Hermione kiemelte a gyerekülésből Nauszikát és csípőjén megtámasztva még dudált
egyet, mielőtt bezárta az autót. Jamie már száguldott is a bejárat felé, aprókat szökkenve a
lépcsőfeljárón. Párosával ugrált fel a lépcsőfokokon. A bejárati ajtó felől már integetett is
nekik a mosolygós vörös hajú nő, s Jamie odafutott hozzá. A nő lehajolt hozzá, hogy
adjon két puszit az arcára, s Jamie kikerülve már be is futott az épületbe. Hermione
Nassyvel az ölében lépkedett a lépcsőkön, s rámosolygott az ajtóban álló nőre.

-         Ajaj Ginny!- futtatta végig a tekintetét a vele szemben álló alakján.

-         Te jajgatsz?- nevetett fel Ginny.- Akkor én mit mondjak. Én cipelem ezeket a
lábaimon - Széles és hatalmas csúcsosodó hasára mutatott.- Egy egész hadsereg van a
hasamban. Természetes dolog ez?- ráncolta össze kétkedőn a homlokát.

-         Nem tudom- nevetett Hermione és megsimogatta a hatalmas pocakot.- Nem irigyellek,
az biztos.

-         Na én sem magamat- csípte meg Nassy húsos pofiját Ginny.- Gyertek beljebb!-
Hermione után belépett és a szalon kanapéján ugrándozó Jamie után mentek.

-         Jamie!- szólt rá Hermione.- Ha lehet, ne tedd tönkre a Longbottom ház berendezéseit,
mert nem győzzük utánad törleszteni.

-         Ugyan már- legyintett Ginny.- Úgyis utálom azt a kanapét- s közelebb hajolva
Hermionéhoz a fülébe súgta.- Neville vén szipirtyó nagyanyjától kaptuk és amióta
csak megláttam ezt a förtelmet- mutatott vékony ujjával a régiségre- azóta utálom.
Legszívesebben kihajítottam volna már aznap- Ginny belepréselte magát az egyik
fotelbe, és folytatta a délutáni teázását.- Ne haragudj, de szétcsattannak a lábaim.
Szolgáld ki magad!- intett a gyönyörű aranymintával futtatott teáskannára. Hermione
Jamie mellé ültette Nauszikát, aki már rögtön bekapcsolódott a kanapé szétzúzását
célzó ugrálásba. Hermione teletöltött egy csészét és a Ginnyvel szemközti fotelt
választotta. Ginny mélyvörös hullámokba rendezett haja most is szabadon lengedezett.
Lassú tempóban kavargatta a teát és közben sötét kíváncsi pillantással Hermione
mozdulatait figyelte. Amikor Hermione végre ránézett rögtön kibökte:

-         Nos?

-         Mi az, hogy nos?- nézett rá értetlenül Hermione.

-         Hermione ne titkold előttem. Ide-oda kapkodsz, bár Harry valószínűleg észre sem
veszi, én látom, hogy próbálod eltüntetni a szemed alatti karikákat. Idegesen
körbenézelődsz meghatározott időközönként, és remeg a kezed miközben a teáskannát
tartod. Szóval?

-         Ennyire látszik?- kérdezte zavartan Hermione, csörömpölve a csészealjra ejtve
teáskanalát.

-         Más biztos nem venné észre. A fejem tenném rá, hogy Harry nem is gyanakszik. De
előttem nincsenek titkaid. Túl jól ismerlek. Ki vele!

-         Hát…- Hermione futó pillantást vetett a szoba másik végében viháncoló gyerekekre,
majd suttogva az asztal felé hajolva válaszolt. - Az igazság az, hogy tudod…hm…
erotikus álmaim vannak.

-         Húha!- Ginny kicsit feljebb ült a fotelban és ő is az apró asztalka felé hajolt, így alig
néhány centire volt egymástól a két izgatott arc.- Na Hermione! Teljesen meglepsz!
Mert még, hogy nekem ilyen álmaim vannak. Hát az nem újdonság. De hogy neked!-
nevetett fel vidáman Ginny.

