végig szemét Hermionén miközben a tálcára visszahelyezte az üres poharat.
- Megyek lefürdök- mondta rekedtesen.
- Ne- koppant Hermione pohara is a tálcán, s karjait körbefonta Harry nyakán és lehunyt szemmel rátapadt férje ajkaira. Szája ízén érezni lehetett a pezsgő édességét, s lábai elgyengültek Harry indulatos, felkavaró csókja hatására. Lágyan, hosszan, és puhán érintették egymáshoz ajkukat. Hermione ujjait átfuttatta Harry mellkasán, és elhúzódott. Elindult a lépcsőn felfelé lágy csípőringással, s a lépcső közepén hívogatóan visszafordult. Harry szemei elsötétültek a vágytól, ahogy végignézett a lépcsőn álló nő karcsú lábain, amelyek elővillantak a szoknya kivágásán. A fekete harisnyába bújtatott lábakon siklott a tekintete, s démonian megigézték a szép vonalak. Észrevétlen gyorsasággal a lépcsőn álló nő mellett termett és határozott, türelmetlen mozdulattal a lépcsőkorláthoz szorította, átkarolva, kezeit végigsimította a karcsú csípővonalon, s a szoknyakivágásnál felcsúsztatta birtokló, követelőző ujjait Hermione combján. Hevesen, vadul és izgatóan csókolta. Hermione engedve, hogy a férfi felhúzza a lábát, cipője sarkát beakasztotta a lépcsőkorlát egyik fokába, és a korlátra emelkedve csípőjük egy vonalba került. Harry azonnal a korláthoz szorította, és beletúrt Hermione szépen rendezett lágy tapintású hajzuhatagába. Hermione felnyögött a lábai közé furakodó keménységet megérezve, s csípőjét a férfiéhez nyomta.
- Azért érjünk még előtte fel a hálóba - lihegte Harry ajkaira, ahogy egy levegővételre elvált a szájuk egymástól. Hermione eltolta Harry kezét, s maga után vonszolta a lépcsőn felfelé.- Nem szeretném, ha a gyerekeink a lépcsőn találnánk minket éppen. Khm…- búgta mosolyogva Hermione és behúzta a haló ajtaján Harryt, aki egyetlen türelmetlen mozdulattal lehúzta a szoknya cipzárját és az könnyed libbenéssel a földre hullott.
- Mégiscsak le kellene fürödnöm- akart elhúzódni, de Hermione nem engedte. Magához húzta és az ágy felé kezdett araszolni. Harry nyakkendőjét hevesen leráncigálva az ingét kezdte kigombolni.
- Mennyit is ittál ezen az ünnepségen?- kérdezte Harry incselkedve és megemelve Hermione blúzát, egyetlen rántással lehúzta róla. Ujjait végigpergette a nő gerincvonalán, mire Hermionén apró remegések futottak végig.
- Nem is tudom. Biztos eleget- búgta szerelmesen, s lekapta Harry szemüvegét és az éjjeliasztalra tette.
- Mindjárt gondoltam- lihegett Harry apró csókokat hintve Hermione nyakára, és a melltartó feletti dekoltázsra.
- Hm?- kérdezte Hermione, miközben hagyta, hogy Harry hanyatt döntse s azonnal ránehezedjen.
- Egyébként biztos nem lennél, most ilyen hangulatban.
- Azt mondod?
- Hát úgy ismerlek. De nem baj, nagyon tetszik nekem ez a mostani hangulatod - motyogta Hermione hasán futtatva ajkait.
- Harry!- nevetett Hermione, s ujjaival Harry hajába markolt.
- Azt hiszem ezt máskor is alkalmazom. Ezentúl minden éjszaka leitatlak.
- Minden éjszaka?- nyitotta fel Hermione a szemeit.- Nem sok ez egy kicsit?- kérdezte mély búgó hangon, miközben érezte, hogy Harry legörgeti a harisnyát lábairól.
- Szóval mégsem kívánsz?- könyökölt felé Harry.
- Megmutatom- Hermione megragadta Harry kezét és finoman irányítva magába fogadta.
- Hermione!- suttogta Harry ajkaival Hermione fülét súrolva, ahogy érezte a forró nedves szorítást az ujján. Hermione halkan felsóhajtott, ahogy enyhült az eddig tehetetlen szorítás a lábai között és izgatottan lehúzta Harry fejét, hogy megcsókolja.
