36. Levélváltás
Éles dudálás hallatszott a feljáró felől. Hermione kikukkantott az ablakon. Gyors pördüléssel, Ginny hangos csattanással bevágta maga után a kocsiajtót és már be is csörtetett a házba.
- Hahó! Merre vagytok?- kiáltott be vidáman, s a szalonban megjelenő Nauszikát felkapta és meglengette a levegőben.
- Szia Ginny!- ért ki hozzá Hermione.- Nem kellene még az ágyat nyomnod?
- Már untam magam. Ráadásul két idegesítő nőszemély állt felettem minden nap. Gondolom sejted kik. Meg sem látogattál! Milyen barátnő vagy?- lépett Hermionéhoz, Nassyval az ölében.
- Hol hagytad a fiaidat?- vonta fel kérdőn a szemöldökét Hermione.
- Van, aki vigyázzon felettük. Hárman is dajkálgatják őket.
- Akkor gondolom most rövid látogatást teszel nálunk.
- Na igen. Ezek a mohó szörnyetegek kétóránként ennének- Hermione végignézett Ginny máris karcsú alakján. Ruganyos mozgásán. Visszaemlékezve saját alakjára, azért nem így nézett ki egyik szülése után sem. Ginny észrevette a tekintetet.- Jaj igen, kicsit meggyorsítottam a dolgokat. Nevillenek kitűnő gyökerei vannak- nézett körbe a szalonon Ginny. Az ebédlő felől Harry közeledett. Két hónapja nem találkoztak. Azon a bizonyos őszi napon látták egymást utoljára. Harry tekintete végigsiklott a temperamentumos, karcsú női testen. Olyan volt, amilyennek ismerte. A terhesség alatt nem sokat látta Ginnyt. Furcsa mód nem járt hozzájuk. Talán zavarta, az alkati változás?
- Valami baj van Harry?- kérdezte Hermione.
- Szeretetcsomag érkezett –lebegtette meg a zöldviaszos levelet Harry. Hermione odasietett hozzá és kikapta a kezéből a levelet. Az illatra megfordult vele a világ. Fenyő és citrom. Sok-sok mentával. Jaj ne! Hermione megingott, és Harry tartotta meg.
- Draco Malfoy írt?- Ginny kertelés nélkül kérdezett rá. Harry csak bólintott.
- Már megírtam a választ – sütötte le a pilláit Harry.- Felajánlották, hogy fogadjuk el a korábbi feltételeiket. De visszautasítottam most is. Újabb küzdelem.
- Mikor?- csapott le Ginny.
- A jövő hónapban. Nem engedem, hogy gyere - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Harry, s szeme elsötétedett.
- Mi az, hogy nem engeded?- nézett ingerülten Ginny.
- Attól, hogy úgy tűnik jól vagy, még nem leszel olyan állapotban, hogy részt vehess.
- Harry!- csattant fel Ginny.
- A szemem becsaphatod Ginny, de attól még belelátok a mögöttes dolgokba – Ginny értette a kétértelmű megjegyzést és inkább hallgatott.
- Igaza van Harrynek, az ütközet erőpróbáló dolog –tért magához a kábulatból Hermione.- Hol lesz a küzdelem? –tért a részletekre Hermione és kezébe véve a levelet, átfutotta a szép férfias írást, a döntött betűket. Szeme és keze is rebegett, ahogy kezében tartotta a pergament. Érzelmileg, és lelkileg minden stabilitását elvesztette az utóbbi hetekben. Ginny rögtön észrevette, Hermione milyen állapotba került a levél hatására, és kihúzta kezéből a pergament. Ő is beleolvasott, majd a kandalló tüzébe dobta.
- Nem sokat várattak. Az ünnepek után küldték. Micsoda előzékeny figyelmesség. Nem akarták elrontani a karácsonyunkat- ironizált Harry, s visszatért a dolgozószobájába.
- Hermione!- suttogta Ginny.- Komolyan ennyire kikészít?
- Igen- rebegte vissza Hermione.- Azt hiszem megőrülök. Már nappal is eszembe jut. Alig várom, hogy lefeküdjek aludni. Érted? Vágyom arra, hogy vele álmodjak!
- Harry tudja?- nézett rá sötéten Ginny, de Hermione nemet intett.
- Undorodom magamtól. Miért ez a lázas őrület? Hogy szabadulhatnék meg tőle?- kérdezte tanácstalanul.
- Neked sem kellene részt venned a harcban
- Nincs más választásom. Harry számít rám. És hát nem tudja milyen állapotban vagyok.
- Ó Hermione miért nem mondod már el neki?- nézett rá aggódva Ginny.
- Nem lehet - ingatta a fejét Hermione.- Most te sem leszel a küzdelemben, legalább nekem kísérnem kell. Nem lesz baj - nyugtatta Ginnyt, aki minden meggyőződés nélkül nézett vissza rá. Ő egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Hermione ilyen idegállapotban képes lesz ép elmével küzdeni. Mi van, ha szembetalálkozik Draco Malfoyyal?
Hosszas átvilágítás, vizsgálás, megfigyelés után a levél megérkezett a címzetthez. A legutóbbi eset óta, minden érkező levelet gondosan átvizsgáltattak, mielőtt kézbevettek. Draco hozta a levelet, s Pansy türelmetlenül feltépte. Átolvasta az üzenetet.
- Nem fogadták el. Persze ez most mindössze formalitás volt- tartotta ujjai közt a vékony levendulalevelet.
- Mást vártál?- kérdezte gúnyosan Draco.
- Nem. Ez jól van így. Már úgyis annyit készültem a küzdelemre.
- Túl sok időt hagysz nekik- húzta el a száját Draco.
- Mi viszont kétszer annyit készülhetünk.
