31. A jóslatteljesítés
Harry Tűzvillámja felé hajolva száguldott a hűvös őszi szélben. Az elsárgult levelek kavarogtak az úton, időnként felröppenve a levegőbe, majd ismét aláhullva. A fák lassan utolsó leveleiket hullajtották, s kopáran árválkodtak engedve a szél erejének lengedeztek száraz ágaik. Harry lepattant a seprűről, felszaladt a lépcsősoron és azonnal ledobta seprűjét és köpenyét az előtérbe, s inge ujjait könyökéig feltűrte miközben hármasával véve a lépcsősorokat az emelet nyugati szárnya felé igyekezett. Az ajtó mögül izgatott hangok és egy női sikoly hallatszott. Harry feltépte az ajtót, s belépett. Az ágyon fekvő nőhöz sietett.
- Hát mégis eljöttél!- pihegte halvány mosollyal a nő.
- Persze, hogy eljöttem- fogta meg a hideg, nedves kezet Harry féltő gyengédséggel.
- Ginny! Kislányom, kíméld az erőd!- szólt a sarokból Mrs. Weasley.
- Jaj, hagyj már anya ne idegesíts!- kiáltott rá Ginny. Megszorította Harry kezét az erős fájdalomra. Összeszorított fogakkal igyekezett visszatartani a feltörni készülő sikoltást. Mrs. Weasley is az ágyhoz lépett.
- Drága lányom. Én magam is hét gyermeket hoztam a világra, én igazán tudom.
- Ah! Anya, menj ki ne idegesíts!- Ginny erőtlenül felült és addig nem is szólalt meg, amíg Mrs. Weasley nem hagyta el a szobát.
- Ginny! Igazán megfogadhatnád a jó tanácsokat- szólt Harry.
- Nézd meg, hogy nézek ki, mint egy víziló- nézett végig magán tehetetlenül Ginny.- Most őszintén normális dolog ez?- Harry végignézett a nő meglepően széles hasán és szemüvegét feljebb tolta.- Ugye, hogy nem normális dolog?- vágta rá Ginny mielőtt Harry megszólalhatott volna.- Merlin! Meg fogok halni!
- Dehogy halsz meg- vetette ellen Harry talán túlzott sietséggel.
- A nők a szüléssel közel kerülnek a halálhoz is. Ez a spirituális halálközelség állapota.
- Miket olvastál te, hogy ilyen gondolataid vannak?- Harry rosszallóan csóválta a fejét.
- Ez nem képzet, ez így van - mondta makacsul Ginny miközben ismét összepréselte ajkait. Amint elmúlt a kíméletlen fájás újból megszólalt.- Harry! Ha én már nem bírom, megteszed?- szemeit kutatóan járatta Harry arcán, de a férfi arckifejezéséről nem tudott semmit leolvasni.- Tudod. Amit Hermionéval is megtettél. Segítesz nekem?
- Ginny ezt nem kérheted!- mondta elsötétedő tekintettel Harry.
- De igen! Megteszed értem is? Nem fogja senki megtudni, csak mi leszünk - mondta izgatott gyorsasággal Ginny miközben idegesen megnedvesítette a száját.
- Ginny? Komolyan nem jön senki segíteni?- Harry furcsának találta, hogy ő már lélekszakadva sietve itt van, de egy gyógyító sincs a szobában. Ketten voltak Ginnyvel.
- Nem.
- Tulajdonképpen nem is nekem kellene itt lennem, hanem Nevillenek.
- Ne is említsd! Látni se akarom!- sziszegte Ginny.- Soha többet nem engedem, hogy hozzám érjen. Nézd meg mit tett velem!- Ginny szemeiben haragos tűz lobbant. Harry nem szólt közbe, hagyta, hogy Ginny kitombolja magát.- Ha nem lenne az az átkozott jóslat! Soha nem is teszem ezt. Nevilleért főleg nem- Ginny szemét elfutotta a könny.- Nem baj, ezzel teljesítve van. Ezt is érted teszem látod?- Ginny türelmetlen mozdulattal letörölte a könnycseppet.- Na térjünk vissza! Megteszed vagy sem?- nézett könyörtelenül Harry szemébe.
- Megteszem- bólintott beleegyezően Harry.- De csak végszükség esetén. Ne hagyd el magad! Ginny te erős nő vagy nem lesz gond.
- Két vízilóval? Épp elég gondom lesz.
- Teljesen más volt a Hermione eset. Tudod, hogy még a minisztériumi küzdelem elég sok galibát csinált odabent. Te sokkal erősebb vagy Ginny!
