Salakos nyirkos sercegéssel keményen kopogott a fekete cipősarok a mészkő talajon. Hűvös
nedvesség csepegett, csorgott végig a hideg falakon. Az apró fekete csizma kopogását
visszhangozták a barlang falai. Amerre elhaladt az éjfekete taláros alak, sorra meggyulladtak
a fáklyák, előre megvilágítva az utat. A fekete sereg várakozó mormolása elült, ahogy a
felvillanó fényre sejtették, hogy megjelenik előttük vezetőjük. Minden lépés, apró sercegése
egyre hangosabban verődött vissza. Közeledett. A barlang egyik átvezető nyílásában
megjelent. A hatalmas tömeg egy emberként borult térdre a kemény, mészkővel, vörös
kőzettel kevert saras barlangtalajra. Minden megbotlás csúszkálás nélkül, a meredek, saras,
nedves járaton haladt el előttük. Mozgása, mint mindig, erőteljes, gyors, pattogó tele
lendülettel, vegyes indulattal. Könnyed lebegéssel, emelkedéssel és süllyedéssel, amire csak a
talár aljának ingása következtetett. Mögötte haladt hasonlóan szigorú komor arccal a két férfi
közrefogva a még mindig tündöklő szépségű szőke, törékenynek tűnő nőt. A barlang sötét
üregében félelmetesen lobogott a falakra erősített fáklyák sora, ijesztően a falakra vetítve a
fekete alakok árnyékát. Izgatottan topogtak a hideg barlang nyirkos levegőjét belélegezve, és
izgatott remegéssel kifújva. Ha az ellenfél itt a barlangban látja meg őket tényleg
megrettennek a látványtól, a borzongató, elszánt tekintetektől, a fekete talárok sűrűjétől, a
fény vibrálásában torz játékkal megvilágított arcoktól. Várakozó tekintettel néztek az eléjük, a
cseppkő emelvényre felérkező alacsony, rövid gesztenyebarna hajú nőre, akinek most
méregzöld szőrmekalap fedte feje tetejét, a szőrme egészen fedte a homlokát, de
szemöldökvonalát szabadon hagyta, és az alóla kibukó lágy kleopátra hajat is látni engedte. A
két szőke férfin a nőies kalap helyett hasonló szürkeprémes sapka adott fejedelmi külsőt.
Vastag fekete talárjuk szürke mókusprémmel bélelt volt, a nőké zöld.

-         A várva várt újabb ütközet- visszhangozták a kemény határozott női hangot a barlang
távoli üregei is.- Elérkezett. Az ütközet pontos menetét mindannyian tudjuk. Ahogy
kiérünk a barlangból két felé oszlunk. A vezetésem alatt állók kövessenek, a sort mi
nyitjuk. A sereg másik felétől elvárom, hogy férjem,- enyhén Draco felé biccentett-
utasításait pontosan kövessék, és irányításának engedelmeskedjenek. Hitünkért és
eszménkért! A tiszta varázsvilágért!- kiáltotta, s előrántotta pálcáját az övéből.

-         Hitünkért és eszménkért! A tiszta varázsvilágért!- kiáltotta férfiak és nők kórusa,
embertömegek. A barlang sokáig visszhangozta az erőteljes, egységes kiáltást.
Elszánt, küzdelembe induló sereg eltökélt kiáltását. Pansy lelépett az emelvényről, egy
utolsó futó pillantást vetett Dracora és Luciusra, s a hozzá lépő Pitonnak intve elindult.
Cipőtalpak kopogásának száza követte lépéseit. Piton közvetlenül mellette haladt,
talárjuk széle időnként összelebbent a keskeny barlangfolyosón. Pansy zöld
bőrkesztyűjét feljebb húzta a csuklójánál. Piton előtt kilépett a verőfényes téli napra.
Hunyorgott a szemébe vágó éles hóborította táj képétől.

