Velőtrázó sikításra ébredtek. Az emeletről jött, s Nassy szívszaggató zokogásba kezdett. Harry fáradtan az órára nézett, hajnali fél kettő. Felhajtotta a takarót és smaragdzöld köntösét magára kapva felbaktatott Nassy hálószobájába. A kislány rózsaszín baldachinos ágyában felállva rémülten sírt és sikított. Harry odasietett hozzá és az ölébe vette.

-         Sss!- a reszkető kis testet magához szorította.- Nassy! Hát mi a baj?- simogatta nyugtatóan a lánya hátát Harry. Nassy hatalmas könnycseppeket hullatott, és visított.- Ss! Nassy! Felébreszted a bátyádat is!

-         Már felébredtem- jött a dörmögő álmos hang az ajtóból. Harry megfordult és fiára nézett, aki pizsamában alvós maciját maga mellett lógatva pizsama felsőjének ujjával álmosan dörzsölgette szemeit, hogy jobban lásson.

-         Jamie!- ért fel Hermione is mandulaszín hálóköntösében a lépcsőn.- Már megmondtam, hogy ne dörzsölgesd így a szemed!- szólt rá, mire Jamie lekapta a kezét.

-         Mi baj van angyalkám?- duruzsolta, s átvette Harrytől a kislányt. Nassy azonban nem szólt csak keservesen zokogott. Tanácstalanul néztek egymásra.- Fáj valamid kincsem?- nézett lánya hatalmas barna szemeibe Hermione, de Nauszika csak hangosabb zokogásba kezdett.- Jól van, na! Semmi baj!- Hermione gyengéden ringatta s sétálni kezdett a kislánnyal a hálószobában, mire Nassy kissé elcsendesedett.

-         Jól van, gyere Jamie!- tolta vissza Harry fiát a folyosó végében lévő hálóba. Betakargatta az aranycikesz-mintás paplannal.

-         Most mi baja volt? Miért kell felébresztenie?- mormogta Jamie.

-         Nem tudom. Biztos rosszat álmodott- most Harryn nem volt szemüveg, így teljesen kiütközött a fia és közte levő hasonlóság, viszont így homályosan is látott.- Alvás!- húzta be maga mögött az ajtót, s visszament a szemüvegéért. Hermione is az elsőre hozta Nassyt, hogy ezzel távolabb legyenek Jamietől, hogy nyugodtan visszaaludhasson, s átadta a kislányt Harrynek.

-         Megyek készítek egy kávét, Dobbyék biztos nem keltek fel- Hermione ásítozva kiment, magára hagyva a pityergő Nassyval Harryt. Harry kikukkantott a parkra.

-         Nézd csak Nauszika! Innen látni a hintánkat!- próbálta elterelni a kislány figyelmét, de az újból erősebben rákezdett a sírásra. Ekkor a földszintről is velőt rázó sikolyt hallott. Hermione volt. Harry zavartan toporgott Nassyvel a karjaiban. Most hagyja itt és úgy szaladjon le, vagy vigye. Némi bizonytalankodás után úgy döntött, hogy Nassy már így is úgy is sír, akkor nem hagyja itt, az azért rosszabbul esne neki. Lecsörtetett a földszintre, a konyhában Hermione állt, a kávés készlet ripityára törve előtte, És Hermione halálra vált kidülledt szemekkel nézte a levegő híg pontját.

-         Hermione?- kérdezte Harry bizonytalanul. - Történt valami? - A háta mögé nézett, de senkit és semmit nem látott. Nassy még hangosabban rázendített, ahogy meglátta anyját, a két nő egymás ellen sikongatott, s Harry megzavarodva és értetlenül kapkodta egyikről a másikra a tekintetét.

-         Hermione?- Harry egyik karjára ültetve Nassyt gyengéden megrázta felesége vállát, de az csak rémült szemekkel rázta a fejét kapkodva idegesen, és zihálva.- Hermione!- kiáltott rá erőteljesebben Harry, s erőszakosabban megrázta.- Mond már, hogy mi van?- A lépcsőn dübörögve már Jamie is közeledett. Harry körbefordult a konyhában átpislogott az étkezőbe és az előtérbe. Sehol semmi. Mi a fene ütött ezekbe a nőkbe?

