A Pavilonban már égett a tűz, de most nem érezték a melegét. Olyan volt, mint egy műkandalló műtűzzel, égett, de nem sugárzott meleget, még szinte fényt sem. Harry és Ginny sötét rövid pillantást váltottak.

-         Tudja, hogy miért jöttünk- mondta hidegen Harry.

-         Igen Harry tudom – lobogta a tűz sóhajtva.- És sokat gondolkodtam a problémádon. Nem tudok bíztatót mondani neked Harry.

-         Nem kértem bíztatást- mondta kitérően Harry.

-         Tudom. Nem is kapnál Harry. De elfogadom a döntésedet, és úgy gondolom, hogy tedd, ahogy jónak látod.

-         Örülök, hogy nem akar már megint befolyásolni - mondta ridegen Harry. Nem, egyszerűen egyre kevésbé bírta Dumbledore gondolkodását, de nem akarta megfosztani a társaságot a lehetőségtől, hogy bármikor a tűzhöz, azaz Dumbledore- hoz fordulhassanak. Pedig ő már rég lemondott volna erről. Az egész Pavilonos dologról

-         Tudom Harry.

-         Olvas a gondolataimban? Piton aljas módszereit használja.

-         Harry magának a pavilon létezésének fontos funkciója van az életetekben. Ez mutatja, hogy az egység fennáll. Ha megtöröd, akkor gyengülsz tudod.

-         Örök függőség, igen tudom magához láncolt – tört ki Harryből.

-         Láncnak érzed, szabadulni akarsz? Akkor miért mégis hozzám fordulsz most?

-         A tudására szükségünk van. ÉS igen az egység és egyensúly, csakis ezért vagyok hajlandó még ezt tenni.

-         Jól van Harry. Ez elegendő is. Én nem is kérek többet tőled. A válaszom azonban továbbra is az, hogy nem. Nincs ötletem, nem vagyok annyira jártas a feketemágiában mint te vagy Ginny. Én ebben nem tudok nektek segíteni- a tűz kialudt. Harry lekapta a kezét a körasztalról és idegesen járkálni kezdett.

-         Megtudhatnánk hogy mi ez Harry? Hogy mi az amiről egyikünk sem tud? ÉS mégis itt kell ülnünk miatta?- az örök kritikus Ron szólalt meg.

-         Hosszú Ron és tényleg nem értheted.

-         Nem értem, de szeretném megérteni. Elvégre mégiscsak a tulajdon húgomat akarod belerángatni Harry.

-         Ginny önszántából jön velem - szögezte le Harry. Ron csak hosszú pillantást váltott barátjával. Önszántából! Mindketten tudták, hogy Ginny a világ végére is követné Harryt.

-         Mit akartok tenni? –Hermione aggódva nézte Harryt. Nagyon féltette.

-         Hermione jobb, ha nem tudjátok, tényleg jobb.

-         Harry hogy bízzunk benned és támogassunk, ha nem árulsz el nekünk dolgokat?- kérdezte kétségbeesetten Hermione.

-         Ez nem ilyen egyszerű. Ha nem mondok el dolgokat azt csak a ti érdekeitekben teszem, csakis azért, hogy ne sodorjalak veszélybe titeket.

-         Ugyan már Harry!- állt fel Ron is az asztaltól és a vörösbársony falnak támasztotta a hátát.- Már megint milyen ókori drámahős szerepét akarod magadra ölteni?

-         Mire akarsz kilyukadni?- nézett rá Harry sötéten.

-         Nem kell álltatnod minket- nézett rá hideg szemekkel Ron barátjára. – tudjuk nagyon jól, hogy fekete mágiát akartok használni, ez abból is látszik, hogy nem avatsz be minket, Luna- felesége, aki már megint a pavilon boltozatának szemlélésébe merült el, s látszólag tényleg nem is érdekelte a ma esti történet- na igen szóval ő nem beszámítható semmi fekete, de még fehérmágia dologban sem

-         Ron a feleségedről beszélsz- nézett rá rosszallón Hermione

-         Nem vakít el a szerelem Hermione- vetette rá álmatag tekintetét Ron- Nagyon jól látom, hogy mi Luna és mi nem.

-         Jó akkor úgysem titok előttetek, hogy igen fekete mágiát akarunk használni, Mindannyian tudjátok, hogy milyen problémáink vannak jelenleg- nézett Hermionéra aki zavartan lesütötte a szemét. – Hermione a szülei házába költözik ideiglenesen a gyerekeinkkel, amíg én megoldom ezt a dolgot. Ron rád bízom, őket- nézett vissza barátjára Harry, miközben a vörösabroszos asztalra tenyerelt- minden nap nézz rájuk.

-         Rendben- bólintott Ron.- de mit akartok tenni?

-         Nem szeretnénk elmondani - mondta Harry.

-         Mit akartok tenni?- kérdezte erőteljesen Ron.

-         Ron, megmondta Harry, hogy nem akarjuk elmondani- csattant fel Ginny.

-         Már megint a két szövetséges- gúnyolódott Ron ezzel szítva ellenük Hermionét is.

