Pansy öltözőszobájának spanyolfala mögé húzódott, és a széles fehérszegélyű aranymintás
tükör elé ülve kikapcsolta nyakán az ékszert, könnyedén a fésülködőasztalra ejtette, s
haján babrálva, lassú mozdulattal kihúzta, a tiarát a tincsei közül. Az asztalkán hagyta és
kilépett a paraván mögül. Draco kérdőn nézett rá az ajtófélfának támaszkodva.

-         Azt hittem levetkőzöl - jegyezte meg.

-         Akkor csalódnod kell –tette karba undokul a kezét Pansy.

-         Reméltem, hogy egyéb célod is van azzal, hogy hamarabb otthagytuk az ünnepséget.
Elvégre téged ünnepeltünk.

-         Igen-igen. Ez volt a célom. Nem akarom, hogy ünnepeljenek- Pansy kinézett a parkra.

-         Akkor nem zavarlak – Draco bosszúsan becsapta az ajtót maga után. Pansy
utánanézett a széles ajtóra. Draco is szeretett volna ünnepelni, ezt sejtette. Mh már
megint eltaszítottam magamtól- hunyta le a szemét Pansy. Egy ideig karba tett kézzel
a holdfényben fürdő parkra pillantott. Elgondolkodva figyelte a sötéten, ezüstösen
csillogó sövényt a távoli szoborpark alakjait. Végül döntött. Dolgozószobájába sietett
és kiválasztott egy vörösboros palackot. Két kristálypoharat is vitt magával. A
harmadik emeleti zeneterem ajtaját a cipőtalpával lökte be. Jól sejtette. Draco
sértődötten elvonult a billentyűkön kiadva haragját. Ráérős léptekkel a fekete
lakkozott zongorához ment, és Dracoval szemben a zongora végében felállította a
palackot és a poharakat. Draco sötét szürke pillantást vetett rá, de nem szólt semmit.
Pansy felbontotta a bort és töltött mindkét karcsú, öblös pohárba. Az egyiket
kortyolgatni kezdte. A zongora tetejére könyökölt és  Dracot nézte. Dekoltázsa láttatni
engedte, nőies vonalainak ívét. Draco egy ideig kifejezéstelenül figyelte a lágy
vonalakat, majd lesütötte a szemét és inkább a billentyűknek szentelte a figyelmét.
Pansy kiegyenesedve felhajtotta a bort, s gúnyosan megszólalt.

-         Draco! Kívülről fújod ezt a nocturnet. Most nem akarod nekem itt bemagyarázni, hogy
szükséges az ujjaidra koncentrálnod ugye?- Draco hideg tekintettel felpattant a
zongoraszékről, s a kottatartó polchoz sietett. Egy tucat kottával tért vissza, s a
zongora tetejére hajította őket. Pansy körbepillantott, s rábökött egy latinos táncra.

-         Ezt játszd!- Draco fitymálón elfordult és találomra egy másik nocturnet vett elő.

-         Állandóan nocturnet játszol Draco. Ez annyira unalmas.

-         Tudod ez illik, hozzám ellentétben veled. A holdfény. Ez illik hozzám - mondta
gúnyos hangon Draco, és felállította a kottát a kottatartóra. Lágy lassú hangok
csendültek fel.

-         Amilyen száraz vagy a sonatina jobban illene – gúnyolódott Pansy. Újból teletöltötte a
poharát, s kortyolgatva a férfi mellé lépett. A másik poharat letette elé.

-         Nem iszol velem?

