Pansy egész nap a gyűrűsujján forgó pecsétgyűrűt forgatta, babrálta, aztán rájött, hogy miért. Kezdetben egyszerűen attól félt, hogy lecsúszik az ujjáról, mert lötyögött rajta, ezért egy egyszerű méretalakító bűbájjal az ujjára igazította. Daphné az első perctől, ahogy meglátta az ujján irigykedve nézte a szép Malfoy-címeres gyűrűt, Pansy pedig minden ilyen elkapott pillantásra önelégülten felvetett a fejét és gonosz mosolyt eresztett meg a lány felé. Az ebédnél találkozott Dracoval. Átsiklott a pad másik oldalára, és leült a fiú mellé. Draco rövid oldalpillantással vette tudomásul, hogy a lány mellé ért. Pansy szedett a tányérjára a tengeri halból és ráérősen csipegetni kezdte.

- Nem értettem ezt az aritmetika órát. Most mi volt ez az új egyenlet? – motyogta a tányérjába Monstro.

- Nem tudom én le sem írtam. Minek? Úgyse értem – vihogott bambán Crak.

- Majd biztos fogunk még ismételni – mondta flegmán Draco.- Na Pansy milyen volt az év első Mágiatörténet órája?- gonoszul a lányra nézett.

- Tényleg most, hogy eszembe juttatod – fordult felé Pansy – Szeretném érezni azt a bizonyos hálát, amit említettél.

- Mivel kapcsolatban? – bizonytalankodott Draco.

- Nos mágiatörténeten házidolgozatot kell írnunk: egy család történetét. És konkrétan rád gondoltam.

- Rám?- nézett rá ledöbbenve Draco.

- Hogy a Malfoy család történetét írnám meg.

- Miért nem írod meg a saját családod történetét?- tért ki a feladat elől Draco.

- Mert azt nem lehet – mosolygott hidegen Pansy.- A te családod akkor is tökéletesebb erre a célra.

- Már miért volna tökéletesebb?

- Sokkal régibb, híresebb, és nagyobb. Nem beszélve arról, hogy biztos tele van a magánkönyvtáratok olyan könyvekkel mint- Pansy gondolkodó arcot vágott majd kibökött egy címet – A Malfoyok tündöklése és bukása ?- kérdő arckifejezéssel nézte a fiút.

- Sajnálom, de ilyen könyvünk nincs – mondta Draco öntelten.

- Nincs? Na ezt nem hiszem- tette le az evőeszközöket harciasan a lány.

- Nincs, mert a Malfoyok eddig még csak tündököltek…- pöffeszkedett Draco önelégülten - , ilyen hogy bukás? Hát ilyen nem is létezhet a Malfoy névvel együtt.

- Valóban?- nevetett fel a lány a fiú megmosolyogtató beképzeltségén.

- Természetesen. A Malfoyok soha nem buknak el – Draco visszafordult a tányérja felé.- Úgyhogy sajnálom, de nem tudok a segítségedre lenni – folytatta gyorsan és elmerült a szálkák szelektálásában.

- Jó, akkor a Malfoyok dicsfényes és töretlen évszázadai – mondta Pansy, s várta a reakciót.- Ilyen már biztosan van.

- Na ilyesmi már lehet, hogy előfordul – nézte a szeme sarkából elégedett vigyorral a lányt. – Majd megnézem, mit találok az érdekedben - somolygott, s ezüstös szemei csaknem szikrákat szórtak.

- Köszönöm – Pansy gyors puszit nyomott a fiú sápadt arcára. Draco magában azonban meglepődött, hogy a lány éppen az ő családjuk történetét választja behatóbb kutakodás céljának. Bár…belegondolva valahol természetes is az érdeklődése. Pansy mire befejezte az ebédet, a fiúk már rég a délutáni programjukat tervezgették. Pansy bosszúsan törölgette a száját a szalvétájával.

