Fagyos csörömpöléssel ért a csésze az asztalra. A  hideg levegőt szinte vágni lehetett az étkezőasztalnál. Hosszú napok óta az első közös étkezésüket fogyasztották. Hermione látványosan kerülte a szemkontaktust Harryvel, a kicsik pedig feszengve nézték szüleiket.

-         Anya minden rendben?- kérdezte bizonytalanul Jamie.

-         Hogy rendben-e?- vonta fel a szemöldökét Hermione.- Hát ahogy vesszük. Tudod majdnem született egy féltestvéred- dühösen Harryre nézett, aki félrenyelve a kávéját fuldoklott.

-         Hermione ezt talán mégsem kellene- vetette ellen.

-         Már miért nem? Ha megtetted akkor vállald is fel!- csattant Hermione.- Elhetyegni elhetyegtél vele, de a kellemetlenségektől már menekülnél?

-         Nem menekülök, de a gyerekek még nem érthetik ezt- vetette ellen hideg tekintettel Harry.

-         Mi az hogy féltestvér?- nézett értetlenül Jamie.

-         Olyan, amikor ebben az eseteben az apukátok egy, de az anyukátok más.

-         De ki az a másik anyuka?

-         Hiszen ismered. Ginny.

-         De hát, hogy lehetne ő a testvérem anyukája nem is itt lakik velünk.

-         Hát igen valóban különös, talán apádat kérdezd az ügyről!- szólt gúnyosan Hermione, s a száját törölgette a szalvétával. Harry felborítva a széket felpattant.

-         Hermione  fejezd ezt be !

-         Nem fejezem!- állt fel Hermione is.- Megcsaltál a francba is Harry! Ne tégy úgy mintha nem történt volna semmi! - egyetlen rántással a földre seperte a terítéket, mire a kicsik kikerekedett szemekkel nézték szüleiket. Hermione kiviharzott az étkezőből, de Harry beérte, s az előtérben a falhoz szorítva megállította.

-         Engedj el!

-         Beszéljük meg!

-         Ezen nincs mit megbeszélni Harry!

-         Mit akarsz? Váljunk el?- szegezte neki a kérdést Harry.

-         Úgysem tehetjük. A jóslat.

-         Ó a jóslat a jóslat! Elegem van belőle nem veszed észre? Mégis mit vársz tőlem? Tudtad mit érzek Ginny iránt nem érhetett meglepetésként

-         Őt szereted.

-         Téged szeretlek.

-         Mégis lefeküdtél vele.

-         Hermione!- Hermione fel akart szaladni, de Harry a nő két oldalán a falnak támasztotta tenyerét, hogy elzárja az utat.

-         Nem mégy sehova!

-         Harry engedj el!- feszült a férfinak Hermione, de Harry nem engedte, magához szorította és hevesen birtokba vette a nő ajkait. Hermione hatalmas lendülettel pofon csapta. Harry elengedte.

-         Ez nem old meg semmit Harry! Hogy felejthetném el, hogy megcsaltál a legjobb barátnőmmel. Hogy voltatok képesek bemocskolni mások életét is?!- Hermione hátrálni kezdett a lépcső felé. Harry nem követte.

-         Nézd Hermione könnyen segíthetünk, hogy ne emlékezz erre- Hermione széles léptekkel visszalépett a férfihoz, s a férfi   arcának másik oldalán is csattant a tenyere. Harry megragadta a nő csuklóját.

-         Igen Exmemorian. Bizonyságat akarsz Hermione?!- kiáltotta rá Harry.- Rendben. Volt mindkettőnknek része már exmemorianban. Nem akartam elmondani, de legyen. A roxfortban már együtt voltunk. Egy párként érted? Hamarabb mint én és Ginny. Dumbledore, az általad áhitattal rajongott iskolaigazgatónk azonban korainak tartotta, ezért véghezvitte rajtunk az emléktörlő varázslatot. Az egész Ginny ügyet neki köszönheted. Ha nincs az exmemorian össze sem jövünk akkor Ginnyvel. Gondolkodj el ezen egy kicsit és utána kezd el szemlélni a jóslatot és ezt az egész ügyet. Nem mentség számomra. De hidd el nekem sem könnyű- sziszegte Hermione döbbent arcába. – Itt vagytok ketten. És huzigáltok állandóan. A madzag két végén ti álltok és rángattok engem magatok között. Szerinted én mit érzek? Mint egy darab hús, amit a nőstényoroszlánok közé dobtak. Úgy játszotok velem. Szerinted ez milyen érzés. És igen elegem van már ebből. Mert tényleg nem vagytok közömbösek számomra, egyikőtök sem. Én képtelen vagyok a saját és a ti érzéseiteken is elmenni. Az égre, hagyjatok már nyugtot nekem. Had élhessek már végre. Ne állandóan a ti harcotok között kelljen élnem. Hermione Ginny engedett. Elment. Nem zavarja a vizeinket, és biztos vagyok benne, hogy többet az életben nem is teszi. Pedig szeret, ugyanúgy ahogy én téged. Érted? Tudom ne mondjam már ezredjére, de nézz bele egy kicsit, hogy ő mit érez. Miattam ment bele mindenbe. Most békét hagy nekünk. Csak rajtad áll, hogy ismét működhet-e a házasságunk - Harry ellökte magát a nőtől, s Tűzvillámjért nyúlt.- Ja és most hogy végre meghallgatod, amit mondok. Holnap hajnalban harcba viszem a sereget. Akár jössz velem akár nem- kiviharzott a lakásból.