A nyári melegben leeresztették a hintó ablakait Az egész Malfoy család utazott a Piton-
villába. Daniel izgatottan nézelődött az ablakon.

-         Hamarosan találkozhatsz Etainnal ne aggódj!- mosolygott Lucius a fiú izgatottságán.

-         Nem is sejtettük, hogy találkozhatunk a nyáron, de nagyon örülök, hogy igen-
mosolygott a hullámos fekete hajú fiú. Puhán gördültek a villa elé, s Lucius ruganyos
léptekkel ért földet, lesegítette Narcissát, s Daniel is kiugrott, aki azonnal az ajtóban
félősen meghúzódó lányhoz sietett.

-         Szia Etain!- kiáltott neki, mire a kislány elmosolyodott és együtt elindultak a hátsó
park felé. Draco és Pansy a gyerekekkel a másik hintóból szálltak ki. Piton és Alaina is
könnyed főhajtással köszöntötték a fehér nyári ruhában feléjük siető Pansyt, aki Falcot
tartotta a karjaiban. Draco kislányát kézenfogva várta, hogy a kicsi apró léptekkel
eljusson a bejáratig. Deimos anyja lenge taláranyagát szorongatta, s Pansy elnézőn
figyelte, hogy a finom anyag enyhén összegyűrődik a szorítás alatt. Fiai úgy csüngtek
rajta a nyáron, mintha a következő pillanatban már elszakadnának egymástól. Pansy
betegsége nem kerülte el a kicsik éles szemét sem, és rögtön érezték a veszélyt, hogy
anyjukat elveszíthetik. Ezért minden percet kihasználtak, amit vele lehettek. Pansy
pedig kivételesen jól tolerálta a kicsik ragaszkodását.

-         Pansy!- Alaina felemelkedett és meleg mosollyal arcon csókolta a sápadt nőt.- A hátsó
kertbe terítettünk- s invitálva a nőt a csinos park felé vette az irányt. Pansy
elválaszthatatlan fiaival követte.

-         Nézd csak Falco, milyen szép virágaik vannak!- mutatott a kert virágaira.- Nem
akarod megnézni őket?- Pansy várakozva figyelte a kisfiú mit választ, de sejtette, hogy
Falco ragaszkodását most nem lehet ilyen könnyen hárítani. Egy kovácsoltvas padra
ült, s ölébe ültette Falcot is. Deimos pedig mellette foglalt helyet szorosan anyja
közelében, úgy, hogy még rá is ült Pansy szoknyájára. Alaina vele szemben
megállíthatatlanul mosolygott.

-         Hogy vagy Pansy?- kérdezte, s töltött teát, a vendégének is.- Tejet?- Pansy
nemlegesen rázta a fejét.

-         Voltam már jobban- nézett hűvösen az igényes apró parkra.

-         Sápadt vagy – nézett rá aggódóan Alaina.- Fogytál is.

-         Alaina ne dicsérgess, mert könnyen kijövök a sodromból most- mondta hidegen
Pansy, kis mozdulattal a pálcája felé rezzent a keze.

-         Bocsáss meg – adott Alaina egy csészét Deimos kezébe.- El is felejtettem. Piton
mondta, hogy nagyon ingerlékeny vagy.

-         Piton- nézett a Luciussal beszélgető rideg férfira- Igen. Valóban jól mérte fel a
helyzetet.

-         A héten elkészül a gyógyító bájitalod, ne aggódj!- nézett rá komolyan Alaina.

-         Ennek örülök- kortyolt a teájába Pansy, igyekezve elkerülni, hogy Falco hadonászó
kezei kilökjék a kezéből. Pansyra erős köhögés jött. A meleg azonnal kihozta a
betegséget. Idegesen kapott ki a zsebéből egy Malfoy-címeres zsebkendőt, s a szája
elé szorította. Alaina elvette tőle Falcot,  Pansy felállva eltávolodott a kis asztaltól.
Sokáig köhögött fuldokolva, s két zsebkendőt is váltania kellett, teljesen összevérezte
őket. A korlátba kapaszkodva lélegzett mélyeket, s felemelve a fejét Draco szürke
pillantásával találkozott a tekintete. Draco a virágok között sétált Grainnével, de a
hangos erőszakos köhögésre felesége felé nézett. Pansy sötét pillantással elfordult és a
már pityergő Falcot visszavette az ölébe, s érzékelte, hogy amint visszaült Deimos
mellé, fia még közelebb csúszott hozzá, s remegő testtel simult a derekához. Pansy
átkarolta a rémült tekintetű Deimost és nyugodt tekintettel Alainara nézett.

-         Alberich?- kérdezte könnyed társalgó hangon Pansy, mintha mi sem történt volna.

