Elérkezett az első roxmortsi hétvége. Pansy reménykedett benne, hogy Draco együtt megy vele le, de csalódnia kellett. Draco a fiúkkal már régen elhagyta a pincehelységet. Pansy így Millicenttel sétált le a faluba, s a kirakatokat nézegetve haladtak a főutcán. A Calamus Pennaboltnál megállította a mellette haladó Millicentet:

- Gyere nézzünk be!- intett és belépett a pennákkal zsúfolt üzletbe. A jó időre tekintettel szinte az egész Roxfort megözönlötte az utcákat és boltokat. Pansy csak araszolva tudott haladni a polcok mentén és érezte, hogy kezdi fokozatosan elveszteni a türelmét. Gyűlölte a tolakodást és lökdösődést, és egyetlen pennáért most egy egész küzdelmet kell végigszenvednie. Millicent hűségesen követte a tömegben utat törő Pansyt. Pansy a tollak között válogatva gondolkodott. Most miért nem tudott megvárni? – bosszankodott, s beharapta az alsó ajkát. Egész hónapban erre a hétvégére várt és elképzelte, ahogy kéz a kézben nézegetik Dracoval a kirakatokat. De nem. Draco már megint keresztül húzta a számításait! Mindig, minden, ahogy Draco akarja! – Pansy félrelökte a pennákat és továbbhaladt. Az utóbbi időben rászokott a pennák tördelésére és pénteken már egyetlen pennája sem volt. Szóval most bőven pótolnia kell a készleteit. Ráncolva a homlokát persze rájött, hogy az utolsó tíz pennáját egyetlen nap alatt, azon a bizonyos pénteki napon tördelte darabokra. Ideges volt. Az álma miatt. A nyugtalanság pedig éjjel-nappal ott ült az ágya szélén, az apró manócska ránehezedett a mellkasára és egyszerűen nem tudta lerázni sehogy sem. Pansy gyorsan megrázta a fejét és végre megpillantotta a neki való pennákat. Mélyzöld hosszú szép vonalú hegyes tollak s a szélek finom ezüstösen csillogtak. Ez lesz az!- Pansy elindult a kiválasztottak felé. Egyszerre ért oda egy sötétbe öltözött alakkal. Csak a szeme sarkából érzékelte a mozgást, de nem figyelte, hogy ki az, szemével csak a pennákat bűvölte.

- Mindet kérjük!- szólt egy dallamos hang s a boltos máris elkapta Pansy szeme elől a tartóval együtt a méregzöld tollakat. Pansy hápogott tehetetlenségében, hogy a kedvenc készletét egyszerűen elveszti, egyetlen másodperc lemaradással, s a mellette állóra vetette sötét gonosz pillantását. De a döbbenettől nyitva felejtette a száját. Draco állt mellette s szürke szemei kihívó incselkedő pajkossággal villogtak. Az eladónő a díszes dobozba csomagolta a pennákat, s Draco már fizetett is, majd Pansy kezébe nyomta a csomagot.

- Tessék, a tied!- Pansy dermedten tűrte, hogy a mögötte elhaladók súrolják, és meglökik, s továbbra is ámulva figyelte Dracot. Nehezen tért magához a kábulatból, s egyre nagyobb torlaszt okoztak, ahogy a pultnál feltartották a vásárlókat. Pansy gyorsan Draco nyakába ugrott.

- Jaj Draco-cica! – simította arcát a fiúéhoz.- Hát tényleg megvetted nekem a kedvenc készletem!? – Draco unottan tűrte a lány rohamát, ahogy szorosan hozzásimulva apró puszik sorozatával halmozta az arcát. Végül eltolta.

- Na menjünk már!- indult el a kijárat felé, s magában forrongott, hogy tessék Pansy már megint lerohanta az egész Pennabolt szeme láttára.

- Eljöttél nélkülem Roxmortsba!- nyafogta kilépve az üzletből Pansy.

- Mit gondolsz mennyit várok rád? – dünnyögte Draco. – Bezzeg a macskád már lent somfordált korán reggel! Alig tudtam magamról levakarni!- morogta az orra alatt. – Felküldtem, hogy inkább téged ébresztgessen engem meg, hagyjon békében!

