Az üvegház fülledt levegőjében Pansy már gyöngyöző homlokát törölgette egy zsebkendővel. A nap egész délelőtt melegítette az üvegházat, s gyorsan emelkedett a hőmérséklet a falak között. Draco a lány elé csúsztatta a lilás gyökereket, s ránézett.

- Mi van mit csináljak velük?- babrálta a cserépbe szórt tápanyagot Pansy.

- Vágd fel! Addig megcsinálom a talajt! – húzta el Pansy cserepét is.

- Miért én? Majd összeállítom én a talajt!

- Nem akarom, hogy összekoszold a gyűrűmet.

- Ühm. Gondolhattam volna – morogta Pansy. – El fogom vágni a kezem. Akkor pedig összevérezem a gyűrűdet!- nézett a fiúra undok arckifejezéssel. Draco csak grimaszolt egyet és válogatni kezdte az anyagokat. Pansy felvette a kést és aprítani kezdte a gyökereket. Türelmetlenül és bosszúsan nyomta egymás után a kés élét a lila darabokra és…

- Ah!- tényleg elvágta az ujját. Na ezt hogy csinálta, hiszen ezzel a kezével vágta a gyökereket, az ujjbegyéből gyorsan szivárgott a vér, s végigcsorgott le egészen az arany pecsétgyűrűig.

- Ezt most direkt csináltad?- kérdezte Draco szürke tekintetével követve a vércseppek vonalát. Direkt csinálta volna? Várjunk csak…mi is ez? Valami, amit megjósolunk, és valami ami megtörténik a jövőben. Pansyban egy régi otthoni feketemágia lexikon képe derengett fel. Látta maga előtt a borítót, és már a sorokat is. Ez lesz az. Sötét pillantást vetett Dracora, aki egy pillanatra megijedt a lány nézésétől. Volt benne valami, valami gonosz és túlvilági, ami nem tetszett neki.

- Ühm. Pansy? – kérdezte bizonytalanul.

- Semmi gond. Folytasd csak!- vágta rá gyorsan Pansy, és minden figyelmét a gyökerekre fordította. Draco egy ideig zavartan nézte, aztán elhessegette a sötét gondolatot.

Másnap jóslástanon Trelowney hatalmas szemeit végighordozta a társaságon.

- Drága gyermekeim! Elhoztátok az álomnaplótokat? – suttogta sejtelmes hangján tekintetével egy híg pontot bűvölve. Mindenki előhalászta táskájából a naplóját. – Helyes. Ma bepillantást nyerhettek a mellettetek ülő álmaiba, és jövőjébe. Cseréljétek ki az álomnaplókat és értelmezzétek a benne olvasottakat!- adta ki a napi feladatot, s ruháját babrálva járkálni kezdett.

- Add az álomnaplód!- nyújtotta felé Draco unottan a kezét.

- Nem lehetne, hogy inkább… - Pansy idegesen húzogatta ujjait a naplója törzsén – Monstroét kéred el?

- Jaj, ne vacakolj már Pansy!- lökte a sajátját a lány elé. – Vagy ennyire durva álmaid vannak velem?- vigyorgott a lányra. Pansy kelletlenül, de átnyújtotta a naplót. Reménykedett benne, hogy Trelowney ma talán őket szemelte ki és gyorsan lefoglalja őket, mielőtt Draconak alkalma adódik végigolvasni a naplóját. Szó nélkül kinyitotta Draco álomnaplóját és futólag olvasni kezdte az elmúlt egy hét álmait. Gyerünk már! Jöjjön Trelowney!- Pany szinte szuggerálta a tanárnőt, de az most kedvenceihez csatlakozott, a Padma ikrekhez. Ó, nem fog idejönni! – Pansy nedves tenyérrel lapozott, gyors pillantást vetett Dracora. A fenébe minek írtam le! Jaj csak nehogy elolvassa! Menten máglyatűzben fogok elégni annyit kell pirulnom. Pansy képtelen volt odafigyelni Draco írására, így igazán nem tudta, miket álmodott ,de sejtette, hogy semmi fontos, nem véletlen, hogy Draco ennyire fölöslegesnek tartja a mai órát, és így kiadta neki az álomnaplóját. Kicsit felegyenesedett és belekukkantott a sajátjába. Jaj nekem! Már csak egyet kell lapoznia! És… és a tegnap estéhez ér! Történjen már valami! Pansy idegesen pislogott körbe bármilyen mentőeszközért. Semmi más értelmes nem jutott az eszébe, hevesen tüsszögést színlelt és Draco sietett a segítségére egy zsebkendővel. Pansy azonnal lecsapott saját álomnaplójára és az utolsó két lapot kitépte, s a talárja zsebébe süllyesztette. Képletesen kifújta az orrát és megnyugodva visszaült. Mégiscsak megszereztem! – sikoltott fel örömében, s teljesen elbújt Draco naplójában.

