Draco álmosan forgatta pennáját az ujjai között. Piton már megint gyors óra eleji dolgozatot íratott velük, a házidolgozat témájából. Tehát nem elég, hogy a házit meg kellett írni, de ellenőrzi is, hogy megjegyezték-e amit leírtak. Már rég készen volt a dolgozattal. A mellette szál egyenes derékkal ülő Pansy is, a pinceablakon nézelődött kifelé. Egész hétvégén nem szólt hozzá a bizonyos este óta. Sőt látványosan kerülte, többnyire a könyvtárba menekülve előle. Pansy visszafordult és a közös pergamenlapra kezdett firkálgatni. Már vagy három éve mindig ezt csinálták. Minden órán hevert közöttük egy üzenőpergamen. Főleg Piton óráján, mert Piton gyorsan rájött, ha mentálisan kommunikáltak. Volt, hogy egész dolgozatokat beszéltek át mentálisan és így töltötték ki a tesztet. Azóta Piton rájuk szállt és a mentális csatornákat ellenőrizte. Pansy unott képpel ismét a pinceablakhoz csapódó ágakat figyelte. Kint erős szél tombolt, közeledett az ősz. Draco a pergamenlapra nézve látta, hogy Pansy nem csak firkálgatott. A pergamen tetején ott volt a rövid figyelmeztető mondat:

- „Légy résen!”- Drco értetlenül nézett a szavakra. Most mire céloz?

- „Mivel kapcsolatban?” – írta gyorsan válaszként.

- „Mivel! Blaissel!”

- „Mert?

- „Nem tudom. Daphné ma reggel utalt valamire. Hogy este…”

- „Hogy este…?”

- „Nem tudom. Valami lesz este. Szóval maradj józan és légy észnél!”- csapta le dühösen a pennáját Pansy. Most mit értetlenkedik? Jaj! Pansy sötét tekintettel meredt az ezüstös szempárba. Sokáig meredtek egymásra. Egy erőszakos torokköszörülésre kapták fel a fejüket. Piton állt felettük fekete talárjában, és az asztalra tenyerelve hajolt közel hozzájuk és az arcukba sziszegte.

- Fejezzék be a szerelmes levelezést az órámon! Tartogassák Trelowneynak ő biztos lelkesen veszi az ilyesmit!- Pansy elvörösödött és gyorsan eltüntette a közös pergament, s kerülte a tanár pillantását. Piton elvette a dolgozatot előlük és a táblára intett a pálcájával. Tehát bájital következik. Pansy unottan nézte a hozzávalók felsorolását. Ma semmi kedve nincs már a bájitaltanhoz. Annyira rosszul indul a hét.

Este a prefektusi fürdőből álmosan baktatott a pincehelység felé. Az ajtón belépve nyomban találkozott a tekintete a szürke szempárral. Egyenesen ránézett és nem volt túl meggyőző.

- „Mi van?” – nézett rá mérgesen Pansy.

- „Rosszul áll a szénánk” – küldte fáradt hangon Draco.

- „Ó tudtam. Tudtam, hogy nem kellett volna itt hagynom titeket!” – küldte bosszúsan és átszelte a klubhelységet, s leült Draco ölébe.

- Már nem kártyáztok?- búgta kedveskedő hangon.

- Nem Pansy – jött Blaise felől a kaján hang. – Sokkal jobb ötletem támadt.

- Blaise ha neked ötleteid támadnak az esetleg egy bordélyházba való máshova nem – szúrta oda Pansy.

- Milyen éles nyelved van cicus – mondta hideg hangon Blaise. – De most egy igazi férfias dologban hívom ki Dracot.

- Nahát! – „Jaj ne mondd, hogy most jön valami szörnyűség!” – nézett kétségbeesve Dracora, de a fiú nem bíztatta jóval.

- A lényege – csapta össze izgatottan a tenyerét Blaise és összedörzsölgetve kezdte felvázolni a tervet.- Megmutatjuk, melyikünk az igazi férfi.

- Pontosan mire célzol Blaise?- ráncolta a homlokát Pansy.

- Nos igazán az teszi férfivá a férfit, ha megadja a nőnek azt, ami jár neki. Egyetértünk a gondolatban nemde Draco?- kérdezte provokáló hangon Blaise.

