Pansy naplójában lapozgatva keresgélt a korábban leírtak között. Időnként felnézett a gyerekekre. Deimos apja mellett ült a zongoraszéken. Draco szükréskék szemeivel időnként felnézett feleségére és gúnyosan elmosolyodott. Deimos a billentyűkön futtatta ujjait. Újra és újra ugyanazt a futamot gyakorolva. Draco türlemesen állítgatta fia ujjait a billentyűkön, hogy helyesen tartsa, s megfelelő legyen a technikája. Grainne és Falco az egyik függöny mögött bújkáltak egymás elől. Lucius és Narcissa a csillagvizsgálóban voltak, így most nem csatlakoztak hozzájuk a zeneterembe. Pansy lendületesen rótta a sorokat. Egyre türelmetlenebbül hallgatva a megbotló ujjgyakorlatokat. Kezdett elfogyni a türelme, s ezt Draco sejtette. Azért igazgatta ki minduntalan fiát, mielőtt elrontotta a futamot. Megint félre ütött. Pansy összeráncolta a homlokát. Draco gúnyosan mosolygott. Pansy ismét lenézett. Sorjáztak a kis kalapácsütések, és ismét mellé. Pansy egyetlen lendülettel felpattant és a zongorához lépett.

-         Majd én átveszem!- állt várakozóan a zongora mellett.

-         Csak nem gondolod, hogy te jobban meg tudod tanítani a fiunkat?- vonta fel a szemöldökét Draco.

-         Nálad biztos jobban.

-         Most a Malfoy család zongoravirtuóz leszármazottjával beszélsz Pansy!

-         Nagyon szellemes vagy- húzta el a száját Pansy.- Azt mondtam, add át a helyed.

-         Már megint parancsolgatsz - mondta bosszúsan Draco, de felállt a zongoraszékről. – Ugye semmi rosszat nem csinálsz?- nézte felesége arcát kétkedőn.

-         Nem nem. Na menj már!- hessegette el Pansy a férjét. Draco az íróasztalhoz sétált, s onnan figyelte feleségét. Tudta, mit akar. Tudatosan, mentálisan akarja irányítani a fiát. Hogy megnézze, mennyire képes fogni a jeleket mentálisan. Ha jó hangot üt le, akkor fogta a mentális üzenetet, ha nem jót akkor nem. Pansy már számtalanszor gyakorolta ezt a fiával, s most is ezt akarja alkalmazni. Deimos jól haladt. Draco felismerte a dallamot, amit fia utasításra, pontosan végigkövetett. Most kivételesen jól anyjára volt hangolva, s Pansy sötét pillantásán Draco azt is látta, hogy felesége elégedett a teljesítménnyel. Draco az íróasztal mögé lépett, s amikor Pansy nem figyelt rá, felütötte a naplót. S meglepődve tapasztalta, hogy bele tud olvasni. Az első sorok karakteres, lendületes széles alsó hurkolású betűi sorra megjelentek előtte. Az, amit akkor évekkel ezelőtt nem láthatott. „Minden szerelem más. A mienk így kezdődött…” Hirtelen csapódott be a napló az orra előtt. Pansy negédesen mosolygott rá a zongora mögül. Draco gúnyosan visszamosolygott.

-         Gyere ide!- intett neki Pansy.

-         Mi az? Már megint tönkre zúztál valamit türlemetlenségedben?- de engedelmesen a zongorához lépett. Pansy félresöpörte Deimos szőke tincseit a fülétől.

-         Nézd meg!- Draco is fia fölé hajolt, s meglátta azt, amit Pansy mutatni akart neki. Deimos füle mögött apró, de jól kivehető vörös pont látszott. Egymásra néztek. Draco kék szemei kifejezéstelenül vésődtek a sötét szempárba. Gyorsan a kicsikhez lépett, s előbb Falcot, majd Grainnét is megnézte.

-         Az ikrek is?- kérdezte sötéten Pansy. Draco fellökte magát a guggolásból, s feleségére nézve bólintott. Arcuk elsötétedett.- Az, amire gondolok?- szavai hidegen pattogtak.