- Pansy! – dörrent Draco hangja. – Kitépted az utolsó két lapot!

- Én, ja még reggel, de az nem is lényeges – hessegette el Pansy, és gyorsan visszamenekült a könyv mögé.

- Pansy! Az előbb még itt volt! Add ide a tegnap estét!

- Jaj elégedj meg azokkal!- duzzogott Pansy.

- Nem. Nekem az kell, add ide vagy elveszem!- csattant Draco.

- Az én álmom!- sziszegte rá Pansy.- Akkor engedem neked olvasni, amikor csak akarom! És most nem akarom!

- Pansy!- Draco belátta, hogy szép szóval nem szerezheti vissza ezért villámgyorsan a lányra vetette magát és addig ügyeskedett még a talárzsebből megkaparintotta a két kitépett oldalt.

- Add vissza! Az enyém!- kiáltotta Pansy, mire a teremben mindenki felé nézett.

- Valami probléma van kedveskéim?- nézett fel révetegen Trelowney.

- Semmi gond – mondta nyugodt hangon Draco és vissza kényszerítette Pansyt a fotelba.

- Maradj csendben!

- Add vissza!

- Majd ha elolvastam, ez a titkolódzás teljesen felizgatta a fantáziám, vajon mi lehet az, amit ennyire nem akarod, hogy elolvassak – somolygott az orra alatt Draco. Pansy duzzogó képet vágva lesütötte a szemét. Nem mert Dracora nézni. Jaj miért? Miért kell ezt elolvasnia? Karba tette a kezét és durcás képpel meredt a szemközt ülő Crakra és Monstrora. Draco pedig meglepően csendben olvasta Pansy álomnaplóját, Egyetlen rezzenéssel sem árulta el, hogy mit érez vagy gondol.

„ Szeptember 17. csütörtök.

Szavakkal nehéz is leírnom ezt. Mert sokkal inkább egy érzést kellene megfogalmaznom. Egy érzést, amit nem tudok megnevezni. Álmomban magamat láttam. Egy gyertyafényes szalonban, a méregzöld márványkandalló meleg fényénél, egy aranyhímzéses kanapén és felolvasok. De, ami az érzéshez olyan szorosan kötődik az nem ebből fakad. Hanem abból, hogy nem vagyok egyedül. Mellettem egy kisfiú hasal, és kíváncsian pillant a könyvbe. Finoman átsimítom a szőke tincseit és felnéz rám. Szürke szemei komolyan csillognak, és összemosolygunk. A történés ennyi. De az érzés, ami mögötte van, sokkal leírhatatlanabb. Nem is tudom. Mert annyi minden sűrűsödik benne, amit szavakkal kifejezni nem lehet…” Pansy vörös arccal pislogott Dracora. Draco kifejezéstelen arccal olvasta, és amikor összehajtotta laza kézmozdulatokkal a lapokat, s Pansyra emelte a tekintetét, akkor is ugyanilyen kifejezéstelen maradt. Pansy kitépte a kezéből a lapokat és gyorsan legyezni kezdte magát velük, annyira melege volt. Draco semmit nem szólt. Pedig Pansy nagyon jól tudja, tudja, hogy Draco érti, hogy mit írt le. Annyira egyértelmű. Pansy lesütötte a szemét, és visszaadta Draconak a naplóját. Érezte, ahogy a blúza a hátához tapad, annyira megfőtt a kínos helyzetben. Mást várt Dracotól, hogy kineveti, hogy kigúnyolja, hogy ilyeneket álmodik, de nem, Draco semmi ilyesmit nem tett. Hűvösen és nyugodtan ült. Végre kicsengettek, Pansy kimenekült a teremből, de Draco beérte és kézen ragadva a prefektusi fürdő felé húzta.

- Draco várj! Mit akarsz?- próbálta lefejteni a fiú erős, szorító ujjait, de Draco nem engedte el. Vasmarokkal markolta, és a mosdókhoz érve felültette a lányt a kagyló melletti tárolószekrényre.

- Tudod mit csináltál?- sziszegte indulatosan Draco.

- Nem értem mire célzol!- nézett ártatlan szemekkel Pansy.

- Nagyon is jól tudod!

- Most mi van ha ezt álmodtam? – csattant fel Pansy.