- Karmilla már csak ilyen!- nevetett fel Pansy, s elképzelte, ahogy Draco egyik fotelból a másikba menekül a fekete cica elől, aki minduntalan követi.

- Mivel ijesztetted el szegényt?- karolt a fiúba Pansy.

- Megvannak a módszereim!- vigyorgott gonoszul Draco.- Megmondtam neki, hogy megpörkölöm a kis farkincáját, ha nem száll le rólam.

- És hatott?- érdeklődött Pansy.

- Egy ilyen fenyegetés ne hatna?- emelte meg a szemöldökét kérdőn Draco és kinyitotta az ajtót Pansy előtt. Pansy belépett a túldíszített kávéházba és fintorgott.

- Undorító!

- Még jó, hogy nem itt vagyunk – bólintott hozzá Draco, s a hátsó lépcső felé vették az irányt. A fél griffendél az alsó szinten üldögélt párokban, s figyelték a mellettük elhaladó hármast. Többeknek nem kerülte el a figyelmét a Draco kézfején himbálódzó áttekert aranylánc és Pansy ujján csillogó gyűrű. Pansy a kovácsoltvas korlátra helyezte a kezét és sietős léptekkel vette a lépcsőfokokat, Draco szorosan a nyomában, s mögöttük egy méterrel lemaradva Millicent. A felső emeleten a belső terem homályában az ablak mellett már csak rájuk vártak.

- Mióta üldögéltek itt? – vonta kérdőre Pansy.

- Körülbelül négy-öt órája. Rátok várunk már nem tudom mióta.

- Hiányoztam?- kérdezte Pansy behízelgő hangon.

- Nekem cseppet sem, ellentétben Blaisenek ….- hallgatott el Draco.

- Tehát Blasienek igen. Azt hiszem érdemes lenne váltanom- vágott gondolkodó arcot Pansy, s már csak egyetlen asztal választotta el a társaságtól őket, de Draco visszarántotta magához. Pansy kérdőn felnézett, de Draco máris az ajkaira hajolt. Meglepően sokáig csókolóztak, s Pansy újból azt érezte, amit Draco minden csókjánál, mintha megnyílt volna a föld és zuhannak a végtelenbe, de ez a zuhanás minden mással felért, Pansy már szédült a kábulattól, s örült, hogy Draco szorosan tartja a derekánál fogva, mert úgy érezte menten összeesne.

- Gyertek már! Meddig nyalakodtok ott?!- kiáltott a háttérből Blaise türelmetlenül. Draco megemelte a fejét és elhúzódott. Pansy gyorsan beharapta az ajkát és előresietve Monstro mellé huppant a kényelmes kanapéra. Draco levágta magát Pansy mellé, Millicent pedig a sarokba ült Monstro másik oldalára.

- Na mi van Blaise unalmas volt nélkülem a délutánod? – csapott le Pansy gúnyosan.

- Hogyne. Végül mégis Draco döntött úgy, hogy utánatok néz, merre jártok – Blasie a feketéjét kortyolgatta, s Draco is rendelt magának egyet.

- Pansy?- nézett felé kérdőn.