-         Ginny!- nézett rá rosszalló arckifejezéssel Hermione.- Ez egyáltalán nem vicces.

-         Hát konkrétan nekem se a vicc jutott róla eszembe- duruzsolta Ginny sokat sejtető
hangon.

-         Ginny! Most komolyan. Ez annyira kellemetlen- nézett zavartan Hermione.

-         Mi lehet ebben kellemetlen? Talán nem jó?- emelte meg a hangját Ginny.

-         SSss!- intette le Hermione.- Nem azt mondtam, hogy nem jó.

-         Szóval jó!- Ginny a szája elé kapta a kezét izgalmában.- Hermione ne várakoztass,
kiről álmodozol erotikusakat?!

-         Hát…- hebegett Hermione, s zavartan lesütötte a szemét.

-         Ugye nem azt akarod mondani, hogy Victor Krum álmaid szereplője?- vonta fel a
szemöldökét Ginny.

-         Dehogyis - tiltakozott hevesen Hermione.

-         Hermione!- Ginny fintorgott.- Ugye most nem azt mondod, hogy Harryvel álmodsz
erotikusakat? Ez olyan unalmas. A saját férjed, vele nem kell álmodoznod - egyetlen
lendülettel belekortyolt a gőzölgő teáscsészébe, aminek az lett a következménye, hogy
megégette a nyelvét. - Ah! A fenébe!

-         Nem. Nem Harry - rázta lemondóan a fejét Hermione.

-         Ezen azért nem kell elszomorodni. Én sem álmodtam még életemben sem Neville-el.
Semmit sem. Nem hogy erotikusakat - és enyhe undorodó arckifejezéssel megrázta
magát.

-         Jaj Ginny. Egyáltalán nem érted- sóhajtott Hermione.

-         Persze, hogy nem értem. Áruld már el ki az, akivel álmodsz és még jó is?

-         Most nem azt mondtam, hogy jó. Csak, hogy végülis nem…

-         Jaj ne kezdj most magyarázkodni- bosszankodott Ginny türelmetlenül.- Ki az?

-         Draco Malfoy.

-         Eh- nyögte ki Ginny, miközben kezéből kiröppent a csészéje, szétfröccsent belőle a
forró folyadék, és hatalmas csörömpöléssel minden landolt a parkettán, s a csésze
darabokra tört. Ginny kikerekedett szemmel nézte Hermionét, aki mintha csak őt
utánozná, rémült-meglepett arccal nézett vissza rá. Ginny felocsúdva pálcáját a
csészére bökte és visszalebegtette az asztalkára. Újra töltött magának, és elgondolkodó
arccal újból kavargatni kezdte a teát.

-         Ühüm. Hermione. Hát nem mondom - kezdte Ginny komolykodó hangon, de szája
sarkában cinkos mosoly bujkált. - Ő tényleg bárkinek megmozgatja a fantáziáját. El
kell ismerni, hogy észvesztően jól néz ki. Nem is gondoltam, hogy te is ilyesmikre
vetemedsz.

-         Ginny teljesen félreértesz!- ellenkezett Hermione.

-         Semmi baj. Meg lehet érteni. Bár Harry mellett… másra is…- Ginny nem bírta tovább
és felkacagott.- Hermione annyira vicces vagy. Ilyen kétségbeesett arccal ülsz itt,
holott csak annyi történt, hogy a varázsvilág egyik legszebb férfija megmozgatta a
fantáziád. Nincs ebben semmi.

-         Ginny. Ez nekem nagyon kellemetlen. Draco Malfoy az ellenségünk.

-         Na igen persze. De attól még jól néz ki- mosolygott kipirult arccal Ginny.

-         Ginny! Ez az egész, annyira…

-         Azt mondtad, hogy jó. Hát akkor meg? Azt ne mond, hogy úgy érzed megcsalod
Harryt.

-         De igen valamilyen szinten ezt érzem. És teljesen összezavar.

-         De most komolyan. Tényleg jó?- kíváncsiskodott Ginny.

