39. Nek-romantika
Halvány gyertyafény világította meg a zöld hálószobát. A csiszolt márványlapon türelmetlenül zongoráztak a vékony ujjak. A férfi rátette a kezét, nyugtatóan s másik kezével már be is borította a kézfejét egy halványzöld átitatott gyolccsal és gyorsan tekerni kezdte, vele a kézfejet, gyengéd, de erős kötést adva ezzel, s a nő aprókat szisszent.
- Ne sziszegj, mert elhallgattatlak!- szólt a gúnyos férfihang.
- Direkt csinálod ilyen lassan- morogta vissza Pansy.
- Miért nem engeded ki Pitont? Hiszen győztünk. Nélküle is. Ő már biztos kotyvasztana neked valamit- futottak fel a szürke szemek a nő arcára.
- Had szenvedjen még egy kicsit- búgta gonoszul a nő. – Érezze, hogy nem szeretem, ha nem a terveim szerint haladnak a dolgok.
- Fáj?- kérdezte Draco, amikor a nő el akarta rántani a kezét.
- Nem árulom el- próbált mosolyogni Pansy.- Tudom, hogy élveznéd, hogy fájdalmat okozol nekem.
- Csak annyira, amennyire te nekem – jegyezte meg fanyarul Draco.
- Együtt vannak a csapdában. Tökéletes- Pansy elgondolkodva tűrte, hogy a férfi egy fedő tekerccsel áttekerje a kézfejét.- Itt az idő. Tedd meg- Draco szürke szemei elsötétültek.
- Ezt akarod?- kérdezte mély hangon.
- Igen- Pansy elfordította a fejét és felállt.- Elegem van belőlük. Gyerünk. Ne kíméld!- Pansy felhajtotta a takarót, és a párnára döntötte a fejét.- Ma este véghez vidd!
- Akkor lesz egy nekromantikus éjszakám – ironizált Draco.- Granger biztos élvezni fogja- Pansy könnyed dallammal felkacagott.
- Nekromantika?- kérdő csillogással szemében a mellé fekvő férjére nézett.- Ez tetszik. De onnan nem tér vissza az illető. Igazi romantikus álom. Tetszik az elnevezés- Dracohoz hajolt és futó csókot rebegett az ajkaira.- Imádom, ahogy kifejezed magad – somolygott gonoszul.
- Igazi nekromantikus álom- bújt a takaró alá gonosz mosollyal Draco.
Piton az első napsugarakkal ébredt. Lefejtette magáról a nő karjait és óvatosan kicsúszott alóla. Mélyen vette a nő a levegőt. Túl mélyen? Vajon sikerrel járt az este Draco? Piton talárját levette és betakarta vele a nőt, s a rácshoz sietett. A bájital jól bomlasztotta az anyagot, de ezen még mindig nem férnek ki. Elővette a lombikot, aminek az alján már alig volt néhány csepp. Nem lesz elég. Potter remélhetőleg felfedezte a fényüzenetet, és ma lejut a kráter aljába. Mert még egy napot nem kívánt idelent tölteni. Reszelgetni kezdte a rácsokat, s az utolsó cseppeket bedörzsölte a fémbe. Már feljött a nap. Delelt. Hermionénak már fel kellett volna ébrednie. Piton idegesen a nőre pillantott. Még békésen aludt. Piton leugrott a kőzetről és a földön fekvőhöz guggolt. Gyengéden megrázta.
- Granger! Ébredjen!- semmi reakció. Piton erőteljesebben rázni kezdte.- Granger ébredjen már! – Bosszúsan a zsebébe nyúlt és előhalászott egy apró fiolát. A nő orra alá tartva várta, hogy az illékony anyag kiürüljön az üvegből. Piton gyengéden pofozgatni kezdte a nőt, aki láthatóan nem sok jelét adta az ébredezésnek.
