Pansy átfutotta a pergameneket, mielőtt rákerült volna a sor. Millicent mellett ült a
kanapén, és unottan nézett ki a pinceablakon. Daphné olvasott fel, szokásos élveteg
hangján, éjfekete haja hosszú függönyként lebegett, s smaragdzöld szemei minduntalan
visszatértek a kandalló előtt ülő Dracora. Élvezte, hogy szerepelhet, és most rá irányul a
figyelem. Áttetsző fekete ruha volt rajta, s teljes fehérnemű kollekcióját látni sejtette,
Pansy majd megőrült valahányszor látta, hogy Draco rajta felejti a tekintetét.

- Pansy! – súgta neki Millicent.- Ne is foglalkozz vele!- legyintett.

- Már hogyne foglalkoznék, az egész mardekárral le akar feküdni ma este?- dühöngött
Pansy. – Ne meresztgesse a szemeit Dracora!

- Draco rád is ugyanannyit néz – jegyezte meg nyugtatóan Millicent.

- Ne nézzen arra a nőre annyit mint rám! Össze se vagyunk hasonlíthatók!- sziszegte
Pansy sötéten. Összecsapta a pergameneket, és Daphnét félrebökdösve a helyére állt.

- Elég volt Daphné, nem kell agyonszerepelned magad!- sziszegte rá gonoszul Pansy.
Nem nézett fel a pergamenjeiből, csak olvasta és olvasta Morgan visszaemlékezéseit.
Mindig is imádta a nő sokoldalúságát, és találékonyságát, egy nő, aki mindenkitől
függetlenül képes volt megvalósítani önmagát. És soha nem hatott rá semmi a
külvilágból. Csodálta ezt a nőt, és titkon ő volt az egyetlen példaképe. Túlhevítette
saját magát is a felolvasásban, csillogó szemekkel fejezte be és gyorsan
visszasomfordált Millicent mellé. Nem akarta látni Draco flegma arckifejezését,
ahogy unottan nézi, nem, ez az övé, és ettől a rajongástól nem fogja megfosztani
senki sem. Ez csak az övé. Millicent hozzá hajolt.

- Miért nem néztél rá?- suttogta.

- Nem akarom látni, hogy hogy néz.

- Nem tudod mit mulasztottál – nézett rá jelentőségteljesen Millicent.

- Hát biztos nem úgy mint Daphnéra – bosszankodott Pansy, a pergament gyűrögetve a kezében.

- Nem érted Pansy – rázta nemtetszőn a fejét Millicent.- Daphné csak a testét mutatta, de amikor te olvastál…

- Hát biztos nem a testem nézte.

- Nem is, hanem azt, ahogy olvastál! Pansy szerintem tényleg azt látta, amit láttatni akartál. Hogy nem vagy olyan ostoba, mint hiszi.

- Draco minden nőt hülyének néz – húzta el a száját Pansy.

- Nem igaz. Téged nem néz hülyének.

- Hát néha nem azt veszem észre. Állandóan kihasznál.

- Csak amennyire te őt – nézett rá mindent tudóan Millicent. Pansy rántott egyet a vállán és figyelte a zárásként felálló Dracot. Szépen verselt, meg sem gondolta hogy ennyire szépen. Fiatalos indulattal és világmegváltó tüzességgel, az igazság és aranyvér győzelméről. Pansy ahogy Dracot hallgatta elhitte, hogy igen létezhet egy ilyen világ és megvalósítható. Nagyon jól állt neki ez a lázadó verselés. Pansy megbabonázva nézte és még akkor is leesett állal ült, amikor Blaise már átvette az irányítást és bekapcsolva a gramofont felkérte Daphnét táncolni.

- Hahó Pansy itt vagy?- rázta meg a pergamenjeit Millicent Pansy szeme előtt.

