Vidám gyerekzsivaj röppent a koranyári szellő ölén. A zöld pázsiton kergették egymást.
Anyjuk a kertben felállított asztalon pergamenek között keresgélve felnézett rájuk, s orra alatt
elmosolyodott. Végre ráakadt a megfelelő pergamenre, s pennáját megmártva a tintában a lap
aljára jegyzeteket vésett. Szépen kanyarított betűivel ráérősen írta a szavakat. Hátradőlve a
székben átolvasta, amit írt, s közben fel sem pillantva a teáscsészéjéért nyúlt, s belekortyolt.
Igyekezett kiélvezni a meleg napsütést, a lelkében megülő békét és nyugalmat. Már olyan
régóta nem érezte ezt az érzést, és most végre megtehette. Fehér nyári ruhájában apró
virághímzések futottak, s csak a térdéig ért. Fehér lapos nyári szandálját lerúgta s az
egészségesen zöld hűvös fűben mezítláb volt. Visszatette a csészealjra a csészéjét és
könnyedén nyújtózott egyet, megmozgatva elgémberedett tagjait. Ismét a gyerekeket figyelte,
akik egymást locsolták a kert locsolótömlőjéből. A nő előhúzta a pergamenek alól pálcáját és
a tömlőre pöccintette, mire a vízsugár lekonyult, s néhány csepp után semmi sem jött belőle.
A kisfiú anyjára kapta a tekintetét.

-         De anya!- kiáltott fel.

-         Nincs de! Gyere csak ide!- hívta könnyed intéssel magához a fiát.- Nézd meg tiszta víz
vagy!- pálcájával felszárította a fiú ruháját, s bőrét is megszárította.- Le fogsz égni a
napon. Mondtam, hogy maradjatok az árnyékban!- Az asztalról elemelte a napolajas
kenőcsöt és a kisfiú grimaszai közben átkente az arcát, karjait és lábait.- Nézd meg a
nyakad máris piros!- szólt rá haragosan.

-         Az nem az - dünnyögte morcosan a fiú.- Csak kedves húgom csapott rá az előbb.

-         Verekedtetek?- szaladt fel a nő szemöldöke.

-         Nem- vágta rá gyorsan a fiú.

-         Akkor minek akarod nevezni azt a tevékenységet, ami közben piros lesz a nyakad?

-         Véletlen volt- mormolta az orra alá a fiú.

-         Ismerem én az ilyen véletleneket - rázta meg rá az ujját a nő.- Ha nem viselkedtek
rendesen, felmegyünk és bezárlak titeket a szobátokba. Ott biztos nem zavarjátok majd
egymást!- fenyítette meg a fiát, de tudta, hogy nem sok hatása lesz. Már vissza is szaladt
húgához.- Vizet kérünk!- kiáltotta még anyjának, a tömlőt rázogatva.

-         Nem! Játszatok mással!- kiáltotta még oda nekik pergamenjei fölé hajolva. Ismét
elmélyült a szövegek tanulmányozásában. Homlokát dörzsölgetve gondolkodott, s közben
pennájával kopogtatta a tintatartó üveget. Egyetlen durranással éles csattanó, zuhanó
hangok sorozata törte meg a békés csendet. A nő összerezzenve felborította a tintásüveget.
S kezével gyorsan visszaállította, s pálcájával a pergameneket igyekezett megmenteni a
tinta káros hatásaitól. Nem szerette volna, ha több órai munkája most odaveszne.

-         Minden rendben?!- kiáltotta miközben a pergameneket rendezgette az asztalon.

-         Hát persze! Majdnem összetörtem itt magam, de minden a legnagyobb rendben!- kiáltotta
vissza a férfi.

-         Akkor jó!- kiáltotta mosolyogva a nő, s a tintásüvegre nézve látta, hogy hiába, egy csepp
sem maradt benne. Akkor mára befejezve- döntötte el magában, s a tintásüvegre csavarta a
kupakot.

-         Nem akarsz segíteni véletlenül?!- kiáltotta vissza a férfi.

-         De! Épp most fejeztem be!- állt fel a nő, s a szétlóbált szandáljait kereste az asztal alatt.  A
lábára húzva már indult is az akácfa felé.

-         Ennek örülök!- kiáltotta mosolyogva a férfi. Mosolyogva figyelte a közeledőt. A nő
megállt a terebélyes akácfa alatt és a földön elterülő romhalmazra mutatott.

-         Ez mi szeretne lenni?

