Pansy reszkető szívvel, de lenyomta a rácsos kapu kilincsét és kilépett a kriptából.
Körbenézett. Nyirkos hűvös fogadta. Szürkés köd. Feketés kékes sötét erdőszélen állt.  Eső
utáni párás levegő. Pansy megborzongott. Semmi kedve nem volt holtakkal vagy árnyakkal
találkozni. A Deimostól kapott tömjéngyertyát a zsebébe süllyesztette, s bizonytalan léptekkel
elindult az erdőbe. Fülében ott csengtek Deimos kísérteties szavai. Minduntalan
visszhangozva a kisfiú vékony hangját. A tudat, hogy védtelen, s pálcájával semmit sem ér
minden önbizalmát elvette. Szemével kutatni kezdett Draco után, de az erdő teljesen kihalt
volt. Ami Pansyt sokkal jobban rémisztette, hogy valóban semmilyen zajforrás nem érkezett
sehonnan. Egy távoli bagolyhuhogás sem. Egy apró neszezés sem. Vagy legalább egy halk
ágreccsenés. De semmi. Síri csend. Dermesztő hideg. És félelmetes párás erdőhomály. Csak a
fagyosan érkező szellő söpört végig a fák között, akadálytalanul, süvített hangosan, s
lobogtatta Pansy talárját. Reszketett a hidegtől. Vékony késő tavaszi meleg éjszakához
öltözött, nem is gondolta, hogy néhány mérföldre a kastélytól az erdőben ilyen hűvös lehet.
Eredetileg nem is szándékozott már elhagyni a kastélyt erre tessék, itt van. Lohol Draco után.
Bizalmatlanul nézelődött körbe, meghatározott időközönként körbeforogva, s hátrapillantva.
Annyira utálta ezt az érzést. Mintha figyelnék. Mintha árgus szempárral lesnének rá az ágak
mögül, a bokrok mögül. Kirázta a hideg. Csak szemben állhatna velük, ha láthatná őket, akkor
már egy fokkal jobb lenne. Irtózott attól, ha nem tudta mivel, vagy kivel néz szembe. Ezért is
tiltotta meg a halálfalóknak az álarc viselését. Utálta még a gondolatát is, hogy úgy
harcoljanak, az ellenfél nem tudja kivel harcol. Pansy minden döntésében magából indult ki.
Hogy ő hogy érezne. Szeretett nyílt kártyákkal játszani. Tisztán, már amennyire saját keretei
engedték, hiszen Voldemort hagyott jóvá minden döntését. Pansy hamusszürke arccal
meresztette sötét szemeit a legapróbb jeleket keresve. Érezte, hogy figyelik, s mégsem látott
senkit. MH! Megszaporázta lépteit. Egyre beljebb haladt az erdő sűrűjében. A szikár szürkés
fatörzsek példázott sorban sűrűn nőttek egymás mellett. Pansy a cserjés között nézett
mindenfelé. Ijesztő volt ez az erdő. Tavasz van, de itt mintha tél lenne. Sehol egy rügy vagy
egy levél. Mintha minden száradna, és korhadna. Szürkén, feketén, hidegen. Pansy egy fekete
szélfútta talárlibbenést vélt felfedezni az egyik fa mögül. Rohanni kezdett a vélt pont felé.
Ahogy odaért eltűnt a fekete alak. Pedig már szinte látni vélte az ezüstös szőke hajzuhatagot.
Erős férfikarok rántották be két fa közé.

-         Draco!- sikkantotta rémülten Pansy, s a férfi a szájára szorította a tenyerét.

-         Ne sikíts!- jött a bársonyos hang a fülénél.- Én ki más? – Draco szorosan tartotta a
derekánál fogva.- Miért jöttél utánam Pansy?

-         A halálba küldtelek!- sziszegte halkan Pansy.- Vissza kell, hogy hozzalak.

