Harry fektette le a gyerekeket, s még ránézett a könyvtár Subrosa szenzoraira és malíciamutatóira mielőtt visszatért a hálószobába. Álmosan ásítozott, s kedvenc Kviddics-újságjával a kényelmesen vetett ágy fekete kovácsoltvas támlának döntötte a párnáját, s hátulról visszafelé lapozva olvasgatni kezdte az újságot. Először átlapozgatta, majd utána merült bele egy-egy oldal részletes megfigyelésébe. Az erkélyajtó nyitva volt, az áttetsző pezsgőszín organza függönyöket könnyedén lebegtette a nyári éjszakai szellő. Kellemes nyári este volt, még nem a kánikulai forróság, hanem az igazi andalgós langymeleg. A szomszédos fürdőben Hermione elzárta a csapot. Harry megnézte az újság naptárját. A héten el kell ugraniuk Danielért Londonba. Vége a tanévnek. A karácsonyi eset óta sűrűbben leveleztek, mint valaha. És Daniel teljes megbánást mutatott. Harry kezdetben úgy érezte, ez a Malfoy- taktika, de aztán rájött, hogy nem. Ugyanis nem sokkal a második ütközet után, Daniel levelével egy csatolt levelet is kapott. Pansy Malfoy saját kézzel írott levele volt. Amin Harry teljesen megrökönyödött. Már megszokta, hogy ha Pansy szavait közvetítik is, akkor is tollba mondja őket férjének. Vagyis minden levélen Draco Malfoy írása volt, és ő is látta el kézjegyével. Pansy soha nem írt nekik. Amikor Hedvig megérkezett a postafordultával küldött levéllel Harry értetlenül forgatta kezében az ismeretlen, nagy hurkokkal lendületesen írt sorokat. Ugyanis a kézírásra nem ismert rá, holott a pecsét, a zöld viasz, a Malfoy címeres levelezőpergamen, mind-mind azt indokolta volna, hogy a precíz, finoman dőlt, férfiasan szép írást olvassa. Ehelyett, a kapkodó, lendületes impulzusú, hosszú alsó hurkokkal rajzolt írásképet olvashatta. Az aláírás szintén személyesen történt. S Harry még mai napig szinte pontosan fel tudta idézni az akkoriban oly sokszor átolvasott sorokat.

„ T. Hermione és Harry! A hivatalos megszólítás természetesen csak formaság részemről, de a tiszteletem ennek ellenére is őszinte. Kiállni hittel és megingás nélkül a nekünk kijelölt úton nagy erőre vall, úgy a mi oldalunkon, mint a tieteken. De nem ezért ragadtam pennát én személyesen, hogy ezt megvitassam. Tudomásomra jutottak olyan jellegű félreértések, amelyek hatására Danielt, aki mindannyiunk számár kedves, és értékes, bizonyos egyének több hónapon át félre és téves útra tereltek. A büntetésük az én gondom és megnyugtathatlak benneteket, hogy meg is fogják kapni. Nem áll szándékunkban Danielt befolyásolni, sem a tetteit, sem a döntéseit. Az esetleges kellemetlenségekért én magam kérem elnézéseteket nem a magam nevében, hanem Danielében. Amint ti is érzitek erős akaratú, ám bizonyos személyekkel mégis részrehajló. Ezért e félreértés, amelyet részemről korrigáltam. Mi magunk is azt valljuk, a kéréseknek és ígéreteknek eleget kell tenni. Éppen ezért Danielt nem hívjuk meg az idén. Szeretnénk, ha érezné, hogy amit tett, helytelenül tette, s nem csak részetekről, de részünkről is megrovás és én úgy látom, hogy bizonyos megvonás is jár érte. Nem kívánjuk Danielt vér szerinti és kijelölt családja között tologatni, egyszerűen azért, mert nem látom azt, hogy ez a fejlődésére jó hatással lenne. Éppen ezért, bár a levelezést fenntartjuk vele, nagykorúságáig, ami már úgyis pusztán néhány év nem kívánunk egyéb úton kapcsolatba lépni vele. Elsősorban a hasonló kellemetlenségek elkerülése végett. A legfontosabb az egyenes jellem. Tudom, hogy ebben azonosak a nevelési elképzeléseink, éppen ezért nyugodt szívvel tudom nálatok Danielt, s amikor már elég érett ahhoz, hogy döntsön akkor ismét kapcsolatba lépünk vele. Nem zavarok tovább levelemmel.

