Heten ülték körül a reggeliző asztalt.  Már csak a teát kortyolták, s Draco gúnyos-fanyar
mosollyal rövid villanásokat vetett mellette ülő feleségére. Pansy hűvös tekintettel, csak a
teájában kavargatta a cukrot, s úgy tett mint, aki észre sem veszi a feléje irányuló pillantást.
Grainne anyja jegygyűrűjén simított végig, s tejfogait kivillantva gurgulázó hangon
ránevetett. Pansy zavartan nézett le lányára.

-         Én voltam- mosolygott Deimos nagyszülei között.- Megjegyeztem, hogy te mindig csak
ezt a két gyűrűt hordod, amit apa húzott az ujjadra.

-         Honnan tudod, hogy ő volt?- dőlt hátra a székében Pansy.

-         Hát apától!- nézett komolyan apja szürkés szemeibe Deimos. Pansy csak szúró
oldalpillantással reagált.

-         Talán nem tetszik Deimos? Nem értem mit akartok?- rázta meg a fejét homlokráncolva
Pansy.

-         Nem, csak a nagyi gyakran cseréli a gyűrűit, és sokkal több van az ujján. És
megfigyeltem, hogy rajtad mindig csak ez a kettő.

-         Micsoda éleslátás Deimos!- kortyolt a csészéjébe Pansy. Narcissa hideg kék szemeibe
nézett, majd ujjaival sepregetni kezdte az öléből a süteménymorzsákat.

-         Mindenki mást szokott meg Deimos ezt már mondtam neked- szólt Narcissa békítő
nyugodt hangon.- Anyád így látja jónak én máshogy.

-         Tudod Deimos, én kevésbé szeretek ékszert hordani ellentétben nagyanyáddal!- nézett
hidegen anyósa szemeibe Pansy. Narcissa arcvonásai, mint mindig mintha márványból
faragták volna. Semmi nem tükröződött rajta az érzéseiből.

-         A nőiesség nem anyád erénye- sziszegte fagyosan Narcissa. Deimos egyikről a másikra
kapta a tekintetét. A férfiak kényelmetlenül mocorogni kezdtek, s Lucius fiára vetett futó
pillantásokat, állát dörzsölgetve. Sejtették, hogy hamarosan robbanni fognak a dolgok, s
legszívesebben kimenekültek volna az étkezőből.

-         Tudod, Deimos nem minden a külsőség és a nőiesség sem. Más szempontokat helyezek
előre én és mást más nők - Deimos gyorsan igyekezett bólogatni. Pansy keményedő
hangján már érzete, hogy jobb, ha helyesel, mert anyja hirtelen dühét nem szerette ő sem.
Igaz semmit nem értett már a két nő beszélgetéséből, de anyja mondatait mindig
helyeslően gyors fejrázásokkal fogadta.

-         Mindig mondtam Draconak, hogy egy nőben a legfontosabb a kellem, és a lágyság, úgy
válasszon feleséget. Az igazi nőiesség, hozza ki egy férfiből a férfiasságot- csattogtak
Narcissa magasan lebegő szavai.

-         Nőiesség és férfiasság, nem ezek a dolgok számítanak, ha két ember egyenlő.

-         A fiam teljesen elpuhul melletted - sziszegte rá Narcissa.- Állandóan irányítod.

-         Anya...- kezdte Draco békítően.

-         Ne szólj bele édes fiam!- ripakodott rá Narcissa, de szemét nem vette le Pansyról.- Nem
tűröm, hogy átformáld.

-         A legkevésbé sem vágyom Draco átformálására- nézett hidegen Pansy.- És nem
érzékelem, hogy puhult volna az évek alatt.

-         Én jól ismertem Dracot mielőtt feleségül vett, és változott. Nem előnyére.

-         Most konkrétan mely erényeire gondol Narcissa? Az arroganciára, gúnyra, közönyre és
érzéketlenségre? Ezek megnyugtathatom mind megtalálhatóak éppúgy benne, mint
magában.

-         Sértegetni merészelsz a saját házamban?!- sziszegte Narcissa.

-         Maga felett is állok, ne feledje!- mosolygott gonoszul Pansy.