-         Nem- futtatta rajta hidegen a szemét Draco.- Ittunk a Nagyúrnál - Pansy lágyan
átsimított a férfi tarkóján, ahogy elhaladt mögötte, s ismét visszatért a zongora végébe.
A zongorára dőlve előrebuktak mellei, s Draco zavartan levette a kottáról a szemét, s
ismét csak a billentyűket nézte. Pansy elégedetten mosolygott. S újból töltött
magának. Draco hirtelen szakította meg a nocturnet, s egyetlen lendülettel belefogott
egy tangóba. Pansy azonnal felismerte a dallamot. Erre táncoltak, először hosszú évek
után. Amikor először a Malfoy- kastélyba jött. Meglepte, hogy Draco éppen ezt
választotta teljesen váratlanul. Pansy a zongorára könyökölve hallgatta a régi dallamot
és felidézte az akkori emlékeit. Mennyi minden történt azóta! S mennyi minden
változott is. Amikor rettegve először belépett ide. Amikor még Voldemort volt
hatalmon. Amikor Draco ismét olyan távoli volt még. Sok minden változott azóta.
Behunyt szemmel élvezte a zenét. Draco szünetet tartott, s felhajtotta a borospohár
tartalmát. Pansy meglepetten nyitotta ki a szemét s a palackkal együtt a férfi mellé
lépett, s teletöltötte. Draco csak szeme sarkából figyelte a nő mozgását.

-         Draco! Ne áltass, kívülről fújod az összes darabot, ami nálatok csak fellelhető. Esélyed
sincs átejteni engem. Behunyt szemel is el tudnád játszani bármelyiket.

-         Nahát! Nem is gondoltam, hogy számító házasságunk évei alatt így megismertél-
húzta el gúnyosan a száját Draco.

-         Olyan vagy- Pansy kacéran felnevetett és libegve visszasétált a zongora végébe. Draco
felhajtotta a bort, és tüzes lendülettel egy új darabba kezdett. Legalábbis kezdetben
úgy tűnt. Egy idő után azonban Pansy rájött, hogy Draco már megint improvizál. Amit
most hallhat, tehát ismét a saját érzései. Nem volt ideje megfigyelni, a gyorsan sorjázó
futamokat, mert Draco felpattant és egyetlen rántással a zongorához szorította és vadul
harapva csókolta. Pansyt váratlanul érte a támadás a borospohár hatalmas csattanással
széttört a padlón. Draco leseperte a kottákat, ahogy Pansyt felültette a zongora tetejére,
s egyetlen türelmetlen mozdulattal szétfeszítette a nő lábait.

-         Draco!- tépte ki magát Pansy és eltolva magától a férfit leugrott a zongoratetőről a
terem ablakához húzódott. -Mi ez a durvaság?- Draco komótosan töltött a saját
poharába, s felhajtotta az italt.

-         Mi ez Pansy? Miért ez a provokálás, mh?- nézett rá a zongora mellől.

-         Draco- Draco! Csak visszakapod a délutánit- mosolygott gonoszul Pansy, s a
párkányra ülve visszanézett a férfira. Draco beletúrt a hajába, hátrasimítva ezzel a
tincseket. A bárszekrényhez lépett és erősebb italt keresett.

-         Mit akarsz? Leiszod magad, hogy bebizonyítsd te igenis megtudod állni?- mosolygott
Pansy figyelve a férfi mozdulatait.

-         Távol áll tőlem, hogy kívánjalak.

-         Nem ezt vettem észre –Draco elhúzta a száját és felhajtotta az üveg tartalmának felét.

-         Mindig az alkoholba menekülsz Draco észrevetted már?

-         Jól bírom az italt, észre sem fogod venni, hogy ittam- mosolygott rá gúnyosan Draco.

-         Ugyan. Deimos születésénél is alig álltál a lábadon.

-         Talán az kivételes alkalom volt- Draco lecsapta az üveget és vissza akart sétálni a
zongorához, de Pansy felpattant és lehúzta Draco fejét, hogy megcsókolja. Draco
karamelles alkohol ízű szája teljesen megrészegítette. Pansy beleveszett a csókba, s
megroggyant lábakkal kapaszkodott Draco nyakát átfonva karjaival. Draco eltolta
magától.