T. Pansy Malfoy”

Harryt akkor annyira meglepte ez a levél, hogy napokig csak hitetlenkedve nézte. Pansy Malfoy leereszkedett oda, hogy nekik levelet írjon? Ő, aki mindent Dracoval íratott, és intéztetett? Harry elismeréssel adózott az ellenfele korrektségét illetően. Ugyanakkor eloszlatta Harry kételyeit, hogy esetleg a Malfoyok buzdítanák arra, hogy Daniel szembeforduljon velük. S Daniel vér szerinti rokonaitól valószínűleg sorjázó rosszalló levelek halmát kaphatta, mert Harryéknek szinte minden levelében megemlítette bocsánatkérését. Úgy tűnt a Danieles rész rendeződik végre a család életében. Harry válláról hatalmas kő gurult le, azzal, hogy tudja Pansy Malfoy egyáltalán nem akar Danielen keresztül információkat megszerezni róla. Ki lehetett az, aki félreértelmezte Pansy Malfoy a levélben burkoltan megfogalmazott utasítását? Harrynek megvolt a tippje, hogy Pitonék, és más eshetőséget nem is láttak rá.

Hermione kilépett a fürdőből és az ágyban olvasást imitáló Harryre nézett, haját törölgetve.

-         Harry? Miért teszel úgy, mintha olvasnál, amikor a szemközti falra meredsz?- Hermione mosolyogva leült mellé az ágyra.

-         Téged vártalak- simogatta meg a térdét Harry elmosolyodva

-         Érdekes gondolataid lehettek- ráncolta a homlokát Hermione.

-         Pansy Malfoy levelén gondolkodtam.

-         Nem volt mindennapi az biztos- Hermione az éjjeliszekrényre nyúlt pálcájáért és megszárította egy intéssel a haját. A törölközőt visszavitte a fürdőbe, s a fésülködőasztalához ült. Harry nézte, hogy Hermione ezüstfésűjével bontani kezdi a haját.

-         Nem akarta, hogy a legközelebbi ütközetben a fejéhez vágjam, milyen aljas dolgokat is képes művelni.

-         Tisztára mosták magukat előtted?- nézett a tükörben az ágyra, s Harry is a tükörben nézett Hermione szemeibe.

-         Hát. Most egyelőre igen. De szerintem ennek ellenére maguknak akarják Danielt. Csak ránk bízzák a serdülőkori dühöngő korszakának elviselését. Nagyon kegyesek - csapta le az éjjeliszekrényre az újságot.

-         Az már Danielen múlik, hogy mit akar.

-         Sajnálnád, ha átállna?

-         Jó kérdés. Részben igen, részben nem. Megölték az apját a halálfalók, ezért gyűlölnie kell őket, még akkor is, ha nem érez semmit apja iránt, hiszen nem ismerte. Az anyja viszont teljesen pártatlan volt, de azt nem akarta, hogy Voldemort uralma alatt éljen a gyereke. Voldemort alatt Harry - Hermione erősen ráncigálta a fésűt.- Nem Malfoyok uralma alatt. Nem ugyanaz. Most már lehet, hogy máshogy gondolkodna. Elvégre a kettő nem ugyanaz. Pansy és Voldemort is teljesen máshogy irányított ez érezhető. Ne mond, hogy nem vetted észre.

-         Jó rendben észrevettem- állt fel Harry, s a kovácsoltvas támla hűvösén próbálta lehűteni magát.- ÉS Daniel? Szerinted?

-         Szerintem tényleg olyan lesz, mint Piton- rángatta bozontos hajában a fésűt Hermione, de a makacs gubanc nem engedett. Tépve a haját húzta, s néha sziszegett hozzá. Harry nézte az erőtlen próbálkozást.

-         Vagyis kém?

-         Nem érted Harry. Piton nem kém. Nem hoz– és visz információkat egyik oldanak sem. Semleges állásponton van, és szerintem amennyire nekik segít annyira nekünk is.

-         Hát én ebben nem lennék biztos - lépett a háta mögé Harry, s szemét nem vette le Hermionéról, aki viszonozta a pillantást.

-         Mindegy. Szerintem olyan lesz, mint Piton, figyeld meg. Semleges. Se az egyik, se a másik, valahol közötte lebeg, mert mind a kettőt akarná és egyiket sem - Hermione ismét tépni kezdte a haját. S Harry bosszúsan felé nyújtotta a tenyerét.

-         Add ide!- mondta és kivette Hermione kezéből a fésűt. Hermione meglepetten nézett rá, s Harry sötétzöld szemeivel nézve csak ingatta a fejét.

-         Hermione ezt nézni rossz- jegyezte meg, s közben finoman vezetve a virágmintás ezüstfésűt lágyan hátrafelé kezdte fésülni Hermione haját.- Hogy lehetsz ilyen türelmetlen?

-         Utálom, állandóan kócos, tiszta bozont.