-         Biztos Etainékkal a hátsó kertbe húzódtak. Van ott egy kis faházuk. Imádják-
mosolygott Alaina, de szeméből nem tűnt el a rémült villogás.

-         Kérhetnék egy napernyőt?- nézett a rá eső fényre Pansy.- Vagy én varázsoljak egyet?

-         Jaj, olyan figyelmetlen vagyok – pattant fel azonnal Alaina, s már hozatott is egy
széles napernyőt. Amint felállították, csak Alaniara esett fény,  a Malfoyok kellemes
árnyékban ülhettek. Pansy pihegve dőlt hátra, s figyelte a távolban kislányával sétáló
Dracot. Nem bánta volna, ha a fiúk is csatlakoznak a sétálókhoz, de a fiúk nem akartak
elszakadni anyjuktól, s így állandó szem és fültanúi voltak anyjuk rosszullétének, ami
Pansyt rendkívül zavarta, de nem akarta a kicsiket eltaszítani magától, amikor így
rettegnek anyjuk elvesztésétől.

-         Ne kerülgessük a témát Alaina!- nézett sötét szemeivel Alainara.- Azt írtad beszélni
akarsz velem.

-         Igen, írtam- kezdett bele Alaina, s idegesen előrecsúszott a kerti széken.

-         Valami probléma van?- kérdezte egyenesen Pansy.

-         Nem, szó sincs róla – rémült meg Alaina.- Etain miatt szeretnék beszélni veled- Pansy
kérdőn megemelte a szemöldökét.

-         Etain?- értetlenül nézett a hátsó faház felé.

-         Nos nem is tudom, hogy kezdjem…- tördelte a kezeit Alaina.

-         Talán az elején- Pansy nyugodt tekintettel figyelte a zavart nőt.- Most pontosan kit
kérdezel Alaina? Az utódot és vezetőt? Vagy az anyát? Esetleg a nőt? Melyik
szerepemmel fogadjam a kérdést?- kérdezte szárazon és közben nagyon hiányzott a levendulaillatú illanója.

-         Pansy- mosolygott zavartan Alaina.- Annyira szeretem a lényegre törő modorod.

-         Hagyjuk a formaságokat- legyintett türelmetlenül Pansy.

-         Azt hiszem, mint vezetőnket kérdezlek, de pusztán baráti alapon.

-         Érdekes megközelítés- vonta fel a szemöldökét Pansy, s várakozón a nőre nézett.

-         Tehát mint tudod én aranyvérű vagyok- kezdte zavartan Alaina.- És Perselus félvér.

-         Tökéletesen tisztában vagyok ezzel, nem kell részletezned.

-         Igen tudom, tudom - nyugtatta Alaina.- Tehát ebben az esetben Etain háromnegyed
vérnek számít.

-         Minden számítás szerint is igen- bólintott Pansy.

-         Tegyük fel…- kezdte előredőlve Alaina.- Ha egy aranyvérűhöz menne férjhez a
jövőben…- Pansy rögtön összerakta a képeket. Nem kellett Alainának végigmondania
mire gondol. Alaina aranyvérű. Nem csak vér szerint, de gondolkodásban is. Szívvel
lélekkel a tiszta varázsvilág egyik erős köve. Pansy ebben biztos volt. És Alaina, aki
egy félvérhez ment férjhez szerelemből, nos igen. A gyerekeit szeretné aranyvérűnek
tudni. A büszke aranyvér kiütközik benne. A családja nem fogadta jó szemmel, hogy a
tiszta vérű Alaina egy félvért választott fiatalkori fellángolásból, és azóta tartó őszinte
szerelemből. Igen. Szeretné ezt a csorbát kiküszöbölni.

-         Arra célzol, ha esetleg aranyvérű férjet választ elfogadjuk-e tisztán aranyvérűnek
Etaint és a gyermekeit ugye?- kérdezte teljes nyugalommal Alaina izgatott kék
szemeibe nézve.

-         Igen- fújta ki a levegőt Alaina.- Köszönöm, hogy helyettem kimondtad- Pansy
gúnyosan mosolygott. Igen. Alaina. Tudja, milyen ajtón kell kopogtatni az ügy
érdekében. Pansy adja a végső szót mindenre. Ha Pansy elfogadja Etaint
aranyvérűnek, akkor az egész aranyvérű társadalom elfogadja. Pansy kezével
végigsimított a homlokán és az állán. Nehéz döntés. Erős kérdés, és Pansy vezetői
képességeit rengeti. A döntés az ő jellemzése lesz. Alaina! Pansy tudta nagyon jól.
Alaina erős anyai ösztönei a legjobbat akarják gyermekeinek. Ezért akart vele
beszélni. De ez újabb fejfájdítás Pansynak. Mi a fontosabb? A valódi ellenőrizhető
tisztavér, vagy a hit? Alaina biztos alapja az aranyvérű eszmének. Nem kétséges, hogy
Etaint is hasonlóan neveli. Egy háromnegyed vérű lány, aki erősen hisz a varázsvilág
kivételességében, kizárólagosságában, és érintetlenségében. Hogy muglik nem
keveredhetnek hozzájuk. És talán az eszme erősebb is. De hosszútávon mi lesz ebből?
Etain egyelőre biztonságban van. De lehet, hogy később már nem. Alaina pedig a
biztonságát akarja. Igen. Megdöbbentő, hogy az aranyvérű anyák mennyire féltik
gyermeküket. S bármit megtennének értük. Pansy döntött.