- Milyen ütközet az, amire több mint egy hónap felkészülési időt adunk Pansy?- vetette át egyik lábát a másikon Draco.
- Tulajdonképpen mit vársz, hogy ők szólítsanak fel minket küzdelemre?- kacagott fel gonoszul Pansy, és hosszan megszívta az illanót.
- Esetleg. Miért is ne?- ugrott fel a szemöldöke a homlokába.
- Ne nevettess!- komorodott el Pansy.- Gondolkodj már egy kicsit. Az ütközetek nekik csak ártanak. A veszteség részükről kiugróan magas. Potter soha nem fog nekünk hadüzenetet írni. Nem akarja a saját embereit a halálba küldeni.
- Potter! És a védelmező magatartása!- köpködte a szavakat Draco.
- Teljesen jogos, amit tesz- nézett rá hidegen Pansy.- Én sem küldeném az embereimet a biztos halálba.
- Igen ez a különbség köztünk. Ők képtelenek védekezni is. Tehetségtelenek sora.
- Vannak köztük egykori halálfalók is- emlékeztette Pansy.
- A selejtje. Akik köztünk is kihullottak volna- mondta gúnyos hanghordozással.
- Nekik viszont erős bástyáik - eregette a levendulaillatot komótosan Pansy. Hirtelen kifakadt.- Aj! Félvér, aranyvér. Elegem van már ebből. Unom, hogy mindig ezekkel a problémákkal kell szembenézni, és mégis egy helyben toporgunk. Szeretnék már a végére járni. Ha befejezett lenne ez az egész. Lezárhatnám, és új korszak jöhetne.
- Valóban ezt akarod?- Draco búgó gúnyos hangon kérdezte, s utána csattant a józanítás ostora.- Te is gondolkodhatnál Drágám! Eszedbe sem jutott, hogy ha megszűnik az ellentét félvér és aranyvér között. Ha létrejön a Varázsvilág a varázslóké világ, onnantól kezdve fölöslegessé válunk? Te is én is! Deimos is?! Nincs értelme a hatalmadnak? Az általad várva várt új korszakban nekünk nincs jövőnk! Egyet jelent a családunk leáldozásával. A Malfoy név egy lesz a többi aranyvérű név között. Csupán arra emlékeznek majd, hogy régen a mi nevünk alatt érte el a varázsvilág teljes bezártságát. Tökéletes elszigeteltségét a mugliktól. Mihez kezdenél a hatalmad nélkül? Hiszen ez az, amihez annyira ragaszkodsz, amióta kineveztek! Hatalom nélkül széthullunk. Elenyészünk a ködben. Ez tart össze minket is, nem? A közös érdekek. Nem kell nekem kiselőadást tartanom, hiszen annak idején a zeneteremben te magad sorjáztad el, mi van köztünk. Tényleg ezt akarod? Hogy mindaz, amiért élünk teljesüljön, és a létünk értelmetlenné váljon?
- Azt mondod harc nélkül már nem is élhetünk?- kérdezte kifejezéstelen arccal Pansy.
- Igen azt mondom. Ha nincs harc. Nem kell vezető. Nem kell hatalom. Mindenki egyenlő.
- De ezek szerint mégsem kellene megtiltani azt, hogy bármilyen származású is, ha varázserő van benne, akkor tanuljon varázslást. Innentől kezdve viszont azt akarjuk megtiltani, aminek köszönhetjük a pozíciónkat, ami értelmet ad a létünknek. Ami a magasba emel minket, a többiek felé? Na ehhez mit szólsz? Akkor mit is akarunk?
- Varázserő…- Draco is rágyújtott egy illanóra, s felesége arcát fürkészte.- Mi ez a szó? Egyáltalán mitől van valakinek varázsereje, míg a másiknak nincs? Mivel magyarázható ez?
- Aki mugli származású, hogy rendelkezhet egyáltalán varázserővel? – vette át a fonalat Pansy és továbbgondolta férje gondolatmenetét.- Lehet, hogy korábban kapcsolatban voltak az ősei a varázsvilággal? Hogyan ragadható meg a varázserő? Miért van az, hogy egyeseknek több jut belőle másoknak kevesebb?
- Nem inkább ezekre kellene keresnünk a választ?- mosolygott gúnyosan Draco.
- Ha ezekre keressük, akkor most nem arisztokrata aranyvérűek vagyunk, hanem önmagunkat igazoló muglik, valamelyik egyetem poros könyvtárában, vagy irattárában, kutatók, akik keresik a rejtély nyitját.
- Méltók vagyunk mi az irányításra?- tette fel a kérést Draco.
- Ha Voldemort kinevezett…- billentette oldalt a fejét illanóját kecsesen eltartva magától.
- De ha ilyen gondolataink vannak? Egyáltalán miért töprengünk mi ilyeneken?- kérdezte Draco fanyar mosollyal.- Miféle vezető vagy, hogy önmagad is megcáfolod?
- Nem is lennék szívvel lélekkel vezető, ha nem tenném fel ezeket a kérdéseket- mosolygott rá gúnyosan Pansy.- De te meg milyen tanácsadóm vagy, ha ilyeneken gondolkodsz itt velem? – Elhallgattak. Ezen nem érdemes vitatkozni. Nincs is mit. A dolgok most így állnak, ezzel kell együtt élni. Pansy elnyomta az illanót.
- Térjünk csak vissza a realitás talajára- pillantott le a vázlatokra Pansy.- Újabb ütközet vár ránk. Kíváncsi leszek, hogy alakul- komolyodott el az arca, s Draco is felállt, hogy az asztalhoz lépjen. A pontos hadmozgásokat akarták átbeszélni. Hogy mindig tudják a másik hol tart és merre halad.
|