A jóslástanterem erős kábult levegőjét lélegezték. Az elsötétített vöröses-bordó teremben
közös kerek asztalnál ültek négyen. Draco egyik lábát átvetette a másikon és leeresztett
pillái mögül Pansyt figyelte. Monstro és Crak kényelmesen terpeszkedtek a kényelmes
párnázott fotelekben. Trelowney már kiadta a feladatot. A fiúk azonban semmi jelét nem
mutatták, hogy szeretnék is elvégezni. Így Pansy gyújtotta meg a tüzet a teáskanna alatt.
A porcelán csészéket a csészealjakra igazította. Mind a négy csészéhez teáskanalat tett és
ráérősen meghajtogatta a szalvétákat. A jól betanult mozdulatok: tökéletes kecsességgel,
finom, lágy mozdulatokkal. A neveltetése tökéletes volt. Draco most sokkal tudatosabban
figyelte a lányt, mint eddig valaha. Mintha csak anyja mozdulatait látta volna. A Black
család finom arisztokratikus stílusa, és a Malfoyoké. Igen a Parkinsonok mindenre
ügyeltek. Elismerően nézné ezt az apja is, ezt tudta nagyon jól Draco. Pansy lesütött pillái
alól figyelte a tűz villanásait. Egy kettő három. Kész. Gyorsan eloltotta a tüzet, és puha
mozdulatokkal beleseperte a teafüvet a vízbe. Magában elszámolt a szükséges ideig, majd
elővéve legbájosabb mosolyát Dracora nézett.

- Hány cukorral kéred Draco cica? – Draco flegma képpel nézett rá vissza.

– Három teáskanál.

- Pont annyival mint én – mosolygott rá Pansy. Kimérte a cukrot és Draco elé
csúsztatta a csészét. A két monstrumra rá sem nézett. A fiúk bamba tehetetlen képpel
néztek Dracora, aki csak szemével intett nekik.

- Pansy, csináld meg Craknak és Monstronak is – mondta teljes természetességgel.
Pansy érezte ahogy megy fel szépen lassan a vérnyomása. Mély levegőt vett. Nem
nem bukunk ki. Nyugalom Pansy. Ó hogy miért ver engem a sors ezzel a három lusta
férfival? – Pansy negédesen Dracora nézett.

- Ahogy kívánod kedves!- mondta némi fanyar éllel. A két másik csészébe is kimérte a
cukrot és eléjük tolta a csészéket. Felemelkedett az asztaltól és Dracohoz lépett.
Finoman Dracohoz dörzsölődve kitöltötte a vizet a fiú csészéjébe. Draco
mozdulatlanul ült. Tessék, már megint gyötör. Miért kell egy teakitöltéshez így
hozzám dőlnie? És miért van már megint ilyen erős levendula illata, és szantálfa?
Vagy csak én érzem állandóan? – Draco megrázta a fejét, mire Pansy megállt a
töltésben.

- Nem kérsz rá többet édes?- nézett oldalt rá. Draco szürke tekintetével felnézett a
kérdőn felé hajoló Pansyra. Még csak félig töltötte a csészét, de a fejrázásra azonnal
megállította a vízsugarat.

- Jaj, de töltsd még!- intett Draco, s figyelte a lány finom kézfejét, vékony hosszú ujjait,
ahogy a porcelán teáskannát tartják. Pansy teletöltötte.

- Jó lesz így? – mosolygott továbbra is megállás nélkül Pansy.

- Jó – bólintott Draco, s figyelte a lány ringó járását, ahogy a szemközt ülő Crak és
Monstro mögé lép. Morcos arccal teletöltötte nekik is, de minden kecses szertartás
nélkül, ami teljes kontrasztban volt a korábbi Draconak eljátszott tevékenységtől.
Draco magában ismét derült ezen, s szeme sarkából még látta, ahogy Pansy gonoszul
leforrázza előbb Crak, majd Monstro ölét.

- Ááá!- kiáltottak a fiúk egyszerre.- Leforrázott!- néztek Dracora. Pansy gonosz
elégedett vigyort eresztett el, majd ezt leplezve sajnálkozó arcot vágott.