-         Kit néztetek ki Etain számára?- kérdezte hűvös számítással

-         Hát igen, ez a másik- kezdte idegesen Alaina.- Daniel Blacket- Őszinte tekintetét
Pansy intelligens szemeibe mélyesztette. Pansy minden gondolatot megvont a nőtől.
Csak magában futtatta a gondolatszalagokat. Daniel Black? Vagyis egy aranyvérű
Malfoy leszármazott? Aki ráadásul az ő pártfogásukat és támogatásukat is élvezheti,
ha hajlandó betagozódni az aranyvérű társadalomba? Pansy meglepődött ezen a
ravaszságon, és leleményességen. Na Alaina! Végre mutattál valamit!- gondolta
elismeréssel Pansy, de ezeket mélyen fedte Alaina elől. Mégiscsak tévedett Piton,
amikor azt gondolta, Alaina nem igazi mardekáros. Nagyon is az. Számító, hideg,
aranyvérű és ravasz.

-         Van valami okod is éppen őt választani?- kérdezte szárazon Pansy, tenyerébe
támasztva állát.

-         Nagyon is. Úgy vettem észre, hogy talán a későbbiekben ez a barátság, ami talán már
most sem az, több is lehetne.

-         Dainel a legmakulátlanabb, a legtisztább aranyvér. Malfoy és Black egyben. Alaina
tudod, hogy most mérhetetlenül dühös is lehetnék rád ezért a javaslatért?

-         Igen. De nem leszel az igaz?- kérdezte esdeklőn Alaina. Pansy végigfuttatta a
gondolatmenetet. Elképzelhető, hogy a két fiatal szerelmes lesz egymásba?

-         Ez még nagyon távoli dolog Alaina. S egyáltalán nem biztos, hogy Dainel és Etain
valóban hajlandóak lesznek összeházasodni.

-         De ha mégis?- kérdezte izgatottan Alaina. Pansy a nő izgatott arcába nézett. Ravaszak.
Nagyon is. Ugyanis tudják, milyen helyzetben vannak a Malfoyok. Van egy tökéletes
aranyvérű unkatestvérük, aki minden aranyvérű eszmétől mentes. Etain viszont az
egyik legerősebb aranyvérű eszméjű Alaina lánya, aki máris aranyvérű eszméket
követ. És Daniel legjobb barátnője. Ha támogatják, akkor az ő szócsövük lehet, aki
Daniel gondolataiba közvetlenül, szerelmesen suttoghatja az aranyvérű eszméket. A
varázsvilág a varázslóké jelmondatot. A hitében biztos Etain, aki Dainelt a hozzájuk
közeli irányba sodorhatja. Igen. Talán mégiscsak fontosabb az eszme, a gondolat, ha
ezzel Danielt megszerezhetik maguknak. Pansy döntött.

-         Rendben. Elfogadjuk Etaint és Daniellel közös gyermekeiket aranyvérűeknek, ha
Daniel mellettünk lesz a harcban, s velünk azonos eszméket vall- adta meg a feltételeit
Pansy, s Alaina elégedetten hátradőlt.

-         Akkor megegyeztünk – mondta elégedetten Alaina

-         Megegyeztünk –nyomatékosította Pansy, s a teáját kortyolgatva férjét és lányát
figyelte. Draco leguggolt a kislányhoz, talárja söpörte a földet, miközben az apró
összegyűjtött csokrot a kislány kezébe adta, s Draco összemosolygott lányával.

Az emlék megszakadt. Draco ismét felesége álmos szemeibe nézett. Már rég elégett az
illanójuk. Pansy elfordította a fejét és a makettre támaszkodva fáradt mozdulattal felállt.
Draco szürkéskék szemei kíváncsian követték mozdulatait.

-         Nagyon a szívedhez nőtt Grainne – jegyezte meg gonoszul Pansy.- Mi az oka?

-         Túlságosan is hasonlít hozzád, ezért muszáj többet foglalkoznom vele, hogy ne váljon
olyanná, mint te- szúrta oda gúnyosan Draco. Pansy sértetten kinézett a parkra, s újabb
illanóra gyújtott. Az ablakra eregette a füstöt. Draco hangnemet váltott.

