Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult...

Egy magas alak lépett be az ajtón. Mikor meglátta a rá szegeződő pálcát, lehúzta a fejéről az eddig őt rejtő kapucnit.

- Csak én vagyok - vette le Draco a kabátját, és precízen összehajtva ráterítette az asztal melletti szék támlájára.

- Nagyon hideg van - Pansy fázósan összehúzta köpenyét, s félbehagyta a reménytelen próbálkozást, hogy kicsikarjon egy kis meleget a kályhából.- Hoztál tüzelőt?

- Látsz nálam tüzelőt? - tárta szét a karjait Draco. - Túl drága volt. Választanom kellett, hogy vagy az étel, vagy a tüzelő - mondta, és előhúzott a kabát zsebéből egy pár zsemlét. - És úgy gondoltam, inkább a fagyhalált választom.

- Annyire szeretem, amikor ilyen romantikus gondolataid vannak - húzta el a száját Pansy, s bekukkantott a kamrába.- Még maradt sajtunk. Bár egy kicsit megavasodott... - lépett vissza kérdő tekintettel Pansy a konyhába.

- Hozd ki! Jó lesz vacsorára... - sétált oda a lányhoz Draco. - Ha pedig fázol... majd megmelegítelek! - rántotta hirtelen magához egy tipikus lehengerlő Malfoy mosoly kíséretében.

- Csodásan hangzik - simult Pansy az ölelő karokba.- Akkor minek hoztad a zsemléket? Betelhetünk egymással is nem? Egész nap az ágyban leszünk - miközben beszélt igyekezett kikerülni, hogy Draco szája elhallgattassa. - És csak szólok a melegvizünk is akadozik.

- Tudtad, hogy régen a rossz hírek hozóját megölték? - ráncolta össze a homlokát az utolsó mondatra a férfi. Pansy megdermedt és eltolta magát.

- Most ezzel arra célzol, hogy meg akarsz ölni? - kihúzta köpenye zsebéből a pálcáját, s a fiú kezébe nyomta. - Tessék tedd csak az enyémmel - sértődötten leült a konyhaasztalhoz, s elemelt egy kést, hogy szeljen a sajtból. Draco felsóhajtott, és leült a lánnyal szemben lévő székre.

- Mi a fene van veled mostanában? - kérdezte, és Pansy pálcáját letette az asztalra. - Állandóan mindenen megsértődsz, és olyan érzékeny vagy. Nem ilyen voltál eddig!

- Régen is ilyen voltam, csak szelektív az emlékezeted!- sziszegte Pansy, s konok tekintetét a fiúra vetette.- Egyébként meg képzeld, már egy hónapja nem fürödtem rendesen, éhes vagyok és fázom. Persze hogy kikattanok, ha ilyen hülye megjegyzéseket teszel. Egyébként, csak hogy még egy rossz hírt mondjak, és végre hasznosíthasd a pálcám: a szemben levő öregasszony, aki éjjel nappal átles hozzánk szerintem gyanút fogott!

- Honnan veszed, hogy gyanakszik? - Draco feszülten nézett vissza a lányra.

- Úgy hogy átjött a lépcsőházunkba, és többször is elsétált az ajtónk előtt. Gondolom hallgatózott az ostoba!- dünnyögte Pansy, s fintorogva beleharapott a sajtba.- Amikor semmit nem hallott, megvárta, amíg megjelenik valaki a lépcsőházban, és kérdezősködött, hogy kik laknak itt. Na ehhez mit szólsz?- rágta dühösen a sajtot, s közben kihívó tekintettel figyelte Draco válaszreakcióját.

- Lehet, hogy csak magányos és unatkozik. Végül is már hónapok óta nem csináltunk semmit, ami gyanús lehetne... - vonta meg a vállát Draco, majd gyankodva felnézett a lányra. - Ugye, te sem csináltál semmit, amíg nem voltam itt?

- Nem tudom mire gondolhatsz!- Pansy túlhergelte magát.- Képzeld minden nap kiállok az erkélyre, és kiabálom, hogy halálfaló vagyok, ide! - S közben felhúzta köpenye ujját. - Hogy feltételezheted, hogy csinálok bármit is? Most én is mondhatom, hogy Te sem voltál ilyen!

