Ginny a haját fésülte a tükör előtt, csak az éjjeliszekrényen álló gyertya világította meg a hálószobát. Lassan húzta a hajkefét tincsei között. Halk kattanás a kilincsen és a köntösbe öltözött férfi belépett. Több mint egy éve nem tette ezt. És ma eljött. Ginny a tükörben a férfira nézett. Összeszorította a száját, s letette a fésűt. Tudta, nagyon jól, hogy miért jött a férje. Ha Harryvel képes volt megtenni, akkor vele is tegye meg. Hát igen. Neville egyszerű lélek. Ginny nem vacakolt. Felállt a kecses háttámlájú székről, s egyetlen rántással lekapta fekete hálóingjét. Meztelenül állt a férfi előtt. Provokáló gúnyos arckifejezéssel nézett rá. Egyetlen ruganyos lépéssel a franciaágyhoz lépett, s végignyúlt rajta. Várta, hogy a férfi felé másszon. Egy éve nem kellett ezt éreznie. Hát igen. Minden gyönyörért fizetni kell. Behunyta a szemét, engedte, hogy a férfi kedvét lelje a testében. Hiszen azt bármikor megkaphatja. Már régen túl vannak házasságuk első hetein, hónapjain, amikor Ginny makacsul veszekedett, mart, rúgott, vagy bármit tett, hogy megakadályozza a férfi közeledését. Azóta lenyugodott. A Férji jogok. Tessék bármikor megkaphatja a testét. De a lelkét és a szívét soha. Nem aludtak egy ágyban. Ginny nem bírta elviselni, hogy a férfi ott aludjon vele. Egyszerűen a gondolattól is irtózott. És most itt van, egyetlen esetlen mozdulattal beléhatolt. Ginny összeszorítota a szemhéját és a száját a fájdalomtól. Mindig mindig ez. Ó! Miért ez a  fájdalom, miért ez a kínzás mindig? Megmarkolta maga alatt a lepedőt, és tűrte, hogy a férfi kedvét lelje benne. Minden közös éjszakájukon ugyanez történt. Minden közösülés fájdalommal kísérve. Ginny soha nem értette miért. Talán a pszichikai tiltakozása fizikai tiltakozásban is megmutatkozik? Ginny ezt tartotta a legvalószínűbbnek. És mindezt, mindezt évek óta tűri, és hagyja, egyetlen férfiért. Azért, hogy egy férfi erős maradjon a harcban. Hogy képes legyen véghezvinni a neki kijelölt utat. Harry! A férfi, akiért bármikor meghalt volna szívesen, akiért bármit megtesz, igen ezt is. Évek óta. Ginny szeméből megállíthatatlanul, patakokban ömlöttek a könnyek, mint minden ilyen este. A könnyek eláztatták mélyvörös haját a halántékánál.  S már a párna huzatát is nedvesítették. Nem értette magát Ő, aki annyira élvezi a szerelmet, aki igazán szerelemre termett, miért nem tudja ezt is élvezni. Hiszen csak szexként is felfoghatná. De nem. Valamiért soha nem ment. Pedig hányszor próbálta. És minden éjszaka rá gondolt. Lelkét marta a fájdalom a férfiért, akit képtelen elfelejteni, aki mindig ott van a szívében, aki az élete értelme, és akitől most gyermeket vár. Szeme elé szorította a kézfejét, hogy a férje ne lássa a könnyeit, pedig hát úgyis tudja, hogy sír. Hogy mindig sír. Ó Harry ! Miért? Tényleg a szenvedésen keresztül érezzük, hogy élnük? Akkor én bőven érzem. Ginny testét rázta a zokogás, és végre, végre megszűnhetett a fájdalom a lábai között. Neville lemászott róla. Ginny azonnal felpattant s a szomszédos fürdőbe sietett. A forró zuhany alá állt és talán órákig is engedte magára a vizet, miközben forró könnyei megállíthatalanul potyogtak a kádba, összekeveredve a zuhanyvíz sugaraival. Végül elzárta a csapot, s lassan megnyugodva egy vastag fürdőköntösbe burkolózott. Fáradt mozdulattal kinyitott a szekrényajtót, s bűvölte a morfiumos üveget. Leemelte a polcról, s forgatta az üveget az ujjai között. Elgondolkodva egyik kezéből a másikba véve. A kád szélére ereszkedett, s letekerte a kupakot. Finoman orra elé tartotta és belélegezte a jellegzetes illatot. Nagyokat szippantott a morfiummal kevert levegőből.