- Ne várass tovább!- suttogta türelmetlenül, lehúzva Harry nadrágját. Visszahanyatlott a párnára és várakozó izgalommal hívogatóan nézett Harryre. A sötétlő zöld pupillák szenvedélyesen végigpásztáztak a meztelen csinos női testen, s Hermione elégedett sóhajjal érzékelte, hogy Harry ránehezedik és megemelve csípőjét magába fogadta. Harry is felnyögött a befogadó forróságot érzékelve, s lassú mozgásba kezdett. Hermione elragadtatott hörgéssel reagált minden egyes lökésre, miközben Harryhez feszítette magát. Megragadva Harry csípőjét, adta meg a ritmust, s Harry engedelmesen követte az irányítást. Könyökére támaszkodott, majd finoman Hermione csípőjére csúsztatta tenyerét és egyetlen lendülettel átfordult az ágy másik végére gördülve, s már Hermione volt felül. Egyre erőteljesebb hullámok öntötték el a testüket, forró lavinaként végigsöpörve rajtuk. Behunyt szemmel élvezték a másik közelségét, rezdüléseit, mozgását. Sodorta őket az ár, Hermione egyetlen türelmetlen mozdulattal kihúzta a haját összetartó vastag csatot és elhajította. Haja lágyan söpörte Harry mellkasát minden mozdulatnál, s a finom jázminillat csiklandozta Harry orrát, aki nyöszörgéssel Hermione csípőjén tartotta kezét, egyre nagyobb intenzitással átadva magát az elsöprő szenvedélynek. Megszűnt a világ körülöttük, elmerültek egymásban, mélyen átérezve az őket körülvevő boldog elégedettséget, lázas várakozást, s semmihez sem fogható érzést. Elragadtatást, és szerelmes vágyódást. Mintha közös utazást tennének az univerzumban, szédítő sebességgel, csak egymásba kapaszkodva együtt hullámozva, száguldva a csillagok között. Ugyanazt a célt, szenvedélyt követve, lelki összehangolódásban, mintha nem is a pezsgőszín ágyterítőn lennének, hanem lebegnének valahol ég és föld között a felhőkön, egészen közel egymáshoz, meghitt bizalmasan, együtt átélve a csodák egyikét, amely a világban csak létezhet. Hermione a párnát szorongatta, markolta, s háta ívbe feszült, felsikoltott a gyönyörtől, amikor Harryvel együtt jutottak el a csúcsra, mintha a sötétben tüzijátékok robbantak volna felettük, robbant szét az elégedett kielégült érzés bennük. Hosszan élvezték a testükön végigfutó apró remegéseket. Hermione erőtlenül engedte el magát és rogyott Harry mellkasára. Pihegve, ziláltan szedte a levegőt, egyszerre lélegezve Harryvel. Harry mellkasa észvesztő ütemben emelkedett és süllyedt, tenyerével lágyan simogatta Hermione hátát szótlanul, megdöbbentek a rájuk törő szenvedélyen, ami így elragadta őket. Hallgatták egymás lassan csillapodó lélegzetvételét. Testük fokozatosan lenyugodott, s jóleső elégedettséggel bújt Hermione Harry mellkasához. Élvezték a rájuk ereszkedő csendet, a szobára sötétség kúszott, s félálomba merültek, de Hermione nem engedte, hogy a férfi elaludjon.
- Tehát mi volt ez a küzdelem?
- Összefutottunk hazafelé jövet- köszörülte meg a torkát Harry.- Igaz a minisztérium megzavarta a kis párbajunkat.
- Mégis úgy tűnik, hogy nyugodtabb vagy most.
- Igen. Ezt Jamienek köszönhetem.
- Szóval mégiscsak zavart a dolog- könyökölt fel Hermione, hogy Harry szemébe nézhessen.
- Persze, hogy zavart. Tényleg nem akartam a fiukat bántani, de Pansy Malfoyon semmi más sebezhető pont nincs.
- El tudom képzelni, mit érezhetett - mondta sötét tekintettel Hermione.- Én végig elleneztem ezt.
- Tudom. Hallgatnom kellene rád- sóhajtott Harry.- Tulajdonképpen már majdnem eljutottam odáig, hogy felajánlom, segítek nekik.
- Az érdekesen hatott volna- túrta hátra Hermione összekuszálódott haját.
- De a fiúk végülis maguk közt lerendezték- Harry zöld szemeiben meleg fény gyúlt a fiára gondolva. - Majd megjutalmazom Jamiet, amiért ezt megoldotta nekem.
- Helyes- nevetett fel halkan Hermione.- Készülj, hogy a bankba is be kell ugranod, ha ki akarod mutatni a háládat.
- Ajaj- ráncolta össze Harry a homlokát.- Sokba lesz nekem ez a kis kisegítő akció. De legalább már nem nyomja a lelkiismeretem.
- Kellett neked átállnod.
- Na igen, visszakapom tízszeresen a számlát a lelkiismeretemtől. Egész hónapban ez nyomta a szívem. Tényleg ideges voltam.
- Mert azért nem ismered be, de nagyon aggódtál Deimosért - tette Harry szíve fölé a tenyerét Hermione.
- Igen. A probléma ott kezdődött, hogy Voldemort mérhetetlen ravaszsággal átadta a hatalmat. Amikor átálltam még ő volt hatalmon, vele szemben azért messze könnyebb lett volna feketemágiát alkalmazni. Igazán még élveztem is volna. De most a Malfoyok ellen. Az egészen más. De továbbra is azt vallom, hogy nem árt feketemágiánál maradni. Az ő eszközeik is a feketemágiából erednek. Ha ismerjük a feketemágiát könnyebben védekezhetünk ez ellen. De ez jó lecke volt, már megint. Igen. Ne feledjük, hogy azért ők sem angyalok- komorult el Harry arca.- Emlékezzünk csak a legutóbbi összecsapásra. A mugli származásúakat mészárolták kíméletlenül. Hermione téged is megölnének - Hermione összerezzent a szavakat hallva.