- Természetesen egyetértek a gondolattal Blaise – mondta rideg hangon Draco.

- Örülök. A kis erőösszevetésünk ennyiből állna. De nem elég a lány szavahihetősége, mivel a választottak – jelentőségteljes pillantást vetett Daphnéra majd Pansyra . – Ebben nem olyan erényesek – Blaise felkacagott. –Tehát hogy meggyőződjünk valóban megtörtént e aminek meg kellett, egy egyszerű bűbájt alkalmazunk.

- Miféle egyszerű, de sötét bűbájra célzol Blaise?- Pansy arca kezdett elkomorodni.

- Egy ékszerre mondunk bűbájt, az ékszer csak akkor vehető le és cserélhető ki, ha az esemény sikeresen megtörtént. Draconál egyértelmű az ékszer: a pecsétgyűrűje. Nálad cicus pedig…- Blaise áthajolt és finoman megérintette a Pansy nyakában csüngő aranyláncot- ez is megteszi. A sikeres akciót az ékszercsere bizonyítja.

- De mindenki tudni fog róla – hüledezett Pansy. Ez a dolog kompromittálja mindkettőjüket.

- Hát igen. De gondolj csak bele Draco. Amíg az ékszercsere tart, vagyis egy hétig bizonyosan mindenki tudja, hogy eljuttattad a választottad- Blaise kéjes vigyort eresztett meg - a mennyországba.

- Blaise! Te mocskos perverz….- sziszegte Pansy. De Draco megszorította a csípőjét.

- Vagyis fogadás – nyugtázta Draco.

- Tulajdonképpen fogadunk. Kiderül melyikünk a jobb – villantotta a kettősre a szemét Blaise.

- Ez most sem kérdéses – vágott közbe Pansy.

- Ugyan cicus. Várd csak ki a végét! Tehát Draco? Elfogadod a kihívásom? Vagy visszautasítod?- Draco sokáig nem felelt. Az egész Mardekár csendben figyelte a válaszát. Blaise behúzta őket a csőbe, akaratuk ellenére. Szinte minden felvezető nélkül tálalta a tervét, minden burkoltság nélkül. Ha Draco visszautasítja, a róla kialakult kép csorbul. Ha elfogadja, és kudarcot vallanak? Akkor is. Blaise pedig sejti, hogy Pansy és ő nem voltak együtt. És tulajdonképpen nem is lehetnek. Vagy lehetnének. Az ötlet sugalmazója pedig a most is önelégülten ördögien vigyorgó Daphné volt. Aki törekedett, hogy Pansy alá tegyen. Hiszen megmondta, visszaadja még Pansynak azt, hogy felhánytorgatta, hogyan is állnak, és mennyi esélye van Dracora. Kész tények előtt álltak és nem volt kiút belőle. Ráadásul sehogy sem fognak tudni jól kijönni belőle.

- Pontosan mi a határidő?- kérdezte Draco, magában se ismerte be hogy teljesen bizonytalanul.

- Határidő. Egy igazi férfi most azonnal megteszi. Ma este. Honlap reggel az ékszerekből már tudni fogjuk - mosolygott ravaszul Blaise. Tehát ma este. Draco összeszorította a fogait. Blaise! Te sunyi dög! Mire jó ez az egész játék? Puszta kézzel meg tudná fojtani, hogy ilyen helyzetbe hozta őket, de reménytelen. Itt nincs mit tenni. A Malfoy becsületről van szó. Pansy lenézett rá. Találkozott a tekintetük. Pansy kérdő pillantással nézte a fiú arcát. Draco Blaisere nézett.

- Elfogadom a kihívást – mondta határozottan.

- Ez a beszéd- csapott az asztalra Blaise. Előkapta pálcáját és Pansy nyakláncára irányítva már mormolta is a varázsigét. Ugyanezt elvégezte Dracon is. Draco is elővette saját pálcáját és unott képpel, de hasonlóan tett Daphné és Blaise ékszerével. Majd felállt.

- Akkor mi fel is megyünk- kézenfogva Pansyt maga után húzta a fiúháló felé.

- Jó szórakozást!- kiáltott utánuk Blaise.