-         Engem nem fenyegethetsz Pansy Parkinson! Megértetted!?- csattant fel Narcissa.- Attól,
hogy Voldemort kinevezett és megtűrjük, hogy innen irányíts, az még nem jogosít fel arra,
hogy a saját házamban megengedjem, hogy sértegess.

-         A ház éppannyira nem a magáé mint, ahogy az enyém sem - törölte át merev mozdulattal
a száját szalvétájával Pansy. –Szóval megtűrt jogaink vannak mindkettőnknek Narcissa!

-         Ezt a szemtelenséget!

-         A szemtelenségről én beszélhetnék!- kiáltott fel Pansy.- Hogy beszél velem? Nem
támadok magára, mert aljasnak érezném magam, hogy Draco anyját kínzom, de
megtenném, higgye el. Ne haragítson magára, mert bár engedékenyebb vagyok
Voldemortnál az eszközeim ugyanazok.

-         Khm… Pansy- próbálkozott Draco. Narcissa felugrott s sziszegve átszelte a termet.

-         Nem maradok egy házban veled. Vagy Te vagy én! Draco, Lucius, döntsetek, engem nem
érdekel, de nem bírom, hogy a saját házamban parancsolgassanak, s fenyegessenek, főleg,
hogy sértegessenek.

-         Akkor elköltözünk- pattant fel gyors impulzussal Pansy, s már ő is készült a másik
szárnyas ajtó felé.

-         Pansy az égre térjetek már észhez!- kiáltott rá Draco, felesége után rohanva. Lucius
Narcissa mellé ért s a két házaspár egymásra meredt, a gyerekek az asztalnál maradtak, s
értetlenül nézték a felnőtteket.

-         Pansy! Javaslom, hogy menjünk csónakázni a tavunkra - húzta el gyorsan Draco a hátsó
park felé Pansyt. Pansy izzó elsötétedett szemekkel, de engedelmesen követte a tuszkolást.
S már a tó mellett toppant meg.

-         Az anyád! Kidobott minket. Nem kellene csomagolnunk? –nézett rá hűvösen Pansy.

-         Jaj egy kis összezördülés mindössze - intett egy napernyős csónakot magukhoz Draco. A
csónak lassan úszva közeledett feléjük.

-         Egy kis összezördülés? Amióta egy fedél alatt élünk velük, ott lappang alattomosan a
levegőben.

-         Anyám nehezen viseli, hogy ő akar a ház,  a Malfoy –kastély háziasszonya lenni, s közben
minduntalan előtted kell meghajolnia, a saját házában. Elég ellentmondásos, …a fenébe
Pansy hát megérthetnéd egy kicsit!- Pansy ölébe ugrott fekete macskája, és Pansy
gyengéden hozzá bújt, s simogatta az állat selymes szőrét. Várta, hogy lenyugodjanak
háborgó indulatai. Utálta ezeket a veszekedéseket.

-         Tedd már le azt a fekete dögöt és gyere!- szállt be a csónakba Draco.

-         Hozom magammal!- bújt hozzá Pansy.

-         Nem szállsz be azzal a szörnyeteggel, hagyd a parton!- utasította Draco. Pansy végül
belátta, hogy jobb így. Letette a macskát a földre, s az még körbedörgölőzött a lába körül,
mielőtt Pansy Draco segítő tenyerébe adva sajátját beszállt az imbolygó csónakba. Leült
Dracoval szemben a párnázott fehér ülésre. Draco megragadta az evezőket és néhány
csapással a tó közepe felé vezette a csónakot. Pansy hátradőlve élvezte a víz csobogását, s
félig leeresztette pilláit.

-         Nahát–nahát! Családi veszekedés kell ahhoz, hogy csónakázz a feleségeddel a tavon?-
gúnyolódott Pansy.

-         Nem szeretném, ha anyámat megmérgeztetnéd Pitonnal, ennyi- mosolygott vissza
gúnyosan Draco, s törzsével előrehajolva belemélyesztette a lapátokat a vízbe, majd
meghúzta, nagyot lökve a csónakon.

