Draco izgatottan rontott be a hálószoba ajtaján, és egyenesen az ágyhoz sietett. Pansy még mélyen aludt, de képtelen lett volna megvárni, amíg magától felébred. Óvatosan megfogta a lány vállát, és finoman megrázta. - Ébredj, kedves! Ezt nem fogod elhinni! - suttogta remegő hangon.

-         Mit nem hiszek el? Talán csak rémálom volt ez az egész, és felébredhetek újra a saját kúriánkon?- pislogott laposakat Pansy, és hunyorogva próbált a fiúra nézni.

-          Még az is meglehet... - vigyorgott rá titokzatosan a fiú. - Na, mit kapok azért, hogy ezt elolvashasd? - lengetett meg maga előtt egy borítékot.

-          Óh te drága! Komolyan egy Prófétát szereztél!?- Pansy lelkesen felült az ágyban, és izgatottan kukucskált a boríték felé.

-          De nem is akármilyen példány ez! - tartotta feljebb az ajándékot Draco, mikor Pansy ki akarta venni a kezéből. - A 3. oldalon van a lehetőségünk arra, hogy visszakapjunk mindent, ami valaha a miénk volt!

-         Ó igen-igen!- ujjongott Pansy, és feltérdelt az ágyba, igyekezett kikapni a fiú kezéből az újságot.- Had nézzem, mutasd! Jaj el sem hiszem!- Pansy félreseperte szeméből a kusza tincseket és izgatottan kapkodott a boríték felé.

-          Nana! Ne olyan hevesen! - rejtette a háta mögé az oly nagyon vágyott dolgot Draco. - Valamit valamiért... Mit kapok érte cserébe? - kérdezte újra gunyoros mosollyal az ajkain.

-         Jaj ne légy már ilyen!- ült vissza törökülésbe Pansy és keresztbefonta karjait, s durcás képet vágott.- Jó kapsz egy csókot! Megkapom?- sandított a fiúra szeme sarkából.

-         Kezdetnek nem rossz! Az újság árát kiteszi, de a 3. oldal ennél többet ér! Azért még legalább két csókot kérek! Na, mire vársz még? - nyújtotta ki az egyik kezét a lány felé. Pansy belecsapta tenyerét, és egyetlen lendülettel fellökte magát, s Draco nyakába csimpaszkodott. Lélegzetvétel nélkül csókolta végeláthatatlan hosszú másodpercekig.

-         - Azt hiszem, megint zseniális üzletet kötöttem - nyújtotta át a borítékot kissé kipirulva a fiú. - Tessék! -Pansy csendesen somolygott, s izgatottan fellapozta a prófétát és kihajtva leterítette az ágyra és hason fekve végigfuttatta szemét a hasábokon.

-         Na, mit gondolsz? - figyelte a lány rezdüléseit Draco. - Belevágunk? - A lány szemeivel mohón rátapadva falta a sorokat ,és  minél tovább olvasta annál erősebben ráncolta a homlokát, majd gondolkodó arckifejezéssel Dracora nézett.

-         Nos? - vonta fel a szemöldökét a fiú. - Mondj már valamit! Mit gondolsz, meg tudjuk csinálni? Vágjunk bele?

-         Azt mondom...- Pansy mély sötét hangon, de elszánt arccal fúrta szemeit a szürke pillantásba- , hogy igen. Vágjunk bele!- Pansy ismét izgatott mozdulattal felült, és lázas gondolkodását ide-oda ugráló villámló szemei érzékeltették.- Ha elég határozottan és mardekárosan- villant kis gonosz fény a szemében, miközben kimondta a bűvös szót - tervezünk, akkor meg tudjuk csinálni.

-         Tudtam, hogy ezt fogod mondani! - vigyorodott el Draco. - Ez az én Pansym! - hirtelen felkapta az ágyról a lányt, és megpörgette a levegőben. - Meglátod, hogy minden olyan lesz, mint régen! A fiunkat tisztelni fogják, mint minden Malfoyt!