-         Hát…ööö…-Hermione a kicsikre kapta a tekintetét, akik együtt viháncoltak a
kanapén.

-         ÚH! Szóval igen!- Ginny felsikkantott és izgatottan fészkelődni kezdett a fotelban.-
Hermione nem győzlek irigyelni. A fenébe, én miért nem tudok ilyeneket álmodni!-
nevetett izgatottan.

-         Az a baj, hogy ez az egész nagyon a terhemre van - mondta bosszankodva Hermione.-
Nem egy-két óráról van szó. Ha elalszom, csak róla álmodok. És minden alkalommal.
Bármilyen időpontban is alszom.

-         Mit zavarna engem, ha erotikus álmaim lehetnének Draco Malfoyyal! - dobta hátra
izgatottan Ginny a haját.- Szerintem fel sem kelnék. Sőt állandóan aludnék!

-         Ginny! Ez az egész helyzet engem viszont irritál. Nem akarok vele álmodni!

-         Azt, mondtad, hogy jól csinálja, hát akkor meg, mi irritál ebben?

-         Az, hogy nem értem miért?- Hermione idegesen kortyolta a teáját.- Nem is akarok
vele álmodni, soha nem is gondoltam rá úgy, és mégis minden este vele álmodok.

-         Várjunk csak ez így nem igaz. Emlékezz vissza!- állította le Ginny Hermionét.-
Amikor hazajöttetek a színházból nem tudtalak lelőni sem. Másról sem áradoztál csak
róla.

-         Az természetellenes volt.

-         Nekem mondod? Behúztál ide a szalonba, és egyfolytában azt kellett hallgatnom, hogy
Draco milyen fess, milyen igéző szürke szemei vannak, meg milyen magas… meg
még nem tudom miket. Nem lehetett leállítani.

-         Tudod miért?

-         Igen sejtettem. Azt mondtad, találkoztatok a büfében.

-         Úgy van. És meghívott egy pohár pezsgőre.

-         Tehát végre belátod, hogy szerelmi bájitalt itatott veled?

-         Azt mondta, a feleségének viszi.

-         Hát én sem gondoltam volna, hogy a feleségének a poharába szerelmi bájitalt kelljen
kevernie, de hát…

-         Nem tudom- Hermione erősen ráncolta a homlokát - szerintem azt a pezsgőt nem is a
feleségének akarta vinni. Tudatosan nekem rendelte, és ez a feleségemnek viszem
szöveg csak arra volt jó, hogy úgy érezzem, megbízhatok benne.

-         Elég ravasz hozzá, az biztos. De miért itatna veled szerelmi bájitalt?

-         Nem tudom. Ezen gondolkodom én is. És miért ezek az álmok?

-         Hermione!- Ginny előrehajolva kutatóan nézett Hermionéra- Tisztázzuk a dolgokat.
Álmodozol róla, vagy csak álmodod?

-         Hát nem is tudom. A színház óta már lehet, hogy álmodozom is- mondta letörten
Hermione.

-         Úgy- Ginny hátradőlt a fotelban.- Akkor nagyon is tudatos volt ez a szerelmi bájitalos
dolog. Korábban is álmodtál vele?- Hermione csak nemlegesen bólintott.- Akkor
érthető. Elérték, hogy ne csak ő irányítsa az álmod, hanem te magad is.

-         Gondolod, hogy Draco Malfoy az álmaimat irányítja?

-         Szerintem igen- nézett rá sötéten Ginny.

-         De hát miért tenné? És miért éppen ilyen- Hermione halványan elpirult- intim
dolgokat?

-         Azt nem tudom- nézett rá tanácstalanul Ginny.- De Hermione jobb, ha vigyázol. Nem
lehet véletlen, hogy ezek a dolgok történnek veled. Biztos, hogy van okuk rá. Ha
kiszemeltek maguknak, akkor csak rossz cél vezérelheti őket.