- Meglesz ne aggódj!- kiáltotta vissza Draco. Behúzta Pansyt a szobába és becsapva az ajtót bezárta, hogy senki ne zavarja őket, és egyetlen hang se szűrődjön ki a szobából. Pansy a szoba közepén állva nézett vissza rá.

- Hiába figyelmeztettél nem tehettem semmit – mondta mielőtt a lány nekiállt.

- Sejtettem. Blaise amit akar azt úgyis kierőszakolja – legyintett fáradtan Pansy és Draco ágyához sétált, s levágta magát a zöld baldachinos ágyra.- Most mit csináljunk?- nézett tanácstalanul Dracora. Draco idegesen a hajába túrt.

- Nem tudom – fújta ki a levegőt. Talán most isszák a levét annak, hogy valaha is elkezdték ezt a színjátékot, hogy ők együtt vannak. Most már késő. Blaise ravaszul feladta a leckét.

- Persze Daphnénak könnyű – bosszankodott Pansy.

- Pfh – Draco idegesen az éjjeliszekrényéhez lépett és kotorászni kezdett a fiókban. – Daphné!- futólag a mozdulatait figyelő Pansyra nézett.- Dapnéh már csak attól elélvez, ha Blaise ránéz. – dühöngte és zsebre vágta a kis ezüst tartót.

- Most rám célzol? Nekem is ezt kellene?- csapott le a megjegyzésre Pansy.- Hát ne is álmodj róla én nem vagyok ilyen!

- Nem úgy értettem. Tudhatnád – nézett fáradtan Draco.- Mindjárt jövök- a paraván mögé lépett és levágta magát a fotelba az ablak mellé. Halkan sercegve gyújtotta meg a fenyőillatú illanót, s ez első három slukkot gyorsan szívta egymás után. Egyetlen éjszakájuk van. Ez nem fog menni. Draco érezte, ez túl korai. Pansy még nincs is felkészülve rá. Hiszen…hiszen épp néhány napja, hogy erről bizonyságot is kapott. És bizonyos volt benne, Pansy nem csak tiltakozásként mondta. Ha fájt, akkor biztos hogy fájt neki. Most mit csináljanak? Ez csak a probléma egyik fele. A másik, hogy ezt tényleg nem tehetik. Draco nagyon jól tudta a jövendőbelijének érintetlennek kell lennie. Még tőle is érintetlennek. Ha most megteszik azzal örökre elúszott az, hogy valaha is elvegye feleségül Pansyt. A szabály, szabály és a Malfoyok nem szokták megszegni a szabályaikat és hagyományaikat. Tehát Blaise vagy a Malfoy büszkeségét akarja letiporni, vagy a jövőjét. Amire mindkettőre vigyázott eddig. Micsoda ravaszság! Igazi mardekáros kétségtelenül. Elégett az illanó. Draco újat húzott elő az ezüst illanótartóból és rágyújtott. De hát ő is mardekáros nemde? Lenne kiút. Lenne megoldás. Egy, nem több. De egy igen. Csakhogy ehhez Pansynak kellene megfelelően asszisztálnia, aki jelenleg még tényleg nem tart ott, hogy ez sikerüljön. Nincs előkészítve még a talaj. Ezt Draco nagyon jól tudta. Erre egyetlen éjszaka pedig kevés. Nagyon kevés. Szinte a bizonyos kudarcra kárhoztatva jöttek most fel, de hát lesz, ami lesz. Draoc elnyomta az illanót és felállt.