- Hermione!- a kiáltás kintről a rács túloldaláról jött.- Hermione itt vagy valahol?- Harry közeledett ugrálva a széles kőzeteken, egyre lejjebb. Amint meglátta a Hermione felé tornyosuló férfit megállt.
- Piton! Mégis mit tett a feleségemmel?- szegezte neki a kérdést. Piton felállt és a rácshoz sétált.
- Potter! Az esze nem lett több az évek alatt ezt látom - jegyezte meg és szemével a Harry mögött álló Ginnyre nézett.- Látom kísérettel jött. Granger, úgy tűnik kómába esett.
- Hermione!- kiáltott aggódó szemekkel a rácsba kapaszkodva Harry.
- Harry?- Hermione gyér hangon kérdezett vissza, és sokáig erőlködve próbálta felnyitni a szemhéját. Végre sikerült.
- Hermione!- Harry megnyugodva a rács mentén helyezkedett, hogy jobban lássa a feleségét. Piton is visszanézett a nőre, aki most erőtlenül felállt és a rácshoz botorkált. Harry megfogta a kezét és sokáig szorították egymást. Harry zöld szemei vizenyősen kutatták Hermione tekintetét.- Annyira megijedtem. Az ütközet után felkutattam az egész területet utánad. De sehol nem találtalak. Azt hittem végleg elveszítettelek.
- Ne beszélj butaságokat! Azt tudtad volna nem?- suttogta Hermione könnyes szemmel.
- Annyira megkönnyebbültem, amikor tegnap láttuk a tükör villanását idelent. Reménykedtem, hogy talán itt vagy, és te jelzel.
- Piton volt- nézett zavartan oldalt Hermione.
- Örülnék, ha a viszontlátás örömét későbbre hagynák, és nem itt előttem vallanának örök időkig tartó szerelmet egymásnak, mert sietnünk kell- Piton kizökkentette őket, a révedezésből.
- Ginny is veled jött?- Hermione szemében máris villant a féltékenység.
- Együtt kerestünk- Ginny bíztató őszinte szemekkel nézett barátnőjére. – Már lejártam a lábam. Harry úgy hajtott, hogy azt hittem meg akar ölni. Egész nap csak mentünk és mentünk, és kerestünk, és szólongattunk. Láttad volna milyen kétségbeesett volt. Igazi élmény volt- veregette meg Harry vállát.
- Nem lett volna szabad engednem, hogy harcolj. S főleg, hogy a másik szárnyat te vezesd. Kimerült voltál napok óta. Ha nem vagyok annyira bizonytalan, te most nem vagy itt- szomorkodott Harry.
- Ugyan- intette le erőtlenül Hermione.- Egyáltalán nem a te hibád. Semmi okod rá, hogy hibáztasd magad, így is úgy is eljöttem volna az ütközetre.
- Granger. Fejezzék már be, és inkább a kiszabadulásunkkal foglalkozzunk- húzta vissza őket realitásba Piton.- Potter, hozott valami értelmes dolgot is?
- Igen – Harry előkapott egy hatalma fűrészt, és pillanatok alatt szétfűrészelték azt a néhány rácsot, ami már elegendő volt, hogy kiférjenek.
- Nagyszerű – Piton Hermionét megemelve, segített neki kimászni a csapdából, és felrugaszkodva ő is kiugrott.
- Akkor minden jót!- biccentett nekik Piton, s indulni készült.
- Várjon máris megy?- szaladt utána Hermione.- Köszönöm ismét. Tudom, hogy sokat segített tegnap este. Végre sikerült megállítanom az álmaimat.
- Ennek örülök.