-         Tulajdonképpen mit akartok tenni? –kezdett el Ron erősködésére Hermione is gyanakodni, s Harry figyelmét nem kerülte el a Ron szemében csillanó diadalmas fény.

-         Ron nagyon boldoggá tennél, ha nem szítanád az ellentéteket köztem és Hermione között!

-         Nem válaszoltál Harry!- figyelmeztette Hermione.

-         Miért makacskodtok ennyire?- nézett rájuk Harry.

-         Tulajdonképpen én is szeretném tudni?- jött a csendes kérdés Neville felől. Ginny idegesen nézett a három követelőző tekintetűről Harryre. Harry karba tette a kezét, helyet foglalt Ginny mellett, s futó pillantást vetett rá.

-         Mint említettem nem akarjuk elmondani, ne is kérjétek.

-         Sejtem mi lehet, ha ennyire takargatjátok - jegyezte meg Ron, amire az érintettek házastársai idegesen fészkelődni kezdtek és párjukra néztek kérdőn.

-         De Harry, ez veszélyes?- suttogta Hermione a legfontosabbat.

-         Igen- nézett rá Harry.- Nagyon is.

-         És mh- Hermione idegesen körbe nézett a gyéren megvilágítottak arcán- lehet, lehet hogy meghaltok?- suttogta nagyon halkan.

-         Hát- Harry és Ginny összenéztek. – Igen. Lehet, hogy meghalunk.

-         De Harry akkor mi értelme? Nem én vagyok a fontos, hanem te, és végülis a muglik között biztonságban vagyok, nem?

-         Hermione teljesen mindegy, ha nem én akkor lehet, hogy te. Ezzel pedig felborul az a mérhetetlen fontosságú- gúnyosan elhúzta a száját.- Tehát a nagyon fontos egyensúly felborul, és ha nincs egyensúly az én erőm is megtörik ugye, akkor pedig már semmi értelme semminek. Ha elfogadjátok, ha nem, mi megtesszük

-         Nem is tudom ki az, aki szítja a dolgokat Harry- mondta Ron.

-         Rendben, többségében mi négyen szítjuk a dolgokat Ron. Nem Neville és Luna. Mi négyen. Neked is, nekem is, Ginnynek is és Hermionénak is megvan rá az oka- tört ki Harry, és hangja betöltötte az apró termet. Luna is rákapta a tekintetét, ami azt jelenti, hogy Harry már tényleg meglepő, szokatlan tettet vitt véghez, azzal, hogy kitört és kivételesen Lunát is érdekelni kezdte a veszekedés alakulása. – szóval mit akarsz Ron? Mindannyian tudjuk ki, mit és miért tesz. Ebben nincs semmi újdonság! Ismerjük egymást nemde? Azt akarod, hogy egymás fejéhez vágjuk a dolgokat, az érzéseinket, a múltunkat? Amiken már nem tudunk változtatni? Mit akarsz Ron mondjad?- kelt ki magából Harry, s Hermione és Ron is hátrahőkölve nézte a sorjázó szavakat. Igen. Ott vannak a mélyben a dolgok, amelyek időnként előtörnek. Főleg a Paviloni beszélgetések után. A Pavilon tényleg az egység? Hiszen ez szítja köztük a tüzet. De itt és ez után beszélnek meg mindent nyíltan és takargatás nélkül. Igen lehet, hogy mégiscsak ez az egység.  Harry felpattant és járkálni kezdett.  Mindenki őt nézte. Harry végül megállt és szembenézett a rámeredő öt tekintettel.

-         Tehát? Hajlandóak vagytok elfogadni, hogy nem mondunk semmit?

-         Jól van Harry- Hermione szólalt meg.- Tedd, amit úgy érzed, tenned kell. De vigyázzatok magatokra!- Harry meleg fénnyel szemében bólintott. Hermione mondta ki a négy másik gondolatát, s hogy megfogalmazta ezt, azért nagyon hálás volt neki.

-         Köszönöm- suttogta a feleségének Harry. Majd témát és hanghordozást váltott.- Tehát Hermione a szüleinél lesz. Danielt is oda viszem, csak én megyek érte és elviszem. Utána Ginny hozzátok megyek és felveszlek. Együtt megyünk. Már mindent elrendeztünk. Pénteken indulunk. Ha hétfőn hajnalban egyikünk sem jelentkezik, akkor tudni fogjátok mi történt.

-         Hova mentek?- csapott le Hermione.

-         Ne- Harry rögtön nemet is intett. - Ne kérdezzetek semmit. A lényeg, hétfőn térünk vissza.

-         Jó, szeretnél még mondani valamit?- kérdezte hűvösen Ron. Válaszra sem várva elhagyta a Pavilont. Luna hűségesen utána sietett. Hermione is felállt, s Harry mellé lépett.

-         Akkor, ahogy megbeszéltük- Harry kezet fogott Neville-el, Ginnyvel csak pillantást váltott.- Pénteken délután érted megyek - nézte sötétzöld szemekkel Ginny csak bólintott. Harry lépett ki utoljára a Pavilonból.