-         Ez csak természetes- kacagott a lány a fiú vállára támaszkodva, s kipirult arccal, álmodozott.- Ismét a régi fényünkben lehetünk. Alig várom, hogy melletted vonulhassak végig teljes pompánkban.

-         Te leszel a legszebb! Az én hercegnőm! A legújabb Mrs. Malfoy! - tette le elkomolyodva a lányt a földre Draco, majd fél térdre ereszkedett előtte. - Most nem tudok neked gyűrűt adni, de ígérem, hogy egyszer a tiéd lesz a legdrágább és legtündöklőbb gyűrű, ami ezen a földön csak létezik. Az egyetlen, amit jelen pillanatban adhatok, az csak a szívem és a nevem. Lennél a feleségem? - nézett fel a csillogó szempárba.

-         Draco!- Pansy döbbenten nézett le a fiúra. Merlinre! Az elmúlt időkben már teljesen megfeledkezett arról, hogy igen létezhet normális lánykérés is. Draco biztosan meg is tette volna, azt Malfoyosan, nemesi módon, az apjával együtt eljöttek volna hozzájuk...feleségül kérni őt. Mindez már olyan távol volt, ez a világ. Pansy most mezítláb, ócska fehér hálóingben kócos hajjal nézett le rá, a rozoga parkettás hálószoba közepén. Draco lefogyva, nyúzott arccal karikás szemekkel. Igen. Bizonyára egyikük sem így képzelte el ezt a pillanatot. Ráadásul úgy, hogy Pansy már másállapotban van...De Draco már türelmetlenül várja a válaszát. Pansy elmosolyodott.- Igen. Boldogan leszek a feleséged!- mondta ki határozott hangon.A fiú megnyugodva fújta ki az eddig visszatartott levegőt. Boldog mosoly terült szét az arcán, és a szemei hosszú idő után végre újra tetterősen csillogtak. Felemelkedett a padlóról, és magához húzta a lányt. - Szeretlek! - suttogta szinte hangtalanul. Egy Malfoy csak ritkán mondja ki ezt a szót, de Draco úgy érezte, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden félelem nélkül megnyithatja a szívét.

-         Én is szeretlek Draco!- lehelte a fiú ajkaira Pansy, s belesimult a fiú karjaiba.- Amióta csak ismerlek, szeretlek!- ajkait a fiúéhoz szorította.

-         Tudom - húzta önelégült mosolyra a száját Draco, majd mielőtt a lány rosszallóan tiltakozhatott volna, újra megcsókolta. - Most pedig, kéne egy jó terv!

-         Ó igen, szóval tudod? Te kis beképzelt!- Pansy incselkedve elhúzódott.- Tehát a kiállítás most hétvégén lesz. Hogyan álcázzuk magunkat?

-         Százfűlé főzettel kéne - gondolkodott el Draco. - De ez felvet egy csomó új problémát. Először is hajszálat kéne szereznünk két embertől, akik a meghívottak listáján vannak. Aztán el kéne érnünk, hogy az a két ember ne jelenjen meg a megnyitón - sorolta a teendőket.

-         Nem beszélve arról, hogy százfűléfőzetet is szereznünk kell, mert a mi készletünk már kifogyott- folytatta Pansy.

-         Akkor valahogy el kell jutnunk az Abszol útra, hogy megvegyük a hozzávalókat. De ehhez is álcáznunk kell magunkat valahogy...

-         Szerintem inkább valakinek a készletét kellene megszereznünk...- kattogott lázasan Pansy agya.

-         Na és kiét? - ráncolta össze a homlokát Draco, miközben próbált valami ötletet előkotorni a fejéből.

-         Esetleg Piton? Megkereshetnénk valahogyan! Neki biztos van tartalékban...- Pansy várakozóan nézett a fiúra, hogy milyennek találja az ötletet.

-         Piton a paranoia élő szobra. Nehezebb betörni hozzá, mint a Gringottsba. Magától meg nem hiszem, hogy adna... Tudom, hogy megmentette az életemet, de akkor is a Rend oldalán harcolt.