Pansy nézte a paraván mögött eltűnő fiút. Sötétség borult a szobára. Nem is gyújtottak gyertyát. Fölösleges. Pansy hanyatt dőlt az ágyon, s hasán összefonva ujjait gondolkodott. Hallgatta a halkan sercegő illanót. Sejtette, hogy Draco feszült és ideges, ezért is menekült a fenyőillatú illanóhoz. A finom gyantaszag lassan vegyült a szoba levegőjével, átjárta az egész teret. Pansy is ugyanolyan feszülten gondolkodott, mint Draco. Sejtette, hiába figyelmezteti most Dracot, nem kerülhetik el azt, ami már pénteken látszott. Draco csészéjében és az övében is. A kettő összefüggött egymással. A fogadás és a változás. Ez lenne a változás? Amire most készülnek az tényleg örökre megváltoztatja az életüket ez biztos. Végleg elszáll az a ködkép, hogy ők a jövőben egybekelnek, hogy a két aranyvérű család egyesül álltaluk. Teljesen más életük lesz onnantól. Bár Pansy ironikusan úgy vélte, hogy neki onnantól nem lesz élete, mert majd apja gondoskodik arról, hogy csapodár lányának ne legyen fejtörés a további létezés. Draco, hát neki meg kereshetnek egy másik feleséget. De Pansy rettegett ennek a gondolatától is. Mert igenis vágyott arra, hogy beteljesíthesse a két család egyezségét, hogy valaha egyszer Mrs. Malfoy legyen. De most ez távolabbinak és elérhetetlenebbnek tűnt mint valaha. Soha nem engedné, hogy Draco becsületén és büszkeségén folt essen. És ezt Blaisenek sem engedi meg. Ami tőle telik megteszi, hogy Draco megmaradhasson annak, aki volt, a tökéletes férfias Malfoynak, aki mindenre képes és kivételes. Pansy nagyon jól tudta a fogadás ötlete Daphnétól ered. Mert Daphné nagyon jól ismerte, hogy ilyen körülmények között Pansy képes és megteszi azt, amit nem lenne szabad. Így valóban kiegyenlíti a számlájukat, egyformán csak epekedhetnek Draco kegyeire. Pansy letörölte a halántékán végigcsorduló könnyet. Ez most nem fontos. Lesz, ami lesz. Felült és a szék karfáján észrevette a sötétzöld törülközőt. Ahogy érte nyúlt, kilépett a spanyolfal mögül Draco. Pansy meredten nézte a fiút. Draco előbb a lányt aztán a kezében a törülközőjét nézte. Végül Pansy áthajtotta kétrét a törülközőt és az ágyra terítette. Draco elvörösödött. Nagyon jól értette miért terítette maga alá a lány. Tehát Pansy már döntött. Draco egy pillanat alatt végigfuttatta a gondolatot. Pansy, aki amióta csak ismeri mindent megtesz, hogy elnyerje őt, most egyetlen fogadás miatt képes feláldozni a szüzességét ezen az oltáron? Ezen az értelmetlen büszkeség oltáron? Mit számít most ez? Hiszen sokkal több mindent veszít vagy nem? Pansynak az élete az, hogy az ő felesége legyen és most képes eldobni azt, ami a legfontosabb kitétel csak hogy ő az maradhasson az egész mardekár és valószínűleg az egész iskola szemében, ami volt? Értetlenül és ámulva figyelte a lányt. Hát ennyire fontos neki, hogy ő Draco az maradjon a ki volt? Hogy olyan legyen amilyennek felállították a képet közösen? Nem gondolta volna, hogy Pansy ilyen mértékű önfeláldozásra képes. De nem, ezt nem kívánhatja tőle. Pansy tudhatná.

- Hagyd!

- Mit?- nézett rá zavartan Pansy.

- Nem lesz rá szükség – intett Draco.

- De igenis lesz!- csattant fel Pansy és feltérdelt az ágyon, haját kiseperve a szeméből.- Nem fogom engedni, hogy az a szemét! Az a mocsok Blaise- ujjával lefelé a mardekár klubhelységre mutatva kiáltotta.- Hogy ő nagyobb és jobb férfinak tartsa magát nálad! Ezt soha nem engedném!

- Komolyan képes lennél megtenni ezt? Feláldozni? Csak miattam?- kérdezte rekedtes hangon Draco.

- Igen – mondta elszántan Pansy. - Megmutatom mennyire!- Pansy meglazítva a nyakkendőjét áthúzta a fején és elhajította. Elkezdte kigombolni a blúzát. Draco odaért hozzá és egyetlen mozdulattal lefogta Pansy kezét.

- Hagyd. Ez az én dolgom – mosolygott csábosan, s finom mozdulatokkal folytatta a blúz gombolását. Pansy rémült szemekkel hatalmas levegővételekkel figyelte Draco kutató ezüst szürke szemét. Draco feszült komor arccal nézett rá.