-         Ha a kráterhez érünk már nem lesz hó – szólt oda Pitonnak. A kráter egy föld alatti
forrás felett terült el. A környékén sehol nem maradt meg a hó. Piton csak hűvösen
bólintott. Szélsebesen haladtak. Piton is híres volt gyors mozgásáról, de Pansy
pontosan vele együtt lépett apró termetével. Egy centimétert sem maradt le, sőt inkább
előtte haladt egy kissé. A hó ropogott a léptek súlya alatt. Pansy elérte a kráter szélét.
Pálcáját a magasba emelte és fellőtte a jelzőszikrát. Egy pillanatnyi késéssel már
érkezett a másik oldalról is a szikra. Az égen találkozott az ezüstös gyémántos és
vöröses bordó szikraeső. Különös szépséggel keveredtek össze. Mindkét oldal
vezetője figyelte az elvesző szikrákat. S bár nem is sejtették ugyanazt gondolták.
Egészen szép a két szín együtt. Pansy könnyed gúnymosolyt eresztett meg és elindult
a kráter bal oldalán. Draco ekkor ért oda és egyetlen villanással még összenéztek,
mielőtt a férfi elindult jobbra. Egyformán gyorsan haladt előre a két oldalon a sereg.
Kettéoszlott a tömeg, szótlanul, gyorsan, felzárkózva egymás mögött. A vezetők öles
léptekkel vezették a mögöttük haladókat. Az összetalálkozást pontosan a kráter
negyedének megtétele után várták. Vagyis amikorra az ellenfél elér hozzájuk. Éppen
ezért ezen a részen sűrű, magas vörös kőzetdarabok adtak védelmet. Pansy már
messziről megismerte a hatalmas formázatlan kőzeteket. Apró jelzőszikrával jelezte,
hogy széledjenek szét. Így az ellenfél nem figyelhetett fel a kis szikrákra, mivel nem is
számítottak rá. De a halálfalók már jól betanulták a feléjük érkezű ezüstös szikra
megismerését. Mindenki szótlanul követte az utasítást. Pansy is behúzódott egy
kőzetdarab mögé. A kőzettörésekből érzékelte, hogy a párbajok elkezdődtek.
Körbenézett. Pottert sehol nem látta, ami meglepte. A Draco szárny felé ment volna?
Nem lenne meglepő, ha szeretne Pansyn kifogni, akkor nem őt támadja, hanem
Dracot. Ez logikus. Pansy bosszúsan átküldött a másik oldalra egy jelzőszikrát. A
kráter másik oldaláról könnyű üstdobpergés érkezett, lágy dallammotívumot kiadva.
Pansy elmosolyodott. Tehát még Draco sem találkozott Potterrel. Különös, hol lehet?
Kik vezetik a csapatokat? Ekkor meglátta a bozontos hajzuhatagot. Tehát mégis. A
Hermione vezette csapattal ütköznek meg. MH. Na igen. Granger nyilván nem akar a
csatatéren összefutni álmai hercegével- gondolta gúnyos elégedettséggel Pansy. Tehát
Draco fog Potterrel találkozni. Ekkor azonban megfagyott a vér az ereiben. Rémülten
kapta oda a szemeit, ahol előbb csak átsiklott. Nem, az nem lehet. Egyetlen lendülettel
átsiklott a másik kőzet mögé, és hátulról megkerülve berántotta a kisfiút a kőzet mögé.

-         Merlinre! Deimos! Hogy kerülsz ide?!- sziszegte idegesen a kisfiú fülébe.

-         Szia anya! – mosolygott csibészesen Deimos.

-         Kérdeztem valamit!- szólt rá Pansy.

-         A hintó ülése alatt elbújtam.

-         Tudod mekkora felelőtlenség volt ez tőled? És ha történik itt veled valami?- Pansy
kiegyenesedett és körbenézett, hogy merre vihetné ki a fiát a párbajcsaták kellős
közepéről.