-         Sárkányhimlő. Igen. Mind elkapták- mondta borúsan Draco. Becsörtetett a szobába Narcissa s mögötte Lucius is. Pansy üzent értük mentálisan.

-         Had nézzem!- sietett a kisfiúhoz Narcissa, s ő is szemügyre vette a kiütést, s hideg kék szemeiben most rémület tükröződött. Lucius csak erre a megbizonyosodásra várt, már lobogó talárral el is sietett orvosért küldeni. Narcissa az ikrekhez is leguggolt, s szemügyre vette őket. Draco és Pansy gondterhelten néztek egymásra. A Malfoy- család hívására gyorsan összeült a szokásos konzílium. Pitonnal együtt.

-         A sárkányhimlőre nincs gyógyszer - mondta hidegen Piton.

-         Fejlesszen ki egyet!- csattant hidegen Pansy, mire Draco nyugtatólag rátette a nő kézfejére a kezét.

-         Igazán hízelgő, hogy ilyen kiváló képességeket feltételez rólam, hgoy képes vagyok a himlő ellenszerét feltalálni, de sajnos, mint oly sokan mások előttem én sem értek hozzá- mondta nyersen Piton.

-         Akkor most már meg is van a feladata, amin dolgozhat, az eddig elkövetett hibáikért - mondta hidegen Pansy, s egy intéssel el is küldte a férfit. Aggodalmuk nem volt alaptalan, a gyerekek állapota gyorsan romlott, s estére már belázasodtak.  Azonban a lázcsillapító bájitalok nem hatottak, a hűtő varázslatok sem. Az egész család virrasztott a kicsik felett. Pansy és Narcissa felváltva borogatta Deimost, hogy megpróbálják lent tartani a teste hőmérsékletét, a házimanók szűntelenül hordták a megfelelőre beállított hőmérsékletű vizet, s segítettek a két férfinak az ikrek lázcsillapításában. Az ikreknek egy lakosztályuk volt, de Deimos másik szárnyon volt. Pansy és Narcissa kimerülten dőltek hátra karosszékükben, s átadták helyüket a szorgos házimanóknak. Pansy majd megveszett, hogy rágyújthasson egy illanóra, s idegesen rázta a lábát. Fáradt volt. Álmos.

-         De hát hogyan kapták el?- nézett bosszúsan maga elé.- Nem érintkeztek senkivel.

-         A levegőben van Pansy- mondta hűvös hanghordozással Narcissa.- Nem védekezhetünk ellene. Nincs mit tenni - Pansy fáradtan dörzsölte a homlokát. Nem bírta tovább, kiment a folyosóra, s rágyújtott. Lassan eregette a levendulaillatot. S a folyosón közeledve a fáklyalobbanások fényében látta a közeledő Dracot. Ő is illanóját szívta. Fenyőt.

-         Látom te sem bírtad ki sokáig nélküle- mosolygott gúnyosan Draco.

-         Már egyszerre illanózunk is ez azért veszélyes nem?- kérdezte vissza gúnyosan Pansy.

-         Hát eléggé- eregette a fenyőillatot Draco.

-         Veszélyben vannak?- kérdezte idegesen Pansy.

-         Igen. Túl kicsik. Nem elég ellenállóak - morogta bosszúsan Draco, s mélyen megszívta az illanót.

-         Na igen ezt a gyenge ellenállást tőled örökölték - húzta el a száját Pansy.

-         Te beszélsz, aki mostanában minden ütközetben megsérül- vágott vissza Draco.

-         Pusztán véletelnek- tért ki Pansy.

-         Ők is véletlenül lettek betegek - mondta bosszúsan Draco.

-         Mi lesz, ha…-Pansy bizonytalanul elhallgatott. Mindhárom gyerekük lebetegedett. Egy betegségben, amire nincs gyógymód, amibe sokan belehalnak. Főleg az ilyen kisgyerekek. Pansyt kirázta a hideg. Draco magához húzta, s Pansy a mellkasának dőlt. –Jaj már megint ezek a gondok, annyira utálom - sziszegte Pansy.

-         Na igen. Nem lepne meg, ha ezt is Voldemort eregette volna szét a levegőben - húzta el a száját Draco, felesége karját dörzsölgetve, aki remegett a karjai között.