- Jaj milyen ügyetlen vagyok!- kényeskedett és gyorsan magának is töltött és visszaült
Draco mellé a fotelbe. Magukba mélyedve kevergették a teájukat. Draco és Pansy
pontosan egyszerre koccintották a teáskanalat a csészealjra, pontosan ugyanazokkal a
mozdulatokkal. Pansy gúnyosan mosolygott a csészéje mögött ezen az arisztokrata
szertartásosságon, amit egyszerűen már levetkőzni sem tudnak magukról. Pansy is
keresztbe tette lábait és hátradőlve kortyolta az erős teát. Közben lassú pillantásokat
vetett a mellette ülő Dracora. Aki ugyanezt a műveletet végezte. Időnként egymásba
kapcsolódott a pillantásuk, de Pansy minden ilyen alkalomnál elkapta a tekintetét és
lesütötte a szemét. Keresztbe tett lábát meglengette a levegőben, s észrevette, hogy a
kilendülésnél alig érzékelhetően, de cipője orrával súrolja Draco lábszárát. Draco az
érintésre kérdő pillantást küldött felé, de Pansy gyorsan a teájába kortyolt. Lesütötte a
szemét és megismételte a mozdulatot sokkal lassabban és várakoztatón végighúzva
lábát Dracoén. Draconak ismét lebegett a szemhéja, s a következő érintésnél egyszerre
tartották vissza a lélegzetüket. De Pansy nem bírt magával, újból megismételte a
mozdulatot, s ahogy érintette Dracot megremegett a kezében a teáscsésze. Na jó most
azonnal le kell állni!- intette magát Pansy s elhúzódott Dracotól. Felhörpintette a teája
maradékát, és gyorsan lefordította a teáscsészét a csészealjra, hogy lecsepegtesse a
nedvességet belőle, s csak a teafű maradjon benne. Draco ugyanígy tett, és Crak és
Monstro is követték a példájukat. Amíg várakoztak, Draco a karfán pihentette karjait,
de egyikkel ráérősen végigsimított ajkain. Pansy követte tekintetével a mozdulatot és
kábultan ült a puha bársonyon. Draco te mocsok! Ezt direkt csinálod! Draco
rávigyorgott, s szürke szemeit összevillantotta Crakkal. Végül a korábbi csintalan
csillogás eltűnt a szeméből és unottan az asztalra könyökölt. Pansy Trelowneyt
figyelte, aki már elindult az asztalok mentén a teafű olvasási eredményeket
kikérdezve. Alapjában bogaras nőnek tartotta, de a jóslástant hasznosnak. És egyetlen
dolog volt, amit nagyon szeretett nézni a tanárnőn, bár még senkinek nem árulta el.
Most is sötét szemeit ezeken függesztette.

- Tetszenek?- jött a lusta álmos kérdés Draco felől.

- Mi? – kérdezte Pansy, de nem vette le a szemét a tanárnőről.

- Tudod hogy csiszolatlan?- nézett rövid ideig a tanárnőre Draco, majd vissza Pansyra.
A lány ledöbbenve nézett a fiúra. Sötét szemében kíváncsi fény villant.

- Igen tudom, hogy csiszolatlan. Honnan tudod, hogy azt figyeltem? – kérdezte még
mindig ámulva.

- Minden órán megnézed – mondta Draco s újból hátradőlt. Igen már több éve figyelte,
hogy Pansy jóslástanon állandóan Trelowneyn csüngő tekintettel ül. Kezdetben azt
hitte, azért mert rajong a jóslástanért és issza a tanár szavait, ami egyébként még ha
igaz is, Draco rájött, hogy Pansy nem mást figyel, mint a jóslástan tanárnő különleges
smaragd fülbevalóit. Természetesen nem nagy értékű így, de mélyzöld színe így
csiszolatlanul is szép. Draco ismét a lányra nézett.- Szeretnél egy ilyet?- ezüstszürke
szemei Pansy fülére siklottak. Nem, Pansy nem viselt ékszert. Az egyetlen ékszere a
nyakában himbálódzó arany-nyaklánc volt, amelyen a Parkinson címert formázó
medál billegett.

- Nem, dehogy – mondta Pansy minden meggyőződés nélkül a hangjában, de azért
erősen rázta a fejét, annyira, hogy még ébenhaja is ide-oda libbent a mozdulatra.

- Majd meglátjuk, de mindenképpen csiszoltat kapsz – jelentette ki határozottan Draco,
s már elfordítva a fejét a nőkről felfordította csészéjét.- Gyerünk cseréljünk csészét!-
kérte el Pansy csészéjét. Pansy kikerekedett szemmel átnyújtotta a sajátját és elvette
Dracoét. Belenézett a csésze alján rajzolódó teafüvekre. Összehúzva a szemeit
koncentrált a képre.

- Ennyire rossz?- fintorgott Draco.

- Mh. Nézd csak!- hajolt át Dracohoz és megmutatta a képet.- Nekem úgy tűnik, hogy
fogadás. Egy fogadás… - Pansy forgatta a csészét. – Ami…hm….sok fejtörést fog
okozni…és most még bizonytalan, hogy jó vagy rossz sül ki belőle – Draco lenézett a
teafüvek által alkotott képre. Fogadás ez biztos. De semmi mást nem látott. Soha nem
értette Pansy honnan szedi az egyéb körítést hozzá. Amikor ilyeneket mond mellé,
hogy jó vagy rossz, meg kétutas megoldás meg ehhez hasonlók. De Pansy mindig
kivételes érzékkel olvasta a teafüvet.

