Pansy egyedül lépkedett a vitrinek előtt. Egy-egy különleges ékszer előtt megállt és fölé
hajolva figyelte a mintájukat, csillogásukat. Egy széles drágakövekkel kirakott nemesfém öv
mellett megtorpant. Utolsó használója Cassandra Malfoy volt. Még a házassága idején. Pansy
sokáig elmélyült az ékszer vizsgálatában. Egy idő után olyan érzése támadt mintha figyelnék.
Felnézett, s az előző teremből valóban őt nézte. Laza léptekkel mellé ért.

-         Szeretnél egy ilyet?- kérdezte orra alatti apró mosollyal Draco.

-         Mi ez?- nézett fel rá nagy szemekkel Pansy.

-         Kettőt találhatsz – könyökölt a vitrinre Draco és kíváncsian várta a nő reakcióját.

-         Nem is tudom, ez tényleg az?- nézett le az ékszerre.

-         Ó, igen – Draco az üvegen végigfuttatta az ujját az ékszer felett.- Tulajdonképpen nem
ékszer valóban. De hát akkora érték, ezzel a rengeteg smaragddal kirakva. Ez egy
erényöv. Ajánlott volna nekem is készíttetnem egyet a számodra? Vagy talán a
Cassandráét szeretnéd?- húzta gúnyos mosolyra Draco a száját.

-         Azt hittem rosszul látok. De hát minek kellett…

-         Vajon minek? Cassandra meglehetősen csapodár volt. A férje, mint minden Malfoy,
viszont nem szeretett másokon is osztozni a feleségén.

-         Nagyon szellemes vagy – vetett szúró oldalpillantást rá Pansy.- De Cassandra nem is
írta, hogy erényövet viselt volna.

-         Cassandra szívesen hagyta ki a naplójából a neki kellemetlen dolgokat. Szerintem te se
írsz le minden bizalmas esetet vagy igen?- Draco gonoszkodva felnevetett.- Mert
akkor szívesen beleolvasnék abba a naplóba.

-         Úgy sem látnál egy sort sem – vágott vissza Pansy.

-         Na kell egy erényöv?- Draco lágyan átsimította Pansy derekát, de mielőtt lejjebb is
érhetett volna Pansy ellépett.

-         Ne is álmodj róla!- sziszegte fagyosan.

-         Igazán nem ártana. Sokszor órákig bezárkózol a Nagyúrral. Kettesben vagytok. Ki
tudja, talán azt veszi el, ami az enyém – öltött gondolkodó arckifejezést Draco.

-         Ami a tied? – Pansy felhúzta a szemöldökét, és átvonult a legutolsó terembe.

-         A feleségem vagy – mondta komoran.

-         Bár ne emlékeztetnél erre minden nap lehengerlő modoroddal – emelte az égnek a
tekintetét Pansy, miközben a terem közepén álló vitrinhez lépett.

-         Most a nászágyunkra gondolsz?- kérdezte elégedett hangsúllyal Draco.

-         Nem – nézett sötéten Pansy.- Az állandó szócsatákra – Pansy egyetlen pálcaintéssel
kinyitotta az üvegajtót, s leemelte a fehérarany kígyóalakos tiarát.

-         Milyen gonosz bűbájt bocsátottál erre a szerencsétlen vitrinre, hogy ki tudod venni
ezt?- bökött rá gúnyosan az ékszerre Draco.

-         Ez kivétel a többi közt. Már elfelejtetted?- kérdezte gúnyosan Pansy. Ujjai közt lágyan
meghintáztatta a tiarát. – Ez csakis az enyém, és az év egy adott napján mindig ezt
viselem.

-         Milyen jelentéktelen nap lehet ez? Talán az, amelyiken elismétled sokszor egymás
után, hogy én vétkem? – Draco karba tett kézzel egy vitrinnek dőlt, s figyelte, hogy a
nő kiveszi a sötét jegyet mintázó nyakéket, s visszazárja a vitrinajtót.

-         Annyira dög tudsz lenni – bökte meg a mellkasát Pansy, ahogy elhaladt mellette.

