32. Este gobelinnel
Halkan sercegett a kandalló tüze, lágyan lobogva világította meg a dolgozószobát. A fekete ezüsthímzésű talárba öltözött nő, zöld pennájának végével az állát simította végig elgondolkodva. Szeme a tűzbe meredt, figyelte a sárgás-fekete, s kékes lángokat, amint folyamatosan változtatta alakját, mintáját, s lágyan ropogva égtek a fadarabok, halk nesszel fogytak, s a lángok felkaptak a magasba, majd elveszve újabbak születtek. Az alsó parazsak egészen vörösen izzottak, szélei már szürkés hamuvá alakultak. A nő lassú mozdulattal simogatta állát a puha pennával oda-vissza, szemei belevesztek a tűzbe, mintha a tűzből olvasna. Figyelné a lángok meséjét, ahogy előadják a fadarabok lassú halálának történetét. Egyetlen koppanás a hideg ajtón, s már belibbent a fekete taláros magas férfi.
- Már megint a kandallót bűvölöd?
- Egyáltalán nem bűvölöm- jött a rövid pattogó válasz.
- Egyetértek. Jobban néz ki, mint a szétrobbantott változat- nézte karba tett kézzel elgondolkodva a férfi.
- Nem volt szétrobbantva.
- Csak ripityára zúzva- futott rá a szürke tekintet. - De egyébként ez nem meglepő tőled.
- Tőlem nagyon sok minden nem meglepő- nézett rá gúnyos tekintettel a nő, s ében kleopátra haja a hátát súrolta, ahogy felemelve a fejét a férfira nézett.
- Ismerem ezt. Ha már ilyen elgondolkodva bökdösöd az állad a pennáddal akkor tervezel valamit.
- Vajon honnan ez a bölcs ismeret?- húzta fel a szemöldökét hideg mosollyal Pansy.
- Hosszú házasság?
- Hosszú?- szaladt feljebb a nő szemöldöke.
- Melletted úgy érzem évtizedek- jött a gúnyos mosoly, miközben Draco előhúzta fenyőillatú illanóját, s meggyújtotta.
- Inkább évszázadok- nézett el Pansy leeresztett pillákkal, s az előtte heverő pergamenre ejtette a kezét. A pennát gyengéden pörgette az ujjai között. – Melletted bőven annyinak tűnik.
- Hízelgő- szippantott nagyot Draco az illanóból.- Évtizedeket sem tudnánk együtt élni.
- Persze, hogy nem. Kölcsönösen egymás idegeire mennénk- fújta le a javítási port a pergamenről, s kezével meglebegtette a pergament.
- Vagy halálra unnánk magunkat a másik mellett- emelte meg gonoszkodva a szemöldökét Draco, de szemét egy pillanatra sem vette le a feleségéről, figyelte a legapróbb rezzenéseket is. Pansy gúnyos mosollyal nézett a férfira.
- Én és az unalom? Most tényleg rólam beszélsz?- kérdezte kíváncsi metsző hangon.
- Túl sokat képzelődsz.
- Ki is az, aki veled képzelődik mostanság?- komolyodott el Pansy hangja.- Hogy haladsz?
- Képzelődik rendesen- mosolygott Draco.- Többnyire már nem is kell irányítanom, ő maga veszi át az irányítást. Nagyon érdekes.
- Azt meghiszem- jött a hideg felelet, s Pansy felállt az íróasztaltól. Megkerülve a férfihez lépett, s a zöld pennával átsimított az arcán.- Szóval álmodozik veled- kivillantak fehér fogai.
- Meglepőnek találod, hogy egy nő velem álmodozik?- kérdezte vissza gúnyos mosollyal Draco.
- Meglepőnek?- kérdezett vissza Pansy.- Nem ezt a szót használnám. Inkább hihetetlennek- súgta gonoszkodva a férfi mögé állva, s a füléhez hajolva.
- Ezt te sem gondolod komolyan Pansy- szívta meg az illanót Draco. Orrát megcsapta felesége szantálfa és levendula illata, s egy rebbenésnyit leeresztette a szemhéját, majd hátravetve a fejét Pansyra nézett. A nő sejtelmesen mosolygott, s ellépett a kanapé mögül.
- Már miért ne gondolhatnám komolyan?- indult el a gobelineket fürkészve tekintetével. Szoknyájának uszálya lágyan követte a sötét mintájú szőnyegen úszva.