- Na már megint! Miért kell egy egyszerű kérdés miatt így felhúznod magad? Esküszöm, hisztisebb vagy, mint Myrtle!

Pansy nem bírta tovább, fellökve a széket beviharozott a hálószobába, de már potyogtak a könnyei. Hatalmas dörrenéssel vágta be maga után az ajtót

- A francba! - mordult fel Draco, és elindult a lány után. - Pansy! Pansy! Nézz már rám, kérlek! - ült le az ágy szélére.

Pansy sűrűn törölgette könnyeit, s szipogva de ránézett a fiúra. Szempilláin még rebegtek a gyémántfényű könnycseppek.

- Ne sírj! - Draco ellágyulva simított végig a nedves arcon. - Mondd el, hogy mi a baj. Tudom, hogy nem csak arról van szó, ahogyan most élünk. Érzem, hogy titkolsz valamit... Mondd el! Kérlek!

- Nem- Pansy hevesen tagadólag rázta a fejét, s kézfejével törölgette könnyeit. -Semmi fontos tényleg- s tekintetével kerülte a kérdő-vallató szürke pillantást.

Draco az egyik kezével megfogta a lány állát, és kényszerítette, hogy a szemeibe nézzen.

- Ha nem lenne fontos, nem borítana így ki. Gyerünk Pansy, ki vele!

Pansy lehunyta a szemhéját, mert nem akart a fiú szemébe nézni. Nem most képtelen lenne. Hatalmas levegőt vett, és...

- Ühm. Nem tudom - az utolsó pillanatban meggondolta magát, s inkább kitért a válaszadás elől.

- Nem tudod? Nem tudod? Pansy, ne húzz fel! - ragadta meg a lány vállait Draco, és megrázta. - Mondd már el, mielőtt beleőrülök!

- Ok. Nem tudom. Lehet...lehet, hogy terhes vagyok.

- Hogy mi vagy? - Draco elfehéredve engedte el a lányt. - De hát... de hát ittad azt a bájitalt...

- Ó igen, ittam azt a bájitalt - Pansy dühösen átvonult a szobán, s kinézett az ablakon, majd visszafordult és a fiúra nézve sziszegte - ...ami elfogyott.

- Oh! De hát miért nem szóltál? És... ez mennyire biztos? Megcsináltad a bűbáj-tesztet?

- Komolyan rosszul vagyok tőled - bosszankodott Pansy.- Most úgy mondod, mintha az egész az én hibám lenne. Tudtad jól, hogy fogy az a vacak bájital. Én meg miből kotyvasszak itt a semmi közepén újat?

- Ki mondta, hogy téged hibáztatlak? - vonta fel a szemöldökét Draco. - Különben sem értem, miért vagy így kiborulva ettől? Talán sajnálod, hogy az én gyerekemet hordod a szíved alatt?

- Rendben elvégeztem a tesztet. Gyereket várok tőled. Távol áll tőlem a legkisebb sajnálat is- Pansy várakozó álláspontot vett fel és figyelte Draco arcának rezdüléseit

- Akkor már biztos? De hát ez... ez csodás! - Draco szemei álmodozva rátapadtak a lány még lapos hasára. - Miért nem akartad elmondani?

- Honnan veszed, hogy nem akartam elmondani?- kérdezte Pansy értetlenül. - Egyáltalán nem is tudtam, hogy mondjam el. Draco belegondoltál a helyzetünkbe? Mi magunk is majd éhen halunk, és a tél még csak most jön. Bújkálunk...- Pansy zavartan leeresztette a kezét, s gyengéden végighúzta kezét lapos hasán.

- Nézz rám! - lépett a lány elé Draco, és a tekintetét belefúrta a másik szempárba. - Bármit megteszek, hallod, bármit, hogy te és a gyermekünk semmiben ne szenvedjetek hiányt! És nem hagyom, hogy bajotok essen!

- Draco!- rebegte Pansy, s ellökte magát a párkánytól, hogy karjait átfonja Draco nyaka körül. Közelről nézett az annyira csodált ezüstös szempárba...

A fiú felemelte a kezét, és végigsimított a selymes fekete tincseken, majd lehajolt, és megízlelte az édes ajkakat.

Pansy elmerült az érzelmi hullámokban, amelyek felcsaptak körülötte, és kábultan viszonozta a gyengéd csókot.