- Had találjam ki!- kezdte fagyos hangon. – Én számításba sem jöhetek a délután, mert egész nap kvidicsezni akarsz – Draco ismét Pansyhoz fordult.

- Tudod, hogy a nyakunkon az idény első mérkőzése.

- Ugyan – csapta le sértődötten Pansy a szalvétát.- Azt ne mondd, hogy olyan mérhetetlenül nehéz legyőznöd azt a hisztizős hollóhátas lányt!

- Nem ezt mondtam, de attól még edzésben kell maradnom – húzta ki magát Draco.

- Óh, igen – Pansy gúnyosan végigmérte, majd futólag átsandított a griffendél asztalához. – Valóban nem ártana már legalább egyetlen egyszer legyőznöd…mh- Pansy gonoszul elhallgatott ,de Draco követve a tekintetét tökéletesen értette, hogy kire gondol. Potter a Weasley lánnyal fogyasztotta az ebédjét.

- Le is fogom!- vágta rá Draco.- Szent Potter most nem fog legyőzni.

- Pontosan hány kviddicsverseny is volt a suliban?- Pansy elgondolkodva az ujján kezdte számolni a griffendél-mardekár összecsapásokat.- Na mindegy. De te mint fogó, még soha nem győzted le Pottert.

- Mert nekik fújnak!- dühöngött Draco.

- Egyformán gyors a seprűtök. Szeretném, ha ebben az évben legyőznéd végre. És elkapnád előtte a cikeszt – tüzelte fel Pansy.

- El is fogom, majd tátoghatsz az ámulattól!- emelte meg a szemöldökét Draco.

- Ígérem ki fog akadni az állkapcsom akkorát ámulok!- nézte komolyan Pansy a fiút.- Sokkal jobb vagy mint ő. Lazán nyerhetnél, csak egyszerűen mindig megszeppensz a hírnevétől

- Nem igaz.

- De igen igaz!- csapott le Pansy. – Ha egyszer elfelejtenéd, hogy ki ő lazán megnyernénk a meccset és végre egyszer nem az utálatos Griffendél zászlókat kellene látnom az évzáró vacsorán – sziszegte Pansy.

- Most úgy mondod, mintha én akarnám, hogy azok a vacakok lógjanak a fejünk felett!- vette fel a kesztyűt Draco.

- Nem ezt mondtam – ejtette az ölébe a kezét Pansy.

- De igen ezt mondtad!- Draco felpattant az asztaltól.- Már megint veszekszel velem! Az agyamra megy ez.

- Nem is veszekszem – mentegetőzött Pansy.- Csak úgy szeretném, ha nyernél. Olyan boldog lennék – Pansy is felpattant és gyorsan Draco nyakába csimpaszkodott.- Ha megmutatnád mindenkinek, hogy te vagy a legjobb és nem…valaki más – arcát Dracoéhoz nyomta, s Draco végül megenyhült.

- Na látod ezért kell most is edzésre mennem!- paskolta meg Pansy fenekét, mire a lány elhúzódott.

- Ah tudtam, hogy erre megy ki az egész!- lökte el magát.- Olyan dög vagy!- nézett Draco vigyorgó arcába.- Menj csak edzésre! Csak lenne már eredménye!- azzal elviharzott a nagyterem széles bejárata felé. Draco a fejét csóválva nézett utána. Pansy semmit nem változott. Hirtelen indulatú és továbbra is szívesen rohanja le őt.

Pansy asztrológia órára készült. Már összepakolta a pergameneket. A fiúk nélkül sokkal unalmasabban telt a délután. Még több mint fél óra múlva kezdődik az asztrológia. Mit csináljon addig? Pansy belátta, hogy elkapkodta a készülődést. Ráért volna még a könyvtárban motoszkálni. Meg talán tovább okíthatta volna az elsősöket, akik kikérdezték a dolgozatok mikéntjéről. De akkor annyira idegesítették az ostoba kérdések, hogy öt perc alatt megadta nekik a felvilágosítást. Még néhány puskázási praktikával is ellátta őket. Ej a mardekáros összetartás teljesen meglágyítja a szívét- mosolyodott el magán, s szórakozottan babrálta az éjjeliszekrényén égő zöld gyertyát. Ide-oda tologatta, s az ujját le is csepegtette egy kicsit a forró viasszal.