-         Nem is tudom, ki az, aki ki van éhezve a másikra – húzta gúnyos mosolyra a száját
Draco, és kíméletlen nyugalommal visszaült a zongorához. Finoman érintette a fényes
billentyűket. A gyenge gyertyafényes terem csendjében kúsztak az andalító dallamok
ellentétben lelkük viharos indulataival. Draco a zenétől várta a nyugtatást, ezt Pansy
nagyon jól tudta.  Mögé lépett és apró kezét a férfiéra tette, s Draco engedte, hogy
irányítsa Pansy, kiválasztva a hangokat. Most Pansy adta a dallamot. Indulatos
gyorsasággal, de Draco kivételes radarja rögtön érzékelte, hogy Pansy mit akar, merre
és hogyan. Már megint újítottak. Amikor azt hitték, nem tudnak újat mutatni
egymásnak a zenében, akkor mindig tévedniük kellett. Pansy vezette az ujjait, és
Draco tökéletesen vette a jeleket, a tempó és dinamikaváltásokat. Pansy elhúzta a
kezét. Draco! A zenén keresztül mindig meg lehet fogni, ezt tudta. De most nem
zenével akarta elcsábítani. Csakis testileg. A harcot ő akarta megnyerni. Draco
kivételes önuralmát azonban tudta, hogy nehéz lesz megtörnie. Draco szinte fizikai
fájdalmat érzett, hogy megszakadt a kapcsolat, amikor Pansy elhúzta a kezét. Ő
folytatta a dallamot. Pansy elhátrált és ingerlő provokáló járkálásba kezdett. Tudta,
hogy Draco szeme sarkából figyeli, már túl jól ismerte ahhoz. Kilépett szaténcipőjéből
és a zongora alá rúgta őket.  A ruhájához erősített csipkeujjakat leoldotta, így végre
szabadon lehettek karjai.

-         Pansy! Ma esélyed nincs meggyőzni - sziszegte gúnyos hanghordozással Draco.

-         Majd meglátjuk -  Pansy egy kanapéra ült, és a fekete harisnyát kezdte lehúzni a
lábáról. Draco futó pillantásokat vetett rá fanyar mosollyal. Pansy leejtette a
harisnyákat s mezítláb járkálni kezdett a vastag szőnyegen. Draco kegyetlen már
megint. Nem is ő lenne. De hát ismerhetné, hiszen olyan, mint ő. Ő is mindig ezt teszi.
Visszalépkedett a zongorához és a maradék bort a pohárba töltötte. Gyors lendülettel
kiitta Draco poharából a cseppeket, s lemondóan még a férfira nézett. Ma ez tényleg
nem megy már, és neki elege is van ebből. Draco csak a billentyűket szuggerálta, haja
leborult a homlokába. Na legyen, ahogy akarja. Pansy a terem ajtaja felé indult. A
kilincset fáradt mozdulattal nyomta le. Semmi. A futamok továbbra is sorjáztak. Pansy
kinyitotta az ajtót, s épp ki akart lépni, de két erős férfikéz visszahúzta és hatalmas
dörrenéssel bevágta az ajtót, s Pansy érezte, hogy kíméletlenül az ajtónak csapódik és
Draco erőszakosan falja ajkait. Ápolt ujjai szaladgáltak a derekán, fenekén, combján,
végigtapogatva minden porcikáját, amit csak elért. Első rohamából józanodva egy
kissé megemelte a fejét.

-         Azt már nem Pansy!- suttogta a cseresznyepiros ajkakra.- Most már nem sétálhatsz ki
innen csak úgy.

-         Aj hallgass!- Pansy vadul visszacsókolta, s élvezte a bor, karamell, és távoli régi
menta ízét, nyelvét átfuttatta a világ legszebb fogsorán, amit csak el lehet képzelni, és
kábultan adta át magát a vágyódásnak, reszketett a lelke, a teste, annyira kívánta a
férfit, és Draco nem is kímélte, minden testrészén követelőzően végigsimított, Pansyt
a mahagóniajtónak szorítva, szinte odaszögezve. Kedves ingerléssel visszatérve Pansy
fenekére, egyre beljebb és beljebb simította.

-         Ne kínozz!- Pansy megmarkolta a szőke tincseket és el akarta tolni a férfi fejét, de
Draco kíméletlenül lejjebb hajolt forró leheletével megborzongatva Pansy mellkasán a
bőrt. Keblei szédült ütemben emelkedtek, és süllyedtek. Ahogy az érzelmi hullámok
végigfutottak rajta.  Pansy eltaszította a férfit és a könyvespolchoz igyekezett. Draco
visszarántotta magához, uszályánál fogva, s a finom selyemanyag éles reccsenéssel
hosszában elszakadt.

-         Draco! Tönkrevágod az öltözékem!