-         Hát a hintánk!- vigyorodott el a férfi. Felesége kétkedve nézett a fehérre lakkozott
kovácsoltvas szerkezetre.

-         Hát nem is tudom, nem tűnik valami stabilnak- ráncolta a homlokát.

-         Persze, hogy nem az, ha a földön van darabokban- karolta át a derekát a férfi.

-         Komolyan azt akarod, hogy ebbe az összecsukló tákolmányba én és a lányunk is
beleüljön?

-         Jaj nem kell mindjárt rémüldözni, mert az első felállítás nem sikerült- vigyorgott tovább.

-         Nem sikerült? Hallottam, hogy mi történt!- mutatott az asztal felé a nő.

-         De most már itt vagy és ketten játszi könnyedséggel felállítjuk nem igaz?

-         Én nem a könnyedségre, inkább a stabilitásra szavazok - jegyezte meg, s előhúzta
pálcáját.- Na jól van, mond, mit tegyek?- adta be a derekát.

-         Ezt már szeretem!- küldött rá egy csábmosolyt a férfi, smaragd szemei megcsillantak, s
behúzta a nőt az akác takarásába, s megcsókolta.

-         Harry!- tolta el magától Hermione.

-         Nem láttak!- csintalankodott a férfi.- Tessék nézd meg?- fordította meg a nőt, s
Hermionénak el kellett ismernie, hogy a széles fatörzs mögül nem láthatták őket. Harry
elégedett arcot vágott szélesen vigyorogva, míg Hermione sértődötten a lábfejére lépett.

-         Au! Ez fájt!- nézett utána Harry tettetett szenvedéssel.

-         Gyere már, mert estére se fog állni ez a hinta! - csóválta mosolyogva a fejét Hermione.
Harry irányításával közösen lebegtetve a szerkezeteket, s Harry szerelő varázslatainak
hatására egy óra alatt felállították a hintát. Harry elhátrált a hintától és messziről csodálta a
művét.

-         Nem bírok betelni vele!- mosolygott elégedett mosollyal.- Én csináltam!

-         Nézd csak!- bökte meg mellé érve Hermione, s a kicsik felé mutatott.- Őket is te csináltad!

-         Hermione!- Harry felkacagott Hermione megjegyzésén, aki fülig pirult, mert rájött, hogy
már megint nem jól fejezte ki magát. Harry elkapta és kedvesen megcsókolta, s közben
könnyedén megemelte.

-         Tegyél le! Nem úgy értettem. Azt akartam mondani, hogy Jamest és Nassyt nem nézed
olyan szemekkel, mint ezt a vacak hintát!- püfölte ökleivel Harry hátát, s közben ő is
nevetett.

-         De most komolyan. Nem szépen megálmodtam ezt a hintát?- nézett komolykodva Harry, s
letette Hermionét a földre.

-         Hát- Hermione is a kovácsoltvas szerkezetre nézett. Tetszett neki. Fehér, kecses rokokó
mintájú, egymásba kapcsolódó hullámokkal. Szépek a tartóelemek. El kell ismernie.
Gondolkodó arckifejezéssel figyelte.- Nem is tudom olyan ismerős? Nem valamelyik
mesekönyvből szedted?- nézett a férjére.

-         HÉ! Most komolyan azt mondod, hogy arra is képtelen vagyok, hogy megalkossak egy
ilyen hintát?- kérdezte megemelt szemöldökkel Harry, de szemének zöldje vidáman
csillogott a szemüvege mögött.- Nos? Nem akarod kipróbálni?

-         Hát…ööö- Hermione vágyott rá nagyon, de…- Előbb látni akarom, hogy tényleg stabil-e.
Ülj bele te előbb, ha te alattad nem rogy össze akkor beleülök- Harry jól ismerte ezt.
Hermione és az alaposság. Na igen. Nem szereti a bizonytalanságot.

-         Jól van - húzta fel pajkosan az orrát Harry, s a hintához lépett.- Megmutatom, hogy
milyen remekművet készítettem - megragadta a hinta szép formájú láncát, s ellökte magát.
Előre-hátra ingva közeledett és távolodott Hermionétól. Elengedte a láncokat, s lábai közé
engedve a karjait nézte Hermionét, hagyta, hogy a hinta magától lengjen.- Tessék látod?-
emelte fel karjait a hintára mutatva.- Tökéletes!- Harry kérdőn nézett a feleségére.-
Tényleg nem hiszed el? Pedig igaz? Nézd meg! Megtart! Nem inog! Nem nyikorog! Egy
igazi álomhinta!- egyetlen ugrással leugrott a lendületben lévő hintáról.