-         Nos most végre nem tévedsz sokat- gúnyolódott halkan Draco.- Nem akartak
visszaengedni.

-         De mégis?- remegett meg Pansy hangja.

-         Észrevették, hogy behatoltál az erdőbe. Minden lépésed nyomon követték - suttogta
ijesztően Pansy fülébe. Pansy rémülten simult a férfi karjaiba, miközben szemét ide-oda
járatta a fák között.- Neked köszönhetően feltételeket kaptunk. Nem fogod látni őket. Nem
mutatkoznak meg. Csak Cián. Ostobaság volt eljönnöd Pansy.

-         De hogy érted jöttem elengednek ? Hiszen azt mondtad.

-         Feltétele van Pansy. Ismered a játékszabályokat. Mint mindig, valamiért valamit.

-         Mit kérnek?- remegett Pansy a férfi karjai között.

-         Jobb lenne, ha nem tudnád meg.

-         Hieros gamos- jött a kísérteties hang a távolból. Pansy szeme találkozott a szürkés
villanással. Nem mutatkozott előtte, de Pansy a falikárpitról azonnal megismerte Cián
fagyos szürke ördögi tekintetét. – Vagyis…

-         Szent nász- lehelte Pansy. Úgy érezte meghűl az ereiben a vér. Ezt nem kérhetik.

-         Kellett neked utánam jönnöd Pansy- szorította Draco Pansy halántékához a száját.

-         Mi már nem részesülhetünk benne- jött a kísérteties hang. - De általatok láthatjuk és
érezhetjük. Ha megadjátok, visszatérhettek a földre. A nász most nem az ég felé nyitja
meg az utat, hanem a föld felé. Rajtatok múlik, hogy visszatérhettek e- Pansy érzékelte,
hogy Cián távozott. Ami merő túlzás, mert sejtette, hogy mindannyian ott vannak
körülöttük a lelkek, a fákban, a levegőben, a cserjék közt megbújva, és nincs ami
eltakarná őket. Pansy reszketve simult hátával Dracohoz. S Draco lassan maga felé
fordította.

-         Ezt akartad? –sziszegte.- Ezért jöttél utánam?

-         Ha nem jövök, nem jössz vissza.

-         Kárhozat Pansy- búgta halálra vált tekintettel Draco.- ez a mi sorunk látod?

-         Nem ne mondj ilyet- érintette remegő ujjait Draco  ajkaira.- Visszatérhetünk oda ahonnan
jöttünk. A gyerekeinkhez. Mh? Szívhatod az illanódat- élcelődött halvány mosolyt
megeresztve.- és a zongora? Talán ki kellett volna ide tolnom neked? Hogy lelkeddel
pengesd a húrokat?- Draco finoman elmosolyodott.

-         Pansy, Pansy! Az életünkkel játszunk és te még most is képes vagy játékosan
gúnyolódni?- ingatta gyengéden a fejét. Pansy szorosan hozzábújt. S egész testében
reszketett.

-         Ugyan? Mi ez oly sok bűnünkhöz képest Draco? Megtesszük ezt is- mondta minden
határozottság nélkül Pansy, s Draco érzékelte is.

-         Közönségünk lesz ugye tudod? Nem látjuk őket, de itt vannak- fúrta szemeit Pansy meg-
megrebbenő szemeibe.- Biztos hogy akarod? El akarsz jutni velem a legsötétebb
kárhozatba?- kérdezte komoly kísérteties hangon. – Úgy érzed lelkileg képes leszel rá?-
futtatta Pansy arcán kutatóan a szemeit.