- És ha elfogadtad volna a békeszerződést?- kérdezte halkan Hermione.
- Akkor ellenem fordult volna mindenki. Gondolkozz! Akik a mi oldalunkon vannak, hogyan is egyeznének bele az életük korlátozásába? Ez olyan mintha mi alacsonyabb rendűek lennénk náluk. És ilyen erővel sok tehetséges varázsló és boszorkány sohasem kerül be a varázsvilágba, nagyon sok mugli származású tehetségesebb, mint az aranyvérűek, miért akarják megfosztani a varázsvilágot ezektől az emberektől?
- Megértelek. Az emberek, mind ezt várták tőled. Én is. Ilyen lealacsonyító feltételeket nem fogadhattunk el.
- Az egyenjogúságunkért, a gyerekeink egyenjogúságáért küzdünk. Érted Hermione?- nézett rá kétségbeesett arckifejezéssel Harry.
- Igen, értem, de Pansy Malfoy azt mondta talán, ha elfogadod el is felejtjük később ezeket.
- Igen. Vagy hatalomra kerül Deimos, aki további szerződést köttet Jamievel, vagy valakivel, aki utánam felveszi a harcot velük. És azt kéri tőlük, hogy gyermektelenül éljenek. Kezdik kicsiben és folytatják tovább, egyre drasztikusabban. Komolyan azt mondod, hogy engednem kellett volna?
- Nem. Én is úgy látom, hogy így kezdték volna és utána egyre több mindent követeltek volna tőlünk. Ezt valóban nem engedhetjük.
- Miért lett ennyire bonyolult ez az egész?- sóhajtott Harry fáradtan.
- Ha győznek- Hermione idegesen megnyalta a száját.- Mi lesz a vége? Mindenkit lemészárolnak?
- Nem hiszem. Biztos kapunk egy felszólítást, hogy menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk. Vagyis a mugli világba. Már kezdem kiismerni a Malfoyokat. Szeretnek előbb diplomáciailag indítani, és aztán küzdenek.
- És? Mit lépünk?
- Az még nagyon messze van. És igaz a Malfoyok nem említik soha, de jelenleg ők vannak kevesebben. Vagyis a többség mellettünk van Hermione. Hiszen tisztavérű mágusok nincsenek sokan. A baj az összecsapásokkal lesz. Ugyanis az aranyvérűek szinte mind feketemágusok. A mi oldalunk többsége viszont fehérmágus. Ezért is kellett átállnom. A fehér mágia csak védekezésre elegendő. De ők nem csak csatázni akarnak, hanem megölni, legyilkolni, és föld színéről lesöpörni minket. Valakinek muszáj visszavágni nekik. Azt hiszem teljes tudathasadásos állapotba kerültem. Mindig is azt vallottam, hogy a feketemágia rossz és sötét dolog, most mégis kénytelen vagyok ezzel harcolni. Önmagammal is harcot vívok minden egyes nap. A szívem, lelkem azt vallja, hogy a fehérmágia az egyetlen elfogadható út, de az eszem azt mondja a feketemágia hasznos, ha tényleg keményen harcolni akarunk velük, egyenlőkként.
- Nehéz ez az egész- Hermione tanácstalanul felpillantott az órára.- Már így elrepült az idő? Megvacsoráztak vajon a gyerekek? Nem is voltunk velük egész este, le kell fürdetni őket, és már rég aludniuk kellene- Hermione le akart siklani az ágyról, de Harry csuklójánál fogva visszatartotta.- Dobby szerintem már lefektette őket ne aggódj!- Hermione visszahanyatlott saját párnájára. Harry viszont felállt.
- Most már tényleg lezuhanyozok- mosolygott vissza Hermionéra.- Aludj csak addig!- Hermione magára húzta a takarót és kényelmesen elhelyezkedve azonnal elnyomta az álom. Gyorsan jöttek a képsorok, és már megint ugyanazok. Vagy legalábbis mindig ugyanazzal az egy férfival. Szőke haj, ezüstös kék szemek, arisztokrata ruganyos párducmozgás, vörös széles franciaágy, és már megint szeretkeztek. Újból és újból. Egymás után. Megállíthatatlanul. Hermione verejtékben úszva, rémült szemekkel ébredt. Már hajnalodott. Harry békésen pihegett mellette. Sűrű sötét pillái rebegtek, ahogy álmodott. Hermione kiseperte az arcából kusza tincseit, és a fürdőbe sietett. Sokáig engedte magára a vizet, behunyt szemmel dörzsölte magáról a habot. Irtózott ezektől az álmoktól. Minden éjszaka, minden este, kíméletlenül gyötörték ezek az álmok. És nagyon megijedt tőlük. Mert nagyon is jól ismerte azt a férfit, akiről minden éjjel álmodott. Draco Malfoy volt.
|