- Mh. A múltkor…- megköszörülte a torkát.- tényleg fájt?- némi zavartság ült ki az arcára. Annyira bizarr ez az egész helyzet, miért kell ilyen kellemetlennek lennie. Pansy elvörösödve lesütötte a szemhéját és csak bólintott. Draco az álla alá nyúlt és finoman megemelve kényszerítette, hogy ránézzen. Pany felnézett a szürke szemekbe.

- Pansy szeretném, hogy tudd – kezdte halkan Draco.- Nem fog semmi olyan történni, amit nem akarsz rendben? – nagyon jól érezte, hogy annak ellenére Pansy elhatározta, hogy megteszi, amit meg kell tenniük attól gondolatban fél az előtte álló éjszakától. És nem akarta, hogy ez az ismeretlentől való rettegés lebegjen egész este a baldachinos ágy felett. –nincs mitől félned- suttogta Draco és lehajolt Pansy ajkaira. A lány készségesen engedett utat és viszonozta a csókot. Draco lefejtette a könnyű anyagú blúzt Pansyról és hátradöntötte a párnáira. Érezte, hogy még feszült. Nem ez még nem az ő Pansyja. Ez még mindig a megszeppent kislány. Felkönyökölt és figyelte a lányt. Pansy kinyitotta a szemét. Draco átsimított az arcán és Pansy kezéért nyúlt. Gyengéden az ajkához emelte s kézcsókot lehelt rá. Forró lehelete perzselte Pansy kézfejének finom bőrét. Átfordította a lány kezét és a tenyerébe hüvelykujjával apró köröket rajzolt. Pansy leeresztette a szempilláit és átadta magát az érzésnek. A finom ujjmozgásra lassan járta át az izgalom. Bátortalanul kezdte viszonozni az ujj-játékot. Rebegő pillangónyi tapadással súrolták a bőrfelületet egymáshoz. Sokáig játszottak az ujjaikkal, nem siettette őket senki. Az egész éjszaka az övék. Senki sem fog rájuk törni ezt tudták. Draco rászorította ajkait a lány tenyerére, s nyelvét végighúzta a lány csuklóján s alkarján le egészen a könyék-hajlatáig. Pansy megremegett az érintéstől. Draco felé hajolva birtokba vette ajkait. Pansy hevesen kapott a húsos ajkak után, s jóleső érzéssel reagált a ránehezedő testre. Draco erős fenyőillata beburkolta, s csókjától kábulva túrt a selymes szőke tincsekbe. Draco úgy mozgott minta higany. Az egyik percben még a nyakára lehelt csókot a másikban már a csípőjén s köldökénél futottak ajkai. Pansy nem is tudta beazonosítania pillanatot, amikor lekerült róla a szoknyája, olyan észrevétlenül varázsolta le róla. Draco végignézett a karcsú női testen és remegett a felindultságtól. Nem bírt betelni a lány levendulaillatú bőrének selymes tapintásától, minduntalan vágyott rá, hogy újból megérintse. Pansy remegő ujjakkal fejtette le Dracoról a ruhadarabokat. Finoman beesett vállaiba fúrta az arcát. És szorosan a fiú meztelen mellkasához simult. Soha nem látta még Dracot ruha nélkül, de megdöbbent magán, hogy mennyire ingerlően hat rá Draco vékony karcsú alakja. A hanyag tartású válla, így meztelen sápadt fehérségével. Vonzotta, s nem bírta megállni, hogy ne kóstolja meg bőrének az ízét. Szédületes volt, felkavaró és csodálatos. Ujjaival bejárta egész mellkasát, csípőjét, derekát, de Draco nem engedte tovább kutakodni, magához szorítva a lányt, gömbölyű vállait csókolta, s a melltartó pántokat óvatosan csúsztatta le róla. Megemelkedve kapkodó mozdulattal oldotta ki a melltartó kapcsokat s Pansy mellkasa szédült ütemben emelkedett és süllyedt, ahogy Draco kínzó lassúsággal, de lefejtette róla a fehérneműt. Elakadt a lélegzete. Ezüst szürke szemei futkároztak a lány testén, és nem várt bíztatást; egyetlen villanással lecsapott a gyönyörű formájú halmokra. Becézte, kényeztette őket, és Pansy eszét vesztve vergődött alatta. Soha nem sejtette, hogy ennyire jó érzés lehet ez, de Draco mindent megtett, hogy bebizonyítsa neki igen nagyon is az. Draco ujjával a lány alsóneműjének szélét kezdte letolni, s egyetlen rántással lekapta. Hát itt volt. Itt feküdt előtte Pansy teljesen meztelenül, hófehér teste úgy vakított a mélyzöld ágyneműn, mint egy gyöngyszem és Draco kábultan futtatta rajta ezüstszürke tekintetét. Megállt egy pillanatra, hogy kedvére kigyönyörködhesse magát.

