Szélcsendes borús nyári hajnal volt. A két sereg várakozva toporgott az erdő szélen. És megérkezett. Előbb a vörös jelzőszikra, s rá azonnal az ezüst. Harry nyitott. Ő küldte a hadüzenetet, s ő hívta harcba őket. És a Malfoyok elfogadták. Pansy meglepődött az alig fél soros levélen. Időpont és helyszín állt rajta, az aláírással. Semmi több. Mégis rögtön tudta, hogy mit akar. Most ő hívta ki őket. Pedig Pansy meg mert volna esküdni, hogy nem teszi meg. Hiszen nem járnak jól. Ezzel Harry is tisztában lehetett. A felgyülemlett gondok, megromlott kapcsolatai azonban Harryből kihozták a döntést. Cselekedni akart és már pontot tenni ennek az egésznek a végére. Mert ha vége, akkor nincs kötelesség. Nem kell jóslatot teljesíteni, mindenki szabad akaratából tehet bármit. És Harry ezt szerette volna megadni a hatosnak. Hogy ne kényszerítve legyenek ott, ahol vannak, hanem önszántukból. Igen talán Ginny emlékére. A házassága rendezésére, de túl akart már lenni ezen az egészen. Olyan mérhetetlen elszántsággal vetette magát a küzdelembe, mint még soha. Mindent eltervezett, tudatosan és pontosan. Az első harc, amit ők kértek. Amit elfogadott az ellenfél. És amivel Harry nagyon szerette volna elintézni ezt az ügyet. Hajnalban, amikor felöltözve lesietett, a szalonban ott állt Hermione. Fekete talárban. Pálcával a kezében. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Harry nem is mondott neki semmit. Hermione menjen csak Ronnal. Nem akarta, most a feleségét maga alá beosztani. Koncentrálni akart a küzdelemben, és semmiképp sem akarta a magánügyeiket a harctérre vinni, mert akkor lehet, hogy Hermione képes és ellene párbajozik, neki viszont most magasabb eszmékért kell küzdenie. Tiszta varázsvilág. Harry képes lett volna megfojtani az első muglit, aki betette a lábát a varázsvilágba. Kellett neki ezt tenni. Ez lett az eredménye. Hogy most már egymást gyilkolják. Megérte? De azóta minden változott. És neki itt a feladata. Ront magától a legtávolabbi pontra küldte, véletlen sem akart összefutni velük a küzdelemben. Furcsa helyzet volt. Az első ütközetben a két nő vele volt. És egymást segítették. A másodikban csak Hermione. A harmadikban már egyik sem. Hát igen. Változnak a dolgok. Harry adta az instrukciókat a törzsseregnek. Akik minden utasítását pontosan végrehajtották. Harry a felgyülemlett összes keserűségét és haragját beleadta ebbe a küzdelembe. Olyan elszántan, szinte kívánta a halált. Aki látta most, ahogy vakmerően tör előre, bizonyosan ledöbbent. Harry most nem kímélte önmagát. Szinte kereste a veszélyt. Vágyta, hogy a halál feloldozza. Megkönnyebülve, elmenekülve élete problémái elől. Igen ebben is Ginnyre hasonlított. Túlságosan is. De mégsem tenné meg önmaga. Nem, jöjjön csak Pansy Malfoy. Legyen ő a kegyes, aki megteszi végre. Nem is kellett sokáig várnia. Meglátta a szemben lévő fasornál a nőt. Jól párbajozik, mint mindig. Pedig a lelkes félvérek tizen is támadták. Ki fog fáradni. Harry sejtette, hogy ezt hosszan nem lehet bírni, egyszerre tíz felé figyelni ez nagyon sok. Megérkezett Pansy Malfoyyal szemben. Most nem úgy történt, mint az első ütközetben, amikor Pansy irányította a harcot. Nem ketten voltak, mint eddig. De hát, akkor elsősorban beszélni akart vele. Hatni rá. Most már nincs mit megbeszélniük. Pontosan tudják mit kell teljesíteniük, mit várnak el tőlük. Harry nem is akart lehetőséget rá, hogy kettesben maradjon Pany Mafloyyal és egy laza párbajt ejtsenek. Nem, legyenek csak a sűrűben. Jobb így. Pansy is meglátta a férfit, és korábbi tíz támadójáról csökkentve a figyelmét a férfira koncentrált. Most Harry küldte rá az első átkot. Pansy gúnyos mosollyal védte és támadt is azonnal vissza.  Az ő halálfalói sem kímélték a férfit. Na Potter most megmutathatod, mit tanultál! Ugyanúgy tizen pluszban támadták őket, s még egymással is párbajoztak. Hosszú percekig. Már mindkettőjük homloka gyöngyözött a megerőltető koncentrálástól, hiszen egyetlen szó sem hagyta el egyikőjük ajkát sem. Az egész harc gondolatban zajlott, a másik gondolatainak kitalálásával és kivédésével telt az idő. De nagyon sokáig. Ez rendkívül leterheli az elmét. Főleg, hogy tizenegyfelé kell koncentrálni. Pansy sejtette, hogy ebből akkora fejfájása lesz, hogy napokig szenvedhet tőle, de most nem érdekelte. Le akarta győzni Pottert bármi áron. Azonban érezte, hogy most akkora heves támadással néznek szembe, amit az előző két küzdelem során nem tapasztalt. Most megállás, megtorpanás nélkül tört előre Potter serege, indulatosan, dühösen. Vajon mivel szíthatta fel ennyire a sereget? – futott át Pansy agyán. De Potter szemében is csak az elszántságot látta. Hát igen. Most nagyon akarta ezt a küzdelmet. És igen, szinte kikövetelte a kínzást. Pansy elmosolyodott. Ne aggódj Potter megkapod, csak érezzem meg a védekezésedben a lanyhulást, és megkapod. Sokáig kellett erre a pillanatra várnia. Pansy sosem volt elég jó állóképességű, és már biztos, hogy egy órája folyamatosan azt érzékelte araszolniuk kell hátrafelé. És ez nem tetszett neki. Gyerünk már Potter! Mikor fáradsz ki?-  végre, végre megérezte, egy apróbb rontásnál, hogy Harry meginog. Ez az! Pansy azonnal ráküldte a Cruciót és a férfi nem tudta védeni. Pansy minden kimerültségét és fáradtságát beleadta a kínzó átokba. A férfi a földre rogyott és szenvedett. Hosszú percekig kínozta, a csatában nem vette észre senki, hogy köztük mi történik, így nem is siethettek a férfi védelmére. Ekkor Pansy éles fájdalmat érzett a lábában. Már megint egy tőr. A fenébe is Potter! Ezt nem úszod most meg! Pansy erőteljesebbre váltott a crucióban. Saját fájdalmában már nem tudta érzékelni átka erejét. De sejtette, hogy dühében sokkal nagyobb intenzitásra kapcsolt.