- Pansy!- rázta meg vállánál megragadva Draco.- Azt hiszed nem láttam? Nem láttam, hogy a lap szélére futtában, de odaírtál két szót?!

- Milyen két szót?- ráncolta a homlokát Pansy. Mire gondolhat Draco?

- Azonosító mágia! Pansy! – Draco fel-alá járkálni kezdett. Láthatóan nagyon ideges lett. – Egyáltalán honnan tudsz ilyen fekete mágiás cuccokat véghezvinni!

- Most ugye nem azt akarod nekem mondani- mondta Pansy mély háborgó hangon – Hogy komolyan azt hitted valami ártatlan virágszál vagyok?

- De Pansy! Őszintén szólva megleptél igen – nézett rá hideg palaszürke szemekkel, s a hajába túrt. – Van fogalmad róla, hogy mit csináltál?

- Igen van fogalmam!- csattant fel Pansy. – Nagyon is tisztában vagyok vele. Azonosító mágia nem más, mint a jövőt előre megtervezni. Az azonosító mágia előrevetíti a jövő egy képét, amellyel képesek vagyunk megidézni a jövőt. Mi van azzal, hogy kipróbáltam?- visszhangozta Pansy hangját a mosdóhelység. – Az álmomra mondtam az azonosító mágiát.

- Bármit álmodhattál volna Pansy!- üvöltötte Draco és a lány mellé csapott a szekrényre.- Érted? Bármit? És ha valami szörnyűséget álmodsz? – Pansy arca egy leheletnyit elkomorult, s Draco nem mutatta, de érezte a változást. Tehát valami volt még. Valami, amit Pansy nem írt le a naplóba, mert nem akarta a leírással erősíteni a mágiát. Merlinre mit álmodhatott még! Amit nem mert leírni se, hiszen ha nem írja le, akkor a mágia nem teljes. Akkor még változhat a jövő. – Pansy, álmodtál még mást is?- kérdezte fenyegetően Draco. Pansy hevesen rázta a fejét és azonnal lezárta a mentális csatornákat.

- Nem dehogyis! Semmi mást. Ennyi volt. Amit leírtam – hadarta gyorsan. Hazudik!- nézte Draco a mélybarna szemeket. Tehát valami rosszat álmodott. Nem merte megkérdezni, nem. Figyelte Pansy arcát, aki végül leeresztette pilláit.

- Miért csináltad ezt az őrültséget? – suttogta halkan Draco. Pansy nem válaszolt, csak a tartása lett hanyagabb. Draco a lány álla alá nyúlt s megemelte a fejét, kényszerítve Pansyt, hogy ránézzen. – MH. Megmutatod? – kérdezte rekedtes hangon. Pansy zavartan nézte Dracot, végül bólintott. Beengedte a fiút a gondolataiba az álomképbe. Draco pedig fenntartva a folyamatos szemkontaktust látta az álmot. És tudta! Rögtön tudta! Pansy önmagát az ő szemével látta. És Draco megismerte a helyet is. Pansy nem ismerhette, hiszen soha nem járt még ott, de Draco azonnal tudta, hogy hol vannak. A Malfoy- kúria nagy szalonjában ültek. És Draco most örült, hogy Pansy két oldalán a pultra támaszkodik, mert úgy érezte összeesne. Látta a saját fiát. Olyan öt-hat éves forma kisfiút. Szőke hajú, szürke szemű és úgy érezte a világ leggyönyörűbb gyereke. Az ő fia! Kétségtelen. S Pansy az anyja. Szinte tapintotta az idők kerekeit és rugóit. Az idillikus családi képet, a meleg szalonban. Félelmetes volt most alig tizenhét évesen látni egy szeletet a jövőből. A fiát, a feleségét… a kastély áll, tehát a jövő mégis biztos? Draco megszédült az álom súlyától, attól, hogy ismét van valami, ami a közös tudás részévé vált. Mindketten látták a közös fiukat a jövő egy adott pillanatában. Ez félelmetes! Draco kitépte a tekintetét Pansyéból és elnézett. Hirtelen hangok keveredtek a térben és belépett két fiú. Draco hátranézett. Potter és Weasley volt. Draco ellökte magát a mosdótól és Pansy leugrott a szekrényről.

- Na mi van Potter? Most már a bátyra korlátozódsz? Hol hagytad a hugit? – emelte meg a szemöldökét és ellépett mellettük. Pansy a sarkában loholt, nem is hagytak időt, hogy a két ledöbbent fiú válaszolhasson, nagy léptekkel elhagyták a prefektusi mosdót.