- Ó Pansy ! Annyira szép vagy!- suttogta ámulva.

- Nem- nyitotta ki a szemét Pansy s a fiú szürke tekintetét kereste. - Ne mondj ilyet, ez nem igaz.

- Dehogyisnem. Az én szememben gyönyörű vagy – suttogta komolyan Draco. Minden gonoszkodás és huncut fény nélkül. Pansy megdöbbent a vallomástól, de Draco nem hagyott időt neki, hogy elgondolkodjon, Rávetette magát Pansy ajkaira és csókolta kifulladásig. Ujjaival bejárta a rezgő női test minden szegletét egyre közelítve combjai közé. S végül megérintette. Pansy felsóhajtott. Draco meglepődve tapasztalta, hogy tiszta csatak Pansy öle, de elmosolyodott az eredményt diagnosztizálva. Olyan puhán és gyengéden becézte, amennyire csak telt tőle, és Pansy apró sóhajtásokkal reagált rá. Felé nehezedve Draco kínzó lassúsággal fokról fokra hatolt be a lány forró ölébe ujjával. Ujjbegyével érezte a szűzhártya finom lemezét, s mosolyogva beljebb csúsztatta az ujját sértetlenül hagyva a hártyát. Pansy visszatartott lélegzettel lehunyt szemmel fogadta a behatolást. Draco figyelte a lány arcrezdüléseit, ahogy fokról fokra egyre beljebb csúszott az ölelő forróságban. Elérte a teljes hosszat. Pansy kinyitotta szemét és találkozott a tekintete Draco kérdő arckifejezésével.

- Mh. Csak szokatlan – suttogta lassan kieresztve a levegőt tüdejéből. Draco újból megcsókolta s nem mozdította ujját. Várta, hogy a lány hozzászokjon az új helyzethez. Ajkaival bejárt a lány mellkasát, nyakát, megszívta az édes ízű bőrt. S végre érezte, hogy enged a szorítás az ujján. Draco óvatosan kezdte mozdítani az ujját, szürke tekintete aggódva tapadt a lány arcára, az egyetlen forrásra, ami visszaigazolást adott, hogy mit érez. Pansy leeresztett pillákkal akadozó légzéssel figyelte az új érzést. Valóban inkább szokatlannak tűnt, mint kellemetlennek. És most nem fájt, mint legutóbb. Draco újból higanyként mozgott egész testén, s Pansy igazán nem tudta eldönteni, mikor érezte a váltást. Amikor valami történt. Valami többet is érzett. Lélegzetvisszatartva várta az újra ismétlődő érzést. És megérkezett. Draco sikló ujja ismét befelé haladt és újból érezte. Megremegett egy pillanatra. Draco azonnal felkapta a fejét, ahogy az apró szorítást megérezte. A következő mozdulatnál ismét jött. Alig érezhetően, de gyorsított a tempón. Pansy koncentrált az érzésre, amely most már szüntelenül visszatért. Összeszorította a száját és beharapta, hogy ne nyögjön fel az élvezet hangján.