-         Látni akartalak harc közben- hajtotta le a fejét Deimos.- Apa azt mesélte, hogy egyszer
látnom kell téged csata közben. Úgy tündökölsz, mint egy igazi királynő- halkult el a
vékony kis hangja. Pansy ledöbbent fia szavait hallva. Teljesen elérzékenyült. Meg
sem gondolta volna, hogy a fiának ennyire fontos, hogy lássa őt hatalma teljében, és
azt sem, hogy Draco ilyeneket mondjon róla a fiának. Most erre igazán nincs idő.
Deimost biztonságos helyre kell vinnie. Megfogta fia kezét, lassan araszolni kezdett
vele hátra. Háta mögé irányította, hogy testével teljesen takarja a fiát.

-         Deimos ha szólok átfutunk jó?- suttogta a háta mögött meghúzódó fiúnak.

-         Jó – suttogta vissza a kicsi, s szorosan anyjához bújt.

-         Most!- suttogta Pansy, és maga után vonszolva a kisfiút elhúzódtak a kőzetek között.
Pansy körbejáratta tekintetét ahogy távolodtak, Pitont kereste a tekintetével, de sehol
nem találta, másra pedig nem szívesen bízta Deimost. Végül úgy döntött, hogy
mentálisan üzen érte.

-         „Sürgősen keressen meg!” –küldte át a parancsot.

-         „Egy pillanat, Granger teljesen rám szállt” – jött a hűvös válasz. Pansy miközben az
érkező üzenetre koncentrált egy billenő kőre lépett. Egyetlen ingás és Deimossal
együtt egy kihalt bérház hűvös folyosóján találta magát. A kráter másik oldalára ért.
Kinézve az ablakon rögtön tudta, hogy ez Potterék visszavezető ingája. Vagyis a
billenővel visszajuthat a kiindulópontra, ha szükségét érzi. Pansy nem mozdult. Egy
helyben állva próbálta csizmájával erősen lenyomni a billenőt. Reménytelen. Az inga
nem oda-vissza működő. Nem tudnak visszajutni. Pansy összeszorította a száját és
körbenézett. Merre lehet itt kijutni? Az ablakon kinézve úgy tűnt a harmadik emeleten
lehetnek. A bérház üresen tátongott. Mindenki a csatatéren küzd. Pansy kissé
megnyugodott, hogy legalább senkivel nem kellett itt szembetalálkoznia. Csizmája
halkan koppant a kopottas kőpadlón, ahogy maga előtt tolva Deimost előrelépett.

-         Anya hol vagyunk?- pislogott körbe Deimos szürke szemeivel.

-         Mindjárt kijutunk innen – nyugtatta Pansy és szemével a lépcsőházat kereste. – Erre
megyünk- irányította fiát a nyugati szárny felé. Az üres folyosón galambszürke
rongyos, szaggatott, koszos függönyöket fújt a hideg téli szél. Pansynak egyáltalán
nem tetszett a hely. Potterék is találhattak volna jobb visszavezető utat végszükségre.
Miért pont egy ilyen lerobbant bérházba kell eljutni?- szemét fürgén járatta az ablakok
és a folyosó kitárt, lengedező ajtói között, s közben leráncigálta kesztyűit és zsebébe
süllyesztette. Éles füle rögtön kiszúrta a sebesen száguldó apró neszeket. Deimos, aki
előtte fél méterrel haladt, átlépte a bizonyos határvonalat, ami elindította a védekező
rendszert. Pansy villámgyorsan fiához ugrott.

-         Húzd le a fejed!- kiáltott rá, s kezével erőteljesen lenyomta Deimos szőke fejét, s már
érezte is a kézfejét átfúró recés tőr szúrását. Deimos leguggolt és rémülten nézte a feje
fölött sorjázó vékony éles tőrök, hogy csapódnak felette a falba. Pansy kikerekedett
szemmel nézte a tenyerét, amiből patakokban ömlött a vér.

