Harry Hermionétól búcsúzott Daniel a gyerekekkel játszott a kanapén. Hermione nehezen akart elszakadni Harrytól. Harry már indult volna, de Hermione minden látszólagos indokkal még marasztalta, visszahúzta, kényszerítette, hogy maradjon.

-         Hermione tényleg mennem kell- próbálkozott Harry elszakadni.

-         Akkor csak egy képet had készítsen rólunk Daniel- vetette be utolsó ötletét Hermione.

-         Jó. Egy kép- Harry gyorsan leült a kanapéra, térdére ültette Nassyt, Hermione mellé ült s az ő ölébe ült Jamie,  előttük az asztalon szanaszét kekszdarabkák voltak, Harry cipőjének a talpa is tele volt a padlóra potyogott kekszdarabkák morzsáival. Nassy kekszes nyáltól nedves kezével, pedig már Harry talárját is összekente. Harry Hermione derekát átkarolva belemosolygott a lencsébe. Kattanás, villanás, és Harry már vissza is ültette Nassyt, gyors puszit nyomott mindenkinek a feje búbjára, de Hermione még belekapaszkodva megcsókolta. Szenvedélyesen kapkodva csókolóztak.

-         Jól van Hermione- simogatta meg a nő kerek arcát Harry, s kisietett a házból. Hermione kikísérte. Harry bevágta magát a vezetőülésre, s lehajtotta az ablakot.- Vigyázzatok magatokra! Vigyázz magadra Hermione! És a kicsikre is!- Hermione csak bólintott, igyekezett visszatartani a könnyeit és bátorítóan mosolygott. Harry beindította a motort és elhajtott. Hermionéból azonnal kitört a zokogás.

 Harry közeledett a Longbottom-villához. Lágyan gurult az elegáns fekete autó. Lefékezett a lépcsőfeljáró előtt, s feldudált. Csendesen járatta a motort. Könnyedén dudált még egyet. Ekkor kilépett a bejárati ajtón Ginny. Csípőjén a hét hónapos fiát tartotta. Könnyed puszit nyomott az arcára, majd a másiknak is és a dajka kezébe adta őket. Megindult a lépcsőn lefelé. Fekete bőrszoknyája épphogy takarta a fenekét, pánt nélküli kávébarna bőrfelsője pedig szorosan feszült a mellére. A verőfényes napfény lágy aranyfényen csillogott mélybordó nagy hullámokban lengedező haján. Fekete magassarkú cipőjével könnyedén vette a lépcsőfokokat, mintha a kifutón lépkedne. Karcsú hosszú lábain siklott Harry tekintete. Jesszus! Nagyot nyelt és ádámcsutkája hatalmasat mozgott le és vissza. Talárját még út közben levetette, de most úgy érezte megfő a kocsiban. Meglazította nyakkendőjét és beindította a légkondícionálót. Ginny ruganyos léptekkel az autóhoz ért, Harry áthajolva kilökte neki a kocsiajtót. Ginny behuppant mellé, s rámosolygott.

-         Minden megvan?- kérdezte Harry hangját keresgélve a mondat közben.

-         Igen. A csomagokat előreküldtem- válaszolta Ginny, még intett egy utolsót a kisfiúknak, majd elfordítva tekintetét a házról lecsapta a szemellenzőjét, a ráerősített tükörben ellenőrizte féloldalt elválasztott szépen fésült haját. A tincset még kissé megigazította s közben Harryre sandított. Harry zavartan váltotta a sebességet. Ginny formás lába alig néhány centire volt a kezétől, gyorsan visszatette kezét a kormányra és igyekezett az útra koncentrálni. Ginny visszacsapta a szemellenzőt, és kinézett az ablakon.   Harry tekintete minduntalan a mellette ülő nőre siklott. Ginny maga volt a tűz. Vibrált körülötte a levegő. És Harry ezt azonnal érezte, ahogy beült mellé az autóba. Egész teste, az öltözködése maga volt a provokáció. Harry ezt előre sejtette, hogy Ginny megragadja az alkalmat. És tényleg így volt. Harry alig bírta levenni a szemét a nőről, minden önuralmára szüksége volt, hogy ne érjen hozzá. Ginny, aki játszik a szerelemmel mindig és mindenkor. Most a látszólagos legnagyobb nyugalommal könyökölt az ablakban, laza mozdulattal, s a tájat figyelte. Harry megkönnyebbülve látta meg a La Fay Hotel körvonalait. Forgalmas, fekete mágusok által kedvelt hely volt. Elegáns luxusszálloda. Harry leállította a motort, s várakozóan Ginnyre nézett.

-         Na menjünk!- kikapcsolta a biztonsági övet, és Ginnyvel egyszerre csapták be a kocsiajtókat. A pepitamintás előcsarnokban kellemes hűvös fogadta őket. Ginnyvel együtt a recepciós pulthoz lépett.