-         Nem tudok védekezni az álmaim ellen- nézett rá tehetetlenül Hermione. Ginny
viszonozta a pillantást. Az arcukra kiült a gondterheltség sötét árnya.

-         De igenis tudnál- nézett rá szúró tekintettel Ginny.- Ezt te is tudod.

-         Mire gondolsz? Okklumencia?- nézett rá fáradt szemekkel Hermione, s letette a
csészét az asztalkára. – Igen. Már én is próbálkoztam vele. Mivel nem tudom rendesen
kialudni magam. Állandóan ezek az álmok gyötörnek, estéről estére egyre fáradtabb
vagyok. Ez nem állapot. De sajnos egyedül nem tudom gyakorolni. Sok könyvet
átnéztem már a témával kapcsolatban, de a gyakorláshoz kellene egy kiváló
legilimentor is. És hát ilyen képességekkel senki nem rendelkezik az ismeretségi
körünkben.

-         Harry?- nézett rá kérdőn Ginny.- Ő tanult okklumenciát. Miért nem kéred meg rá?

-         Nem- rázta hevesen a fejét Hermione.- Tudod mennyire gyűlölte ezt akkor is. Nem
beszélve arról, hogy nem akarom, hogy véletlenül is meglássa milyen álmaim vannak.
Ez felér egy házasságtöréssel.

-         Túl konzervatív a gondolkodásod – legyintett türelmetlenül Ginny.