-         Van egy csomó ruhád. Azt ne mond, hogy most ezen fogsz pityeregni- csapott le a nő
ajkaira. Pansy ajka felserkent a durva csóktól és a vér szivárogni kezdett alsó ajkából.
Draco hosszan szívta a cseppeket s Pansy úgy érezte ismét, hogy helyben összeesik.

-         Mégsem kellett volna a tűzze játszanom- pihegte kifulladva, miközben Draco az
íróasztalra ültette, miután Pansy kábultan összecsuklott a karjai között.

-         Előre kell gondolkodni. Nézd meg milyen hatással vagyok rád. Jesszusom Pansy!-
Draco csendesen felnevetett, felesége elgyengülésén.

-         Tudom, hogy élvezed, hogy csak meg csókolsz és tessék- Pansy remegő lábakkal
várta, hogy Draco derekát magához szoríthassa.

-         Türelmetlen vagy- szívta meg Pansy nyakán a bőrt Draco. Mire Pansy hörögve
hátravetette a fejét. Pansy türelmetlenül várta, hogy Draco  felhúzza a szoknyáját. S a
férfi végre kínzó váratással, de megtette.

-         Jaj Draco ne tedd ezt. Akarlak most!- pansy egyetlen rántással széttépte Draco ingjét,
a gombok szanaszét repültek.

-         Ki is az erőszakos?- csúsztatta fel ujjait Pansy combján. Pansy kioldotta a férfi övét és
várta, hogy Draco beléhatoljon. De Draco csak gonoszul mosolygott.

-         Draco!

-         Most is parancsolni akarsz?- kérdezte Draco izgatva Pansyt. Ujjai felértek a nő nedves
ölébe.- Te jó ég, végülis kit izgattál ma este Pansy magadat vagy engem?

-         Ne beszélj már annyit! Gyere!- Pansy magához húzta a férfit csípőjénél fogva. Draco
végül komótos lassúsággal beléhatolt. Pansy felsikoltott, ahogy megérezte a férfit
lábai között. Elébe ment a ritmusnak és türelmetlenül emelte a csípőjét.

-         Draco! Gyerünk már!- sürgette Pansy.

-         Pansy. Te kis hajcsár!- duruzsolta Draco, s felrántva a nőt a falhoz szorította a sűrű
vastag bársonyfüggönynek nyomva. Pansy úgy érezte kék zöld foltokkal lesz tele, ez
után az este után de most nem érdekelte. Draco végre megadta a ritmust, amire várt, és
most csak érzékelte a gyorsuló lendületet, nem törődve semmivel.  Draco vállába fúrta
a fejét és hörögve adta át magát az élménynek. Egyetlen éles sikollyal belemarkolt a
függönybe, ahogy a csúcsra ért, s megrántva még egyszer mélyen magába fogadta . A
rántással azonban leszakította a függönyt a tartórúdról, ami lágy ívben aláhullott, s
mellettük elterült a padlón. Draco Pansy fátyolos tekintetébe fúrta szürkéskék szemeit,
s Pansy csak elégedetten mosolygott. De Draco az első hullám lecsillapodása után újra
lassú mozgásba kezdett. Pansy erőtlenül csúszott végig a padlóra, s Draco a
bársonyfüggönyre fektette. Pansy felé lendülve adta az irányítást, de Draco
átfordította, hogy ő legyen felül. Draco kisiklott Pansyból, mire Pansy bosszúsan újra
átlendült. Draco bevágta a könyökét a zongora lábába. Pansy a fejét a klaviatúrába, de
nem érdekelte. Visszaült Draco derekára.

-         Add meg  a ritmust nekem nem megy úgy!- sziszegte Pansy elszántan  Draco csillanós
szürkés szemeibe nézve. Draco egyetlen lendítéssel visszafordította, s felkönyökölve
nézett le a rövid hajú nőre. Pansy ében haja szétterült a zöld bársonyfüggönyön,
kipirult izgatott arca és csillogó szemei várakozó izgalommal figyelték. Nem kínozta
tovább a nőt, gyors ütemet felvéve, figyelte ahogy Pansy behunyt szemmel ismét
elmerül a mámorban. Ahogy érezte, hogy közeledik a beteljesüléshez, leállt.