-         Csakis a te érdekedben- mosolygott csibészesen Draco.- Nem szeretném, ha
ellaposodnál mellettem- Pansy után kilépve bezárt a gyűjtemény ajtaját.

-         Miért jöttél utánam?- kérdezte Pansy miközben a lépcsőn haladt felfelé Draco előtt.

-         Miért kell megint a várkastélyban ünnepelnünk? –kérdezett vissza Draco, kikerülve a
kérdést.

-         Amíg Voldemort velünk van, ez igazán kijár – sóhajtotta Pansy szoknyáját
megcsippentve.

-         Tessék. Már megint az ő kedvére teszel. Az enyémre soha nem. Jövő héten megkapod
az erényöved – mondta gúnyosan.

-         Nem fogom hordani – mosolygott rá vissza negédesen Pansy.

-         Akkor adom rád, amikor nem is tudsz róla.

-         Olyan alkalom nem lesz – mosolygott gonoszul Pansy.

-         Biztosan lesz – búgta dallamosan Draco.- Majd meglátod. A kulcsot pedig biztonságos
helyre teszem.

-         Menj és készülődj inkább!- szólt rá dühösen Pansy. Draco értette a parancsot, és
finoman meghajolt felesége előtt, s magára hagyta az öltözőszobában. – Aine!-
kiáltotta Pansy, s a kis manólány megjelent az évfordulós öltözékével. Pansy
szemtelenül nem a mardekár színeit választotta. Hanem egy mélybordó estélyi ruhát.
Mély kivágással. Aine segített neki átöltözni és eligazgatta a kinevezésekor viselt
tiarát a hajában, s a nyakéket is összekapcsolta. Letérdelve Pansy lábára húzta a szép
tompa fényű szatén cipőt, s Pansy idegesen igazgatta a kézfejére boruló csipkét. Draco
ekkor lépett be hozzá. Fekete talárjának belseje visszaidézte Pansy ruhájának színét,
szőke tincsei most lágyan hullottak alá, s a kezében tartott apró tégely tetejét, már le is
csavarta. Pansyhoz lépett, és ujjbegyére a krémből vett egy keveset.

-         Tudom, hogy már izgatottan vártál rám- mosolygott gonoszul.

-         Nem rád, csak erre – bökött a kenőcsre, s tűrte, hogy Draco meghatározott
iránymozdulatokkal a sebre dörzsölje. Draco lágyan tartotta a vékony női kezet, s
ujjaival finoman a nő ujjbegyeit simogatta. Pansy egy ideig tűrte, s lehunyt szemmel
élvezte a kényeztetést.

-         A francba Draco!- csattant fel.- Hagyd ezt abba!

-         Felizgattalak?- búgta rekedtesen Draco. Pansy nem válaszolt, csak nyelt egyet és el
akarta húzni a kezét, de Draco szorosan tartotta és kíméletlenül folytatta az apró simító
érintéseket.

-         Draco! –sziszegte Pansy felnyitva szemét. Draco belenézett a kitágult pupillákba.

-         Válaszolj!- suttogta a nő ajkaira.

-         Jól van. Felizgattál? Most már mehetünk?- tört ki Pansyból.

-         Imádom érezni, hogy nő vagy – mosolygott fanyarul Draco.- Semmi több. Csak
gyenge, esendő nő.

-         Most vajon rólam beszélsz?- menekült Pansy távolabb a férfitól, és pálcáját szoknyája
övébe csúsztatta.

-         Csakis. Nem győzöm kiélvezni, hogy hatalmam van feletted.

-         Pontosan milyen leveleket szívtál indulás előtt?- kérdezte bosszúsan Pansy.

-         Nézz magadra Pansy! Alig bírod megállni, hogy visszautasíts!- kacagott fel gonoszul
Draco, de csábító mosolyt eresztve Pansy felé.

-         Ha ennyire rosszul érzed magad, akkor maradj a birtokon- javasolta Pansy.

-         Ne akard, hogy megmutassam mennyire igazam van – felelte gúnyosan és közelebb
lépett Pansyhoz, De Pansy megakadályozta, hogy a férfi egyetlen rántással a
szoknyája alá nyúlhasson, s lefogta a férfi csuklóját.