- Nem jön velünk, szívesen meghívnám…
- Nem- intett hidegen nemet Piton.- A feleségem és a gyerekeim már várnak. Nem tudnak rólam semmit napok óta. Nem akarom, hogy tovább aggódjanak. Nem akartam mentálisan üzenni nekik. Viszlát!- biccentett, és már a kráter szélénél kezdett kapaszkodni felfelé. Hermione egy ideig nézte, aztán Harry karjait érezte a derekán. Megfordult és belevetette magát a férfi karjaiba. Harry sokáig csókolta, s Hermione több nap óta most érezte, ismét, hogy felmelegedett. Hogy hazaért, s megnyugodott. Harry is minden korábbi féltését, idegességét, és reményvesztettségét beleadta ebbe a csókba. Végre ismét maga mellett érezheti a feleségét, akit elveszettnek hitt több napig. Olyan megkönnyebbültség vegyült ebbe a csókba, amit elmondani nem is tudott volna, de így Hermione érezhette, és értette is ezt. Hermione szorosan bújt a férfi mellkasához. Szorosan ölelték egymást hosszú percekig.
- Gyere menjünk haza!- súgta csendesen Harry.- Nem is gondolod a gyerekek mennyire hiányolnak. Megijesztetted őket, hogy nem jöttél velem haza.
- Harry haza sem akart menni. Állítólag Ron ráncigálta el a teljesen sötét és hideg küzdőtérről- kapcsolódott be melléjük érve Ginny.
- Szegények mit élhettetek át- sóhajtott fel megkönnyebbülve Hermione.- Jó újra látni titeket.
- Azt meghiszem – mosolygott rá kedvesen Ginny.- Hogy fog örülni Jamies és Nassy, majd meglátod. Többet aztán ne csinálj ilyet Hermione!- fenyegette meg ujját felé rázva Ginny. Harry nem engedte el Hermionét. Derekát átkarolva haladtak egymás mellett. Ahogy felértek, Harry bevágta magát a vezetőülésre, és három plédet keresett elő a csomagtartóból.
- Hermione?- Ginny előrehajolva barátnőjéhez suttogta.- Minden rendben?
- Szerintem jól felfáztam- nézett rá hátra Hermione.
- Nem azt kérdem, tudod - suttogta bosszankodva Ginny.
- Nem találkoztam Malfoyyal, és megoldódtak az álombeli problémák is.
- Hogy sikerült?
- Nos tudod. Pitonnal voltam összezárva. És hát hasznosan töltöttük az időnket.
- Ühüm- mosolygott sokat sejtetően pajkosan Ginny. – Tehát megtanított egy s másra.
- Meg bizony- bólintott rá elégedetten Hermione, de többet nem beszélgettek, mert Harry visszatért a takarókkal és szorosan bebugyolálta az átfagyott Hermionét. Harry bekapcsolta a fűtést és a legmagasabb fokozatra állította.
- Biztos meghűltél- nézett aggódva Hermione lila ajkaira Harry. Hermione csak kedvesen elmosolyodott. Csak most vette észre, hogy bizony a lábujjai érzéketlenül szétfagytak a téli fagyban töltött nap után, s most fájdalommal kezdtek kiengedni. A fogvacogása már rég a múlté volt, a kint töltött hidegtől, de hát Piton tett is róla, hogy ne fázzanak. Egész idő alatt dolgoztatta, és valószínűleg ő maga is sejtette teljesen hasztalanul teszik, amit tesznek, hiszen a bájital előre tudta nem lesz elegendő, tehát maguktól semmiképp sem jutottak volna ki. Valószínűleg az egész reszelős dologgal egyedül az volt a célja, hogy ne fagyjanak le az ujjaik, s éljen bennük a remény, hogy kiszabadulnak még időben. Nála maradt a reszelője. Vagy a kráterben. Csendesen elmosolyodott. A férfi talár nélkül nekivágott az útnak. Tényleg nagyon siethetett a családjához. Hermione végiggondolta, mi lett volna, ha Harry nem találja meg. Bár a végső kihűléstől azért biztos Pansy Malfoy is megmentette volna őket, végső kegyeletként. Hermione jólesően bújt a puha plédek közé, s Harry rendszeres oldalpillantásai között elnyomta a végre zavartalan nyugodt álom.
|