-         Azért ennyire nem elvetemült- morogta Pansy.- mégiscsak az utódlásról van szó a francba is!

-         Na igen!- dünnyögte Draco.- Tudod mit menjünk a hálóba és a biztonság kedvéért biztosítsuk be az utódlást már ma éjszaka- duruzsolta a nő fülébe.

-         Ez egyáltalán nem humoros!- sziszegte vissza Pansy.

-         Pansy gondolnunk kell erre az eshetőségre is - komorult el Draco hangja.- Én nem vagyok valami optimista. A gyerekek kilencven százaléka meghal a sárkányhimlőben ilyen fiatalon. A mi gyerekeink pedig tényleg nem a kicsattanó egészségükről híresek.

-         Ah Draco!- Pansy leejtette az illanót, s megfordulva a férfi mellkasába fúrta arcát. Draco még szippantott néhányat a fenyvesek illatából, s ő is eldobta az illanót, s felesége hátát simogatta.- Mond hogy nem így van!- morogta a férfi mellkasának Pansy.

-         Inkább azt kérdem, hogy megtennéd-e Pansy!? Fiatalok vagyunk, még lehet gyerekünk, nos? Ha a helyzet úgy kívánja, vállalnál még egyet? Szülnél még egy gyereket?- megemelte a nő állát. Tudta nagyon jól, mi Pansy véleménye a terhességről. Bőven elég volt belőle ennyi. De a mostani helyzetben ez már nem csak kívánság nem kívánság kérdése.

-         Van más választásom?- nézett ré komoly szemekkel Pansy.

-         Jaj Pansy!- Draco rátapadt felesége ajkaira, s mohón szívta az édeskés levendulaízt.- Az igazság az, hogy én lennék a legboldogabb férfi a világon, ha lenne még egy gyerekünk - mosolyogta a felesége szájára.

-         Draco!- suttogta vissza Pansy.- Én azt mondom, inkább maradjon életben ez a három gyerekünk. Nekem ez sokkal fontosabb.

-         Jó-jó nekem is!- morogta Draco.- De annyira imádlak, amikor terhes vagy!- mosolygott gyengéden, s Pansy el akarta magát taszítani, de Draco újra megcsókolta. Pansy indulatosan hevesen viszonozta csókot, majd elszakadt a férfitól.

-         Megyek inkább mert képes vagy és letepersz itt a folyosó kellős közepén.

-         Megtenném Pansy- mondta lángoló tekintettel Draco.- Tényleg megtenném!

-         Na és mit szólna a mélyen erkölcsös anyád, ha meglátna a kastély folyosóján minket?- mosolygott gonoszul Pansy.

-         Miért nem deríted ki velem?- közeledett Draco provokálón.

-         Mentem!- Pansy elillant a férfi elől, belépve Deimos lakosztályába. Draco pedig egyedül maradt a folyosón, felhevült testével. Ah Pansy!

Egy hét leforgása alatt a gyerekek folyamatosan rosszabbul lettek, a kiütéseiket Piton bájitaljaival eltüntették, de a láz, a makacs láz, az nem akart lejjebb menni. A gyerekek étvágytalanul feküdtek, s többnyire csak aludtak, rendszertelen, felületes, lázas álomban. A felnőttek egyre kimerültebben, tehetetlenül nézték a kicsik szenvedését, s nem tudtak semmit sem tenni. Pansy felváltva szaladt egész nap egyik lakosztálytól a másikig, bár többségében mégis Deimosnál volt. Már későre járt. Narcissa átment az ikrek hálójába, s Pansy egyedül maradt Deimossal. Felhozták a zongorát, s most fia ágya mellett csendes, halk altatót énekelt, s kísérte zongorán. Szomorú szemekkel nézte fia nyugtalan álmát. Hosszú percekig játszott, s dúdolt, amikor úgy érezte, figyelik. Bennakadt a dallam a torkán, lekapta kezét a klaviatúráról, s megfordult. Draco volt. Az ajtónak támaszkodva állt és őt nézte. Hallgatta felesége szomorú hangú altatódalát, amit fia betegágyánál énekelt. Közelebb ment a nőhöz, s a zongorára támszkodva lehajolt hozzá, s megcsókolta. Pansy érezte a menta ízét, s hevesen kapott férje húsos ajkai után. Sokáig kapkodva, harapva csókolták egymást Pansy megfordult a zongoraszéken, s férje tarkójánál beletúrt a szőke hajzuhatagba. Felemelkedve szorosan a férfihoz préselte magát. Draco a csípőjére tette tenyerét, s finoman eltolta.