Draco a karjaiba emelte, és az ágyhoz vitte. Óvatosan lefektette a lepedőre, anélkül, hogy egy pillanatra is elszakította volna az ajkaikat egymástól.

A lány végigsimított a beesett vékony arcon, és átfuttatta ujjait a fiú mellkasán, majd ismét felfuttatva tenyerét beletúrt a lágy esésű szőke fürtökbe.

Draco lassan kigombolta a lány ingét, majd a nyakán át egészen a hasáig apró puszikkal borította a sápadt bőrt. Végül elfordította a fejét, és fülét a lány pocakjára tapasztotta. - El sem hiszem, hogy itt a fiam... - suttogta, és csillogó szemekkel nézett fel Pansyre.

- Várj - lihegte Pansy, s kipattantak a szemei. - Egy szó sem volt arról, hogy fiú. Mi van akkor, ha lány?- s amint Draco felé könyökölt a csillogó szempárba véste sötét szemeit, de ajaki körül huncut mosoly bujkált.

- Akkor remélem, hogy olyan szép és okos lesz, mint az édesanyja - mosolygott rá a fiú. - De szerintem akkor is fiú lesz. Érzem - simított végig gyermeke ideiglenes lakóhelyén. - Egy igazi Malfoy!

- Olyan helyes és előkelő, mint az apja - Pansy szemében szomorú fény gyúlt. Hol van már az ő előkelőségük?...

- Mi a baj? - vette észre a komor pillantást Draco. Végigsimított a sápadt kis arcon, és kérdőn nézett a lányra.

- Visszakapjuk valaha a régi világot? Azt, amiben éltünk?- Pansy elveszetten bújt a fiú karjaiba.

- Azt nem ígérhetem meg, hogy visszakapjuk a régi életünket, de az megígérhetem, hogy felépítünk egy újat, amiben nagyon, de nagyon boldogok leszünk mind a hárman - ölelte magához szorosan a lányt Draco.

Pansy nem mondta ki, de végigfuttatta magában a gondolatmenetet. Hogy ő igenis visszaállítja a régi dicsőséget a születendő Malfoynak. Visszaszerzi a most elveszettnek tűnt Malfoy vagyont.

- Van valami hír a szüleid felől?- kérdezte álmatagon.

- Csak a szokásos. Valahol északon bujkálnak. Mikor utoljára beszéltünk, azt mondta az apám, hogy jobb, ha én nem keresem őket, majd ők keresnek minket...

Jól sejtette, a Malfoy birtokra már rávetették a fogukat a győztesek. Potterék csélcsap serege. Pansy se tudott többet a saját családjáról. Minden aranyvérű varázslócsalád szétszéledve bujkált, nehogy megtalálják őket. Mindent, ami érték volt szétzúznak. Mi lehet a Gringottsbeli galleonokkal? Mind elveszett? Megtalálták? Egyáltalán a koboldok mit tesznek most? Pansy gyűlölte a helyzetüket, hogy semmiről, semmit nem tud. Nem emlékezett mikor volt utoljára Reggeli Próféta a kezében, pedig már nagyon vágyott legalább egy apró hír után. A világtól való elzártság mindennél rosszabb.

- Min töröd azt a csinos kis buksidat? - nézett a lányra kutakodó pillantással Draco. - Hirtelen úgy elcsendesedtél...

- Mh. Nincs nálad véletlenül egy Reggeli Próféta?- kérdezte Pansy homlokráncolva.

- Honnan lenne? Nem voltam a varázsvilágban, mióta a Nagyúr... a Nagyúr meghalt - nyögte ki Draco. - De mit akarsz te a Prófétával?

- Mit akarnék kedves?- simította hátra az előrebukó ezüstös szőke tincseket Pansy.- Természetesen híreket. Mindegy - finoman hozzádörzsölte ajkait Dracóéhoz.

A fiú beletúrt hosszú ujjaival a fekete tincsekbe, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.

- Tudom, hogy valamit tervezel... - suttogta a kipirult ajkak közé. - Ismerlek...

- Azzal most ne foglalkozz - mosolygott kacéran Pansy, s végigfuttatta ujjait a fiú gerincvonalán.