- Igen itt – motyogta Pansy, s ránézett a lányra. – Gyere nézzünk valamit magunknak!- Millicenttel az italos pulthoz léptek és nézegették a kínálatot. Pansy egy lángnyelvwyskis puncsot választott és lassan kortyolgatni kezdte. Daphné ma nagyon elemében volt. A veszekedésük óta nem szóltak egymáshoz, és Daphné látványosan rászállt Dracora. Ez pedig Pansyt idegesítette. Gyors pillantást vetett Dracora, aki Crak és Monstro között leplezetlenül a táncoló párt figyelte.

- Ah! Már megint őket nézi!- fordult meg dühösen Pansy. Újabb poharat keresett elő, s most szomjas kortyokban itta az alkoholos puncsot

- Féltékeny vagy? –tette fel a kérdést leplezés nélkül Millicent.

- Mi hogy féltékeny?- Pansy hevesen tiltakozott a gondolat ellen- Jaj nem dehogy. Már miért lennék féltékeny?

- A fejem tenném rá, hogy az vagy!- mosolygott Millicent.

- Akkor az a fej most lehullana – gonoszkodott Pansy, s újabb puncsos poharat keresett.

- Ha ennyire zavar, miért nem kéred fel Dracot táncolni.

- Egy nő? Egy férfit? na nem! Azt nem- háborgott Pansy.

- Pansy! Létezik hölgyválasz is nem? Miért nem teszed meg mielőtt Daphné megelőz?- nézte Millicent a klubhelységben zajló eseményeket.

- Nem érdekel mit csinálnak!- keresett újabb adagot Pansy. Szándékosan hátat fordított a klubhelységnek, látni sem akarta, hogy Draco a táncoló Daphnét figyeli.

- Nem érdekel? Az se érdekelne,…ha mondjuk Dapnhé Dracohóz illegne, és a kezénél fogva unszolja, hogy táncoljon vele? – kérdezte kíváncsi érdeklődéssel Millicent.- És esetleg Draco vonakodva de feláll és a kedvére tesz?

- Ez hazugság, Draco nem tenne ilyet – mondta Pansy futólag Millicentre nézve és meghúzta a puncsos poharát.

- De pontosan ezt teszi. Nézd meg!- fordította meg karjánál fogva Panyt. Pansy nem hitt neki, de a táncolók felé nézett és…előbb félrenyelte a puncsot aztán elejtette a poharat és kitágult pupillákkal nézte a táncolók között Dracot amint…Daphnéval táncol. Nem nem ez nem lehet!!!

- Én mondtam, hogy igyekezz mielőtt Daphné megelőz - emlékeztette Millicent.

- Nem ezt nem hiszem el!- rebegete Pansy hatalmasra meresztve szemeit. Pansy köhögve fulldokolva nézte a két tánolót. Millicent veregette a hátát, hogy helyre rázza a félrement kortyot. Pansy erőtlenül rogyott a legközelebbi karfás zöld bársonyszékbe. Már nem is figyelte milyen italt választ aaz asztalról, ami jött felhajtotta és szemét nem vette le Dracoról. Daphné magasabb volt, mint Pansy, karcsú hosszú alakja, és éjfekete haja úgy fonta körül tánc közben Dracot mintha eggyé akarna olvadni vele. Draco kaján vigyorral nézett a lány szép babaarcába. Daphné pedig letáncolt most mindenkit a parkettről. Félelmetesen erotikusan táncolt, most hogy Draco végre belement, hogy táncoljon vele, mindent megtett, hogy a maga oldalára fordítsa a dolgokat. Pansy egész teste remegett az indulattől a kétségbeeséstől és a félelemtől. Pansy nem is értett ezekhez a modern táncokhoz, ez nincs benne az arisztokrata alapkövetelményekben, így nem is tanulta meg. Soha nem is táncolta ezeket. Egyébként Dracot se nagyon látta ilyet táncolni, de igazán nem is nagyon kellett neki, hiszen most is Dapnhé volt az, aki körbetáncolta a fiút, hátradobva hosszú éjfekete haját és olyan pillantásokat vetve a fiúra, amelytől bármelyik jéghegy megolvadna. S most Draco nagyon benne volt a játékban. Mindent engedett Daphnénak, és ujjaival végig is siklott a lány testén. És Pansy rémülten érezte, hogy el kell ismernie összeillenek. Teljesen más típusú Daphné mint ő, de nagyon jól mutat Dracoval. Magas, hajlékony, karcsú, sokkal különlegesebb, mint Pansy, aki alacsony, semleges barna szem- és hajszínnel. Most már leplezetlenül féltékenyen nézte a magas párost. Daphné csábos mosollyal minduntalan visszatért Draco ajkaihoz, de nem Draco még nem csókolta meg. Daphné végigjáratta ujjait Draco egész testén, bejárva minden porcikáját tánc közben, csípőjét szorosan a fiúéhoz nyomva adta meg a tánc ritmusát. Kölcsönösen végigtapogatták egymást. Pansy elfordította a tekintetét.

