Harry a kesztyűjét keresgélte a földszinti előtér szekrényeiben. Kihúzta a fiókokat, a
rengeteg kiscsatt, cukorka, papírdarabka, penna, játék között megtalálta az egyik felét.
Újabb fiókokat húzott ki. Az egyik felső szekrényt kinyitva a szekrény belső tartalma
ráborult, ellepve csillámporral, és konfettikkel, ráborultak Hermione régi dolgozatai,
Nassy és Jamie régi babaholmijai, s Harry bosszankodva  sepergette magáról a csillámot, s
vette le a válláról és fejéről a babazoknikat és sapkákat. Pálcáját előkapva visszalebegtette
a kiborult holmikat.

-         Hermione! Nem láttad a kesztyűm?- kiáltott be a konyhába, miközben erőszakkal
sikerült becsuknia a zsúfolásig megtelt szekrényt.

-         Nem!- jött a válasz.- Melyiket keresed?

-         A feketét!- nézte meg magát a tükörben s elszörnyülködött a csillámporral teli haján.
Igyekezett kisepergetni az apró szemcséket.- Minek ez a sok fölösleges dolog?-
mormolta maga elé Harry.

-         Mondtál valamit Harry?- ért a konyhaajtóba Hermione a karjában tartva Nauszikát.

-         Tulajdonképpen minek nekünk ez a sok babakelengye?- ráncolta a homlokát még
mindig magáról sepergetve a díszítőporokat.

-         MH?- Hermione felemelte a vállát, s Harryre mosolygott, s Harry csak zavartan nézett
vissza rá.

-         Szóval? Hol a kesztyűm másik fele?- emelte meg a keresett kesztyű egyik felét.
Hermione ellépett mellette és kinyitott egy szekrényajtót.

-         Tessék!- nyújtotta oda a fekete kesztyű párját. Harry hálásan mosolygott és apró
csókot nyomott Hermione lisztes pofijára.

-         Megmentettél fél óra hasztalan kereséstől!- a lépcső felé fordulva elkiáltotta magát.-
Jamie! Ha velem akarsz jönni, most azonnal mozgás lefelé, mert indulok! – a válasz
hangos trappolás volt a második emeltről lefelé. Jamie vidáman szökdelve megjelent a
lépcsőfordulóban.

-         Hagy csússzak le!- kérte.

-         Nem!- szólt rá Hermione ellenezve.

-         De anyu!- kérlelte a kisfiú.- Apa a múltkor is megengedte!

-         Mi? Te megengedted neki!- fordult felé dühös képpel Hermione. Harry egy
megfojtalak pillantást vetett a fiára, mire az csak felkuncogott, s Harry a feleségére
nézett.

-         Dehogy engedtem meg!- védekezett a szóáradat elől menekülő hangon.

-         Megmondtam, hogy veszélyes, nem akarom, hogy leessen- indult vissza a konyhába
Hermione. Harry gyorsan intett Jamienek, hogy csússzon. Jamie felmászott a korlátra
és már szélsebesen száguldott a fényezett korláton. Harry elkapta a lépcső alján, és
karjába emelte.

-         Harry! Mit csináltatok?- nézett rá sötét pillantással Hermione.

-         Mi? Hát ööö…- nézett le Jamiere.- Azt hiszem megyünk

-         Igyekezzetek!- kísérte ki őket Hermione, s út közben Jamie fejére nyomta a sapkát,
Kezére húzta a kesztyűket, és erősen megkötötte a sálját.- Figyelsz rám Harry?! Ne
legyetek sokáig, mert megfáztok! Hideg van kint!

-         Nincs is hideg- vetette ellen Jamie.

-         Ne vitatkozz velem kisfiam. Majd én eldöntöm, hogy hideg van-e kint!

-         Így van Jamie! –szólt rá kacsintva Harry.- Ne vitatkozz anyáddal!

-         Két óra múlva vissza gyertek! Mert megfáztok.

-         Nincs is hideg, hiszen esik a hó- ellenkezett Jamie.

-         Elég volt!- zárta le a vitát Hermione. Jamie integetett húgának, s Harry is visszaintett
neki, majd Jamiet a szánkóba ültette, és betakarta a vastag pléddel.

-         Ha fázol, szólj!- nézett Harry fia zöld szemeibe, s húzni kezdte a ropogó hóba.