- Kávét semmiképp – Pansy a kínálatot kezdte böngészni. – Viszont egy forró borostea annál inkább. És, mondjuk…- Pansy lapozgatta a kis szivecskés füzetet.- ez a csokoládés szerelem jó lesz – Dracora mosolygott és visszahelyezte az asztalra a díszes füzetet. Madame Pudifoot emeleti terasza már évek óta a törzshelyük volt. Főleg azért, mert kezdetben az évfolyamból kevesen jöttek a közkedvelt romantikus párocskáknak szánt kávéházba. Daphné és Blaise azonban már harmadik éve minden roxmortsi hétvégén ide jönnek, és így Dracoval és Pansyval a teljes nyolcas tagjai is csatlakoztak. És, amit a többség nem tudott, hogy az emeleten Madame Pudifoot visszafogta giccses ízlését és a legbelső terem csak hangulatban őrzi az alsó szint légkörét. A hátsó asztalt pedig Draco teljes évre lefoglalta számukra, vagyis a hely mindig nekik volt fenntartva így a legnagyobb Valentinnapi őrületben is biztos helyük volt a kávéházban. Blaise Pansyra vigyorgott és kényelmesen hátradőlve előhúzott egy újabb illanót. Pansy a végtermékeket látva tényleg rájött a fiúk már jó ideje ücsöröghetnek a kávéházban, hiszen Blaise már több tucat szálat elszívott. Terjengett az illanó füstje az asztal felett, s Blaise a füstön át leplezetlenül Pansyt méregette. Pansy nagyon jól értette miért. Ugyanazt az illatot használják. Szantálfa. Míg Pansy a nőiesített édeskés változatot, addig Blaise a fanyarabb férfias illatot. Az illanó is ugyanúgy a választott szantálillatot idézte. Pansy ördögi mosolyt küldött felé és Dracohoz bújt. Blaise hasonlóan reagált és Daphnét átkarolva magához húzta, s Daphné készségesen kínálta fel ajkait a fiúnak.

- „Tudod min gondolkodtam?” – vette el a tányért Dracotól Pansy és kanalazni kezdte a könnyű csokoládéöntetes piskótát.

- „Vajon min?” – Draco hátradőlve Pansy szemébe nézett.

- „Ezen a héten teljesen kompromittálódtunk.”

- „Kétségtelenül” – bólintott hozzá Draco. – „És?”

- „Mit és?”

- „Talán zavar, hogy egy Malfoy által lettél kompromittálva?” – mosolygott gúnyosan Draco.

- „Mh. Nem”- mosolygott vissza Pansy. – „Csak kínos, hogy ezzel az egész ékszercserével, ami már mindenkinek szemet szúrt… most azt gondolják, hogy mi…”

- „Ne fáraszd magad Pansy, mert csak belepirulsz!” – vigyorgott Draco.

- „Nem pirulok!”- csattant fel Pansy, s majdnem leejtette a kiskanalat ezért inkább az öntetet ízlelgette a szájában.

- „Ok. Való igaz, hogy most már nem csak a Mardekár hiszi amit hisz, hanem az összes többi ház is. Legalábbis az évfolyamunk biztos – kavargatta a kávéját Draco. – És mi van akkor?”

- „ Na és téged zavar, hogy velem kompromittálódtál?”- mosolygott sejtelmesen Pansy s egy újabb falatot csúsztatott a fogai közé. Draco nem válaszolt.

- „Milyen ma az öntet?” – kérdezte inkább.

- „Kellemes. Nem édes mint a legutóbb. Az olyan émelyítő volt” – rántotta meg a vállát Pansy.

- „Mutasd!” – kérte hirtelen érdeklődéssel Draco. Pansy az öntetbe merítette a kanalát és a fiúnak tartotta. Draco csak a fejét rázta.- „Nem ne így!”- villantotta ki fogait. Pansy elmosolyodott és ajkaihoz emelte a kanalat. A lágy íz ismét elfutotta a száját, s Dracohoz hajolt.

- „Így gondoltad?” – nézett kacér tekintettel a fiúra.

- „Igen így” – Draco már érezte a könnyed csokoládéízt. A belső izgalom ismét átjárta egész testét, s mérhetetlen önfegyelemmel tudta csak korlátozni magát, hogy ne vesse magát Pansyra. Csak rövid érintéssel siklottak ujjai Pansy hosszú combján és derekán megállapodva magához szorította. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Pansy a futó érintésre máris megborzong és kapkodó lélegzettel kifulladva szakítja meg egy pillanatra a csókot, hogy aztán újból elmerüljenek az örvénylésben. Draco húzódott el végül.

- „Azt mondtad nem édes”- panaszkodott Draco és a keserű kávéból kortyolt.

- „De most miért…?- Pansy a csokoládéöntetre pillantott a tányérjában aztán vissza a fiúra. – Édesnek találtad?”

- Kifejezetten – mondta ki hangosan Draco.