-         Miért te talán szívesen mutogatnád Nevillenek a Harryvel kapcsolatos erotikus
álmaidat?- csapott le a témára mérgesen Hermione, s sötét pillantást vetett a szemközt
ülőre. Ginny zavartan lesütötte a szemét, és inkább a teasütemények közül kezdett
válogatni. Tudta nagyon jól, hogy Hermione minden bizonyossági alap nélküli
feltételezést vágott a fejéhez, de nem is sejtheti, hogy mennyire nagyon is igaza van.
Nem hiába. Túlságosan is jó barátnők voltak, és most is azok. Ginny pedig régen sokat
kiadott Hermionénak szíve titkaiból. Óhatatlanul elárulva magát Harry későbbi
felesége előtt. De hát honnan is tudhatták volna akkor, hogy a jövőben milyen más
lesz a felállás. Ha tudja, hogy Hermione lesz később Harry felesége, soha nem vallja
be neki, hogy számára csakis Harry az egyetlen, az igaz, és az utolsó szerelem. És,
hogy soha senkit nem fog úgy szeretni, mint Harryt és titkon minden áldott nap rá
gondol. Akkor egy barátnő volt, akinek kiönthette a szívét. A mostani helyzetben
viszont tudja, hogy Hermione mindezt tudja róla. Igaz mindketten hallgattak erről, a
régi beszélgetésekről, s Ginny igyekezett ezen érzéseit teljesen elzárni, de azért feszült
helyzetekben sajnos mindig kibuknak. Főleg Hermione, nagyon gyorsan ugrik az ilyen
helyzetekre. A féltékenység. Hermione bőven kimutatja ezt az érzést. De valahol
érthető is. Harry híres, és ismert személy a varázsvilágban, és a nők, nos akárhogy is,
de mindig is csodálattal vegyes rajongással fordultak felé. Csábító pillantásokkal,
szerelmes szavakkal ostromolták, és Harry bár jól reagálja ezeket a rohamokat, azért
mégiscsak férfi. Hermione mégis egyedül benne, Ginnyben látja az igazi veszély
forrását. Talán azért, mert ő ismeri Harry érzéseit és gondolatait is. Mindkét oldalt
pontosan nagyon jól ismeri, mindkettőjüknek jó barátja volt, és talán Harry nem is
ennyire bizalmasan osztotta meg vele szíve titkait, de Ginny mindenképpen. A
probléma tehát fenn állt. Mindketten kiadták magukat Hermionénak, aki pontosan
tudja, mit éreztek és éreznek egymás iránt. Mit kezdhet ezzel egy feleség? Ginny tudja
nagyon jól, ha fordított helyzet állna fenn, akkor Harrynek egy nyugodt napja sem
lenne mellette. Vagy egyszerűen ő maga végezne Hermionéval. Igen Ginny sokkal
hevesebb, indulatosabb és tüzesebb volt, mint Hermione, aki azért többségében jól
kezeli ezt a plusz háttérinformációt kettejük kapcsolatáról. Igazság szerint nem
irigyelte Hermionét ebből a szempontból. Folyamatosan együtt élni a tudattal, hogy
Harry éppúgy elvette volna Ginnyt is, mint Hermionét...Bár mindketten sejtették, hogy
ez így nem teljesen igaz. Harry számára a feleség csakis Hermione lehet,…a szerető
viszont Ginny. Hermione pedig ezt az egyet tudta nagyon jól. Hogy ha Harry valaha is
megcsalná azt csakis Ginnyvel tenné. És ettől a kettős helyzettől félt és tartott
Hermione. A fejében a szívében mindig ott lappangott a gondolat, hogy mi van, ha
már megtörtént. Ezért bosszantotta időnként, ha Harryvel kettesben tudta Ginnyt.
Hiába erősítették meg az elbizonytalanodott Hermionét mindketten, hogy ilyesmi nem
történhet meg. Hermione gyanúja mindig ott volt köztük, még ha nem is éreztette ezt.
Ezzel Hermione akaratlanul is, de egyre élesebb fekete tintával festi az ördögöt a falra.
Egyre inkább kivehetően rajzolódik a sötét alak. Hermione önmaga hozza létre saját
rémképeit s teszi őket valósággá. A saját csapdájában forgolódik. Ha hallgatna, talán
soha nem vibrálna a levegő hármújuk között. De Hermione mindkettejük előtt festi az
alakot, s már mind a hárman látják is. Ezzel pedig előbb utóbb önmaga hozza létre azt,
amitől tart. Egy igazi Oidipuszi probléma. S erre nem volt hajlandó se Harry, se Ginny
felhívni Hermione figyelmét, ő maga pedig elvakult féltékenységében nem is látta ezt.
Ha utalt valaki a szerelmi hármasra az csakis Ron volt. Aki tovább élesztgette
Hermione parazsát, a féltékenység tüzét. Hermione volt a festő, de Ron hordta hozzá a
festéket. S ezzel már kibővült a kör. Egy negyedik személy bekapcsolódásával. A
Weasleyek a reménytelen szerelmesek, a Potter család árnyékában. Sűrű látogatók a
Cserje utcai vidéki villában, akik törekednek kettesben maradni szívük választottjával.
S mindeközben barátok. Mind a négyen. Ezért is nem ugranak egymás torkának a
túlfeszített érzelmi hullámok között. Vajon belegondoltak úgy teljes mélységében,
hogy milyen zavaros ez az egész kapcsolatrendszer közöttük? Milyen lenne ez a
felállás, ha Harry Ginnyt és Ron Hermionét veszi el? Két nem működő házasság és
szinte bizonyosan válás lenne az eredmény. Ginny Harryért, az ő előrejutásáért vállalta
a jóslat teljesítését. Hermione viszont soha nem ment volna hozzá Ronhoz, amikor
már Krum biztos pont volt az életében. Hermione csakis Harryért cserébe volt
hajlandó belemenni a jóslat feltételeibe. És Ginny tudta is, hogy miért. Mert Hermione
tudat alatt szerelmes volt Harrybe éppúgy, ahogy Harry Hermionéba. Harryt vonzza a
Ginnyvel járó lendületes kapcsolat, állandóan izzó tűz, de az ilyen lángolás felemészti
az embert. Harry néhány hónapnál bizonyosan nem bírná tovább Ginny mellett. Mert a
lángolás mellett mégiscsak jobban szereti a nyugodt, kiegyensúlyozott életet. S ezért
semmit nem hajlandó feladni. Ezért van szüksége Hermionéra. S ezért működik
annyira az ő házasságuk. Mert mindketten azt találták meg egymásban, amit az élettől
vártak, s amit egy házasságtól vártak.