- Ha te mondod – rántott egyet a vállán s próbálta megfejteni Pansy teafüvét. – Mh…
szörnyű dolgokat olvasok ki!- kezdte Draco játszott komolysággal.

- Ó hagyd ezt abba!- nevetett Pansy, s próbálta kivenni Draco kezéből a csészét. – Add
ide! Nem hiszek neked!- Draco addig tartotta távol, hogy Pansy végül már teljesen
rámászott, s a lány csak azt vette észre, hogy a fiú combján tenyerel és térdel, s
nyakkendője Draco orrát birizgálja. Gyorsan visszaült a helyére, és durcás arcot
vágva keresztbe fonta karjait. – Nem is érdekel! – mondta morcosan.

- Jól van, most nem kell megsértődni!- nevetett Draco, s elkezdte elemezni a füveket.-
Azt hiszem változás. Egy nagy változás, vagy fordulat, de te úgyis jobban értesz
hozzá!- nyomta a tenyerébe Draco a csészét. Pansy belenézett a csészéjébe. Úgy van
változás. Méghozzá egy ismeretlen felé. Pansy értetlenül nézte, de igazán nem derült
ki, hogy ez a változás neki jó lesz e vagy sem. Semleges változás nem lehet nagy
hatású. Pansy megvonta a vállát és a csészealjra helyezte a csészéjét.

- Drága gyermekeim! Ebben az évben is folytatjuk az álomnapló elemzését, tehát a
jövőhétre hozzátok magatokkal a mai naptól megkezdett álomnaplótokat, mert ezzel
fogunk foglalkozni!- Pansy összeszedte a csészéket és kanalakat és visszahelyezte a
tálcára.

- El sem hiszem vége a hétnek!- nyújtózkodott macskásan.

- Dehogy vége, délután kviddicsedzésem lesz – vette fel a táskáját Draco.

- Jaj ne! Már megint? Utálom, hogy mindig edzésed van!- nyafogott Pansy. – Minden
délután foglalt vagy, pedig azt hittem, most kicsit együtt tölthetjük a délutánt –
panaszkodott Pansy. – Jól van, akkor menj csak edzésre!

- Most megint haragszol? – nézett rá futólag Draco.

- Nem dehogy, menj csak az edzésre, úgyis a kviddics a legfontosabb a világon!- nézett
fel a mennyezetre Pansy és elrobogott a pincehelység felé. Draco elhúzta a száját, és
az ebédlő felé vette a lépteit.

Délután már fél órája tartott az edzés, amikor észrevette, hogy Pansy mégiscsak kiment
megnézni őt edzés közben. Ott ült a mardekár szurkolóemelvényén, és valószínűleg az
átváltoztatástan háziját körmölte, mert időnként felnézett az égre, majd ismét egy könyv
felé görnyedt. Most ismét felnézett. Draco seprűjén lebegve odaintett neki. A lány
visszaintegetett s kezét napernyőként szeme elé téve figyelte egy ideig a fiút. Már
alkonyodott, amikor végre befejezték, Pansy a kviddicspálya szélén álldogálva várta,
hogy leszálljon a fiú. Draco odasétált hozzá.

- Na hogy tetszett?- kérdezte flegmán.

- Csodás voltál mint mindig Draco-cica!- bújt hozzá Pansy, s rajongó tekintettel nézett
fel az ezüstszürke szemekbe. Draco lenézett a mosolygó cseresznyepiros ajkakra.
Gondolt egyet és finoman lehajolt a szép színű ajkakhoz érintve száját. Pansy
erősebben szorította a derekát és viszonozta a csókot. Draco elhajította a seprűjét és
Pansyt derekánál fogva magához szorította. Pansy belesimult a karjaiba, s Draco
végigzongorázott a lány hátán, derekán és csípőjén. Megszűnt körülöttük a világ és
úgy érezték lebegnek a zöld gyep felett a levegőben.

- Draco gyere már!- kiáltott a csapatkapitány Dracoért. Draco vonakodva elengedte
Pansyt és mormogott valamit az orra alatt. Blaise már az öltözőajtóból vigyorgott rá
vissza.

- Így van menj cicus!- vette fel a könyveit Pansy. –Úgyis rád fér egy fürdés!- villant ki
gonoszul a fogsora. Draco gúnyosan visszavigyorgott rá.

- Vagy úgy! Ennyire elviselhetetlen az illatom?- emelte meg a szemöldökét Draco.
Pansy mélyen elrejtette a gondolatot, hogy inkább izgatónak találta a fanyar
fenyőillatot Dracoéval keveredve. Semmiképp sem szerette volna, ha ezt látja a fiú,
így csak egy gonosz mosolyt küldött még felé. – Na menj! Talizunk a klubszobában!
– kiáltotta még vissza Pansy.