-         Draco, azt mondtam, menjünk. Ez parancs, érted ugye?- mosolygott rá gonosz
kíméletlenséggel Pansy.

-         Úrnőm!- hajolt meg Draco somolyogva, s karját a nőnek nyújtotta. Pansy elfogadta, és
kiléptek a folyosóra. A kígyónyelvek sorra meggyulladtak, ahogy elhaladtak.

-         Nagyon látszik?- kérdezte Pansy bizonytalanul, felemelve jobb kezét a kézfejét
vizsgálgatva a fáklyafényben.

-         Nem – válaszolta komolyan Draco.- Amúgy is takarja a csipke. Piton kenőcse így is
kihozta a maximumot.

-         Nem akarom, hogy észrevegyék – rebegte Pansy halkan.

-         Nem fogják – nyugtatta Draco.

-         Hogy nézek ki? – vetett egy futó pillantást a férjére. Daco végigmérte a mellette
haladó nőt. Az utód kinevezésekor készített ékszerek, ejtett vállú uszályos bordó ruha.
Pansy tökéletes volt, mint mindig. Királynő. Kétségtelenül. Felvetett fejjel, rövid ében
hajjal. Akaratos állát felemelve.

-         Ezeket láttam Draco!- figyelmeztette mosolyogva Pansy.

-         Akkor nem kell elismételnem- vetette oda bosszúsan Draco, s besegítette a hintóba.

Voldemort várkastélyában már hemzsegtek a halálfalók. Pansyék a bevonuló lépcső felé
készülődtek. Voldemort vörös szemei izzottak, ahogy meglátta Pansyt.

-         Drága utódom- sziszegte hidegen.- A szemtelenséged nem ismer határokat.
Túlkapattalak.

-         Talán párbajozzunk?- rándult fel Pansy szemöldöke.

-         Nem szükséges- préselte össze ajkait. – A bordó is jól áll. A négy főszínünk
unalmassá válik egy idő után.

-         Egyetértek- bólintott rá Pansy, s a pókszerű jéghideg kezekbe emelte sajátját.

-         De legközelebb elvárom, hogy zöldbe legyél, mert megbűnhődsz - sziszegte fagyos
lehelettel a fülébe. Pansy csak hideg tekintettel bólintott és Voldemort oldalán levonult
a halálfalók elé. Amint beléptek egyszerre borultak le a halálfalók. Pansy az
emelvényes asztalfőhöz lépett, s Voldemort megkerülve átengedte Pansy balját
Draconak, és a jobbján foglalt helyet. Pansy intett a halálfalóknak, hogy üljenek le, s
maga is eligazgatta uszályát. Az első fogás meg is jelent a vacsoraasztalnál.
Voldemort kivételesen jó hangulatban volt. Bellához hajolva hosszas sziszegéssel
humorizált, bár Pansy semmit nem hallott a beszélgetésből. Könnyed mozdulattal
belekortyolt borospoharába, mire enyhén leborult kézfejéről a csipke, idegesen letette
a serleget, és visszasimította a csipkét.

-         Ha ilyen feltűnően takargatod, egy idő után biztos észreveszik – nézett rá oldalt Draco.
Pansy csak szúró pillantást küldött felé, s folytatta a vacsoráját. A díszteremben
kifejezetten oldott volt a hangulat, kedélyesen cseverésztek a tányérok felett. S a
desszertnél megérkezett a pezsgő az asztalra. Voldemort emelkedett szóra. A teremre
csönd ült.

-         Barátaim! Eltelt egy év. Egy évvel ezelőtt még az én parancsomat teljesítettétek. Nincs
ez most sem másként, habár a személy, aki irányít titeket valóban más lett. Hosszú
tervezésekkel és néhány ütközettel teli év van mögöttünk. Elégtétellel fogadtam, hogy
hűek és igazak maradtatok utódom irányába is. Kívánom, hogy a jövőben is így
legyen. Emelem poharam, nagyra becsült utódomra: Mrs Pansy Malfoyra- Pansy is
felállt és apró mosollyal összekoccintotta poharát Voldemortével. Voldemort
viszonozta a mosolyt és belekortyolt az édes pezsgőbe. A többiek Pansy felé emelték
poharukat, s felhajtották a tartalmát. Draco könnyedén Pansy poharához koccintotta a
sajátját, s egyetlen korty után, a zenekar felé intett a pálcájával. Voldemort azonban
kényelmesen visszaült párnázott székére.