-         Meddig megyünk?- kérdezte Jamie fejét jobbra-balra forgatva.

-         Az igazán szépek beljebb vannak- szólt hátra Harry.

-         Hógolyózunk is?- kérdezte tovább Jamie.

-         Ha már kiválasztottuk, hazafelé menet, mert lekéssük a sütiket.

-         Süti!- csillant fel Jamie szeme.- Azt nem lehet lekésni.

-         Mire hazaérünk Nauszika mind megeszi előlünk.

-         Ahhoz túl kicsi- nevetett fel Jamie.

-         Mi az, hogy kicsi?- mosolygott vissza fiára Harry.- Ha ezt hallaná, most biztos
megsértődne!- Harry megállt. Jamie ledobta magáról a plédeket, és máris rohangálni
kezdett. Körbefutotta a fenyőfákat, mindegyiket megszaglászta, és megnézte milyen
magasak.

-         Ez jó lesz!- mutatott az egyikre.- Nem, ez! Mégis ez! Vagy az a másik!- futott cikázva
a fenyőfák között.

-         Jamie!- kiáltott utána Harry.- Várj! Így nem lehet válogatni!- futott utána. Mire Jamie 
már nem is a fákat figyelte, hanem apja elől futott.

-         Nem kapsz el!- kacarászott elbújva a fenyő mögött.

-         Dehogynem!- nevetett rá Harry.

-         Úgysem kapsz el! Úgy sem kapsz el!- futkározott Jamie és összegyúrva az első
hógolyót máris megdobta vele apját

-         Na megállj csak!- Harry is gyúrt egyet, s fia felé dobta.

-         Nem talált nem talált!- viháncolt Jamie, s újakat kezdett formázni a hóból. A vége egy
hosszas hócsata lett, s végül Jamie meghempergette apját a hóban. Harry lihegve,
kipirult arccal talpra állította Jamiet is.

-         Na most már tényleg válasszunk egyet- Jamie pillanatonként változó véleményei
között végülis egy termetes, terebélyes örökzöld mellett döntött. Előkapta pálcáját és
kidöntötte a fát. S rálebegtette a szánkóra. Jamie eközben ugrált körülötte, és
folyamatosan dobálta apját.

-         Gyere csak ide!- kiáltott utána Harry és máris gyúrni kezdte ő is a hógolyókat.
Egészen hazáig hógolyóztak. Amikor a terrakotta verandára megérkeztek Hermione
robogott ki a házból.

-         Hogy néztek ki!- ripakodott rájuk.- Jamie csurom víz vagy! Nyomás fel a fürdőbe!-
Jamie Nauszika arcához érintette a hideg hódarabot, mire Nassy felvisított.

-         Jamie!- szólt rá mérgesen Hermione.- Felfelé!- mutatott a lépcsőre.- Teljesen
átáztatok! Harry mit mondtam neked?!- Harry behúzta a nyakát és maga után
vonszolta a szalonba szerzeményét. Ő is felszaladt a fürdőbe megzuhanyozni, s zöld
kötött pulóvert húzott magára, s borotválkozni kezdett. A tükörben éppen a nyakán
húzta végig a borotvát, amikor a felettük levő fürdőből meghallotta a hangokat.
Hermione? Harry értetlenül, húzta tovább a borotvát. Elrontotta volna a gyomrát?
Átsimított ujjaival a letisztított bőrfelületen, hogy megállapítsa elég sima-e, s folytatta
a borotválást. Várjunk csak. Reggel kilenc óra lehet… Hogy? ...Harry kezében
megcsúszott a borotva és megvágta magát. Leengedte kezét. Reggeli rosszullét?
Hermione a héten minden nap kivonult reggelente a fürdőbe hosszabb időre magára
zárva az ajtót. Harry hosszan szemezett önmagával a tükörben. Lehet, hogy
Hermione…? Letette a mosdó szélére a borotvát, és a vért itatgatva az álláról felsietett
az emeletre. Benyitott Nassy fürdőszobájába. Hermione az arcát mosta a kagylónál, s
épp belenézett a tükörbe, amikor észrevette, hogy az ajtóban áll Harry. Orráról és
álláról csöpögött a víz. Pislogott, hogy szempilláiról leperegjenek a cseppek.

-         Öh- nézett kérdőn a férjére.- Harry?

-         Lent voltam a fürdőnkben, és hallottam…- Hermione mindent értett.