- Draco- cica! – Pansy azonnal a fiúhoz nyomult és szorosan átkulcsolta karjaival Draco nyakát.- Olyan szépeket mondasz nekem! - szorította a száját a fiúéhoz, s Draco ismét megállapíthatta, hogy milyen édes de nem az öntet, hanem Pansy csókja.

- Jól van már Pansy, nyugalom!- fejtette le a tarkójáról, Pansy ujjait.- Tudom, hogy felőled egész nap csókolózhatnánk!- Draco érezte, hogy még most kell leállítania magát, mert nem akar Blaisehez hasonló jelenetet levágni Madame Pudifoot kanapéján, márpedig Pansy most jó irányban haladt e felé. Pansy durcásan elhúzódott és keresztbe tett karral hátradőlt. Miért utasítja vissza mindig? Pedig már annyira élveztem! – dühöngött Pansy, s csak egy apró érintést érzett. Draco simított át az arcán.

- „Szeretnéd folytatni?”- kérdezte Draco. Pansy halványan elpirult az intim kérdéstől. S csak zavartan megrázta a fejét, s lesütötte a szempilláit.

- „Igazad van, most nem, majd ha nem látnak ennyien” – Draco átkarolta s úgy döntött mégis elmegy addig a határig, ahonnan még józanul visszajöhetnek. Pansy vállára hajolt és ajkaival súrolta a bársonyos bőrt, apró rebegésekkel haladt végig Pansy karcsú nyakvonalán. Pansy a fiú szőke hajába túrt és lehunyt szemmel remegett Draco karjai közt. Ujjaival bejárta a lány karcsú vonalait, majd alig súrolva átsiklott Pansy lábai között. Pansy felsóhajtott és Draco rögtön visszavonulót fújt. Az asztalkához fordulva felhörpintette a kávéját:

- Holnap eddz a Griffendél! – jegyezte meg körbenézve az asztaltársaságon. – Kinézzünk hozzájuk? – Pansy vihogással reagált és előredőlve a piskótáját kezdte újból falatozni.

- Persze, hogy kinézünk hozzájuk!- dörmögte Crak a Blaisék mellől.- Jót röhöghetünk megint!

- Még mindig Potter a kapitány? – nyomta el az illanóját Blaise.

- Ki más lenne? Mint Potter? – húzta el a száját Draco. – a Griffendél és varázsvilág csodája.

- Hát mondjuk Ginny Weasley - lihegte kéjesen Blaise.

- Fuj Blaise!- affektálta Pansy. – Neked már teljesen mindegy, hogy ki?

- Most mi van jól néz ki nem?- nézett ártatlan, ám ördögi szemekkel Dracora.

- Mi hogy szerinted is?- Pansy Dracora nézett aztán a két bamba sziklára, Crak és Monstro is zavartan vigyorgott.

- Szerintetek jól néz ki egy Weasley? Ez undorító, mindjárt hányok!- tolta el a csokoládés szerelmet Pansy, s a mellette ülő Monstro azonnal lecsapott rá, s folytatta a falatozást.

- Egy szóval nem mondtam!- legyintett Draco.- Blaise honnan veszed ezt?

- Nem reagáltál rá semmit, amikor felvetettem a kérdést, ezért úgy vettem, hogy egyetértesz.

- Pontosan mikor is kérdezted ezt?- ráncolta a homlokát Draco.

- Biztos emlékszel! Amikor a lányokat kukkoltuk a mosdóban!- kacagott fel Blaise.

- Mit csináltál?!- sikkantott fel Daphné.- Ez nem is igaz ugye?

- Blaise csak hülyül!- legyintett Draco.

- Nem igaz, ne tagadd Draco!- csapott az asztalra féktelen jókedvében Blaise.- A kviddics öltöző női zuhanyzójában! Emlékszel, nem hiszem hogy nem!

- Blasie lehet, hogy neked ott csorgott a nyálad – dőlt hátra hanyag mozdulattal Draco. – De nekem fel sem tűnt, hogy azok nők lennének.