-         Pansy húzd be a fejed!- Draco kiáltott át. Néhány méterre volt.

-         Vond vissza a csapatokat!- kiáltotta vissza fájdalomtól eltorzult hangon Pansy, érezte, hogy kezd összecsuklani, de pálcáját dühösen a férfira szegezte még nem szakítva meg az átkot.

-         Nem, nem. Nem adhatjuk fel.

-         De igen! Azt mondtam vond vissza a csapatokat ez parancs Draco!- kiáltotta mérgesen Pansy.- Parancs! Nem tagadhatod meg! Azt mondtam vissza!- Draco néhány üstdobpergéssel megadta a visszavonuló ritmust, és a halálfalók engedelmesen hátrálni kezdtek. Pansy érzékelve, hogy távolodnak, végre összeeshetett. Draco sietett oda hozzá.

-         Mi történt?- Ölébe emelte a nőt, és hátrálni kezdtek. A nő elvesztette az eszméletét.

A hintóban tért magához, lába Draco ölében volt, s éppen az éles tőrt próbálta valahogy kiszedni. Egy ügyetlen próbálkozás okozta fájdalomra ébredt.

- Ezért pálcát emelek rád.

- Sajnálom, már az összes fájdalomcsillapítót beadtam.

- Mi az?- nézett a tőre Pansy.

- Méreggel van átitatva, ki kell húznom.

- Azért kaptam valami méregtelenítőt?

- Gondolod hogy nem?- nézett rá Draco.

- Hát ha meg akarsz szabadulni tőlem akkor nem- morogta Pansy.- Bár ez- Draco egyetlen határozott mozdulattal kirántotta a tőrt a nő lábából, s Pansy felsikoltott.- Merlin! Már ezzel megöltél!- nézett sötét szemekkel Pansy.

- Dehogy öltelek meg! Nézd meg, itt kiabálhatsz rám. Ha megöllek már nem kiabálsz- Draco gyorsan a sebre öntötte a zöldes folyadékot, ami azonnal beszívódott. Kivette a táskából a kenőcsöt és gyors határozott mozdulattal dörzsölni kezdte a sebet. Pansy felnyögött.

- Most fáj, vagy izgatlak?- kérdezte félmosollyal Draco.

- Nagyon vicces vagy. Mi lett Potterrel?- kérdezte.

- Nem tudom.

- Van egy olyan érzésem, hogy megöltem - mondta Pansy bizonytalanul.

- Hát lehet. Konkrétan nekem is úgy tűnt. Nem hiába mondtam: Képtelen vagy szabályozni az indulataidat és az érzelmeidet.

- De nem is akartam.

- Már dehogynem akartad. Megsebesített, és te azt nem szereted.

- Igen tényleg elborult az agyam. Már addig is túl erős volt a crució azt éreztem.

- Ha meghalt vége a harcnak?- nézett rá komolyan Draco, és leeresztette a nő lábát a földre, eligazgatva a szoknyát.

- Hát nem tudom. Nem hiszem. Szerintem valamelyik biztos átveszi a vezetést - Pansy elgondolkodott s előkapta az illanóját.- A fenébe vesztettünk.

- Hát most nagyon úgy néz ki. De hát te mondtad, hogy vonuljunk vissza.

- Reménytelen lett volna. És nem akartam embereket veszíteni. Inkább éljünk, még ha vesztesen is - Pansy erőteljesen kifújta a füstöt.- Egyébként meg a múltkori sem volt teljes győzelem.

- Hát igen miattad. Mert ugye elruccantál.

- És Piton miatt!- sziszegett Pansy.- Hogy is győzhetnénk rendesen, ha ilyenek vannak közöttünk, mint Piton. Aki egyszerre van mindkét oldalon- hadonászott illanót tartó kezével.- Ha nem lenne rá szükségünk már rég végeztem volna vele. Nem tűröm  az ilyesmit. Piton. Elrontotta a második ütközetet azzal az ostoba Grangerrel. Szóval egy döntetlenünk van.

- Én győztem. Te veszítettél Pansy - Draco gúnyosan elmosolyodott, s ő is meggyújtotta illanóját.- Nem tudom észrevetted e kedvesem, de mostanában, ha te is részt veszel, akkor nem vezeted győzelemre csapatot.

- Mit mondtál?- Pansy a pálcájához kapott.- Jól van, ha véletlenül lenne következő ütközet nem veszek részt benne.

- A halálba küldesz minket?

- Igen. Te vezeted majd a sereget - mosolygott vissza gúnyosan Pansy.