- Mert tudod, nagyon jól, hogy ez nem igaz. Bárki álmodhatna velem- jelentette ki undokul Draco.
- Ugyan. Eszükbe sem jutna ilyen- Pansy a pennával a gobelin alakjainak vonalát követte. - Kik ezek?
- Már mondtam Pansy!- szólt rá gonoszul Draco.- Hogy lehet, hogy kettőnk közül te vagy abban a pozícióban, amiben vagy és nem én, amikor ennyit nem tudsz megjegyezni?
- Válaszolj!- nézett rá parancsolón Pansy.
- Cian Malfoy- ejtette ki sóhajtva a nevet Draco, s felemelkedett a kanapéról. A tűzbe dobta a sodort maradékot, s a kandallónál maradt. - Fekete mágus volt. Természetesen. Az egyik leggonoszabb az őseim közül.
- Azért van ez a gobelin az én dolgozószobámban?- nézett az izgatóan megvilágított férfira. Draco fekete talárján könnyed játékot játszott a visszaverődő tűz lángja, s szürke szemei villogtak a fényben.
- Miért?- szökkent fel a szemöldöke a homlokába, de nem várta meg a választ. - Azt hiszem igen. Konkrétan ezért van most a te szobádban.
- Miért volt gonosz?
- Jaj Pansy! Már elmondtam!- támasztotta meg kezét a kandallópárkányon Draco, s lábát lazán keresztbetéve figyelte a gobelin előtt járkáló Pansyt.
- Tudom. De szeretem hallani- gonoszkodott Pansy.
- A kedvence a muglik halálra rémisztése volt. Kiváló átváltozási képességekkel mindig félelmetes alakot öltött, és élvezettel nézte, ahogy meglátva őt halálra rémülnek- Pansy könnyedén felkacagott.
- Imádom a találékonyságát - ahogy végigpillantott a gobelinre hímzett történeteken. A férfi alakváltásait mutatta be a képsor. Draco is végigfuttatta szemeit a gobelin mintáin, s az ablak melletti sarokhoz lépett
- Bort?- nézett a feleségére futó oldalpillantással.
- Igen kérek - vetette oda Pansy, de a pennával a vonalakat fürkészte. Draco keresgélt felesége bárszekrényében végül kiválasztott egy fehérboros palackot, s rutinos mozdulatokkal felbontotta. Töltött mindkettőjüknek, majd puha léptekkel a felesége mellé lépett. Átadta a kristálypoharat és unott képpel a faliszőnyeget nézte, amibe Pansy teljesen elmerült. Pansy belekortyolt a borba, de szemét nem vette le a hímzésről.
- Káprázatos!- suttogta. - Mindig megbűvöl, milyen kivételes ez a gobelin.
- Igen az - mondta szárazon Draco.- Nyilván koboldok és házimanók hosszas kínzás és szenvedés árán készítették. Ezek a gobelinek már Cian életében elkészültek. Ő maga felügyelte a készítést, hogy szép emléke legyen ez az utókornak.
- Milyen előrelátás!- mosolygott gonoszul Pansy.
- Ó igen az. A rossz nyelvek szerint korbáccsal verte őket, hogy gyorsabban haladjanak.
- Nekem is ilyen módszereket kellene alkalmaznom - mondta réveteg sóhajtással Pansy.
- Csakhogy te semmi olyat nem teszel, amire érdemes lenne emlékezni- gonoszkodott Draco fanyar mosollyal. Pansy bosszús pillantást vetett rá, s ellépett a gobelin elől, s helyet foglalt a tűzzel szemben a rekamién.
- Úgy gondolod?- nézett izzó pillantással Pansy a férfira, s félelmetes lassúsággal belekortyolt a borba.
- Ó igen. Vagy talán már megint lehetetlen terveken töröd a fejed?- kacagott fel csendesen Draco.
- Lehetetlen? Számomra nincs lehetetlen - sziszegte hidegen Pansy.
- Nos ha mégis találkozol a lehetetlennel, akkor az biztos emlékezetes lesz- ült le vele szemben Draco. Pansy keresztbe vetette a lábát s könnyed lóbálására a szoknya finom anyaga libegve követte a ringást.
- Száraz kritika- mosolygott gonoszul Pansy.
- Ne aggódj kedvesem. Elkészíttetem azt a gobelint a címe már meg is van: Pansy Malfoy találkozása a lehetetlennel- nevetett fel Draco élvezve, hogy Pansyt bosszantja. - Ígérem csodálatos gobelin lesz- s magában mosolyogva ő is a borát iszogatta.