-         Hermione mondj már valamit!- szólt rá erélyesen Harry, de a nő csak rázta a fejét és levegő után kapkodva meredt a semmibe.- Hermione így nem tudok segíteni! Mi történt?

-         Bekattantak- jött a tömör diagnózis Jamietől, aki a konyhaajtóban állt.

-         Jesszusom Hermione megkukultatok? Szóljatok már egy szót legalább!?- kiáltotta rá Harry. Letette Nauszikát egy székre- Jamie tartsd a szemed a húgodon!- szólt oda a fiának, s Jamie csak bólintott és a kislányhoz ment. Harry megrázta Hermionét.

-         Hermione! Hermione!- semmi reakció. Mi ez? Harry maga után vonszolta a mosdóba. Leült a kád szélére és nézte a nőt.- Ha nem mondod el, nem tudok semmit sem tenni? Mi van ma éjszaka a házunkba? MH? Mi ez az őrültek háza? – Hermione láthatóan sokkot kapott. Harry beharapta a szája szélét. Most mit csináljon? Megengedte a hidegvizes csapot és gyengéden megcsapkodta a vízzel a nő arcát, semmi.

-         Hermione a francba!- ütött a mosdókagylóra Harry. Ideges volt, le kellene nézni a kicsikre. Igaz csendben voltak, de kezdett nagyon megijedni ezeken a dolgokon. Teletöltött egy vizespoharat és egyetlen lendülettel Hermione arcába löttyintette. Semmi és semmi. Hermione zihált továbbra is és meredten nézett, üveges tekintettel.

-         Egy szót kérek, bármit, semmi többet- esdekelt Harry a legkisebb szikráért is. Visszatolta a hálóba, lefektette, és betakarta. A nő továbbra is zihált.

-         Hermione megnézem mi van odalent jó? Ugye nem lesz addig semmi gond?- nézett idegesen a nőre, aki percek óta ugyanúgy nézett. Lefelé rohant Harry, amikor a harmadik sikolyt is meghallotta. Jaj ne! Reménykedett, hogy ez csak női ártalom lesz, de nem, most Jamie sikoltott magasan, fuldoklón. Harry berontott a konyhába. A kicsik az étkezőben voltak és Jamie az ablakon nézett ki.

-         Jamie!- szólt a fiára. Az kifelé meredt az ablakon. Harry kezdett nagyon-nagyon megrémülni a családja percek alatt kezd szétesni, mi a fene ez? Elrántotta a függönyt, de semmit nem látott. Vagy… várjunk csak? Harry nézte a kovácsoltvas hintát. Lágyan ringott mintha az előbb lökték volna meg. Harry kinyitotta a teraszra vezető ajtót, s kilépett. Szélcsend volt. A hinta mégis mozog. Lendületben van. Na végre valami értelme is van a dolgoknak. Jól van. Talán mind a hárman a hintát látták. De akkor most én miért nem esem össze a rémülettől? Vagy kiáltok? Harry nem értette. Dobby ért az ebédlőbe.

-         Menj Ginnyért!- szólt rá azonnal Harry. – Szedd a lábad, ne mondjam még egyszer- dörrent rá. A káoszban megjelent Selly és Winky is. Nassy megállás nélkül bömbölt, Jamie felváltva sírt és reszketett.

-         Jamie! Veled sem lehet beszélni? – nézett le a fiára Harry idegesen. Jamie folyamatosan remegett.- Benned azért ne kelljen csalódnom, Gyerünk kommunikálj velem! Elég, ha intesz a fejeddel jó? Láttál valamit?- kérdezte nyugalmat erőltetve magára. Jamie bólintott. Harry megkönnyebült jó. Rendben. Jameivel azért lehet még szót érteni.

-         Mit láttál? –Jamie hevesen nemet intett a fejével. - Ok rendben, nem akarsz róla beszélni – nyugtatta fiát Harry.- Hallottál is valamit?- Jamie ismét hevesen rázta a fejét, de igenlően bólintott. Tehát láttak és hallottak is valamit, de akkor ő miért nem hallja? És miért nem látja? Egyedül a hinta volt a vezetője. De Nassy nem láthatta az ágyában. Hermione pedig a konyhából nem lát rá a hátsó kertre. Nem értette, miért van ez.