-         Értem. Akkor mégis kitől szerezhetnénk százfűléfőzetet? Nekem nincs más ötletem. Ismersz olyat, aki százfűléfőzetet tartogat a raktárában?- emelte fel a szemöldökét gúnyos érdeklődéssel Pansy.

-         Most hogy mondod, igen, ismerek - mosolygott vissza rá titokzatosan a fiú.

-         Ez igazán jól hangzik. És mégis ki az a titokzatos ismerős?- nézett fel izgatott élénkséggel Dracora Pansy.

-         Hermione Granger - felelte Draco, már előre várva Pansy féltékeny kirohanását. A lánynak valamiért az volt a téveszméje Roxfort negyedik éve óta, hogy a Griffendéles okostojásnak tetszik a fiú.

-         Hermione Granger!- Pansy dühösen felpattant és idegesen körbejárta a szobát. - Hát persze! Vajon miért éppen rá gondoltál? Tudom jól, hogy bukik rád!- fújtatott, s harciasan a csípőjére tette kezét.

-         Csak nem féltékeny vagy, kedvesem? - vigyorodott el Draco önelégülten. Pansy dühösen fújtatott, mint egy macska, és elnézett. Nem akarta, hogy a fiú kiolvassa a szeméből, hogy igenis nagyon féltékeny. - Kap egy Cruciot, ha a közeledben próbálkozik az biztos. És te is, ha csak megsejtem, hogy róla fantáziálsz!

-         És honnan sejtenéd meg, ha így lenne? - húzta tovább a már amúgy is dühös lányt Draco. Élvezte, hogy Pansy ilyen féltékeny, mert ez azt bizonyította, hogy szereti őt.

-         Tudnám - mosolygott gonoszul Pansy.- Ne aggódj, tudni fogom!- lépett a fiúhoz és erőszakosan a szájához szorította ajkait.- Úgyhogy vigyázz Grangerrel!

-         Megőrjítene a tudat, ha így érnék hozzá, igaz? - kérdezte a fiú, és érzékien végigsimított a lány nyakán és vállán.

-         Nem kedves. Én nem őrülnék meg, de ti meghalnátok- mosolygott borzongva az érintéstől Pansy.

-         Aztán pedig utánam sírnál egész életedben - követte végig szájával a keze útját Draco.

-         Csodálatos, és őszinte özvegy lennék, ne aggódj!- remegett meg Pansy, s átkarolta Draco nyakát.- Csak feketét hordanék onnantól, és a fiaddal együtt meglátogatnánk minden nap a Malfoy- sírkertben. Nos mit szólsz hozzá?

-         Azt hiszem, kénytelen leszek lemondani Grangerről... - sóhajtott fel színpadiasan Draco. - Ha halott lennék, nem csinálhatnám ezt! - mondta, majd magához rántotta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta. Pansy térdei megroggyantak a csók hatására:- Igazad van. Lehet én is meggondolnám a dolgot!- s leeresztett szempillákkal adta át magát az újabb csóknak.

-         Szóval akkor nem bánod, ha Grangertől szerezzük be a százfűlé főzetet? - kezdte el gombolgatni a lány blúzát Draco.

-         Rendben. Tehát megszerezzük Grangertől a főzetet, és szerzünk két hajszálat - túrt Draco selymes szőke fürtjeibe Pansy.

-         Úgy van - Draco egy pillanatra lehunyta a szemét és úgy élvezte a simogatást. - És kiktől szerezzük be a hajszálakat?

-         Miért ne üthetnénk két legyet egy csapásra? Legyen Harry Potter és Hermione Granger hajszála. MH?- Pansy megemelte a szemöldökét.- Lásd milyen kegyes vagyok ,a kedvedre teszek, a sárvérű Grangert ölelgetheted egy teljes estén át.

-         Erotikus fantáziáim netovábbját váltanád valóra - nevetett fel Draco. - Talán a rablás előtt még a mosdóba is kiszökhetünk egy kis etyepetyére... - hergelte tovább a lányt.

-         Ühüm. Csodásan hangzik, mindig is vágytam egy mosdós jelenetre Potterrel- lihegte Pansy kéjes mosollyal.