-         Nem vagyok terhes- mondta röviden a fel nem tett kérdésre.

-         Akkor meg mi ez?

-         Csak önmagamtól vagyok rosszul - mondta öngúnnyal Hermione és leemelt egy fehér
törülközőt az akasztóról. Harry innentől egy szót sem értett.

-         Hermione!- szólt rá Harry, de a nő ellépett mellette.

-         Semmi baj Harry! Kész a sütemény!- kiáltott még vissza. Harry értetlenül rázta a fejét
és visszament az első emeletre. Még mindig az előzőkön gondolkodva benyitott a
dolgozószobájába. A látványtól azonban földbe gyökerezett a lába. Az íróasztala
fiókjai kihúzva, az iratok az asztal tetején tornyosultak és az asztal mellett…Daniel
Black állt.

-         Daniel?- Harry egyik megrökönyödésből a másikba esett. Úgy érezte a családtagjai
közül egyre többen titkolnak előle dolgokat. Daniel rémült szemekkel nézett az
ajtóban állóra. A rajtakapott tekintet. Harry ma már másodjára látja ugyanezt a nézést.
Mi van itt? Mi zajlik körülötte? És mi az, amit nem mondanak el neki? Mert
mindketten rejtegetnek előtte valamit, az biztos.- Daniel. Van erre valami elfogadható
magyarázatod?- dörrent rá Harry haragoszöld szemekkel. Daniel kiejtette a
pergameneket a kezéből.

-         Kérdeztem valamit?- közeledett hozzá Harry.- Mit csinálsz a dolgozószobámban, és
miért vannak fontos iratok a kezedben? Keresel valamit?- mutatott az íróasztalán
széthalmozott papírokra.

-         Én csak…- hebegett rémülten Daniel, és hátrálni kezdett a könyvespolc felé.

-         Daniel! Mit keresel a személyes irataim között?- sötétedett el Harry hangszíne. Most
már bizonyos volt benne, hogy Daniel rosszban sántikál itt. Érezte, hogy fejét elönti a
vér.- Mit keresel? Mi ez a kutakodás? És egyáltalán miért kutatsz a dolgaim között?-
Harry szétnézett a széthajtott pergameneken. Mind fontos iratok, az ellenállás, tervek,
címek. Nemcsak Danielre volt dühös, de magára is, amiért nem gondolt arra, hogy
jobban biztonságba helyezze ezeket az iratokat. Dumbledore. Ő figyelmeztette.
Vigyázzon Daniellel. A vér nem válik vízzé. Harry arca elvörösödött az indulattól, a
kiabálására Hermione és Jamie is betódult a dolgozószobába. De Harry nem látta őket,
mert háttal állt a bejáratnak.- Daniel Black! Nagyon örülnék, ha lenne magyarázatod
arra, amit most tettél! De csalódnom kell, mert látom, hogy nincs. Vagyis, ami van, azt
nem árulod el. Ezért engedünk el Malfoyékhoz? Ezért nem tiltjuk meg neked, hogy
levelezz velük? Hogy ellenünk fordulj? Hogy nekik kémkedj?! Tudom, ki az, aki erre
buzdított téged! Piton! Az ő lányával barátkozol. Piton is kém! Nyilván jól kioktatott,
hogyan is kell az ilyesmit véghezvinni. Mit képzelsz magadról Daniel? Komolyan azt
hiszed, elnézzük ezt neked? Hány éves is vagy? Tizenhárom? Akkor már igazán
felfoghatod, hogy ez mit jelent! Amit most teszel! Mégis mit szeretnél? A halálunkat
kívánod?

-         Nem- nem én…- Daniel rémülten nézett az ajtóban állókra, a felé tornyosuló férfi
válla fölött.

-         Sirius fia vagy Daniel. Mit gondolsz apád és anyád mit érezne, ha ezt tudnák rólad?-
Harry már remegett az indulattól. A beálló csendben élesen csattant a pofon.
Józanítóan. Daniel az arcához kapta a kezét. Kikerekedett szemekkel nézte Harryt.
Soha nem ütötte még meg. Eleredtek a könnyei.- A családod ellen fordulsz?! De
melyik családod ellen?! Válassz Daniel! Már egyszer kértem ezt, most újból
felajánlom a választást! A téli szünet végéig gondolkodhatsz!- Harry nem nézett a
fiúra, s Daniel rémülten elsietett mellette.