- Au!- szisszent fel és megrázogatta az ujját. Az égető érzés nehezen múlt. Fekete macskája felugrott hozzá az ágyra, s Pansy megsimogatta a puha szőrét. Az állat bekucorodott az ölébe és csendesen dorombolt. Pansy elmosolyodott és arany karórájára pillantott. Ah, olyan lassan telnek a percek! – Pansy visszanézett a gyertyalángra. Majd ismét a macskát simogató kezére. A gyertyafényben megcsillant a szép mívű Malfoy-címeres pecsétgyűrű. Pansy egy ideig figyelte, aztán döntött. Végülis miért ne próbálhatná ki? – Pansy igaz egyedül volt a szobában, de most kifejezetten örült neki, hogy nem látták, hogy a gondolatba belevörösödött. Ez olyan…mh…bizalmas! De miért is ne!- A fiókból elővett egy üres pergament és a gyertyát megdöntve csepegtetett egy pontra néhány csepp viaszt. Visszaállította a gyertyát az asztalra és a még forró viaszba nyomta a pecsétgyűrűt. Elemelve a kézfejét kíváncsian figyelte a művét. Felemelte a pergament és a gyertyafényhez közelítve figyelte a zöld viaszban formálódó Malfoy- motívumot. Az M betű díszes kígyófutotta cirádáját, az apró levélmintás erezetet. Teljesen lenyűgözte a Malfoy- család ősi motívuma, a hatalom és idők rengetege. Hiszen minden Malfoy ugyanilyen pecséttel látja el a levelét. És most ő is kipróbálta milyen érzés. Ősidők évszázadok óta ez a motívum viszi tovább a Malfoy nevet és rangot, és egyszer talán…talán ő is nem csak próbaként, hanem teljes joggal használhatja…

- Mi lenne, ha tényleg élesben is kipróbálnád?- Pansy rémülten ejtette el a pergament, ami egyenesen a gyertyalánghoz libbent és egyetlen villanással meggyulladt és lángolni kezdett. Draco állt a szobaajtóban az ajtófélfának dőlve és Pansyt nézte a kisebbfajta tűzre pöccintette a pálcáját, mire a pergamenen kialudt a tűz. Csak Pansy éjjeliszekrényén álló gyertya adott fényt a hálónak. Pansy a gyertyafényben a rajtakapott kíváncsiskodó rémült tekintetével pirulva nézett az ajtóban állóra. Draco gúnyos mosollyal nézte a lányt, majd lassan elindult felé.

- Öhm. Én….- Pansy zavartan tüntette el a kezeit a macska alatt.- Én nem akartam…

- Már dehogyisnem akartad Pansy!- mosolygott igézően Draco, s odaért a lányhoz. – Mindennél jobban akartad és én ezt nagyon jól tudom – suttogta a lány arcába, ahogy kétoldalt megtámaszkodva az ágyon satuba zárta Pansyt.

- Hát..ö…- Pansy zavartan forgatta a szemeit, nem akarta, hogy Draco szürke szemeibe bámuljon, amikor ennyire közel van hozzá.

- Na! Ki akarod próbálni élesben? Vagy akkor elkérhetem egy rövid időre?- nézett rá követelőzően Draco, s mivel Pansy még mindig értetlenül meresztette rá sötét szemeit, Draco előhúzta talárja zsebéből a levelet. – Szeretném feladni – meglebegtette a lány előtt, aki végre megértette mire gondolt . – Ha lehet még ma. Nos? – Draco várakozóan a lányra nézett. – Kipróbálod?- Pansy szemével elkapta a címzést. Lucius Malfoynak írt haza. Hát egy haza küldött levélben nincs semmi.