-         Hazudsz! - mosolyodott el Draco. - Potter nem tudná azt nyújtani neked még gondolatban sem, amit én.

-         Majd megtudom - kacagott gonoszul Pansy. De magában egyetértett, hogy senki nem tudná azt adni neki, amit Draco.

-         Az már biztos, hogy Potterként egy ujjal sem fogok hozzád érni, csak azért sem! - jelentette ki Draco.

-         Helyes- Pansy mélyen elrejtette a gondolatokat, hogy még véletlen sem akarta, hogy Draco Harry bőrében is, de Grangerhez nyúljon. Na azt már nem. És így legalább sikerült elérnie, hogy még a látvány képzete se legyen a fiú gondolataiban. Magában megtapsolta saját ravaszságát.

-         Most már csak azt kéne megbeszélnünk, hogy mi legyen Potterrel és Grangerrel arra az időre, amíg átvesszük a helyüket.

-         Kicsit hatástalanítjuk őket - kacsintott Pansy.- Te leütöd Pottert, én meg megátkozom Grangert.

-         Szerinted lealacsonyodom odáig, hogy puszta kézzel támadok Potterre? - vonta fel a szemöldökét Draco. - Egy Malfoy nem verekszik. Egy Malfoy a pálcáját használja, de azt mesterien - vigyorodott el.

-         Egyetértek! Használd a pálcád leendő hitvesem!- pofozgatta meg az arcát, játékosan Pansy.

-         Te akartad! - kapta fel a lányt Draco, és a fal melletti kis íróasztalra ültette.

-         Igen akartam- pihegte Pansy türelmetlenül.- Mond mikor leszek végre Mrs. Malfoy? Időpontilag?- szegezte a kérdést Draconak.

-         Az attól függ... Ha olyan szertartást akarsz, amilyen egy Malfoyt megillet, akkor várnod kell, amíg újra minden a régi lesz. Ha viszont csak a feleségem akarsz lenni, akkor bármikor elveszlek, amikor csak akarod - csókolta meg a fiú.

-         Hát nem is tudom, melyikre vágyom jobban - ráncolta össze a homlokát Pansy. - Már nagyon szeretnék Mrs. Malfoy lenni, de talán érdemes várnom, hogy a megfelelő keretek között valósulhasson ez meg - mondta elgondolkodva.

-         Szóval csak a nevemért és a vagyonomért szeretsz? - nézett a lány szemeibe Draco tettetett sértődöttséggel

-         El kell ismerni az sem utolsó szempont - pislogott ravaszul Dracora. -De azt hiszem ezekért a szürke szemekért és szőke tincsekért imádlak - túrt ismét Draco hajába élvezettel.

-         Szóval a nevemért, a vagyonomért és a külsőmért szeretsz, de jó! - sóhajtott fel Draco továbbjátszva a sértett férfi szerepét.

-         Meg az ágybeli teljesítményedért is - gonoszkodott tovább Pansy, finoman végighúzva kezét Draco testén.

-         Na szép! Szóval még a testemet is kihasználod! - remegett meg a fiú az érintéstől.

-         Na és te? Te miért vagy velem?- nézett kérdőn Pansy.

-         Mert téged rendelt számomra a végzet - jelentette ki komoly hangon Draco.

-         Micsoda nagy szavak!- hessintette el Dracot Pansy, s kisiklott a fiú karjai közül. - Állítsuk fel a tervet, hiszen két nap múlva véghez kell vinnünk!

-         Először is be kell jutnunk Potterékhez. Aztán hatástalanítjuk őket egy kis időre, majd lenyúljuk a főzetet. Mit kell ezen tervezni? - kapott a lány után Draco.

-         Jó jussunk be Potterékhez! Na és ha nem kell ezen semmit tervezni mégis elárulnád merre ünneplik önnön győzelmüket?- húzta el a száját Pansy bosszúsan.

-         Megszereztem neked azt az újságot, és még csak el sem olvasod rendesen? Hát így értékeled az erőfeszítéseimet?