-         Daniel!- rebegte Hermione, s meg akarta érinteni, de Daniel elfutott mellettük. Harry
lerogyott a karosszékére és szemét idegesen futtatta az előtte heverő iratokon. Címek,
nevek, vérvonalak. Minden ott volt előtte. És Daniel mindet látta. Hát ezért nem jött
velük fát választani. Harry kezébe temette arcát. Néma csend ült a szobában. Harry
egy puha kéz érintését érezte a vállán. Felnézett és szeme találkozott Hermione
mogyoróbarna szemeivel.

-         Szerinted rosszul tettem igaz?- kérdezte rekedtesen.

-         Nem. Nagyon is jól tetted. Valakinek észhez kellett térítenie, hogy mit tesz - mondta
halkan Hermione. Jamie megszeppenve nézte apját az ajtóból. Soha nem látta még
ilyen szerepben. A keménykezű apa szerepében. A férfias, indulatos apa. Aki ha kell,
megteszi azt, amit most tett.

-         Nem kellett volna elengedni a Malfoyokhoz- mondta lemondóan Harry.

-         Egyáltalán nem biztos, hogy ők- vetette ellen Hermione.

-         Akkor ki? Azelőtt soha nem tett ilyet –ellenkezett Harry.

-         Lehet, hogy már alapvetően benne van. Nem tudom - mondta lemondóan Hermione.

-         Kell nekik –mondta halkan Harry.- Aranyvér. Maguknak akarják. Ha nem Sirius fia
lenne…ha az anyja nem bízza ránk…

-         De Sirius fia, és ránk bízta –válaszolta meg a feltevést Hermione.- A nagykorúságáig
velünk kell maradnia.

-         Válasszon!

-         Maradni fog – mondta csendesen Hermione. – Az anyja emléke mélyebb benne. Nem
fog ellentmondani az utolsó kérésének.

-         Nem árt óvatosnak lenni előtte.

-         Úgy beszélsz, mintha az ellenségünk lenne. Daniel nem fog ellenünk fordulni Harry.
Ne beszélj ilyeneket!- Harry pálcaintésekkel rendet rakott az íróasztalán, a fiókokban,
s az ajtófélfába kapaszkodó Jamiet nézte.

-         De megszeppentél Jamie!- mosolygott a fiára.- Talán te is valami csibészséget
csinálsz? Mert te is kaphatsz egyet!- Jamie ránevetett, s apja előtt lefutott a konyhába.
Harry a könyékig lisztes Nassyhoz lépett és puszit nyomott a feje búbjára. A
konyhában sült alma és fahéj illata terjengett. Harry bekapott egy mézes süteményt.
De megakadt a rágásban

-         Ebbe valamit belesütöttél- nézett Hermionéra.

-         Jaj Harry! Az a karácsonyi muffinunk!- érte be fejét ingatva Hermione.- Azt nem lett
volna szabad megenni még- Harry kivette a papírdarabkát a szájából és széthajtotta. A
mozgó rajzon egy pólyás baba nevetett. Harry értetlenül nézett a rajzra. Hermione
odalépett hozzá és belepillantott.

-         Ez a Nassyé lett volna- csóválta a fejét Hermione. Harry azonban csak kérdőn nézett
Hermionéra. Felesége elfordult és Jamienek adott egy apró karácsonyi csillagmintájú
mézest.

-         Megnézem a fát –fordult ki a konyhából Harry. Az állványba igyekezett beleállítani a
fát.

-         Igen. Túl magas- állt meg az átjáróban Hermione.

-         Észrevettem- morogta Harry.- Le kell vágni belőle – Harry pálcájával vágott a fenyőfa
aljából.- Nézd meg, most jó?- emelte fel a fát.

-         Harry vigyázz! Levered a csillárt!- Hermione segített neki felállítani.- Most jó lesz.
Jamie! Nassy! Gyertek díszítjük a fát!- a kicsik egymást visszarántva, kielőzve
befutottak a szalonba. Hermione elkezdte felfűzni a pattogatott kukoricát. Daniel
megjelent az ajtóban. Harry rávillantotta tekintetét.

-         Gyere csak Daniel!- nézett rá futólag Hermione. A fiú bearaszolt a szalonba. A
karácsony ismét zökkenőmentesen telhetett, a megszokott kerékvágásban.