-         Jó estét segíthetek?- fordult hozzájuk a recepciósnő.

-         Szobát foglaltunk Mr. és Mrs. Lloyd névre- mosolygott rá vissza Ginny, vörös haját finoman hátracsapva. Harry a pultra tenyerelt és Ginny végre megkapta az űrlapot. A penna gyorsan száguldott a lapon, ahogy Ginny vezette. A recepciósnő kutató szemekkel nézett rájuk. Harry azonnal észrevette a tekintetet és birtoklóan Ginny csípőjére tette a kezét, átkarolva a nőt. A recepciósnő lepillantott, s futó tekintettel az alig arasznyira levő két jobbkézre nézett, Ginny pennát tartó és Harry lazán támaszkodó kezére. Harry magabiztos vigyort eresztett meg a recepciósra. Nem kellett aggódnia, hogy gyanút fogott a recepciós. Tudta, hogy mit nézett. A szépen osztott fehér és vörösarany futotta csíkos karikagyűrűjüket. Harry azért volt annyira biztos, mert tudta a nő valóban azonos karikagyűrűt láthatott. A hat gyűrű pontosan egyformán nézett ki. Csak a belső oldalra vésett rúnák utaltak rá, hogy melyik kié. De ezt a nő nem láthatta. Ginny átnyújtotta a bejelentkező lapot és megkapta a szobakulcsokat. És igen ez kétségtelenül Ginnyre is nyugtatóan hathatott. Hiszen külsőre teljesen ugyanolyan karikagyűrűt viselhetett, mint ami Harry ujján volt, sőt az esküvőn, ahogy sorban álltak Harry másik oldalán ő állt. Hát igen, vannak dolgok, amik nem változnak. Harry előtt belépett a liftbe. Harry lazán a kapaszkodónak dőlt és Ginnyre nézett, az ajtó bezáródott mögöttük.

-         Gyanút fogott?- kérdezte Ginny bizonytalanul.

-         Nem- vigyorgott rá Harry, s gyűrűjével gyengéden megkocogtatta Ginny gyűrűjét, aki felmosolygott rá.

-         Akkor jó- az ajtó kinyílt. Ginny végigment a folyosó végében megbújó szobáig. A zárba csúsztatta és elfordította a kulcsot. Belépve egy tágas nappaliba láttak, ebből nyílt a háló. Ginny bekukkantott a szekrényekbe.

-         Minden ruhánkat elrendeztek- szólt vissza Harrynek, aki a fürdőt kémlelte.

-         Úgy tűnik semmi különös- visszament a hálóba. Széles franciaágy uralta, aranyhímzésű fehér ágyneművel. Harry megköszörülte a torkát.- Majd a nappaliban alszom.

-         Ne butáskodj már Harry! Elég széles ez az ágy. Vagy úgy gondolod nem lesz elég helyed itt mellettem?- Hogy prezentálhassa, végignyúlt az ágyon. Harrynek kiszáradt a torka. Sejthette volna. Ginnyt egyszerűen hajtja a vére. És most csak ketten lesznek. Tényleg úgy gondolta, nem lesz elég a hely ezen az ágyon, ahhoz, hogy elég távol legyen Ginnytől ezen a három éjszakán, amit együtt töltenek. Mert meg kellett állapítania nem csak Ginnyn érzi azt, hogy nem bírja megtartóztatni önmagát.

-         Gyere menjünk le vacsorázni!- lépett a szekrényhez Harry, s találomra kiválasztott egy sötétzöld talárt. Ginny is felpattant, és egy könnyed elegáns, de démonian szabott fekete ruhát választott. Szoknyarésze két részből állt. Egy rövid sötét anyagból, és a hosszú áttetsző fátyolanyagból, ami mindent látni engedett, lábai vonalát sejtetve. Elvonult a fürdőbe, s gyors zuhany után, már felékszerezve tért vissza. Harry is villámgyorsan átöltözött, s már a hotel étterme felé tartottak.

-         Mr.- és Mrs. Lloyd! Kérem fáradjanak utánam- Egy idős szakállas házimanó vezette őket a meghitt ablak melletti sarokban álló asztalhoz. Amint rendeltek el is párolgott előlük. Harry töltött a vörösborból mindkettőjüknek. Kettőjük között egyetlen gyertya égett az asztalon, érzékien megvilágítva őket. Ginny könnyedén az asztal fölé hajolt és belekortyolt a borba, de szemét végig Harryn tartotta. Élénk, lángoló vörös haja lágyan előre borult a karját körülölelve. Harry smaragdszeme egészen sötéten villogott, borát kortyolgatva hátradőlt.

-         Szép a karpereced- nézett hosszan Ginny karján feszülő vékony fehérarany ékszerre. Ginny csak kivillantotta a fogait, de nem szólt semmit.- Nevilletől kaptad?