-         Mit hallottál?- Jamie megint nemlegesen rázta a fejét- Ezt sem mondod? Jó rendben nem kell mondani - Harry tehetetlenül járkált fel és le a lakásban. Hermione megkövülten feküdt az ágyban. Nassy és Jamie felváltva sírtak. Végre megérkezett a hopponálási hang. Hatalmas dörrenéssel beviharzott a szalonba Ginny.

-         Mi történt Harry? – nézett rá rémült szemekkel Ginny.

-         Te még fent voltál?- nézett végig rajta Harry. Ginny haja tökéletesen fésült hullámokban, arcán halvány smink, könnyű nyári nadrág, és lenge áttetsző sötétzöld blúz volt rajta.

-         Fent hát- lepődött meg a kérdésen Ginny.- Nos mi történt? Dobby azt mondta jöjjek.

-         A családom tagjai egytől egyig sokkot kaptak valamitől

-         Dobby utalt rá. Hoztam néhány levelet - Ginny a zsebébe nyúlt, s kivette őket.

-         Hasznosak?- nézte őket gyanakodva Harry.

-         Hát, ha nem próbáljuk ki, akkor nem tudjuk meg- mondta Ginny.- Kezdjük Hermionével, hol van?- Harry csak az emelet felé intett. Ginny felszaladt az emeletre, s a hálóban még mindig üveges szemmel néző Hermionéhoz sietett.

-         Hát nézett már ki jobban - jegyezte meg Ginny és gyorsan Hermione nyelve alá dugta az erős illatú levelet. Harry leült felesége mellé az ágyra és várta a változást. Tanácstalanul Ginnyre nézet, aki viszont csak Hermionét nézte.

-         Hermione! Mondj valamit!- kérlelte erőteljesen Harry. Semmi. – Ez nem hat. Van más?- nézett fel Ginnyre, mire az elmosolyodott.

-         Nézd Harry! Ha megcsókolnál most itt, száz százalék, hogy még halottaiból is visszajönne - nézett vissza a férfira.

-         Na azt már nem!- a hang Hermionétól jött. Harry megkönnyebülten nézett vissza az ágyban fekvő nőre. Hermione szemében végre halványan derengett egy apró féltékenységi fény.

-         Nem megmondtam? - mondta elégedetten Ginny.- Én értek a tökéletes sokkot kapott emberekhez- tette keresztbe a karját elégedetten, fejét kacéran felvetve Ginny.

-         Te tényleg megcsókoltad volna Harry?- szegezte neki a kérdést Hermione.

-         Jaj Hermione Ginny csak ugratott!- mondta Harry.

-         Nem kellene a gyerekeket is mihamarabb kihozni abból a sokkból?- kérdezte komolyan Ginny.

-         De igen menjünk- állt fel Harry

-         Megyek veletek- pattant fel Hermione.

-         Biztos, hogy menni fog? Nem lesz baj?- nézett rá aggódva Harry.

-         Jól leszek ne aggódj! - Hermione nem merte egyedül hagyni Harryt Ginnyvel, amikor az ilyen ajánlatokat tesz neki.

-         Jaj Hermione nem azért mondtam, de tudtam, hogy ezzel az eggyel, biztos hogy vissza lehet beléd hozni az életet, látod milyen igazam volt?- nézett rá komolyan Ginny

-         Megyek - lesiettek a gyerekekhez, és előbb Nassyt majd Jamiet is visszahozták a sokkállapotból. Harry megkönnyebülten és kimerülten rogyott a szalon kanapéjára Hermione mellé.

-         Jaj nekem!- sóhajtott- Tönkrevágtok komolyan! Nem fogja bírni a szívem ezt a sok megpróbáltatást.

-         Mondod te, akit nem is ijesztettek szinte halálra.

-         Ki vele mi volt ez?

-         Nem tudom. De félelmetes volt.

-         Emlékszel bármire is?

-         Nem tudom, hideg és sötétség kúszott felém, aztán villant valami igen-igen. Egy szürke szempár. Olyan ismerős volt - Hermione kitágult szemekkel nézett. - Draco?- suttogta elhalóan és elájult. Harry megtámasztotta.

-         Mi?- Ginnyre nézett.

-         Én felviszem lefektetni a gyerekeket- pattant fel gyorsan Ginny és ki akart rohanni a szobából, de Harry elállta az útját

-         Dobby! Vidd fel a kicsiket lefeküdni!- utasította a házimanót, de nem vette le Ginnyről a szemét.

-         Tehát? Mi ez a Draco? Draco Malfoyról van szó.