Ezzel el is érte a kívánt hatást. Draco megborzongott, majd éhesen lecsapott a lány szájára újra. A kezét rácsúsztatta a gömbölyű mellekre, amelyeket mintha pont az ő tenyerére méreteztek volna. Tökéletes. Ez volt az egyetlen szó, ami most eszébe jutott.

A lány halkan felnyögött és lábait átkulcsolta Draco derekán. Csípőjét türelmetlenül megemelve a fiúéhoz nyomta.

Draco elmosolyodott a lány türelmetlenségét látva. Lassan ingerelve húzta feljebb a szoknyáját közben hozzá-hozzá érve Pansy combjához.

Pansy remegő kézzel gombolta ki Draco ingjének sápadt fényű gombjait, és lendületesen kezdte leráncigálni róla az ujjakat, a fiú vállát és hátát simogatva.

- De sürgős valakinek! - nevetett fel Draco, mikor a lány a nadrágja kigombolását túl nehéz feladatnak vélve, egyszerűen szétrántotta azt, szanaszét repítve ezzel a gombokat.

Pansy nem válaszolt, csak ajakival szorosan rátapadt Draco nyakára és megszívta az érzékeny finom bőrt, belélegezve a friss fanyar férfias illatot.

A fiú felsóhajtott, és egyik kezét lecsúsztatta Pansy combjára. Apró köröket írt le az érzékeny bőrfelületen, miközben lehajtotta a fejét, és szájával a lány melleit kezdte el kényeztetni.

Pansy odaadóan hörgött és belemarkolt a lágy hajzuhatagba, s csípőjét ismét erősen szorította a fiúhoz.

- Még nem! - rázta meg a fejét Draco. Egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy megfékezze önmagát, aztán a kezeit becsúsztatta a lány két feszes combja közé.

Pansy türelmetlen mozdulatot tett, hogy legalább  a kutató kezet érezhesse érzékeny pontján.

- Ah Draco, ne várass!- pihegte erőtlenül.

- Még várj! - intette újra türelemre a fiú, miközben a kezével simogatta. - Azt akarom, hogy úgy élvezd, mint még soha! - suttogta közvetlenül a lány fülébe.

- Óh igen?- Pansy finom gúnymosolyt eresztett meg.- Akkor máris megérte tőled teherbe esni - s engedte, hogy a fiú kényeztesse

- Tudtam én, hogy csak ez miatt lettél terhes - csókolta meg a fiú mosolyogva. Majd lejjebb csúszott a lányon, és az ajkaival váltotta fel a kezét. Ebben a pillanatban jobban vágyott Pansy gyönyörére, mint a sajátjára, habár ezt Malfoyként soha nem ismerte volna be.

- Ha így kényeztetsz...- Pansy érezte, hogy Draco most minden korábbi szeretkezésüknél jobban igyekszik az ő örömére tenni, és ez megmelengette a szívét.- Mond örülsz, hogy gyerekünk lesz?

Draco felemelte a fejét, majd visszafeküdt Pansy mellé. - Persze, hogy örülök neki! Hogyne örülnék a fiamnak? - ékelte be magát a lány lábai közé, és szorosan magához ölelte őt.

- Ah megszólal az arisztokrata véred! A név továbbvivője!- mosolygott Pansy, s izgatottan várta, hogy Draco beléhatoljon.

- Így igaz! - bólintott Draco, majd a dereka köré vonta Pansy lábait, és óvatosan belemerült a testébe. - De te szereted az arisztokrata énemet, nem igaz?

Elragadtatott sóhaj hagyta el a lány ajkát, s behunyt szemmel merült el a vágy hullámaiban.

- Igen- lihegte kapkodva.- Mh. Ezt szeretem benned a legjobban - lassan megnedvesítette ajkait.- Az arisztokrata énedet, és véredet- megkapaszkodva Draco vállában vette fel a mozgását.

- Szzz... A vérmérsékletedre én sem panaszkodhatok... - szisszent fel Draco, ahogy a lány belemélyesztette a körmeit a vállába.

- Annak örülök - zihálta Pansy.- Gyorsabban!- nézett Draco izgatott arcába rövid pillantással, majd ismét lehunyta szemét.

- Tényleg türelmetlen vagy, kedvesem! - sóhajtott fel a fiú, de teljesítette a lány kérését.