-         És TE?- rebegte vissza Pansy. Draco lehunyta a szemét, s erőtlenül bólintott. Élet vagy
halál itt volt most előttük. Vajon lelkileg mennyire fogja ez megtörni őket, ha élve
kijutnak innen? És most mit gondoljon? Pansy utána jött, és igen ezzel talán kimenti őt.
De milyen áron? Megéri ezt? Ezt a sötét dolgot véghez vinni? Nem tudta mit érezzen a
felesége iránt. Eljött érte, pedig tudta, lehet nem jut vissza, s talán már nem is találkozik
vele. S mégis eljött utána. Neki is ugyanaz jutott eszébe, mint Pansynak. Ha halunk,
együtt halunk. Igen. Pansy ezért jött utána, s most ezért vállalja azt, amit tenni készülnek.
Pansy adta meg most neki is a visszatérés lehetőségét. De Draco talán mégis nyugodtabb
lett volna, ha valaki, bárki, de otthon tartja Pansyt. Biztonságban, a dolgozószobájában, a
macskájával az ölében, a pennával az állát bökdösve, de nem itt a kárhozat erdejében, ahol
kilépnek önmagukból és olyat tesznek, ami felér talán a lélek kettészakításával is. Pansy!
A fenébe! Miért? Miért jöttél mégis utánam?

-         „Kell ezt kérdezni? Hiszen úgyis tudod!”- kapcsolódott rá Pansy.

-         Mindent látnak és éreznek Pansy a gondolataidat, az érzéseidet. Teljesen mindegy
kimondjuk-e vagy sem. Ők tudják, hogy most mi zajlik.

-         Türelmetlenek?- nézett körbe Pansy.

-         Hát egy kicsit- húzta szorosabban magához Pansyt.- Döntsd el, végigcsináljuk?
Elröpüljünk együtt a pokol tüze felett?- Draco szürke tompa tekintettel nézett le rá. S
Pansy sokáig nézett rá vissza. Igen eljött érte és az egyetlen út, hogy visszakapja ez lesz.
Ha rajta múlik, ám legyen. Elszántan bólintott. Draco is visszabólintott.

-         Rendben. Égjünk akkor a kárhozat tüzében, de legalább együtt- mosolygott fanyarul. S
lágyan érintette ajkait Pansyéhoz. Pansy elhúzódott. Draco felemelte a fejét, s kutatón
nézett a szemébe.

-         És ha nem megy?- remegtek Pansy ajkai.

-         Akkor együtt veszünk - Draco megcsókolta, de Pansy merev maradt. És feszült. Draco
tudta miért. Gyűlölte, ha figyelik. Már csak étkezés közben is. És vezető szerepében
hányszor kellett ezt megtennie? Leerőszakolni a falatokat a torkán, a látszólagos
legnagyobb nyugalommal, magabiztossággal. Draco tudta, hogy Pansynak lassan de
tönkremegy ebben a gyomra, s Pansy nem is sejtette minden éjszaka fent volt vele,
hallgatta, ahogy Pansy apró neszekkel készíti magának a gyomornyugtatós főzetet. Nem
bírja. Látszólag semmi nem csapódik le ebből. De az ideg ott van. Megkövülten Pansy
gyomrában bomlaszt. Nem volt felkészülve rá idegileg a vezető szerepre, de érezte, hogy
nagy feladata lesz. Ezért az illanó, ezért az alkohol, és neki is. Örlődnek a rájuk nehezedő
súlyok alatt. A hatalom fogaskerekei csendesen kínozzák őket. És most még ez is. Lágyan,
nyugtatóan simított át felesége gerincén, s Pansy megborzongott.

-         Ss. Semmi baj- morogta Draco.- Engedd el magad!- suttogta rekedtesen.

-         Nem vagyok rá képes- Pansy szemei vizenyőssé váltak.

-         Ugyan- Draco gyengéden tartotta a karjaiban.- Számtalanszor csináltuk már. Ez is egy a
sok közül- próbálta Draco elütni a helyzet súlyosságát, de nem sok sikerrel. Őbenne is ott
volt az ideg. Ezt nem ússzák meg maradandó károsodás nélkül, az biztos.

-         Itt a számla a bűneinkért- nézett a messzeségbe reményvesztetten Pansy, s tűrte, hogy
Draco ismét megcsókolja.