- Abban biztos lehetsz - vetette oda könnyed mosollyal Pansy. –De ennél sokkal jobb címeket is adhatsz majd.
- Kíváncsian várom az eseményeket, amelyek felérnek ahhoz, hogy címet is adjak nekik - bosszantotta Draco, s elégedett mosolyt villantott a pohár fölött feleségére.
- Meg fogod kapni!- mosolygott vissza Pansy, s szemét végigfuttatta a vele szemben ülő férfin.
- Csak nem rám célzol?- emelte meg a szemhéját Draco.- Ez nem elegendő a címhez. Jobbat kérek!
- Újabb ütközet- szólt teljesen komoly hangon Pansy. Draco is végignézett a csinos fekete taláros nőn.
- Komoly?
- Igen- mondta kemény hangon Pansy, s leeresztve kezét elnézett a gobelinre. - Megorroltam Potterre. Megkapja a visszavágóját. Ütközet, még több mugli elhullásával.
- Elhullás. Kedvesem az egyszerű tényt, hogy gyilkolás nem kell így finomítanod- kortyolt gúnyos mosollyal poharából Draco.- A tény, az tény.
- Nem akartam így sietni, de végülis itt az ideje. A halálfalók is vágynak rá. Érzem rajtuk. Egyszerűen hiányolják, hogy nincs összecsapás. Muszáj egyet megejteni.
- Még a végén megsajnállak –szúrta oda gúnyosan Draco.- Nem kell mártírt játszonod. Tudom, hogy élvezed, hogy újabb összecsapás érlelődik.
- Élvezem, hogy érezhetem a hatalmam.
- Néha megijesztesz ezzel a mérhetetlen irányítási vágyaddal.
- Most talán másra is célzol?- vonta fel a szemöldökét Pansy.
- Igen kedvesem- húzta el búgó hangon a szavakat- másra is célzok.
- Talán zavar?- lobbant fel egy apró láng Pansy szemében.
- Csak engedem, hogy irányíts- mosolygott kéjesen Draco.
- Úgysincs más választásod.
- Nem, nem ezt sosem parancsolod. És ebben nem is engedném.
- Nocsak?- nézett rá játszi meglepődöttséggel Pansy, miközben kínzó lassúsággal végighúzta nyelvét alsó ajkán.
- Ebben az egyben szívesen irányítok én- Draco félig leeresztett szemhéja mögül a nőt méregette, s Pansy megremegett a gondolattól, amibe bepillantott. Draco szürke szemeivel ugyanis képzeletben már kivetkőztette a bársonytalárból.- Ne turkálj a gondolataimban!- mondta gúnyos mosollyal, érzékelve, hogy felesége meglátta a gondolatait.
- Minek gondolsz ilyeneket!- mosolygott rá kegyetlenül Pansy. De viszonozta a férfi vágyakozó pillantását.
- Te meg minek veszel fel ilyen talárt!- vágott vissza Draco.
- Most mi bajod a talárommal?- simította végig térdén az éjfekete bársonyanyagot.
- Nem tudom megérteni miért ragaszkodsz az uszályos szoknyákhoz, ennyi- forgatta meg Draco a bort a pohár aljában, s figyelte a körkörös ringását.
- Én meg már azt hittem vonzónak találsz benne- húzta fel sértődötten az orrát Pansy, de közben kacér pillantással visszanézett rá.
- Mi ez a szerelmi körjáték Pansy?- kérdezte gúnyosan Draco.
- Szeretem az uszályt. Sokkal jobban érzékelteti a helyzetemet.
- Hamis önáltatás- mosolygott gonoszul Draco.- Nem válaszoltál mi ez?
- Micsoda?- nézett kérdőn Pansy.- Ki is említette a hamis önáltatást?- tágra nyílt szemekkel figyelte a férfit, aki felállt, s elegáns mozdulataival hozzá lépett s kézen fogva felhúzta magához. Szőke haja előreborult, ahogy a nő ajkaira hajolt. Pansy az ölelésből hátrahúzódott, hogy a férfi szemébe nézhessen.
- Nem beszéltük meg az ütközet részleteit- suttogta Pansy felnézve a férfi szürke tüzesen izzó szemébe.
- Majd megbeszéljük. Most más érdekel- búgta Draco dallamos borzongató hangján, s közben kivette a nő kezéből a kristálypoharat, s a sajátjával együtt letette. A nőhöz hajolva újból megcsókolta.
|