- Jól van- Ginny ajkai közül préselte a szavakat. Erőszakosan érkezett a tolófájás. Harry azonnal észrevette a változást. Mrs. Weasley is visszasietett a szobába. Mindent előkészített az újszülöttek fogadására. Ginny csak bosszúsan reagált anyja visszatérésére. Haja csapzottan keretezte arcát, s ideges hűvös veríték öntötte el. Harry meglazította a nyakkendőjét és gyorsan a székre dobta, s már fel is térdelt az ágyra, Ginnyt feljebb ültetve megtámasztotta a nő hátát. Ginny a mellkasának dőlt, s a testét szaggató fájdalomtól felsikoltott. Hófehér lábai remegtek az erőlködéstől, és a kimerültségtől.
- Nem fog menni- szuszogta.
- Dehogynem fog menni- bíztatta Harry erősen tartva a nőt. Rettegve nézett fel Mrs. Weasley rémült tekintetébe. Mindketten nagyon jól tudták, hogy az ikrek túlságosan nagyok. Ginny már jócskán túlhordta a terhességet. Két fájás között szünet következett.
- Tudod Harry hanyadika van?- dőlt erőtlenül a mellkasának.
- Miért fontos ez most?- ráncolta Harry a homlokát.
- November elseje. Halottak napja…- suttogta félelmetes nyugalommal Ginny.
- Ginny!- szólt fenyegetően Harry.- Ne mond ezt!
- Akkor is november elseje van. Hogy születhet valaki halottak napján?- nevetett keserűen Ginny.
- Ne foglalkozz most ilyenekkel!- Harry próbálta lebeszélni Ginnyt halálvágyó gondolatairól. Újból jött a fájdalom, így Ginny nem válaszolt csak elfehéredett ajkait összeszorítva erőlködött.
- Jobb is így- pihegte Ginny.- Meghalok. De legalább a karjaidban.
- Ginny!- Mrs. Weasley és Harry egyszerre kiáltottak rá.
- Szerencsétlen fiúk. Ha életben maradnak. A születésnapjuk egy ilyen napon lesz- mondta kísérteties hangon Ginny. A fájdalom egyre erőteljesebben szaggatta testét, Ginny felsikoltva erőlködött, anyja és Harry lágy, megnyugtató hangon bíztatták, hosszú perceken át küzdött, erőlködött Ginny, s feljött a hold mire a két kisfiú megszületett. Harry áttörölte Ginny homlokát és visszaeresztette a párnákra.
- Megnézed őket?- suttogta Mrs. Weasley. Ginny csak erőtlenül bólintott és a karjába vette a két termetes kisfiút.
- Hatalmasak - suttogta, s megsimogatta a kis arcukat.- de legalább egyik sem hasonlít Nevillere - Harry zavart tekintettel Mrs. Weasleyre nézett, aki tanácstalanul széttárta a karjait.
- Behívjam Nevillet?- kérdezte halkan Harry.
- Ne!- fordította el a fejét Ginny.- Nem akarom. Most nem tudnék a szemébe nézni- Harry hajába túrt és fáradtan dörzsölte a homlokát. Mrs. Weasley a kicsiket kivitte Nevillehez, s Harry egyedül maradt a szendergő nővel. Figyelte kimerült álmát, s felemelte a vékony női kezet, s finoman megszorította. Ginny. Soha nem akart Nevilletől gyereket, ezt Harry nagyon jól tudta. Ami Nevillehez kötötte az egyedül a jóslat volt. A jóslatot pedig csakis érte, Harryért teljesíti. Hiszen az erő, az egyensúly, az ő erősítését szolgálja. Nem véletlen, hogy csak most, több évi házasság után szánta rá magát a jóslat ezen részének teljesítésére. Kavarogtak az érzései és a gondolatai. Ginny és Hermione. A két nő, akik a legfontosabbak az életében. Ha nem lett volna az Exmemorian soha nem járnak Ginnyvel. De jártak, ami mindent megváltoztatott. Ginny sokat jelentett neki, s másodjára már mégsem kezdték újra. Egymás előtt sem tudták volna megmagyarázni, hogy miért nem. Lett volna lehetőségük rá, de nem tették. Talán tudat alatt már akkor is a jóslatot teljesítették, amit még nem is hallottak. Ha nem lenne Hermione biztos, hogy most Ginny a felesége. De Hermione van, és ő az első számára a két nő közül. Maga sem érti miért ez az érzés, de tudja a két nő közül soha nem tudott volna választani. Mégis, amióta Hermione a felesége, elégedettség költözött a szívébe és megnyugvás. Az érzés, hogy a választás jóra esett. Egy percig sem kételkedett a helyességében, s utólag visszagondolva érezte, hogy ennek így kellett lennie. Van, ami a mienk és van, amit el kell felejtenünk. Ginny a távoli múlt, az izgalom, a felfoghatatlan szerelem. Hermione a valóság, a kiegyensúlyozott, boldog, nyugodt, szeretetteljes házasság.
|