-         SSS.- Draco lágyan ringatta.- Pansy élveznünk kell ugye érted? Ha most megerőszakollak
az nem elég nekik- Pansy értőn bólintott. Sejtette, hogy ez most nehezebb lesz
mindkettőjüknek, mintha Draco gyorsan megejtené a dolgot, s kézen fogva távoznának.

-         Pedig egyszerűbb lenne.

-         Azt elhiszem. Mindig rám kened a piszkos munkát. Erős vagy Pansy menni fog ez-
bíztatta gyengéden.

-         Miért tesszük ezt?

-         Mh, nem tudom. Deimosért? Magunkért? Egymásért?  Talán csak a nyamvadt életünket
féltjük. Minden alantas élvezeteinkkel. Ne gondolkodjunk most ezen. Hunyd le a
szemed!- kérlelte gyengéden, s Draco a fához szorította.- Csak rám figyelj jó? Semmi
másra. Olyan ez, mint az oklumencia. Minden mást kizársz – nézett rá eltökélten Draco.-
Gyerünk, hunyd be a szemed! - Pansy tágra nyílt pupillákkal nézte a férfit.- Hunyd le,
gyerünk!- mondta határozottan Draco, s Pansy végre leeresztette szemhéjait.- Csak rám
koncentrálj. Nem lesz semmi baj- Draco lehajolt Pansy nyakára, ajkával végigsimított a
finom bőrön, amely azonnal libabőrös lett. Pansy apró kezeit a vállára emelte, s
készségesen hozzásimult. Draco lecsapott ajkaira és hosszan szívta, falta a rubinpirossá
váló ajkakat és Pansy engedett. Visszacsókolt. Erőtlenül, gyengén és bizonytalanul, de
reagált Draco rohamára. Draco átzongorázott Pansy jól ismert vonalain. S nyelvét
végigjáratta, Pansy nyakán.