-         Jaj nem, nem - rázta meg a fejét Ginny s zavartan mosolygott.- Tudod van az a csillagkép. Draco. Vagyis Sárkány. Épp legutóbb beszéltünk erről Hermionéval. Szerintem olyan sok rosszat mondtam neki erről a csillagképről, hogy teljesen megijedt, lehet, amikor sokkba esett is ezt látta- Ginny magában elrebegett egy imát, hogy Harry bevegye ezt a szöveget. Mert ha nem, akkor Hermione nagyon nagy bajban lesz. A tőle telhető leghitelesebben adta elő mindezt, de érezte Harryn hogy nem ért célba.

-         És a szürke szemek?- kérdezte gyanakodva Harry- Hermione beszélt valami szürke szemekről is, amiket látott mielőtt sokkot kapott.

-         Szürke szemek? Nem is emlékszem, biztos hogy szürkét mondott?- kérdezte homlokráncolva Ginny. Színészi játéka azonban nem bizonytalanította el Harryt.

-         Igen szürkét mondott, te is tudod Ginny! Mi ez? Mi az, hogy Hermione Draco Malfoy nevét mondogatja és szürke szemektől kap sokkot? Mi van itt?

-         Malfoy? Hogy jött neked éppen Draco Malfoy az eszedbe?- igyekezett hitetlenül mosolyogni Ginny. A francba Hermione most jól itt hagytál engem a mocsárban! Hogy mossam ki magunkat belőle? - nézett Ginny futólag a barátnője felé.

-         Ugyan ki más lenne?

-         Hát nem tudom számtalan más Draco is létezik.

-         Hermione több Dracot is ismer?- csattant fel féltékenyen Harry.- Nem csak Viktor Krumok, most már Dracok is?!

-         Jaj hát emlékszem már!- Ginny nem győzött sületlenebbnél sültelenebb történeteket kitalálni, hogy mentse a menthetőt Harry előtt.- Draco egy házimanó. Hermione legutóbbi nagyon zűrös esete. Nem mesélte neked?

-         Nem, nem mesélt nekem Draco nevű házimanókról.

-         Jaj biztos nem akart zaklatni. De hát ezt tőle kérdezd, majd biztos elmondja.

-         Nem-nem Ginny én meghallgatom szívesen tőled is - ült le a fotelba Harry és várakozóan Ginnyre nézett.

-         Rendben, ha tőlem akarod – ült le vele szemben Ginny, mintha csak egy délutáni beszélgetést tartanának.- Szóval volt ez a Draco, aki szabadulni akart az aranyvérű családtól, és Hermione persze elment hozzá, ugye szerintem ezért is nem mondta el neked- Harry kíméletlenül nézte, zöld szemeit a nőn tartva. – Hermione elment hozzájuk és …- Ginny nem folytathatta.

-         Szívesen végighallgatnám, hogy milyen dajkamesét találsz ki nekem Ginny, de most erre nincs időm, hajnali fél négy van. Térjünk a tárgyra mi ez?

-         Most akkor ne mondjam el a házimanós sztorit?- nézett rá Ginny s igyekezett fékezni magát, nehogy kényelmetlen fecergésbe kezdjen.

-         Ginny. Úgy hazudsz, mint a vízfolyás, amióta betetted a lábad a házamba. Kivel csalod Nevillet? Mert nem otthonról jöttél ugye?

-         Mi, hogy én?-  Ginny hebegve nézett Harryre.- Figyelj Harry, nem tartozom neked magyarázattal, hogy kivel töltöm az időmet nem vettél feleségül tudtommal.

-         Jó engem nem érdekel, kivel csalod Nevillet.

-         Nem csalom – kiáltotta Ginny- És ne sértegess, és feltételezgess rólam ilyet jó? Az exvőlegényemmel találkoztam és megünnepeltük a bajnoki címét. Ennyi.

-         Jó. Tehát térjünk vissza Hermionére. Mi az a Draco ügy?

-         Ne engem kérdezz jó? Ha valami kérdésed van, azt a feleségeddel vitasd meg engem hagyjál ki belőle.

-         Hermione nem fogja elmondani.

-         ÉN sem.

-         Ginny! Mond el, tudni akarom!

-         Nem fogom bemocskolni előtted Hermionét.

-         Nem azt mondtam, hogy tedd ezt.