-         No, most már elég biztonságosnak találod? Vagy esetleg egy töréstesztet is próbáljak ki
rajta, s csak azután tartod veszélytelennek?- huncut szemekkel Hermioére nézett.

-         Rendben meggyőztél!- adta be a derekát Hermione. Harry megállította neki a még mindig
lengedező hintát, és várta, hogy Hermione beleüljön.

-         Harry állj hátrébb, mert így meg foglak ütni!- szólt hátra a válla felett Hermione.

-         Nem-nem Drágám!- kulcsolta át kezeivel Hermione láncot szorító ujjait, s a fülébe
suttogta.- ÉN foglak lökni - Hermione megborzongott  a sejtető férfihangot hallva. Nem
válaszolt, s Harry maga felé húzva a hintát, egy erőteljes lökéssel megadta a
kezdőlendületet. Hermione eltávolodott a férfitől. Elérte a hinta a kilengés csúcspontját, s
visszafelé kezdett gyorsan haladni. Hermione az ingajárás másik oldalán megérezte,
ahogy Harry mellkasa a hátához ér, amint Harry ismét meglöki. Hermione ismét
távolodott. Érkezett a közeledés fázisa, s Hermione háta a másodperc törtrészéig újból
Harry mellkasához simult, majd a lökésnek eleget téve előrelendült. Már várta az újabb
érintést, s érkezett is. Rezzenésig érezte, Harry ujjait, amint a fenekéhez érnek, miközben
a párnázott kovácsoltvas ülést megtaszítja alatta, s a férfi leheletét érzete a tarkóján, de
újból előre ingott. Türelmetlenül várta, hogy ismét hozzásimulhasson a férfihoz, s végre
elért hozzá. Enyhén hátradőlt, hogy erősebben érezze a hátának nyomódó mellkast, de a
hinta nem várt, máris lendült előre. Hermione nem tudta, mire is figyeljen jobban, az
előrelendüléskor arcába csapó, kellemes felszabadító nyári szellőre, amely a szabadság,
függetlenség, és öröklét, lebegő boldogság érzését hozza magával, vagy a hátrahaladás
végpontjában álló férfi testének közelségére összpontosítson, amelyre minden egyes
megérkezés után egyre jobban vágyott. Esetleg a lökés, taszítás borzongató érzésére? A
rebbenésnyi ideig tartó súroló ujjakra, vagy a tarkóját csiklandozó leheletre vágyjon?
Hermione ledöbbent a testét elöntő érzelmi intenzitáson. Hogy lehet az, hogy Harryvel
egy egyszerű hintázás is ennyire izgató tud lenni? Lökés, előre-hátra, összesimulás. Lökés,
előre-hátra összesimulás. Hermione lehunyta a szemét. Ez őrület. Ő ezt nem fogja okáig
bírni, mert képes és már ettől a rendszeresen ismétlődő érintéstől itt a hintában lejut a
csúcsra. De hát azt mér azért még sem! Hermione zavartan kinyitotta a szemét. De be
kellett ismernie, ahogy ismét érezte Harry férfias illatát a háta mögül, hogy ez a
hintáztatás felért egy előjátékkal. Te jó ég? Milyen gondolataim vannak nekem?- rémült
meg Hermione. Vajon Harry is ezt érzi? Érez egyáltalán valamit?- futottak át a kérdések
Hermione fejében. Nem kellett sokat gondolkodnia a válaszokon. A visszalendülés végén,
ugyanis nem érkezett újabb taszító mozdulat. Harry szorosan átfogva a hasát, nem
engedte, hogy visszaingjon a hintával. Hermione lehunyta a szemét, ahogy megérezte a
férfi ajkait a tarkóján. Hátradöntötte a fejét, s Harry azonnal előresiklott ajkaival a füle
mögötti érzékeny részhez, majd végig a nyakvonalán. Hermione lecsúszott volna az
ernyedtségtől a hintáról, de Harry szorosan tartotta. Hermione Harry előrebukó sötét
hajába fúrta ujjait.

-         Anya! Apa!- jött a kiáltás a hátuk mögül. Harry elengedte a hintát és torokköszörülve
szembe fordult az érkezőkkel.