-         Hidd el drágám, tényleg nagyon élvezem, és nem utasítanálak most egyébként vissza, de nem ezért jöttem- mosolygott könnyed gúnnyal a szája sarkában Draco. Pansy sértődötten elhúzódott s az ablakhoz lépve kinézett az éjszakába.

-         Jól van, akkor mondjad miért jöttél!

-         Piton írt.

-         Igen?- vonta fel szemöldökét Pansy.

-         Állítólag Potterék gyerekei is elkapták.

-         Értem. Mh. Hát most mit mondjak?- nézett a férfira Pansy.- Természetesen sajnálom őket. Nekik is rossz lehet.

-         Nem nem azért- mosolyodott el őszintén Draco.- Hanem azt mondja állítólag, valami mugli gyógyszerrel ők le tudják húzni a kicsik lázát - Pansy kutató szemekkel nézett a férjére, s nem kellett Draconak kimondani a folytatást.

-         De a kiütéseket ők nem tudják eltüntetni, hiszen ez Piton fejlesztése - fejezte be a mondatot Pansy. Draco és Pansy is ugyanarra gondoltak. Csere. Megkapják a másik ellenszerét, s talán a gyerekek helyrejönnek.  Kérdés az, hogy akarják-e és engedhetik- e maguknak, hogy mugli eszközöket vessenek be. Hogy bármit is használjanak, ami mugliktól származik. Pansy tekintete elsötétült. Ez már megint neki feladvány. Ó, hogy gyűlölte ezt! Mert tudta, ha most állást foglal, akkor nem csak mint anya, de mint vezető is állást foglal. És mint aranyvérű is állást foglal. Elfogad-e mugli eszközöket, használ-e mugliktól származó dolgot vagy sem. Ez a nagy kérdés. Pansy nem bírta tovább, előkotorta illanós szelencéjét és a folyosóra ment. Azonnal rágyújtott, s Draco is csatlakozott hozzá a folyosón. A hűvös falnak támaszkodva nézte a fáklyafényben felesége gondolkodó arcát.

-         Nos?- nézett rá felvont szemöldökkel.

-         Nem tudom - ingatta a fejét Pansy a levendulaillatban kábulva.- Tényleg nem tudom, mit tanácsolsz?

-         Tanácsolni? Hát nem tudom. Megkaphatjuk ők is és mi is az esélyt, hogy életben maradjanak a gyerekeink. Ez mindannyiunknak fontos. Talán fontosabb, mint az eszme és az elvek. Az utód érdekében talán még Voldemort is szemet hunyna felette? Megbeszéled vele?- nézett felségére.

-         Nem- intett nemet a szemével Pansy.- Ez magánügy.

-         Magánügy? Ami az utódot érinti? Amiben olyan döntést kell hoznod, ami ismét ingatja a hatalmad? – szegezte feleségének a kérdéseket.

-         Jól van, tudom- csattant fel idegesen Pansy s gyorsabban szívta a levendulaillatot. Tenyerével megcsapkodta a falat maga mellett - Aj! Már megint, már megint. Miért van mindig ez? Miért nem lehetek egyszer csak feleség, csak anya?

-         Mert a vezetőnk vagy- mondta halk nyugodt hangon Draco. Pansy kimerülten szomorúan nézett rá. Igen. Sajnos így van. Minden döntését úgy nézik, mint vezető döntését. Nem lehet elkülöníteni magánéletet és vezetőszerepet.

-         Most képtelen vagyok dönteni- dörzsölte meg a homlokát Pansy. - Adj még pár nap gondolkodási időt!

-         Jól van, de ne sokat!- mondta nyugtatóan Draco. Pansy csak bólintott.