-         Jó semmit nem mondok Hermione magánügyeiről, ha valamit meg akar osztani veled azt úgyis megteszi, amit nem azt úgysem. Szóval ne kerülőúton akarj megtudni bármit is a feleségedről.

-         Rendben. Szemét leszek Ginny, de nagyon. Azt mondom, hogy elmondom Nevillenek kivel töltöd az éjszakáidat, mikor nem vagy otthon, ha nem vagy hajlandó elmondani nekem, hogy mi ez a Draco-Hermione ügy. Nos?- Harry a legnagyobb nyugalommal nézett Ginnyre.

-         Zsarolsz?- kérdezett rá Ginny.

-         Igen zsarollak - mondta nyugodt hangon Harry.

-         Ezt nem teheted. Miért csinálod? - Ginny kételkedve nézett Harryre. - Úgysem mondod el neki.

-         Megteszem Ginny. Ha nem mondod meg, megteszem.

-         Ne kérd ezt Harry kérlek- nézett rá könyörgően Ginny. Harry felpattant és a fotel karfáján megtámaszkodva Ginnyhez hajolt.

-         Tudni akarom, Hermione nem fogja elmondani. Ki a fontosabb neked Ginny én vagy Hermione?- Harry tudta, hogy zsarolja most Ginnyt méghozzá az érzelmein keresztül, de érezte, hogy ez lesz a nyitja mindennek. A név és a szürke szemek. Tudnia kell.

-         Ne Harry! Ne tedd ezt!- Ginny belelapult a fotelba messze elhúzódva a férfitől, most nagyon szeretett volna felszívódni a fotel szövetében, mint egy kiömlött töklé. De  nem szívódott. Itt volt tőle egy karnyújtásnyira Harry, és igen ettől elgyengült. Képtelen lesz ellentmondani neki. Jaj ne!  Smaragdzöld szemek kíméletlenül ott voltak előtte és őt nézték. Ginny szorosan a fotelhez simult.

-         Gyerünk Ginny had halljam ki is a fontosabb?- Harry könyörtelen volt.

-         Jól van elmondom- sütötte le a szemét Ginny.- Még a második ütközet idején Hermionénak álmai voltak Dracoval.

-         Milyen álmai?- Harry könyörtelenül nézett Ginny szemeibe. Ginny zavartan igyekezett ide- oda kapni a szemét.

-         Jaj az nem fontos- felelte kitérően.- A lényeg, hogy ez nagyon zavarta és meg akart szabadulni ezektől az álmoktól, és amikor fogságba esett Pitonnal, akkor Piton segített neki. Azóta Hermione már le tudja zárni az elméjét az idegen behatolásoktól.

-         Hogy jön ide Piton, meg idegen behatolás nem értem?

-         Hermione álmait Draco irányította.

-         Mégis miféle álmok ezek?

-         Nem fontos- legyintett Ginny.

-         Nekem úgy tűnik, hogy nagyon is fontos. Milyen álmok voltak ezek? Ginny! –nézett a nő szemeibe Harry

-         Hát.. ö...- Ginny reménykedve nézett Hermione felé, hátha mégis magához tért, de nem, a nő élettelenül feküdt ismét. AJ Hermione jól itt hagytál, hogy főjek a levünkben, na szép!

-         Szóval?- Harry közelebb hajolt Ginnyhez, aki lehunyta a szemét, hogy megakadályozza a vágyát, hogy megérintse a férfit.

-         Erotikus álmai - suttogta zavart lesütött szemmel. Nem akarta Harry arckifejezését látni, de végül mégis felnézett. Harry megkövülten állt felette. Haragoszöld szemekkel egyre komoruló arckifejezéssel, és igen féltékenységgel a szemében. Ginny megijedt, hogy Harry talán rajta akarja kitölteni a hirtelen támadt dühét és indulatát. De Harry nem rá volt dühös. Nem kellett volna ettől tartania. Harry ellökte magát a karfától. Járkált fel-alá a kristálycsillárral megvilágított szalonban, időnként kipillantott az ablakon, s láthatóan gondolkodott. Ginny nem mert megszólalni. Csak tekintetével követte a férfi mozdulatait. Harry sokáig járkált. Ginny nem akarta megzavarni a gondolatait, hogy feldolgozza a hallottakat, hogy kezelni tudja. Ezért csendesen ült. Már éppen elernyedve összébb húzta magát és elnézett Harryről amikor az megszólalt.