-         Minden gyermekemet szeretem Pansy- mondta engedékenyen.

-         Én is!- tört ki Pansy dühösen.

-         De Deimost azért jobban nemde?- vonta fel a szemöldökét Draco.

-         Ez teljesen más- fújta ki türelmetlenül a levendula illatot Pansy.- Ő követ engem.
Több figyelmet kell rá fordítanom – Draco mögé lépett és gyengéden átölelte, majd a
nő csípőcsontján megtámasztotta tenyerét.

-         Ingerült vagy- jegyezte meg szárazon.

-         Igen- lélegezte be Pansy a levendulaillatot.- Utálom magam. Miért érzem minden
összeütközés előtt ezt? Ezt a feszültséget?- dühöngött Pansy, de kimerülten Draconak
dőlt. Draco a fényes ébenhajra szorította a száját és belélegezte a szantálfa és
levendulaillat keverékét.

-         Pitonék nagyon ravaszak- súgta a hajzuhatagba.

-         Az biztos. Pitontól kértem, hogy harcoljon most az oldalunkon, ha azt akarja, a lányát
elfogadjuk aranyvérűnek.

-         Ha ezt megtudják a halálfalók…

-         Nem tudom, hogy kezelik majd- döntötte a fejét Draco vállára, s a csillagokat
figyelte.- Rosszul döntöttem?

-         Nem. De csodálkoztam, hogy nem is említetted- búgta mély hangon Draco.

-         Igazán nem volt ezen mit megvitatni. Bár titeket is érint, de mind azt szeretnénk, ha
Daniel velünk lenne. Erre az egyetlen lehetőség úgy tűnik ez lesz. Majd kiderül. Lehet,
meg sem tudják a halálfalók, hogy én belementem ebbe. Akkor nem is számít.

-         Vagy mindenki hozzád járul majd hasonló kérelemért, hogy elfogadd aranyvérűnek-
vetette fel Draco.

-         Én is ettől félek. Ezt nagyon nem szeretném.

-         És Piton?

-         Ő a másik. A kettős játszmájával. Ezért is akartam most magam mellett tudni. Így
biztos vagyok benne, hogy mit tesz és mit nem.

-         Gondolod, hogy Potteréket támogatja ellenünk?

-         Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindkettőnket támogat. Persze Potteréket csak
burkoltan. Szükségünk van rá. Túl jó. És a lányáért bármit megtesz.

-         De a többi ütközetben is velünk lesz?

-         Csak a mostanira kértem, ami persze nem zárja ki, hogy máskor is kérem majd.
Elvégre nem akármit kértek ők sem tőlem. Ez az egész az én hatalmamat ingatja. Ha a
halálfalóknak nem tetszik. Akár engem is megölnek.

-         Nem ismerünk kegyelmet az biztos - mosolygott gúnyosan Draco. Pansy elnyomta az
illanóját, s engedte, hogy Draco maga felé fordítsa. Draco egyetlen intéssel elindította
a gramofont. Lágy lassú dallamok csendültek fel. Pansy behunyt szemmel hagyta,
hogy Draco kínzó lassúsággal vezesse. Nem vettek fel tánctartást, csak Draco
irányította csípőjénél fogva. Pansy ólomléptekkel követte az irányítást, egyszerre
rezdült Draco lépéseivel. Belélegezte a férfiból áradó citrom és menta illatot. Épp ki
akarta nyitni a szemét…

-         Ne!- suttogta a fülébe Draco rekedtes hangon. A szobára már sötétség borult, Draco
eloltotta a gyertyákat, csak a hold és a kandalló halvány parazsa adott fényt. De
mindketten behunyt szemmel adták át magukat a rumba ritmusának.

-         Draco- suttogta vissza Pansy.- Ez rumba.

-         Tudom- duruzsolta a fülébe Draco.

-         Ez a…

-         Ne beszélj!- hallgattatta el ajkaival egy leheletnyit, s apró ringással a szoba közepére
irányította feleségét. Behunyt szemmel élvezték a másik közelségét, táncmozdulatait.
Régen táncoltak együtt, szemtanúk nélkül azonban soha. Most csak önmaguknak,
belső lelki utazást tettek. Pansy átadta magát a zenének, és Draco irányításának. Apró
borzongások futottak végig testén, ahogy Draco csípőmozgását érezte, s követte. Igen.
Dracoval táncolni…az felért egy szeretkezéssel.   Megkapaszkodott a férfi vállában,
mert úgy érezte összeesik, annyira elgyengült a testén hullámzó vágytól. A férfi
átzongorázott a combján, s csípőjénél fogva finom erőszakkal vezette. Átadta magát a
gyengéd dobpergés adta lassú lüktetésnek. Draco kivételes érzékiséggel mozgott. És
nagyon jól irányított.