- Én ezt nem nézem tovább!- sziszegte és elfordulva egymás után kereste az üvegeket.

- Hagyd ezt abba Pansy!- tette a lány kezére a kezét Millicent.

- Igazad volt, hamarabb kellett volna lépnem – mondta lemondóan Pansy és felhajtotta az italt.

- Pansy!- vette ki a poharat barátnője kezéből Millicent.- Tudod hogy ezt akarják! Ismered Daphnét! Ismered az eszközeit! Neki nincs más, csak a teste!- húzta el a száját a kövérkés lány. – Daphné téged akar kikészíteni.

- És Draco? Ő is?

- Rá sem néztél egész este! Mit vársz mit csináljon? Könyörögjön? Hiszen ő egy Malfoy! Mi van a szerepeddel Pansy? Neked kell hízelegned elfelejtetted?- rázta meg gyengéden a karját Millicent. Pansy bambán nézett rá. Igen. Neki kellett volna elejétől fogva Dracora akaszkodnia ma este. Nem pedig Millicent mellett ülni a kanapén.

- Ó Millicent! Mi lenne velem nélküled?- nézett rá szomorkásan Pansy. Most nagyon elveszettnek érezte magát Draco nélkül. – Igazad van. Tennem kellene vaalamit, de tánccal esélyem sincs, most nem. Én ezt nem bírom. El fogom bőgni magam – pislogott nagyokat Pansy.

- Jaj ne vágj már megint hisztit Pansy! Ezzel nem érsz semmit.

- Igen, valahogy most le kell vernem Daphnét valahogy….- Pansy lázasan gondolkodott, de már ma túl sokat ivott. Nem tudott gondolkodni, és tessék most is iszik…

- Nem kell félned Pansy – mosolygott Millicent. –Én tudom, hogy ezerszer jobb vagy Daphnénál

- Hát az édes kevés, mert ezt Draco nem tudja – morogta Pansy tehetetlenül.

- Nem?- Millicent kétkedve nézett a páros felé, Draco befejezettnek tekintette a táncot és megunva visszaült a fiúk közé. Most egyenesen Pansyra nézett. Pansy gyorsan megvont minden csatornát a fiútól. Nem nem akarta, hogy lássa mennyire kétségbeesett volt. Ezt el kell rejteni. Ezt senki nem tudhatja meg. Pansy édesen visszamosolygott rá, s belekorytolt a puncsba.

- Újabb játék!- állt fel támolyogva Blaise, s Pansyt a kezénél fogva átrángatta a kandalló elé. Millicent is követte őket.

- Te találtad ki Blaise?- kérdezte bizonytalanul Pansy, s megszédülve próbált helyet fogalalni

- Hát én ki más?- vihogott Blaise és finoman átsimított Pansy fenekén, mire Pansy rácsapott a kezére.

- Akkor sejtem mi lesz a lényege – húzta el gúnyosan a száját Pansy. Draco mellé ült és Millicent foglalt mellette helyet a puha szőnyegen. Blaise és Daphné heveredtek velük szemközt. Pansy már kimelegedett a sok italtól. Pedig passzos mélyzöld ruhája szabadon hagyta a vállait is, hosszú ruhaujjait most feltűrte. Arca kipirosodott az italtól, szemei is csillogtak. Sokat ivott… bár igyekezett titkolni, amennyire még tudta. Blaise a kör közepére helyezte a lángnyelvwyskis üvegeket.