-         Ne! Draco!- sikoltotta Pasnsy s felpattantak a szemei.

-         Túl gyors!- morogta Draco.- Ne kapkodjuk el!

-         Ó! Utálom, amikor ezt csinálod.

-         Az előbb megkaptad a gyorsat!- vágott vissza lágyan Draco, s apró csókokat lehelt
Pansy arcára, szemhéjára, ajakaira Pansy vadul rákapott a férfi megduzzadt ajkaira, s
Draco máris érezte Pansy feszítő rezgéseit.

-         Ne, ne!- tépte el az ajkait.- Mondtam, most nem!- nem engedte, hogy Pansy most
gyorsan kielégüljön. Lejjebb akart csúszni. De Pansy megkapaszkodott a vállában, és
szorosan tartotta a lábaival a derekát.

-         Ne! Jól van, nem gyorsan, de ne hagyj itt!- lihegte elborult tekintettel.

-         Jól van- Draco nyelvét végigfuttatta Pansy nyakának ívén, fülén és ujjaival kutatva
lehúzta oldalt a cipzárt és lesodorta az útból.

-         Ma fűző volt rajtad?- lepődött meg látva Pansy kebleit tartó fehérneműt. Egy ideig
babrált vele, hogy kilazítsa a selyemzsinórokat, de aztán elunta. Egyetlen rántással
széttépte.

-         Ki is mondta, hogy ne legyen most gyors?- kérdezte búgó hangon Pansy.

-         Szó sem volt ilyen apró zavaró tényezőkről- búgta rekedtes hangon Draco. Tenyerével
finoman masszírozni kezdte felesége kebleit, amire Pansy szemei lecsukódtak és
átadta magát a kényeztetésnek. Draco érezte, hogy Pansy szorító izmai ismét
türelmetlenül szorítják. Elmosolyodott, s néhány kegyelemlökést adott a nőnek. Pansy
egész teste hullámzott, ahogy átfutottak rajta a remegések, nyöszörgött a rá boruló
beteljesüléstől. Még hosszú másodpercekig érezte Draco az ernyedő és összehúzódó
szorítást. Hagyta, hogy Pansy kiélvezze a pillanatot, s kisiklott belőle.

-         HÚ ez eszméletlen jó volt- Pansy kézfejével letörölte nedves ajkait, s elégedetten nyúlt
el a puha bársonyfüggönyön.

-         Nem, még nem volt eszméletlen jó- búgta izgatóan Draco, mire Pansy lustán
megemelte a szemhéját.

-         Komolyan azt mondod, hogy te még mindig nem?- kérdezte megrökönyödve. Draco
csábosan elmosolyodott és  ujjaival végigzongorázott Pansy derekán, csípőjén, és
combján.- Soha nem fogom megérteni, hogy csinálod.

-         Önuralom. És önkontroll.

-         Nekem is van.

-         Tudom drága. De ha valamit élvezel, egyszerűen nem tudod visszatartani magad-
gonoszkodott Draco.- A kínzással is így vagy- kacagott fel csendesen. S apró csókot
lehelt a nő ajkaira. Pansy elgondolkodott egy pillanatra. Draco. Ilyen szeretőt keresve
sem találna az biztos. És ő a férje. Merlinre! Olyan kiválóan képes az ő rezdüléseit
figyelni. Mindig tudja, mikor jár közel a csúcshoz, ebben biztos volt. Annyira figyel
rá, hogy az mindig meglepi. A férfiak többnyire a saját kielégülésükkel vannak
elfoglalva. Egyszerűen képtelenek koncentrálni a partnerükre, csak a saját élvezetüket
hajhásszák. Pansy ezt soha nem ismerte. Draco mellet képtelenség volt megtudni
milyen lehet, az amikor Draco  csak önmagára figyel. Pansy már sokszor kérte, s
amikor bele is ment, akkor is rájött, hogy Draco tudatosan figyeli ő mikor közeledik a
csúcshoz. Minden arcrezdüléseit követi, még akkor is ha lehunyja a szemét. Minden
mentális irányítás nélkül is tudja, hogy mi kellemes és mi nem. Annyira figyelmes és
tapintatos szerető volt, hogy Pansy nem győzte érzékelni ezt. És mint mindig ott
feszült, szikrázott köztük a levegő, minden nap, minden éjszaka. Draco mellett nem
lehetett unatkozni. És ezt Pansy nagyon élvezte. Sokszor egyetlen pillantásával
felgyújtotta a tüzet, a vágyat köztük és Pansy tényleg nem tudta eldönteni, hogy Draco
vagy ő adta e meg az indítást, minden szerelmes éjszakájuknak.