-         Mert nem hagytad végigolvasni, annyira zaklattál- csapott le újból hiénaként az újságra Pansy.

-         Én zaklattalak? Kikérem magamnak! - kapta el újból a derekánál fogva a lányt Draco. - A 3. oldalt nézd!

-         Ó, hát ezt könnyen megtaláljuk- mosolygott elégedetten Pansy, s megveregette Draco kézfejét.

-         Szóval, van még valami tervezni való, vagy esetleg zaklathatlak tovább? - simított végig a lány dekoltázsán a fiú.

-         Állandóan csak ezen jár az eszed - csúszott ki a karjai közül Pansy.- inkább reggelizzük meg a már félig kiszáradt zsemléinket.

-         Tudod, hogy megsértődhetnék azon, hogy egy szottyadt zsemlét többre tartasz, mint egy jó szeretkezést velem? - ráncolta össze a szemöldökét Draco.

-         A szottyad zsemle esetleg táplál engem és a fiadat is, ellenben egy szeretkezés veled...- Pansy végignézett Dracon.- attól még éhen veszünk mindketten. Gondolnom kell rá is! Na?- Pansy megemelve a szemöldökét pislogott a fiúra.

-         Elismerem, igazad van. Viszont én akkor is másra éhezem... - fixírozta a lány lélegzéstől emelkedő és süllyedő melleit Draco. - Esetleg, ha gyorsan ennél, még lenne időnk másra is, mielőtt el kell mennem dolgozni...

-         Megegyeztünk- ült le a konyhaasztalhoz Pansy és rágcsálni kezdte a szikkadt zsemlét.- Te nem kérsz?- nyújtotta a fiú felé a zsemle másik felét.

-         Edd csak meg! Neked nagyobb szükséged van most rá - fordította el az ételről a tekintetét a fiú, miközben nyelt egy nagyot. - Különben is már ettem - hazudta.

-         Sose tudtál rendesen hazudni...- figyelte komoly szemekkel Pansy.- Legalábbis nekem soha.

-         Nem tudom, hogy miről beszélsz... - játszotta az értetlent Draco. Pansy is eltolta a zsemlét maga elől. S fázósan dörzsölgetve a karját az ablakhoz lépett:- Draco, fölösleges eljátszanod. Jobban ismerlek bárkinél - mondta halkan Pansy, s hangjában mély szomorúság csengett.- Minél hamarabb szerezzük meg azt az ékszert. Ez nem a mi életünk, és nem a mi világunk...- fürkészte fásult tekintettel a kinti kis utcát.

-         Tudom. De minden a régi lesz hamarosan - lépett Draco a lány mögé. Átölelte, és egy apró puszit nyomott a füle mögé. - Ne szomorkodj! Addig is itt vagyunk egymásnak.

-         Nem tudom, mihez kezdenék nélküled- Pansy átgondolta, egy pillanatra.- De igen tudom mit tennék-  mondta sötét tónussal. Piton kiválóan megtanította őt is a méregkeverésre. Azt is tudja melyiket választaná magának, mosolygott magában gúnyosan.

-         Arra még csak ne is gondolj! - ráncolta össze borúsan a homlokát Draco. Látta a lányon, hogy min elmélkedik. Maga felé fordította Pansyt, és a kezei közé fogta az arcát. - Ha nem lennék, akkor is élned kéne! A fiunkért és magadért! Megértetted? Pansy fáradtan bólogatott, igen a kis Nuadáért talán érdemes élni, de senki más nem kötné már ehhez a világhoz. Pansy lassú mozdulattal átsimított Draco kézfején. - Menj, mert el fogsz késni!- nézett szomorú sötét szemeivel a fiúra.

-         Igazad van. De már úgysem kell sokáig azon a helyen húznom a rabigát. Hamarosan minden rendben lesz, úgyhogy fel a fejjel! - nyomott egy csókot a lány szájára Draco, majd felvette a kabátját. Pansy álmatag tekintettel nézett a távoldó fiú után, s magában reménykedett, hogy valóban minden rendbe jön a jövőben.