-         AH!- fakadt ki rémülten. A jobb kezét teljesen átszúrta az éles tárgy. Másik kezével
megfogta és kirántotta. Kínzó fájdalommal érezte, hogy a recék visszafelé is húzzák a
bőrét és húsát.

-         Anya! Vérzik a kezed!- sikította a kisfiú rémülten, talán megsejtve, hogy ha anyja nem
ér időben hozzá, a tőr az ő fejébe fúródik. Pansy rövid pillantást vetett a fiára, s
zsebéből gyorsan előkapta Malfoy-címeres zsebkendőjét, s átkötötte a kezét leszorítva
a vérzést. A szeme sarkából mozgást látott. Lihegve kifulladva ért a korláthoz a férfi, s
ekkor meglátta őket. Megtorpant, s egy ideig értetlenül nézte a párost. Szeme
megakadt Pansy véráztatta zsebkendőjén. A smaragdzöld szemek sokáig tartották
fogva a gesztenyebarna sötét pillantást.

-         Malfoy! – kiáltotta át a folyosó végébe a nőhöz.

-         Mh! Potter! – húzta ki magát Pansy, zsebkendőjét erősen a sebre szorítva.

-         Rossz helyre tévedtél!- visszhangozta a folyosó csendjét átszelő hang.

-         Észrevettem- sziszegte bosszúsan Pansy. Felkészülve, hogy Harry pálcát ránt gyors
üzenetet küldött Narcissának. Ha most küzdenek az nem lesz szerencsés kimenetelű.
Bal kézzel kevésbé értett a pálcaforgatáshoz. Messze nem volt olyan gyors és ügyes.
Most legalább egyenlő felek lehetünk- húzta el a száját Pansy.

-         Ez a nyugati szárny – igazította meg az övét, nadrágját hátul megfogva, s zavartan
feljebb húzva Harry. Valószínűleg felcipelt valakit az emeletre, s visszafelé tartott a
kráterhez.- Ginny elég éles fegyvereket választott védekezésül- Pansy hidegen,
nyugodt tekintettel nézte a folyosó másik végén álló férfit. – Javaslom, hogy észak felé
tartsatok. Ott csak magatok fajtával találkoztok- azzal otthagyta őket a széljárta
folyosón. Pansy ledöbbenve állt.

-         Deimos! Gyere!- hallatszott az északi szárny felől Narcissa magas hűvös hangja.
Pansy szemével intett fiának, hogy menjen a nőhöz, ő pedig elindult a férfi után. A
Deimos által már korábban átlépett védővonal elhasználódott, így tőröktől mentesen
jutott tovább. Lesietett a lépcsőn, de ekkor egy csapat denevér támadta meg. Pansy a
falhoz simult. Kezdett rájönni a védelmi rendszer lényegére. Egyenesen nem lehet
végighaladni. Tehát ezen a lépcsőn már tovább nem juthat. Ezért fáradhatott ki Potter
mire felért a harmadikra. Valószínűleg egy egész akadálypályán kellett átevickélnie.
Tehát most már biztos, hogy a sérülteket hozzák ide- járt Pansy agya zakatolva.

-         Pansy!- kiáltotta egy dallamos férfihang. Nyomban megismerte. Felnézett a
harmadikra. A korlátra támaszkodva Draco állt felette egy emelettel.

-         Hogy kerülsz ide?- kérdezte értetlenül.

-         Mit gondolsz anyám röpköd a hívásodra? Szerinted miért ért ide ilyen hamar?-
kérdezte gúnyos hanghordozással Draco.

-         Csak nem azt akarod mondani, hogy képes voltál egészen idáig elvezetni a sereget?

-         De igen- mosolygott gúnyosan Draco.

-         Az, hogy lehet, még nemrég kezdődött a harc?

-         Tévedsz. A kis ingaórás utazásod valószínűleg egy fél óra volt.