-         Nos? Mehet végre egy rendes is?- kérdezte Draco fölé hajolva. Pansy homályos
tekintettel mosolyogva bólintott. Draco felhúzta a bársonyfüggönyről és egyetlen
szakítással lerántotta a szoknyát is Pansyról. Pansy meztelenül állt előtte, s egyik
lábára eresztette a testsúlyát.

-         Miután szétszaggattad a ruhámat?- kérdezte gúnyosan, de Draco nem válaszolt csak
izzó lendülettel az ablakpárkányra perdítette a nőt, s beléhatolt. Pansy leeresztette a
szempilláit, s elmerült a másik hullámzásának érzékelésébe. Draco finom fenyőillata
fanyar férfias illata lebegte körbe, s a holdfény megvilágította a szőke tincseket. Pansy
beletúrt a selymes szőke tincsekbe s vad indulattal csókolta tarkójánál szorosan tartva
a férfit, nehogy elhúzódjon. Függöny nélkül Pansy a hűvös ablaküvegnek
paszírozódott a csúszkálástól a bőre finoman csikorgó hangot adott ki.

-         A fenébe ezzel az üveggel! –sziszegte Draco, s tenyerét megtámasztotta Pansy két
oldalán az üvegen, hogy visszafogja az intenzitást. Pansy az irányító kezek nélkül a
vállába kapaszkodva igyekezett felvenni a ritmust, de nem sikerült.

-         Ah!- morgott Draco, s dühösen elhúzódott, lecsapta a zongorabillentyűzet tetejét.
Pansy értetlenül nézte.

-         Gyere!- intett a kézfejével Draco

-         Le fog szakadni.

-         Dehogy- Draco határtalan indulattal a klaviatúrára nyomta és egyetlen lendülettel
máris átadta a gyorsuló lökést. Pansy élvezte Draco sürgető mozgását, s ismét
elsüllyedt az érzelmekben. Behunyt szemmel könyökölt hátra a zongora tetőre, s
Draco halk hörgéssel követte az ő sóhajait, ahogy közeledtek a kielégüléshez, Draco
ismét figyelmesebbé vált. Figyelte Pansy rezzenéseit, s Pansy halvány mosollyal
kinyitotta a szemét, most egyformán figyelték a másik rezzenéseit. Pansy
megfeszítette izmait, s Draco finoman mélyebbre hatolt. Ő is elmosolyodott.
Mindketten tudták, hogy a határhoz értek.  Összekapcsolódott a tekintetük. Volt
valami szemérmetlen bujaság abban, hogy egymásba kapcsolódott tekintettel
szeretkeztek.  Draco izzó kék szemei szinte perzselték a melegbarna szemeket, Pansy
homályosult tudattal lebegett a határvonalon. Most Draco kedvére akart tenni, ahogy
az előbb Draco az övére. Nagyon lassan haladtak. Apró rezgésekkel adva meg a
következő lépcsőfokot. Hosszan, sokáig tartott. Egymásra koncentráltak, hogy a lehető
legtovább húzzák az érzést. Lihegve, kapkodva szedték a levegőt, s Pansy eresztette le
előbb a szemhéját, Draco néhány mély lökéssel adta meg az utolsó lépést s zuhant
rájuk az örvénylés. Sokáig tartott, talán percekig. A kezdeti indulatos rebegő kapkodó
türelmetlenkedés után az utolsó percek maguk voltak a gyönyör extázisai. Dracoval
élte át mindezt. S már  évek óta értette miért nem csalták meg a Malfoyokat sohasem.
Egyszerűen nem volt igényük rá. Ugyanis ilyen szeretőket nem találnak sehol, a
rosszabbat meg miért keresnék. Vajon honnan ez a tapasztalat?