-         Engedd el magad- mormolt a mély, bársonyos, nyugtató hangon, s Pansy lassan
felengedett az ölelésben. Ujjaival bizonytalanul beletúrt Draco hajába.- Ez az - duruzsolta
Draco.- Lazulj el- Pansy a férfi hajába markolt s hátradöntötte fejét a szikár fatörzsnek.
Draco a ruhakivágásig végigcsókolta, s visszatérve Pansy ajkaihoz, a fához nyomta
testsúlyával könnyedén hozzánehezedve. Felesége hűvös kezei után nyúlt. Kezébe vette
őket, s apró csókokat hintett a tenyerébe. Nyelvét finoman áthúzta a tenyérvonalakon le
egészen a nő csuklójáig. Pansy megremegett, s Draco megszívta a csukló ütőerénél az
áttetsző bőrt. Pansy másik kezével beletúrt a férfi selymes hajába, s összeszorított
szemhéjjal borzongott a testén átfutó hullámoktól. Draco érzékelve, hogy Pansy átlépte a
józan ész diktálta  erkölcsi határvonalat támadásba lendült. Kikapcsolt az agyuk. Nem
véletlenül voltak mindketten a legjobb okklumentorok egyikei.  Az ész és gondolat
tudatos irányítói. Most is elzártak minden erkölcsi normarendszert, s pusztán az egymás
iránti vágyközpontot hagyták nyitva. Egy igazán számító, de életmentő
okklumenciagyakorlatot hajtottak végre mindketten. Draconak persze könnyebb volt
mindez, hiszen otthon folyamatosan ezt gyakoroltatták vele. Első a kötelesség, második a
tanult szabályrendszer, hogy mi jó és mi rossz. Nekik ez mindig másodlagos volt. Ezért
szolgálták olyan kiválóan a Nagyurat, és a sötét erőket. Pansynál ez teljesen másképp
csapódott le. Ő, aki mindent és mindenkit normák alapján értékelt, minden döntésében ott
voltak a normák sorompói. A szabályok követése, és minden ettől eltérőt büntetett
kíméletlenül. Ezért érezte azt Voldemort, hogy Pansy lesz az, aki rendbe szedi a
társaságot. Az ő irányítása alatt egyszerűen túlkapások sorai özönlöttek. De Pansy a maga
alkotta szabályokkal, és normákkal nem tűrte az ilyesmit. S most Pansy önmagát
meghazudtoló erővel lezárta a háborgó erkölcsi normarendszerét. Csak egymásra
koncentráltak, s mintha egy láthatatlan zsupszkulcsot érintettek volna, úgy érezték már
nem is a lélekjárta erdő kellős közepén tesznek eleget az ősi rítusnak, hanem csak ketten
vannak a földön távol mindentől. Behunyt szemmel kapkodtak izgatottan a másik ajka
után, zihálva, kifulladva a csóktól, de újat és újat követelve. Draco szinte felkente a
fatörzsre Pansyt, amint fürge ujjaival felpergette a szoknya hosszú anyagát a tenyerébe, s
tenyerét végigcsúsztatta Pany meztelen combján. Tavasz volt, Pansy nem húzott harisnyát,
amit most rögtön megérzett. Az erdő hűvös levegője beáramlott a felgyűrt szoknya alá, de
Draco nem hagyott neki időt, hogy sokáig érezze a fagyos hideget. Forró tenyerével
átmelegítette a bőrét, s Pansy halk hörgéssel reagált Draco egyre feljebb csúszó ujjaira.
Pansy türelmetlenkedve ragadta meg Draco csípőjét s magához rántotta. Draco gyors
mozdulattal feneke alá nyúlva megemelte Pansyt, s a fához préselte. Ez gyors lesz.
Mindketten tudták. De jelenleg nem bemutatót kívántak tartani a Malfoy-ősöknek és
egyéb lelkeknek. És ha akartak nagyon is tudtak gyorsak lenni.  Draco nem késlekedett,
óvatosan siklott a befogadó forróságba, s Pansy elégedett sóhajtással érzékelte. Draco már
megint tökéletesen adta a ritmust, s karjával erősen tartotta a nőt, hogy Pansy csak az
érzésre összpontosíthasson. Pansy elgyengülten vetette át karjait Draco vállán, s
kapaszkodott a nyakába, úgy érezte összeesne, ha a férfi nem tartaná, szorosan a fához
préselve. Draco megállás nélkül csókolta, hogy elfojtsa Pansy sikolyait. Nem, semmiképp
sem akarta, hogy ezeket hallják vagy érzékeljék a levegő hullámhosszain, perverz
szemlélőik. De végül már nem bírta tovább, eltépte ajkait a nőétől és mindketten hevesen
zihálva kapkodtak levegő után. Draco enyhe félmosollyal érzékelte, hogy Pansy azért nem
szűnt meg önmaga lenni. Ajkát összepréselve próbálta a máskor szemérmetlenül előtörő
élvezet hangjait elfojtani, s így sokáig visszatartott levegővételek közt időnként előtörő
erős levegőkifújással érkező nazális hangok adták jelét, az elfojtásnak. Draco megemelte
kissé a karjaiban tartott nőt, hogy teljesen érezhessék egymást, s Pansy testén azonnal
elindultak a remegések. Mindketten megfeszültek, a sebesen érkező, ám sokáig tartó
spirituális orgazmusban. Pansy szinte elveszítve eszméletét sikoltott fel a gyönyörtől. Az
éles hang csaknem kettészelte a levegőt, s magasan élesen úszott az erdő csendjébe. Hát
megtették. A spirituális beteljesedés. Draco zihálva támasztotta homlokát Pansyéhoz, aki
pihegve csúsztatta tenyerét Draco arcához. Egyszerre csuklottak össze. S borult szemükre
a sötétség.