- Akkor kipróbálom!- határozta el magát Pansy, s Draco elhessegette a nyivákoló macskát Pansy öléből, s gúnyosan vigyorgott a lányra.

- Tudtam én!- letette a levelet az éjjeliszekrényre és Pansy mögött végignyúlt az ágyon. – Tessék! Csak rád vár! – nevetett ingerlően, s figyelte, ahogy a lány oldalt fordulva felé pislant, majd a levelet kézbe véve átfordítja, s a hajtásra cseppent néhány viaszcseppet, s belenyomja a pecsétgyűrűt. – Látom egész rutinos vagy már benne – gonoszkodott felkönyökölve Draco. – Amióta megkaptad ezzel foglalatoskodsz?- intett a kezével a művelet helyszínén végig . –Még szünetekben is felszaladsz?

- Kac-kac – mondta gúnyosan Pansy.- Lehet, hogy te önteltségedben és önzőségedben ezzel szórakoztatod magad minden unalmas percedben, de nekem jobb dolgom is van.

- Igen látom – mondta gúnyosan Draco. – Most is rengeteg más dolgod volt az imént – Pansy inkább a levélre nézett és figyelte a zöld viaszos dombormotívumot.

- Milyen érzés volt?- suttogta rekedtesen Draco. Szürke pillantását a lány arcára tapasztotta. Pansy halványan elpirult. Most erre mit lehet mondani? Igen, nagyon jó érzés volt. Már annak érezni magát, ami most még nem. Egy igazi csíny volt, egy nagyon intim csíny. És Draco engedte neki. Sőt ő maga ajánlotta fel. Miért tette meg? Vajon sejtette, hogy ennyire vágyik rá? Engedte, hogy az ő pecsétgyűrűjével a lány védjegyezze a levelét. Ismét egy gesztus? Ismét egy abból, amiről soha nem beszélnek, de mindig ott van köztük és velük? A tudat? A közös tudás, amit mindketten tudnak és ha néha utalnak is rá, de soha nem beszélnek róla? Pansy zavartan nézett a fiúra. Nem, nem tudja szavakba önteni ezt az érzést. Mintha a pecsételés pillanatáig felvette volna a fiú családi nevét. Ezt nem szabad elmondani. Dracot már nem a válasz izgatta. Figyelte a lány arcát, ahogy a gyertyafényben meglágyulnak a vonásai. Szemei izzó sötéten rámerednek. Egyetlen rántással magához húzta, s ajkait a lányéra szorította. Pansy ajkai azonnal odaadóan nyíltak szét és hevesen viszonozta az indulatos követelődző csókot. Draco a lány tarkójánál beletúrt az ébensötét hajzuhatagba és lélegzetvisszatartva mohón falta a lány ajkait. Hirtelen szakította meg a csókot. Nem, most ebbe nem szabad elmerülni.

- Mennünk kell asztrológiára – mondta rekedtesen és felült, s felhúzta magával Pansyt is. Felkapta a táskáját és az éjjeliszekrényről a levelet. Együtt léptek ki a háló ajtaján, Pansy még mindig vörös ajkait beharapta, s ahogy a pincehelység lépcsőjén siettek gyengéden súrolta a kezük egymást. Draco szürke szemét futólag Pansyra vetette, aki felnézett rá. Draco egy félmosollyal, de rákulcsolta ujjait a lányéra, s Pansy elvörösödve lesütötte a szemét. Draco ujjaival finoman igazgatta a lány ujján a pecsétgyűrűjét, hogy a címer pontosan középen legyen, s bár a sötétben nem látszott a kézfogástól az ő arcán is halvány rózsaszín foltok jelentek meg.