-         Igazad van, nehéz lehet neki kezelni a helyzetet- Pansy oldalt nézve látta, hogy Narcissa
és Lucius kihozták a gyerekeket is a parkba, s most Deimos integetett nekik. Pansy
visszaintett a fiának. Grainne is látni akarta őket, s Narcissa felemelte a kislányt, s Grainne
karját megfogva segített neki integetni.- Nehéz ez az egész. Nekem is sok fejtörést
okozott, hogy hogyan is legyen ez. Végül maga a rendszer jó így nem? Ha hivatalos
ügyben jöttök vagy a dolgozószobámba léptek, akkor meghajoltok, egyébként nem kell.
Így szoktuk nem?

-         Pansy hagyd most ezt. Tudom, hogy így szoktuk, de értsd meg, hogy nehezen viseli,
felette állsz- Draco anyjára nézett.

-         És a nőiség kérdése?- sandított rá Pansy.

-         Most mit vársz, mit mondjak?- húzta el a száját Draco.- Válasszak anyám és közted?
Hasonlítgassalak titeket? Nem tehetném anélkül, hogy meg ne bántanám
valamelyikkőtöket, s ezt tényleg nem akarom.

-         Nocsak.

-         Ismerlek Pansy. Feldühödsz és egy kellemetlen Crució lesz a vége. Semmi kedvem hozzá.
Örülök, hogy már évek óta nem éreztem ezt.

-         Nahát. Ennyire puhány lennék?- támasztotta meg a tenyerében az állát Pansy.- De most
komolyan.

-         Pansy megint olyat kérsz, amit nem kellene- morgott Draco.- Már megint térjünk vissza
anno a zeneteremre? MH? Te magad mondtad, túl férfias jellem vagy.

-         Az egy dolog, hogy belül milyen vagyok. Külsőre.

-         Tudod. Anyám igenis nőies. Amióta ismerem ilyen. Magas, légies, égi jelenség. Igazi
tünemény. Gyerekként azt hittem a mesékből érkezett hozzám tündérként. Mézszín
aranyhaj, kék szemek, és archaikus mosoly. Számomra ez ő. Finom vonások, elegáns
könnyed léptek, kellemes illat.

-         Milyen illata van anyádnak?- csapott le Pansy.

-         Nem is tudom. Friss és édes. Nagyon szerettem. Apa biztos meg is tudja nevezni. És a
mozgása, kecses, lágy, nőies. Hiszen te is látod Pansy! Te maga vagy a szikár keménység.
Impulzus. Lendület. Gyors, pattogó, nagy léptek.

-         Ezek nem nőiesek egyetértek.

-         Túlságosan is olyan vagy, mint én. Gúnyos ajakbiggyesztés, száraz közönyös tekintet
látod most is. A férfias irányítási vágyad külsőségekben is megjelenik.

-         Tehát számodra nem is nő vagyok?

-         Butaság Pansy. Mióta lettél ilyen bizonytalan önmagadban?

-         Amióta anyád rávilágított erre ma reggel.

-         Pansy. Természetesen nő vagy. A gyerekeim anyja.

-         A nő nem egy hatalmas méh Draco- gúnyolódott Pansy, mire Draco könnyedén
felkacagott.

-         Képzeld én is rájöttem. Mégis mit vársz, szonetteket írjak hozzád?

-         Esetleg.

-         Ne is álmodozz! Örülj, hogy megcsónakáztatlak. Jut is eszembe, fárasztó ezt a vacakot
hajtani.

-         Puhány vagy anyád is megmondta - Draco szúró pillantást vetett rá pálcáját az evezőkre
irányította, s végre ő is kényelmesen hátradőlhetett. Előkapta mentaillatú illanóját, s
meggyújtotta.

-         Hol is hagytam abba. Szonetteket anyámhoz szokás írni. Hozzád Pansy esetleg kardalt,
vagy dicsőítő éneket.

-         Hát ezek nem valami szerelmes témák.

-         Ilyenre vágynál?

-         Nem tudom. Minden nő erre vágyik.

-         De Pansy, te nem vagy minden nő- dőlt előre Draco.- Már csak azért sem, mert a
feleségem vagy.