-         Ez nem igaz- Harry ujjai gyengéden kiseperték a tincseket a nő arcából, s óvatosan vezetve húzta hátra a fésűt, s a tövektől indítva fentről lefelé haladt. Egy-egy mozdulat után felnézett, s tekintete találkozott Hermione barna szemeivel. Hermione már megint érezte a lassan szemére úszó ködfelhőt. Érezte a férfi ujjainak lágy érintését, a fésű finom mozgását, ahogy hátrafelé simítja a haját. Meglepődve tapasztalta, hogy Harrynek nem kell ráncigálnia a haját, és a fésű fogai alig érintik a fejbőrét. Visszaemlékezett, amikor még édesanyja fésülte kislánykorában. Gyűlölte, ha fésülik. Állandóan élesen rányomta a fésűfogakat a fejbőrére és végigkarcolva a bőrt húzta erővel fejét előrenyomva a haját, a boncoknál szigorúan rángatva, tépve, cibálva, úgy ahogy most ő teszi, igaz ő tudja magának érzékelni, hogy mikor fájdalmas, de mivel mindig az, ezért Hermione többnyire fésülködés előtt és után is ugyanúgy szokott kinézni. Nagy ritkán vette a fáradtságot többnyire ünnepekre, hogy varázslattal kihozzon valami értelmes kinézetet is a hajából. S most itt van a férje, aki minden fájdalom nélkül szinte simogatva fésüli a haját.  Tincsenként aztán ismét az egészet, gyengéden, óvatosan és hihetetlenül érzékein. Hermione megnagyobbodott pupillákkal figyelte a tükörben a mögötte álló Harryt. Aki rendszeresen ránézett a tükörben majd vissza a hajára. Hogy lehet az, hogy Hermione magának sem tudja így fésülni a haját, mint ahogy azt most Harry teszi. És vajon Harry most hogyhogy fésüli a haját? Ilyesmit sose csináltak. Hermionének teljesen új volt ez az élmény, hogy egy hajfésülést élvezni is lehet, mert ahogy Harry csinálta, úgy igenis lehetett élvezni. Olyan volt, mint egy finom fejmasszázs, megnyugtató, pihentető, kikapcsoló, de egyben érzékeket ébresztő. Igen tényleg nagyon megnyugtatta Hermionét, az ahogy Harry fésülte a haját. Teljesen átadta magát az élménynek.  Nagyon meghitt volt. Bensőséges és csodálatos egyben. Hermione légzése lassan felborult. Mellkasa rendszertelenül emelkedett és süllyedt. De szemét nem vette le Harry smaragdcsillogású szemeiről, amelyek már megint izzóan néztek rá. Harry próbaképpen beletúrt a hajzuhatagba megnézve, hogy megakad-e az ujja. Ujjbegyével finoman megemelve a hajat Hermione tarkójától indulva gyengéden feltolta ujjait, s a hajzuhatagban végighúzta. Megakadás nélkül. Szemét egyetlen pillanatra sem vette el a tükörről, folyamatosan farkasszemet nézett Hermionéval. Megállapítva a tényt, hogy a barna fürtök boncmentesek a fésűt a fésülködőasztalra dobta.

-         Ennyi az egész- támaszkodott le a fésülködőasztalra karjai közé zárva Hermionét.

-         Hogy csináltad? Nekem sose sikerül.

-         Rossz a technikád. Már évek óta figyelem, mennyire rossz- mondta rekedtesen, s Hermione már megint érezhette, ahogy perzselődik közöttük a levegő. Annyira közel voltak egymáshoz, de még nem érintették meg egymást. Csak tekintetük kapcsolódott össze a tükörben. Harry jobban izgatta ezzel a nézéssel, mint ha hozzáért volna. Azért mert már szinte eszét vette a várakozás, hogy mikor érinti már meg. Nem akart Hermione nyitni. Nem. Harry nyisson. Pedig már majd szétpattantak az idegei, hogy legalább egyetlen porcikáján is, de érezze Harry érintését, testközelségét. De nem. Ahogy ide hajol hozzá, szinte súrolja most is. De az a pillangószárnnyi távolság még ott van közöttük. Ó ne várass már Harry! De a férfi csak leheletnyit elmosolyodott, nem szakította meg a szemkontaktust, de nem is lépett. Hermione gyorsuló légzéssel ült előtte, robbanásig feszülve a vágytól, hogy végre megérintse. Előbb jött a gondolat. Ezt most már nem lehet tűrni!- Hermione fel akart pattanni, de ugyanebben a pillanatban megérkezett a testkontaktus. Harry ugyanúgy, mint a kertben a hintánál mellkasát érintette a hátához, s kezével elseperte Hermione haját az útból, s a tarkójára fújta perzselő leheletét.

-         Ó Harry!- tört ki Hermionéból az izgatott sóhaj, amint megérezte a bársonyos ajkak érintését.