-         MH. Jamie? Nassy? Szeretnétek kipróbálni a hintát?- s igyekezett rendezni a vonásait.
Hermione megállította lábával a hintát, s ő is igyekezett mély levegőket véve rendbe
szedni magát. Behunyta a szemét. Képes lett volna itt a hintában szeretkezni Harryvel. Ha
nem jönnek fel Jamieék az alsó kertről…! Ki tudja, mi történik. Hermione igyekezett
lenyugtatni felhevült testét nem sok sikerrel Amint szembefordult az érkező gyerekekkel
tekintete találkozott Harryével. Mindkettőjük szeme izzott az elfojtott vágytól. Csaknem
felgyújtották szemükkel a köztük levő levegőt, szinte érezni lehetett a megnövekedett
széndioxid többletet. Hermione kipirult arccal, csillogó szemekkel állt, s még mindig
sűrűn vette egymás után a levegőt. Szerencsére a gyerekeke azt hitték hintázás feletti
örömében, ami végülis igaz volt, de nem a tárgy miatt. Először Jamie ugrott a hintába, s
máris lökni kezdte magát.

-         Ez szuper!- kiáltotta lelkesen, s Harry Nassyt kézenfogva Hermione mellé ért.

-         Huh! Hát tényleg jó ez a hinta- mondta rekedtesen.

-         Egyetértek- mosolygott rá zavartan Hermione.- Tökéleteset alkottál már megint- Harry
mosolygott. Értette, hogy Hermione mire gondol, s együtt nézték Harry két tökéletes
alkotását. Mivel a harmadik köztük bújt meg. Nassy kezét nyújtogatva felkéredzkedett
Hermione karjaiba, s Harry felemelve lányát átadta Hermionénak.

-         De a következő én leszek - mondta dacosan Nassy.

-         Jamie add át a helyet a húgodnak!- kiáltott a fiára Harry, mire Jamie, aki nem is látta az
előbb történteket apját utánzó ugrással kiszökkent a hintából,  s odafutott hozzájuk.

-         Jamie!- szólt rá Hermione.- Így veszélyes kiszállni a hintából. Várd meg amíg megáll.
Megértetted!?

-         Igen anya- mondta, de közben apró huncut villanással apjára nézett,  Harry titokban
rákacsintott, s kivette Hermione kezéből Nassyt.

-         Na gyere lányom, meghintáztatlak

-         Jó!- mosolygott rá Nassy hullámos fürtös haja lengett, miközben hol a hintára, hol
anyjáékra nézett.  Harry beült a hintába Nassyval az ölében, s lábával finoman ellökte
magát. Nassy békésen üldögélve mosolygott a távolságok változását érzékelve. Nagyon
tetszett neki ez az új élmény, mert időnként felkacagott. Jamievel ellentétben Nassy még
tényleg nem hintázott. Ugyanis a játszószobában felállított  gyerekhinta leszakadt Jamie
alatt, s azóta Hermione hevesen tiltakozott a veszélyes játékszer ellen. Igaz Jamienek
kutya baja nem lett, de Hermione ezt már úgysem értette meg. Ő azonnal rémeket látott.
Bármi történhetett volna- ismételgette. Beüti a fejét, eltörik valamije. Harry belátta, hogy
jobb, ha nem erőlteti a hintaügyet. Pedig Jamie lelkes hintázó volt akkoriban, és képes lett
volna kisírni a szemét csak, hogy visszakapja. Harry végülis az ellentétek kiegyenlítésére
megígérte Jamienek, hogy lesz hinta. És Jamie emlékezett is ám az ígéretre szépen,
ugyanúgy ahogy Harry. Amikor néhány hete előállt az ötlettel Hermione azonnal
homlokráncolásba kezdett. De Harry elviccelte a dolgot miszerint a pázsiton kisebbet
koppan, ha beveri a fejét. Amit persze Hermione nem tartott viccesnek, de a két férfi
kérlelő zöld tekintetének nem bírt ellenállni, és a kinti hinta tényleg jobb. Mert így nem
lehet mindig használni. Tehát kevesebb a kockázat is. Őt már az is megnyugtatta, hogy a
hintázások számát így a felére csökkentheti. Szóval rábólintott. És tessék. Harry
elkészítette a hintát, ami nos nagyon úgy tűnik, hogy mindannyiuk örömét szolgálja, s
egyformán élvezhetik. Harry-Harry!- Hermione megcsóválta a fejét, s a lányával
beszélgető hintázó férfin felejtette a tekintetét.