- Merlinre milyenek vagytok fiúk! – nézett össze Pansy Daphnéval.- Ti is csatlakoztatok?- fordult a mellette szürcsögő Monstrora. De ahogy ránézett meg kellett állapítania, hogy ezek ketten annyira reménytelenek, hogy Draco és Blaise különakciójáról lehetett szó. Nem beszélve arról, hogy csak ők ketten vannak a csapatban. – Akkor ezért nem nyerünk soha. Két játékosunk az égen röpködő Weasleyket bámulja. Már mindent értek! – villantotta gonoszul össze a szemét Daphnéval és a Bulstrode lányokkal.

- Így van! Akkor ne is lepődjünk meg Pansy, hogy esélyünk sincs a kviddicsgyőzelemre – kacsintott Daphné Pansyra, s figyelték a két fiú reakcióját.

- Hé! Álljon meg a menet cicuskáim! A mamlasz Weasleyt nem nézzük, csak a húgát! – vágott vissza Blaise Daphnéra nézve, s közben elfojtott kacagással csak Dracora vigyorgott, s Draco viszonozta. Már mindketten élvezték, hogy cukkolhatják a két lányt. Pansy és Daphné is összenézett.

- Az mindegy, hogy hányat néztek. A lényeg, hogy te – Pansy Draco felé fordult.- Nem is a cikeszt keresed, hanem egy rozsdás hajszínt.

- Vörösáfonya – pontosította Draco, s összekacsintott Blaisessel, mire az még szélesebbre húzta a száját.

- Látom jó ideig figyelted, ha ennyire pontosan meg tudod állapítani! – dühöngött Pansy.- Egyébként most már bánom, hogy nem a Weasley lány a fogó. Legalább egyszer már jó irányba repülnél a cikeszt keresve!- vágta vissza Pansy.

- Hú! Draco ezt megkaptad!- vihogott Blaise.

- Egyszer leharapom azt az éles nyelvét!- morogta Draco, s Pansyra sandított. – Egyébként nem te suttogtad a fülembe, hogy én vagyok a világ legjobb fogója?

- Ilyet mondtam volna?- játszotta tovább Pansy.

- Huh Pansy! Vajon mikor suttogsz ilyeneket egy fiú fülébe?- tapadt Pansyra éhes szemekkel Blaise.

- Hát azt úgysem tudod meg! –vágta rá Pansy önelégülten. Te meg még így megszépíted? Hogy vörösáfonya- szín haja van? Hát ilyen nincs!

- Ha egyszer olyan – tette az ártatlant Draco.

- Figyelj cicus! – kapta el Pansy hadonászó kezét Blaise.- Eljuttatlak én is oda, hogy azt suttogd én vagyok a világ legjobb terelője.

- Blasie!- tépte ki a kezét Blaise szorításából Pansy. – Te inkább a pincehelységbe terelgesd magad! Tudom, hogy csak te miattad van az egész. Draco sose nézne lányokat a mosdóban, ugye Dracocica!?- bújt hozzá gyorsan Pansy. Draco hitetlenkedő lebiggyesztett ajkakkal nézett Blaisere. A valóságban ugyanis tényleg Draco találta ki, hogy rémisszék meg a lányokat a mosdóban, csakhogy Piton rajtakapta őket. Így se rémisztés nem volt se büntetés. A tervük, egy apró kis zöld gyík beeresztése lett volna és a gyíkot már meg is szerezték az átváltoztatástan teremből, alig várták, hogy végignézzék, ahogy a lányok sikongva menekülnek a tehetetlen és valószínűleg sokkal rémültebb kis gyík elől, de megfogadták, hogy ezt a kis csínyt véghezviszik még csak nagyobb körültekintéssel előtte. Természetesen Blaise perverz képzeletében valóban inkább a meztelen lányok jelentek már meg és nem maga a tett, mások megviccelése, és egyben ostoba rémületén való nevetés.

- Na menjünk! – állt fel az asztaltól Draco. –Semmi kedvem a sötétben visszabotorkálni a Roxfortba! – így az asztaltársaság felállt és együtt vonultak ki Madame Pudifoot kávéházából.