Harry türelmetlenül topogott az előtérben, már fél órája csak Hermionére várt, de a nő többnyire nem is szólt hozzá. Amióta megtudta, hogy Ginny gyermeket vár tőle. Azóta szinte nem is váltottak egy szót sem. Sőt igazán nem is találkozott vele. Hermione felköltözött az egyik vendégszobába, s az étkezésekre sem jött le.

-         Hermione! Jössz vagy nem, mert akkor elmentem?!- kiáltott fel Harry.- Most kocsival megyek mondtam!

-         Hagyjál békén!- csattant Hermione hangja az emeletről.- Tulajdonképpen minek megyünk hozzájuk?

-         Meghívott Neville. Nem Ginny, Neville!- morogta Harry.

-         Remélem, hogy otthon sem lesz, mert ezért kikaparom a szemét, akármilyen barátnők is voltunk - Hermione dühösen trappolt a lépcsőn lefelé. Harry várakozóan nézett rá.- Ne tedd az ártatlant Harry! Lefeküdtél vele! Oké ezt még úgy ahogy, de elnézem. De hogy gyereket is csinálj neki! Ez már több a soknál, s most meg menjek és jópofizzak nekik? Forrok a dühtől Harry! Érted?

-         Igen értem. Hemrione ezen már nem tudunk változtatni.

-         Nem valóban nem. Hogy tehetted?- fakadt ki Hermione, s megbökte a férfi mellkasát.-  Bemocskoltad  a házasságunkat!

-         Hermione!- csattant Harry.- most ne kezdj vagdalkozni jó?

-         Akkor veszekszem rád, amikor a kedvem tartja! Nekem nem parancsolhatsz Harry!-kiáltotta Hermione.- Tulajdonképpen nem is értem miért voltam ilyen elnéző.

-         Hermione!

-         Nem én sároztam be a házasságunkat Harry hanem te. Hogy voltál képes erre? Azt hittem szeretsz!

-         Persze ,hogy szeretlek!

-         Nem úgy veszem észre. Akkor Ginny nem esett volna teherbe tőled!- beviharzott a szalonba.

-         Most akkor nem jössz?

-         Most túl ideges vagyok, képes vagyok és megtépem érted?

-         Nehéz helyzetben van most.

-         Az enyhe kifejezés. Én a helyében a szemem elé nem kerülnék, most tényleg haragszom rá és rád.

-         Megérthetnéd.

-         Még véded? Véded? A szeretőd, hát persze- Hermione egyetlen lendülettel felkapta a gyertyatartót és Harry felé vágta.- Elegem van abból, hogy te bármit megtehetsz. Miért van az, hogy én képtelen lennék ilyesmire?

-         Hermione!- Harry kikerülve a gyertyatartót ismét felemelkedett.

-         Én türelmesen és megértően kezeltelek titeket, tudtam előre, hogy erőszakosabban kell fellépnem ellene. Gyűlöllek!- mindent, ami a keze ügyébe akadt a férfi felé hajította.- Elegem van belőletek!- sikította Hermione- Egyszerűen nem bírom már elviselni, hogy a szemem előtt csináljátok állandóan folyamatosan. Szerinted mit érzek? Majd szét feszít a féltékenység, hogy egy nap nem gondolod e meg magad és pattansz le vele, itthagyva engem a gyerekekkel!

-         Sose tennék ilyet Hermione!- nyugtatta Harry.

-         Nem? Nálad már nem lehet kiszámítani. Azt mondtad nem a szeretőd! Akkor ez mi volt? Mik ezek a hétvégi kis románcok hm? Amik következményekkel folytatódnak? – Hermione rájött, hogy már minden létező repíthető dolgot a férfi felé vágott, s nincs több törhető berendezési tárgy. Előkapta a pálcáját és egyetlen rántással a kristálycsillárt is leszakította.- Látni sem akarlak! Egyikőtöket sem! Harry beszennyezted azt, amire azt hittem az enyém! A házasságunk, neked semmit nem jelent? A gyerekek? Én ? Semmit? Miért teszed ez?- Hermione zokogva felviharzott. Harry nagyot sóhajtva nézett utána. Neville hívta nem Ginny, el kell mennie, még akkor is ha Hermione nem jön vele. Bevágta magát a vezetőülésre és a Longbottom villához hajtott. Neville már várta

-         Fent van! Menj fel hozzá!- intett felfelé a fejével. Harry halkan benyitott.

-         Mi volt az a fontos és halaszthatatlan megbeszélni való?- kérdezte Harry, de földbe gyökerezett lábakkal megállt az ajtóban. Ginny az ágyon fekvő széles bőröndbe pakolászott, épp az utolsó darabot tette, s már le is csapta a bőrönd tetejét.- Hm? Ginny? Elutazol?

-         Igen - nézett rá Ginny.- Jobb lesz így. Mindannyiunknak - megállt a férfival szemben, s  csak nézte.- Képtelen lennék Hermione szemébe nézni most. Nekem ez nem megy. Aláírtam egy egy évre szóló szerződést. Egy kviddicscsapattal. Versenyzünk. Egy évig nem jövök haza. Az biztos. Aztán majd meglátom - Ginny nyugodtan visszafordult a bőröndhöz és becsatolta az öveket rajta.- Jobb így. Neked is. Nekem is. Lenyugszanak a kedélyek. Harry nekem is helyre kell tennem magamban az érzéseimet. Amiket irántad érzek. Érted? Majdnem gyereket szültem neked! Ez nem olyan egyszerű. Fel kell dolgoznom. Neked is. Hermionénak is. Jobb, ha eltűnök egy időre.

-         És a fiaid?

-         Nem vagyok jó anyjuk. Úgyis itt van anyám, meg Neville nagyanyja, majd gondjukat viselik. Persze hiányozni fognak, de nem bírnék most itthon maradni. Ez most nem megy. Nem vagyok képes lelkileg elviselni ezt a helyzetet. Ne aggódj az a létfontosságú egyensúly attól még fent maradhat, majd levelezünk - Ginny lelebegtette a bőröndöt.

-         Búcsúzni hívtalak titeket. Gondoltam, hogy Hermione nem fog jönni és megértem. Harry kérlek legyél százszorta kedvesebb és figyelmesebb vele jó? Tudom mennyire fáj ez most neki. Még akkor is, ha titkolja. Én ismerem. Nagy törés volt ez most neki. Súlyos mély seb. Légy a gyógyír számára. Szeresd, most csak őt. Ne érezze azt, hogy osztoznia kell rajtad. Én úgysem vagyok itt. Minden szereteted felé fordítsd, és vigyázzatok nagyon egymásra.

-         Te is vigyáz magadra Ginny!- Ginny beült a kocsijába.

-         Egy év múlva!- mosolygott rá szomorkásan Ginny. Harry gondterhelten nézett a távolodó kocsi után. Igen jobb lesz most így. Ginny a legjobb döntést hozta ebben a helyzetben. Harry nem mehet, hiszen neki kell vezetnie. Hát akkor megy ő. Így nincs ami szítsa a feszültségeket hatuk között. Most csak öten lesznek. Harry sejtette, hogy ezt nehezen emésztik meg mindannyian.