- Blaise már megint csak az ital. Tulajdonképpen miért nem változtatunk helyet és ezentúl a Szárnyas Vadkanba találkozunk? Vagy lazán kinevezzük a Pincehelységet a Roxfort kocsmájának?- bosszankodott Pansy.

- Nyugi cicus! Bízhatsz a jó öreg Blaise bácsi ötleteiben- simogatta meg Pansy arcát Blaise. Pansy egyre kényelmetlenebbül fecergett. Valamit nagyon tervez Blaise.

- Tehát- kevergetett Blaise egy kártyapaklit. – A lapokon…- kéjesen vigyorgott Blaise.- a lányok nevei vannak…- Blaise felbontotta a lángnyelvwyskiket és minden fiú kezébe nyomott egy üveggel.- Tessék meghúzni - vigyorogtak, de Blaiseel együtt belekortyoltak az üvegbe. –Tehát most minden fiúhoz húzunk egy lánynevet, s az a lány iszik ismét az üvegből, akit a fiúhoz húztunk.

- Ez tiszta hülyeség Blaise!- duzzogott Pansy.

- Nekem tetszik te szexőrült!- mászott rá Daphné Blaisere.

- Héhé! Ott még nem tartunk- tolta el Daphnét nevetve. – Tehát…Húzunk. Kinek húzzunk először? Ugyanis akit húzunk azok már együtt töltik az estét…- kacarászott Blaise. Gyorsan fogytak a kártyák. Két név maradt. Daphné és Pansy gyűlölködve és kihívóan nézték egymást. Draco és Blaise pedig egymást. Blaise megkeverte a kártyákát. Pansy összehúzva a szemeit figyelte.

- Rendben, akkoz húzzuk ki Dracoét – mosolygott Blaise. Egymás mellé tette a két lapot. Pansy figyelte a fiút… és beugrott neki. Blaise tudja mi van a két lapon! És most kedvére választhat. Márpedig Daphnét már unja. Figyelte a fiú kezét. Elindult a bal oldali kártya felé. Pansy az övébe csúsztatott pálcájához közelítette a kezét. Blaise szemét figyelte. Tehát Draconak akar húzni. Na nem azt már nem Blaise. Blaise farkasszemet nézett Pansyval. Mindketten összehúzták a szemhéjukat. Egyszerre lendült halvány mozdulattal Pansy pálcája és Blaise keze a jobb oldali kártyalap felé. Egyetlen villanás és Blaise felfordította a lapot. A feliratra egyszerre néztek mind a négyen. És a név: Pansy Parkinson volt. Pansy elégedetten mosolygott. Tudta. Tudta, hogy Blaise az utolsó pillanatban fogja megváltoztatni a mozdulat irányát, és épp ezért változtatta meg a kártyákat Pansy. Hát mégis sikerült elérnie, hogy Dracot megszerezze ma estére. Blaise döbbenten nézett Pansyra.

- „Csaltál Te vadmacska!”- küldte át az üzenetet, hogy a másik kettő ne hallja.

- „Te meg perverz hülyeségeket csinálsz. Nem innék utánad, még ha az élet forrásából kínálnál akkor sem Blaise!”- küldte át Pansy önelégülten és elvette Draco kezéből a lángnyelvwyskit, meghúzta a kiérdemelt üveget. Kihívó tekintettel nézett a szemközti párosra és visszanyomta a palackot Draco kezébe. Draco is belekortyolt és ő is a szemközti hoppon maradt párost nézte. Blaise és Daphné beletörődve kézenfogva felmentek a fiúhálóba. Pansy és Draco kettesben maradtak a kanapénak dőlve.

- Csaltál igaz?- nézett rá kissé felé billentett fejjel Draco.

- Számít az?- vette el az üveget Pansy és meghúzta.

- Nem – vette vissza Draco.- Miért? Mégiscsak fontos? Fontos az, hogy én?