Pansy kifulladva nyöszörgött az élvezettől, ahogy érezte, Draco gyorsabb ütemet diktál. Mindig is szeretett Dracoval szeretkezni, de a mostani túlszárnyalta minden eddigi együttlétüket. Szinte az eszét vesztette, ahogy mélyen magába fogadta Draco lüktető vágyát.

A fiú összeszorított szájjal igyekezett visszafogni magát. Azt akarta, hogy előbb Pansy érezze a végső gyönyört, és csak azután akarta ő is követni a mennyországba.

A lányra észrevétlenül, és gyorsan hullott rá a gyönyör, hosszan, előbb nagy hullámokban, majd egyre kisebb rezdülésekben végigfutva egész testén. Draco derekát félelmetes erővel szorította combjaival az orgazmus csúcspontján.

Abban a pillanatban, ahogy Pansy teste elernyedt, végre Draco is elengedhette magát. Ívbe feszült a háta, miközben mély torokhangon felnyögött.

Pansy aprókat pihegve játszadozott Draco verejtékes hátán ujjaival, s  elmerült a kielégültség boldog lebegésében.

- Jó volt? - nézett fel a lány szemeibe Draco, még mindig homályos tekintettel a kéjtől.

- Talán nem úgy tűnt - nézett vissza rá fátyolos szemekkel Pansy.

- De igen, csak tudod, mi férfiak szeretjük ezt hallani is - mosolygott Draco a lányra.

- Csodálatos volt. Életem legszebb estéje- mosolygott buja elégedettséggel Pansy és nyújtózott egyet a fiú mellett.

- Na és mi legyen a neve? - tette fel hirtelen a kérdést Draco.

- Váratlan és meglepő kérdés- könyökölt fel Pansy, ében hajába túrt, és megtámasztotta fejét.- Te milyen nevet szeretnél adni?

- Valami egyedit! Olyant, ami kifejezi, hogy ő egy igazi Malfoy! - felelte Draco álmodozva.

- Egyetértek Egy erős nevet kell adnunk neki. Nagy nevet. Neked biztos van már javaslatod igaz?- emelte meg könnyedén szép ívű szemöldökét Pansy, s a fiúra sandított.

- Tévedsz, kedvesem. Ötletem sincs - rázta meg a fejét Draco. - Válassz neki te nevet!

- Ó te engedékeny. Szerintem kérdezd csak meg apádat. Gondolom valami neves és rettegett ős nevét már kiszemelte unokájának, mint méltó név viselőjének- mosolygott gonoszul Pansy és játékosan megcsapkodta Draco pofiját.

- De én nem az apámat kérdeztem, hanem téged! - komorodott el Draco arca. - És ne bánj velem úgy, mintha még mindig apuci elkényeztetett kisfia lennék. Ha nem vetted volna észre, már rég felnőttem - tolta el magától a lány kezét.

- Épp az imént vettem észre, hogy már nagyon is felnőttél. Most ne sértődj már meg!- bújt hozzá cica módjára Pansy, és könnyed csókot rebegett Draco puha ajkaira.

- Azt hiszed, hogy ennyi elég, hogy elnyerd a bocsánatomat? - vonta fel a szemöldökét tettetett sértődöttséggel a fiú, majd hirtelen elkapta a lány karját, fölé hengeredett, és nevetve az ágyra szorította. - Kérek egy nevet, és megbocsátok!

- Jól van, de ne szoríts!- kacagott fel Pansy.- Lássuk csak. Mit szólsz a Nuadához?- nézett fel hatalmas barna szemeivel a felette térdelő fiúra.

- Nuada... - ízlelgette a nevet Draco, majd elégedetten elmosolyodott. - Tetszik. Egyedi és hangzatos név! Nuada Malfoy!

- Persze, hogy egyedi. ÉN találtam ki- bökött a mellkasára elégedett képpel Pansy.

- Oh, te! - nevetett fel a fiú. - Tudod, hogy milyen szép vagy? - nézett végig rajta. - Alig várom már, hogy kigömbölyödjön a hasad!

Pansy felnevetett, és Draco kezét a hasára húzta, s összekulcsolták az ujjaikat.

- A fiunk- suttogta halkan Pansy. Szemei különösen csillogtak az alkonyi fényben.