- Ne-Ne!- morogta Draco a fülénél bársonyos mély hangon.- Ne fossz meg tőle! –suttogta. –Engedd, hogy halljam! –majd mosolyogva folytatta.- Én leszek a legboldogabb ember a világon ha hallhatom. –Pansy meglepődve nézett a szürke csillogó szempárba.- Ne fojtsd el! Engem nem zavar! Ellenkezőleg!- villantotta rá a fogait Draco, s Pansy is elmosolyodott, majd ismét leeresztve pilláit Draco ingerlő ujjára koncentrált. Draco kitartóan és jól adta a ritmust, pontosan váltakozó tempóváltásokkal. Pansy a fiú mellkasához simulva nyögdécselt. Nagyon ráérzett a ritmusra most. Draco pedig a reakciókra figyelve kereste a megfelelő irányt és ritmust. Sejtette, hogy Pansy most már közel járhat. Körmeit a hátába mélyesztve várta az újabb impulzust. Egyszerre sikoltott fel és indultak meg az összehúzódások Draco ujján. Préselte, szívta és követelte a behatolót. Pansy egész testén megindultak a remegő hullámok, amik végigjárták minden porcikáját. Lassan csillapodtak a remegések és az összehúzódások. Draco megvárta, hogy az utolsó rezgések is elüljenek s csak utána siklott ki ujjával a nedves forróságból. Pansy pihegve feküdt alatta, levegő után kapkodva, szemlesütve zihált. Draco legördült róla és mellé fekve simított át a lány ében haján. Pansy kinyitotta a szemét, de zavartan le is sütötte. Mindketten tudták, hogy megtörtént. Pansy jobban zavarban volt, mint eddig valaha életében.

- Köszönöm neked – suttogta Draco ujjai között morzsolgatva a mélybarna fürtöt.

- MH. Ezt nem nekem kellene mondanom?– köszörülte a torkát Pansy.

- Hát igaz is nézd meg mi a hálád!- Draco a vállait nézte. Pansy kikarmolta, ahogy feljutott a csúcsra és legalább nyolc apró vértől gyöngyöző foltot hagyott Draco hátán.

- Jaj én voltam? – nézett rá rémülten Pansy.

- Hát nem is én – mosolygott Draco.- kikarmoltál te vadmacska!- apró csókot nyomott Pansy cseresznyeszín duzzadt ajkaira.

- Várj eltüntetem!- kezdett pálcája után szétnézni Pansy.

- Hogyisne!- mondta Draco felvetett fejjel. – Most már ezt mutogatom a kviddicsöltözőben! Hadd lássák milyen nővel van dolgom!- Pansy felnevetett. S Draco önelégült arcot vágott, mire Pansy hozzávágta a fiúhoz a párnát. Draco eldobva átlendült és Pansy kezét lefogva satuba zárta. Lágyan csókolta meg újból, majd megemelte a fejét.

- Tényleg jó volt?- nézett a lányra kérdőn.

- Engedj el és megmutatom!- próbálta kihúznia csuklóit Draco szorításából. Draco legördült róla s figyelte, ahogy a lány arany-nyakláncának kapcsain babrál, és kiveszi nyakából a Parkinson-címeres ékszert.- Tessék!- Draco elé tartotta s meghimbálta.

- MH. Hipnotizálni akarsz?

- Hát ha máshogy nem tudlak elcsábítani?- nézett rá ártatlanul Pansy.

- Ezt komolyan a ma éjszaka után mondod?- nézett rá Draco sandán.

- Tessék, kiérdemelted!- Pansy kétszer áttekerte Draco csuklóján a láncot és összekapcsolta. –Te jössz!- dőlt hanyatt a másik párnára Pansy. Draco lazán ide-oda mozgatva a pecsétgyűrűjét lehúzta és átnyújtotta a lánynak. Pansy csak a fejét rázta.

- Nem- nem – elhallgatott majd rekedtesen folytatta – Húzd csak Te az ujjamra!- s kezét a fiú elé tartotta várakozóan. Draco ránézett, s tekintetük összekapcsolódott hosszú másodpercekig. A játékos beszélgetés hirtelen komoly fordulatot öltött. Mindketten jól értették. Draco gyengéden alátartott Pansy apró kezének, és két ujja közé fogva a pecsétgyűrűt gyengéden izgatott lassúsággal felhúzta a lány gyűrűsujjára a gyűrűt. Egyikük sem vett levegőt a gyűrűhúzás alatt. Draco feltolta a gyűrűt, középre igazította a Malfoycímert s ajkához emelte a lány kezét. Apró kézcsókot lehelt kézfejére, s visszaeresztette. Nem beszéltek. Nagyon is nagy súlyúvá vált ez a perc, csak egymásba kapcsolódó tekintettel nézték a másikat. Csendben hallgattak. Hát megtették. Ismét kijátszották a szabályokat. A ravaszságukkal újból ők kerültek ki nyertesen. Mi ez, ha nem összetartozás?