- Hülyeségeket kérdezel már megint Draco – morgott rá Pansy.- Tudod hogy igen. Nem engedem azt, ami az egyém, senkinek!

- Fenyegetsz? Jobban kellene küzdened akkor – nézett rá huncut szemekkel Draco.

- Mire gondolsz?- vette el az üveget Pansy és megremegett, ahogy ujjaik összeértek.

- Szerintem te is tudod – mondta sokat sejtetően Draco, s ahogy az wiskyért nyúlt Pansy csuklójára kulcsolta a kezét, és magához húzta. Egyetlen pillanat alatt tették meg a távolságot és már falták is a másik ajkait, Pansy elejtette az üveget és birtokló mozdulattal túrt Draco selymes szőke hajába. Draco gyors mozgással járta be Pansy egész testét. Pansy olyen indulattal viszonzta a csókot mint még soha. Most, hogy megérezte a veszélyt, hogy elveszíthetné Dracot bármit megadott volna, hogy megtartsa. Bármit. Kivéve egyetlen dolgot. De ezzel most nem foglalkozott. Dracoval lecsúszott a kanapé mögé és elmerült a fiú csókjában. Draco végigsimított a lány combjain, s türelmetlenül egyre feljebb simogatta Pansy selymes belső combjának bőrét. Ajkával rátapadt a kivillanó hófehér vállakra, s nyelvével bejárta a lány karcsú hosszú nyakának ívét. Egyszerre tért vissza Pansy szájához és érintette meg Pansy legérzékenyebb testrészét. Pansy kezével próbálta eltolni a fiú ujjait, de Draco nem engedte.

- „Ne Draco! Ezt ne csináld!”- küldte át mentálisan, mert Draco nem engedte, hogy megszakítsa a csókot.

- „SS!”- küldte vissza Draco a választ és gyendégen átsimított Pansy combjai közt. Pansy megborzongott az érintéstől. Draco félelmetesen jól értett a testiséghez ezt már meg kellett állapítania, de ez mindenen túltett. Kellemes borzongató és vágyakat ébresztő érzés volt. Draco pedig érezve a tiltakozás csökkenését elmosolyodott. Nedves ajkaival súrolta a lány kulcscsontjára feszülő levendulaillatú bőrt. Szőke haja finoman seperte a bőrfelületet. Pansy ernyedten hevert a fiú alatt. Már képtelen volt az illem diktálta minimális tiltakozást is produkálni. Pedig tiltakoznia kellene, mert veszélyes ütemben haladnak abba az irányba, ahová nem lenne szabad, még most nem. De Pansy egy halvány nem-et sem tudott már elrebegni, Draconak egyszerűen nem is nagyon lehet ilyet mondani. Tehetetlenül reszketett a fiú rohama közben, s fátyolos tudattal érzékelte, hogy nem lenne szabad így a becéző ujjak felé nyomni türelmetlenül a csípőjét. De igazán már nem is ő irányított, tudata felett átvette a hatalmat a teste és ő a kényeztetés alatt elégedett macskaként terült el. Draco fanyar mosollyal reagált Pansy izgatott tudatlan kérésére. Kíméletlenül kihasználta, hogy a lány ma sokat ivott, de egyszerűen nem bírta már kontrollálni magát. Pansy ruganyos anyagú ruhája könnyedén gördült egyre lejjebb a lány vállán, s végre kivillant a fekete csipkemelltartó apró virágmintája. Draco beleszédült a látványba s egy pillanatra elvesztve egyensúlyát nehezedett a lányra. Apró csókokat lehelt a melltartó anyaga felett kibukó puha domborulatra, s Pansy halk nyöszörgéssel reagált, csípőjét még erősebben feszítette az izgató ujjakra. Draco gondolkodás nélkül csúsztatta be ujját a nedves forróságba. A behatolást érzékelve Pansy szemei kipattantak és hevesen ellökte magától a fiút.

- Ez fájt te szemét!- sziszegte a fiú ledöbbent arcába, s kóvályogva, ruháját a vállára ráncigálva felbotorkált a lányhálóba. Draco kábultan ülve nézett utána.