-         Nevilletől?- Ginny gunyorosan elnézett és egyetlen hajtásra kiitta a bort a pohárból. Letette az asztalra és ő is hátradőlt. Szeme hidegen villant.- Ő semmit nem vesz nekem. Ékszert meg pláne nem. Reménytelen, szerencsétlen eset.- Legyintett, s ujjait szétteregetve a jegygyűrűjét nézegette.- Nem ért a nőkhöz. Ez van. Ha jól emlékszem régebben növényeket hozott. Amik rettentő büdösek voltak, de állítólag nagy hasznuk volt. Kivágtam őket a kukába. A növényeit gyűjtögesse csak magának a melegházba - megérkezett a vacsora, amit csendben fogyasztottak el, a tányér fölött időnként összenézve.

-         Nem vagy elégedett?- kérdezte érintőlegesen Harry.

-         Mire gondolsz?

-         A házasságodra. Ketten vagyunk Ginny nyíltan beszélhetünk- nézte komolyan Harry. Ginny egy ideig fürkészőn nézte, aztán búgó hangon felelt.

-         Nem, nem vagyok elégedett a házasságommal. Ezt nem is kell kérdezned Harry. Mit vársz? Mondjam, hogy boldog vagyok? Boldog vagyok igen. Most - Ginny szemei villogtak a gyertyafényben.- Most, mert veled vagyok.

-         Ginny tényleg jobb lenne, ha megpróbálnánk kezelni a helyzetet- próbálkozott Harry.

-         Komolyan ezt akarod Harry?- nézett rá provokálón Ginny.- Az égre ne áltasd magad Harry. Csak nézz magadra. Itt ülsz velem szemben és egyszerűen képtelen vagy minden érzelem nélkül nézni.

-         Legalább megkönnyíthetnéd kettőnknek ezt a helyzetet.

-         Nem Harry- mosolyodott el Ginny.- Én nem akarom megkönnyíteni neked. Hogy békés lélekkel hazatérhess. Mert tudom, hogy te sem erre vágysz- Harry kihagyott egy levegővételt.- Tudod mit mondok Harry? Hogy te is épp annyira vártál erre a hétvégére, mint én. Már évek óta, hosszú évek óta. Én már megtanultam egy dolgot. Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.

-         Nem is tudom- Harry zavartan igazgatni kezdte a nyakkendőjét.- Ez nem fordítva igaz?

-         Nem. Számomra nem. És én nem akarom az ördögnek adni ezt a hétvégét. Igenis élvezni akarom. Még akkor is, ha te kézzel-lábbal védekezni akarnál ellene. De nem akarsz. Ugye?- emelte meg pajkosan a szemöldökét.

-         Gyere táncoljunk! - állt fel Harry, megkerülve ezzel a kérdést. Az étterem zenekara, halk lassú számot játszott. Már többen táncoltak a parketten. Harry átkarolta a nő derekát, s Ginny két karját körbefonta Harry nyakán szorosan hozzásimulva. Harry nem ellenkezett. Tüdejét lassan megtöltötte a Ginny felől érkező vadvirágillat, s szemei elhomályosultak. Ginny irányította a táncot ez kétségtelen. Csípőjét Harryéhez szorította, s ingerlő mozdulattal ringatta. Harry lefogta a csípőjét, mire Ginny csak elmosolyodott.

-         Ne tagadd, hogy kívánsz!- búgta Harry fülébe.

-         Ginny!- szólt rá erélyesen Harry, de tudta hogy reménytelenül. A karcsú combok minden lépésnél szorosan az övéhez simultak és úgy érezte az őrületbe kergeti ez az érzés. Érzékelte, hogy Ginny megpróbál közelebb hajolni az ajkaihoz, ezt megelőzve gyorsan a nő ajkára szorította ujjai.

-         Ne! Ginny!- suttogta kábultan.- Ez az ördögé lenne –mosolygott halványan. Ginny végülis beérte azzal, hogy a férfi a karjaiban tartja a tánc idejéig.  Vörös haja finoman súrolta Harry kezét, ami ingerelte a férfit s ezért lejjebb csúsztatta tenyerét, csaknem a fenekéig. Ginny megremegett a lecsúszó simítást érezve. Annyira régen volt, hogy Harry így ölelte. Igen. Több mint egy éve, az első ütközet előtt, amikor meglátogatta. Harry érzékelte a nő izgatott remegését, s egy pillanatra leeresztette a szemhéját. Már megrészegítette az oly régi vadvirág illat. Igenis izgatta az érzékeit Ginny szenvedélye, és tüze. A baj az, hogy ezt Ginny tényleg tudja róla, s sejtette, hogy erre rá fog játszani. Magában felsóhajtott, s alig érezhető nyomással, de közelebb húzta magához a nőt. Ginny megérezte a derekán a szorítást s csillogó kábult szemmel felnézett a smaragd szempárba. A két villogó szempár összekapcsolódott.