-         Tipikus Malfoy- emelte égnek a tekintetét Pansy, s kivette Draco kezéből az illanót és ő is
szippantott belőle párat, majd visszaadta.

-         Megparancsolom, hogy értékelj- szólt rá gonoszul Pansy

-         Jaj már megint kezded- nézett el unottan Draco, a gyerekeik felé.- Csak egyszer ne
gyötörnél.

-         Annyira élvezem, hogy kényszerítve vagy- mosolygott gonoszul Pansy.

-         Alacsony vagy. De nekem kifejezetten tetszik, hogy alacsony vagy- Pansy megemelte a
szemöldökét.- Könnyebben magam alá gyűrhetlek- nevetett fel gonoszul Draco, s Pnasy
bosszúsan felé csapott, de Draco kikerülte.

-         Rövid haj. Tudod ez már a Roxfortban is tetszett, ez a középhosszú hajad, főleg azért,
mert tényleg jól áll.

-         Dicsérj csak, talán megjutalmazlak - legyezgette magát Pansy a nap felé fordulva

-         Alakra hát…- Draco hosszan, kritizáló tekintettel végigmérte.- Nem rossz - Pansy
előkapta pálcáját, de Draco kicsavarta a kezéből.- Te parancsoltad. Viseld a
következményeit. Pansy elég neked tükörbe nézned, úgyis tudod, mit látok. Gyerünk,
kérem a jellemzésemet én is- zárta le gyorsan Draco.

-         Ezt nem úszod meg ilyen könnyen- vágott vissza Pansy

-         De bizony. Hallgatlak! Ha mondasz valamit, esetleg folytatom.

-         Te vagy a legcsodálatosabb férfi a világon!- mondta szemrebbenés nélkül Pansy, s
gonoszkodva folytatta.- Mást már folytathatod a jellemzésem.

-         Hé! Ezt meg hol olvastad?

-         Mit?

-         Hát ezt a mondatot.

-         Ja azt! Hát Cassandra naplójában. Azt írta az ilyesmit szeretik a férfiak – vigyorodott el
ravasz tekintettel Pansy. - Te jössz!

-         Ez nem ér! Én személyesen rád illőket mondtam. A tied sablon. Ezt bárkire rá lehet húzni-
Draco Pansy pálcájával a part felé irányította a csónakot.

-         Nem folytatod?- mondta csalódott hangon Pansy.

-         Mára vége a jellemzéseknek. Túl sokat is mondtam teljesen fölöslegesen.

-         Csak mert megparancsoltam.

-         Csakis. Magamtól nem kezdenék rólad beszélni - bosszantotta Draco, s könnyed
zökkenéssel partra értek. Draco kisegítette Pansyt. S megfordult.

-         Ne nézz balra!- szólt rá hidegen Draco.

-         Már miért ne nézhetnék balra?- Pansy azonnal odakapta a tekintetét és felsikkantott.- Ezt
te kívántad ugye?- fekete macskája kimúlva terült szét a fűben.- Draco, hogy lehetsz
ennyire gonosz?- Pansy megemelve szoknyáját szélsebesen viharzott a kastély felé.

-         Most komolyan azt hiszed, én átkoztam meg? Az a macska már halálán volt vagy fél éve.
Tudod milyen öreg volt? Alig bírt mozogni is- loholt a sarkában Draco, visszafelé
mutogatva az állatra.

-         Nem igaz.  Kiválóan mozgott.

-         Pansy- Draco visszarántotta nőt, s maga felé fordította.- Most komolyan azt hiszed, hogy
én…?

-         Nem. De tényleg hiányozni fog –mondta lehangoltan Pansy. –A fenébe! Annyira hozzám
nőtt- toppantott a lábával. Draco szürkéskék szemeibe nézett, s a férfi elmosolyodott ezen
a ragaszkodáson. Ismerte nagyon jól Pansy ragaszkodását a macskájához. Ha egyedül
érezte magát mindig ott volt vele. És kiváló nyugtatószer volt Pansynak. Aki hamar
feldühödött. Szükség lesz egy másik macskára, mert Pansy hangulatingadozásait nem lesz,
aki csillapítsa- gondolta mosolyogva Draco, s Pansy mögött belépett az épületbe.