-         Tudom- Harry Ginny szemeibe nézett, aki kérdő arckifejezéssel nézett rá.- Tudom mi történik. Te nem jöttél rá Ginny?- Ginny egy ideig értetlenül ült, most vajon miről beszél Harry?- Gyerünk már! Gondolkodj Ginny! A feleségem és a gyerekeim sokkot kapnak. ÉN mégsem látom azt, amitől ez történik, te is itt vagy nálunk órák óta és mégsem rémültünk egyikőnk se halálra. Tipikus Malfoy fogás.

-         Mire célzol Harry?

-         Arra, hogy ismét Pansy Malfoy szavai csengenek a fülemben. Előbb a muglik, majd a negyed és a félvérek. Azért nem Hermione volt az első, akit megrémisztett az a valami, mert akkor éppen mellettem feküdt és előttem nem akart megjelenni, megvárta, hogy minden családtagom egyedül legyen. Egyenként rémissze meg őket. Az első Hermione lett volna. A mugli származású, de mivel mellettem találta ezért Nassyval kezdte. Tudom mi a célja. Halálra akarja rémíteni őket. Nem ismerős neked ez valahonnan?- Harry gyorsan átlátta a helyzetet, de a körülmények most kényszerítették is. Ginny meglepve jött rá, hogy Harry nem a féltékenységgel és a Dracos erotikus álmok kérdéskörével kezdett el foglalkozni, hanem csak kiegészítette az információit.

-         De igen olvastam róla természetesen. Elképzelhető, hogy aranyvérű családok fekete mágia segítségével megidézzék egy korábbi ősüket, hogy kérjenek tőle egy kis szívességet. Többnyire sötét dolgokat. Lélek, amely halált hoz, és magával viszi akikért jött. Merlinre Harry komolyan úgy gondolod, hogy a Malfoyok rátok küldték egy ősüket, hogy halálra rémissze a családod? – Ginny lesápadt, és tenyerét kiverte a hideg veríték.

-         Na látod Ginny, te érted- Harry az ablakpárkányra ült fél fenékkel, egyik lábán támasztva magát- Azért nyugodt vagyok, hogy van valaki aki a fekete mágiához állt velem együtt és meg tudom vele beszélni ezeket. Hermione most semmit nem értene és megrémülne, de nem tudna mit tenni. De mi tudunk. Azt is tudod mire gondolok?- Ginny azonnal követte Harry gondolatmenetét. Pontosan tudta, hogy mire gondol. Nem tanult okklumenciát, mégis szinte női és főleg szerelmes női megérzéssel máris tudta mire gondol.

-         Igen. Te is meg akarsz idézni egy lelket, igazam van? Harry ez nagyon veszélyes nagyon veszélyes!

-         Hogy tudták megidézni a Malfoyok?- Harry szinte kérdezte a leckét Ginnytől.

-         Hieros gamos. Szent nász- rebegte idegesen Ginny- Harry ez ez...- nem találta a szavakat.

-         Igen- Harry arca is elszürkült a Malfoyok megtették. Véresen komolyan gondolják ezt az egész harcot, ha erre is képesek voltak.

-         De Harry, ha te is meg akarsz idézni egy lelket, akkor neked is meg kell tenned a hieros gamost?- rebegte rémülten Ginny. Nagyon megijedt.

-         Hát nem tudom. Lehet - mondta elhaló hangon Harry.

-         De hát kivel? Hiszen Hermione nem feketemágus, ő nem vehet részt benne. A Malfoyoknak ez nem okozott gondot. Ugye nem azt akarod mondani, hogy...- Ginny megrémült a saját gondolataitól is. De Harryre nézve csak igazolást talált a felvetésére. Merlinre! Mindig is vágyott arra, hogy nászágyban együtt legyen Harryvel, de nem ezt nem. Ezt azért nem. Ezt nem tehetik, és ő nem is lenne képes erre. Harry igenis rá gondolt. Édes Merlin!

-         Nem lenne valami más út?- reménykedett Ginny.

-         Nem tudom, de ismerek egy bölcset, aki tudna nekünk válaszolni.

-         Egyre gondolunk?- emelte meg a szemöldökét Ginny.

-         Igen. Meglátogatjuk a Pavilont – mondta határozottan Harry.