-         Időugrás…- suttogta Pansy. Már mindent értett. Az inga szándékosan tolta az időt,
hogy ha gyorsan menekülésre szánják a billenőt, akkor ne ütközzenek, az egymás
mögött haladók. Tehát lehet, hogy hamarosan mások is érkeznek?

-         Ennyire megtetszett a hely- mutatott lazán körbe Draco – vagy hajlandó leszel kijutni
innen még ma?

-         Jaj, csak idegesíteni jöttél utánam- mérgelődött Pansy, s elindult a folyosón. Rosszul
tette. Ismét a nyugati szárnyon haladt és a tőrök érkeztek is az ellenkező irányból.
Pansy reflexei kiválóan működtek. Hasra vágta magát a fagyos kőpadlóra. Draco utána
sietett, s felrántotta a feleségét a földről és húzni kezdte az ellenkező irányba.

-         Draco!- szakadt ki a fájdalmas kiáltás Pansy torkán. Draco a sérült kezét ragadta meg,
amely minden szorítás nélkül is iszonyatosan sajgott. Draco megtorpant, és értetlenül
nézte a nőt, aki hevesen kirántotta a kezét az övéből. Ekkor látta meg a vérvörös
anyagot, s lenézve a kezére látta, hogy az ő tenyere is csurom véres lett.

-         Merlinre Pansy!- vált az arca holtsápadtá, s kikapta a saját zsebkendőjét, s lerántva
felesége kézfejéről az átázott anyagot, a sajátjával gyorsan áttekerte az apró női kezet.
Találkozott a tekintete Pansyéval. A nőnek nem volt ideje lezárni az elméjét, s Draco
meglátta a képsorokat. Pansy emberfeletti gyorsasággal Deimoshoz ér, s az utolsó
pillanatban lenyomja fia fejét az éles tőr elől, amely így őt éri. Egy villanásra úgy tűnt
megállt az idő körülöttük. Draco szürke szemei mélyen Pansyéba fúródtak, de Draco
kitépte a tekintetét.

-         Na tűnjünk innen!- fogta meg felesége másik kezét és vonszolni kezdte.

-         Nem! Potter…

-         Jaj! Hagyjad már Pottert!- dörrent rá Draco.

-         Hogy beszélsz velem?!- csattant vissza Pansy.

-         Azt ne mond, hogy most akarod megváltani a világot életed legjobb párbaját
bemutatva itt előttem- gúnyolódott Draco, futó pillantást vetve Pansy vérfoltos
zsebkendőjére.

-         Ne lökdöss!- nézett sötét pillantással Dracora, aki szélsebesen kipenderítette a házból
Pansyt, s máris a sötétedő bányavidéken voltak.

-         Micsoda kis nebáncsvirág feleségem van - mondta meglepődött arcot vágva Draco, s
gúnyosan kacarászott.

-         Hol vannak a többiek?- nézett körül Pansy.

-         Az egész épület egy időváltó. Minden szint és minden szoba más idősík. Azért sietett
el Potter is. Neki még vissza kellett érnie.

-         És neked?- nézett rá kérdőn megrovón Pansy.

-         Te mondod? Aki csak lazán fogod és lelépsz a fiaddal?- bosszantotta Draco.- A
piszkos munkát rám bízva?- Pansy csak egy megöllek pillantást vetett rá.- Már rég
vége a harcnak. Téged kerestünk- mondta elkomolyodva Draco. - Pottert egy másik
időben láttad. Valószínűleg időnyerőt is használtak.

-         Mi lett a vége?- kérdezte Pansy.

-         Mi érdekel?- kérdezett vissza Draco.

-         Minden- nézett rá sötéten Pansy.

-         Ó!- Draco gonoszkodva ingatta a fejét.- Kedvesem ne itt vitassuk meg a részleteket.
Olyan kis kíváncsi vagy. Látod erről is lemaradtál.

-         Ne bosszants!- szorította meg az ideiglenes kötést Pansy.

-         Menjünk haza. Majd elmondom- karolta át Draco, s besegítette a hintóba.