-         A tied a hölgy Draco. A legutóbbi ütközettel mindketten kiérdemeltétek. Kérd csak fel
a feleségedet - intett hűvösen Voldemort, s Draco meghajolva felé Pansynak nyújtotta
karját. Pansy Dracoval a tánctér közepére ért és Draco finom érintéssel átfogta Pansy
jobb tenyerét, s másik karját a nő derekára csúsztatva magához húzta. A halálfalók
szélen megállva figyelték a házaspárt.

-         Ilyen se volt még. Hogy mi nyissuk a táncot – nézett le Pansyra Draco.

-         Voldemort is okozhat még meglepetéseket- nézett a férfi felé Pansy. Még kivárt
néhány lépést és intett a halálfalóknak, hogy kapcsolódhatnak a táncba.

-         Csodálatos érzés, meg tudom érteni, hogy Voldemort mindig lestoppolja az első
táncot.

-         Hm?- vonta fel a szemöldökét Pansy.

-         Veled élmény megnyitni a bált. Jó érzés, hogy mindenki minket néz- mosolygott
gúnyosan Draco.

-         Azt meghiszem. Sütkérezz csak a ragyogásomban! – gonoszkodott Pansy. Draco
átforgatta, és meghajolt felé, Pansy átvonult a trónusához. Draco leült mellé, s újabb
bort hozatott. Miközben kortyolgatták a testes vörösbort, Alaina lépett hozzájuk.

-         Pansy!- pukedlizett és már helyet is foglalt a kis asztal másik végében.

-         Hogy vagy?- suttogta halkan.- Perselus említette, hogy megsérültél.

-         Már minden rendben – válaszolta Pansy.- Etain? Hogy halad?

-         Egész jól. Dainel sok tekintetben már átvette a mi nézeteinket. De Potteréktől nem fog
információt hozni. Volt egy kis összetűzése a családdal.

-         Gondoltam. Nem is lett volna szabad ezt mondanotok neki. Ezt kérni tőle – Pansy
bosszúsan belekortyolt a borába.- Egy Malfoy nem lesz kém. Nem lesz áruló. Alaina
ez mindenképpen hiba volt.

-         Bocsáss meg Pansy- Alaina nagy igyekezettel hajtotta le a fejét, nem szerette volna, ha
Pansy mérgében rátámad. Ismerte, mennyire gyorsan ingadozik Pansy hangulata. Az
egyik pillanatban nyugodt a másikban már lecsap az áldozatára.

-         Nekem is figyelmeztetnem kellett volna titeket, hogy ezt nem kérem- Pansy lassan
kortyolta a bort, Draco mellett félig lesütött pillákkal hallgatta a párbeszédet.- A baj
az, hogy most nyáron biztos nem engedik el Danielt hozzánk. Mivel azt hiszik mi
ültettük ezt a gyerek fejébe. Menj Alaina! Most nem akarom ezzel fájdítani a fejem!-
küldte el egyetlen intéssel Pansy. Bosszúsan követte a távolodó Alainát.- Nem kellett
volna Danielt rájuk bízni ennyire.

-         Apám kiváló munkát végzett a nyáron. Daniel erős akaratú. Kétlem, hogy valóban
Etain irányítaná. Túlságosan is Malfoy Daniel. Mindenben ő akar irányítani.

-         És Black is. Szívesen játsza a kettős szerepet. Egyik oldalon velünk, másik oldalon
Potterékkel. Majd kiderül mit választ.

-         Lehet megmarad örökre a kettős szerepben.

-         Előbb-utóbb választania kell, a körülmények fogják erre kényszeríteni, majd
meglátod. Éjfélkor megyünk- Draco kihúzta zsebóráját.

-         Akkor egy fél óránk van.

-         Elég is. Voldemort had maradjon a halálfalókkal. Most átengedem neki. Élvezze a
hatalmat.