A Griffendél csak délután kezdte a próbát, így a mardekáros csapat kényelmesen készülődhetett ebéd után. Ismét együtt mentek ki. Draco elöl Crak és Monstro kíséretében, Blaise pedig néhány lépéssel lemaradva mögötte Daphnéval és Pansyval. Hűvös szél csapkodott, és Pansy szorosabban összefogta magán a könnyű átmeneti kabátját.

- Ez az ostoba Griffendél! Pont ilyen pocsék időben kell edzeniük?- sziszegte miközben a haját próbálta félreseperni a szeméből.

- Biztosan azt hitték, ilyen szeles időben senki nem nézi meg őket, ahogy a seprűről potyognak mint a legyek!- fordult félig hátra Draco és a hátsó sor felvihogott. A mardekár lelátó első sorába a fadeszkák bizonytalanul inogtak.

- Komolyan ennyire rossz állapotban van? Dumbledore is odafigyelhetne már valamire, ami az iskolában történik.

- Draco, neked nem mindegy, hogy milyen a lelátónk? Te csak a cikesszel foglalkozz! – jegyezte meg Pansy.

- Egyáltalán nem mindegy, mert a Griffendél összecsapásokat meg akarom nézni.

- É a többit?

- Azokat minek?- nézett Pansyra flegmán zsebredugott kézzel. – Annyira szerencsétlenek, hogy nézni is rossz!

- Ó igen? Te mégis annyi gyakorlást igényelsz egy hollóhát összecsapásra, hogy péntek délután egy percre sem láthatlak.

- Bármikor láthatsz ha kijössz megnézni az edzést!

- Pfh- fújtatott bosszúsan Pansy. – Meg fog fájdulni a fejem ebben a szélben!- nyafogta Pansy.

- Akkor menj vissza!- javasolta Draco.

- Nem kell cicus! Nekem van egy remek ajánlatom fejfájás ellen – somolygott kéjesen Blaise.

- Blaise szállj le rólam legalább ma!- vette le Pansy a derekáról Blaise kezét. – Draco! Tulajdonképpen minek nézzük Potterék edzését? – az ártatlan kérdés után gyorsan váltott a mély gonoszkodó hangjára. – Csak azért, mert attól úgyis képtelen leszel legyőzni!

- Ühüm. Pansy ismerem a módszereidet!- bólogatott komolyan Draco, majd gúnyosan folytatta.- Ajánlom, hogy fejezd be az azonosító mágiás dolgaidat! Főleg velem kapcsolatban! – Pansyra villantotta a szemét s a lány gyorsan a seprűs alakokra kapta a tekintetét. Draco a lány mögé lépett és Pansy füléhez hajolva suttogta. – Most utolsó évben le akarom győzni Pottert, és nem engedem, hogy megakadályozd egy ilyen megjegyzéssel! Észre sem veszed és máris a fekete mágiát használod nem veszélyes ez egy kicsit?- Pansy oldalt fordulva felnézett a fiú szürke tekintetébe.

- Azt használtam volna?- kérdezte csodálkozó hangon.

- Igen. Úgyhogy fejezd be! – szorította meg Pansy derekát.

- Azt hittem szereted a fekete mágiát – suttogta maga elé Pansy.

- Ó igen szeretem – duruzsolta Draco miközben nagyokat szippantott a lány levendulaillatú hajának illatából. – De nem akkor, ha rajtam alkalmazzák!

- Jól van- sóhajtott Pansy. – Remélem ebben az évben tényleg megnyerjük azt a kviddicskupát! – mondta megadóan.

- Ez elég sovány volt – panaszkodott Draco, de közben Crakra és Monstrora vigyorgott. – Ha ilyen bíztatást kapunk a mardekár lányoktól – Blaisre kacsintott – akkor ne is lepődjünk meg, ha nem nyerünk.

- Nézzétek! – mutatott Pansy a karikák felé. – Ez a béna Weasley már megint majdnem leesett!

- Wízli! – kiáltott oda Draco, s a nagy levegővételtől teljesen Pansyhoz préselődött a mellkasa. – Ne adjunk kölcsön egy kis Maggifixet!? Ahogy látom elkelne! – majd röhögve összenézett a fiúkkal. – Nektek meg úgysincs pénzetek rá! – a mardekáros társaság hangosan hahotázott.- Ha odaragasztod magad legalább a seprűdön maradsz! – A Weasley testvérpár elvörösödött és Potter némi gondolkodás után úgy döntött a lelátó felé repül.

- Huhú! Potter közeledik! Összecsapás készül úgy érzem – kommentálta Blaise széles mosollyal.

- Malfoy!- lebegett előttük két méterrel Potter a seprűjén. – Nincs jobb dolgotok?

- Potter! Mi lehetne ennél jobb dolog, mint titeket nézni, ahogy bénáztok? – vigyorgott rá elégedetten Draco.

- Jó lenne, ha a közbekiabálásoddal nem zavarnád az edzésünket!

- Hát arról mi nem tehetünk, hogy a Weasleyket már egy kiabálás is kviddicsképtelenné tesz!- Pansy és Daphné élesen visítva nevettek.

- Dugulj be Malfoy!- érkezett meg Ginny Weasley is s Harry mellett leállította a seprűjét, s egymás mellett lebegtek előttük. Blaise azonnal a lányt fürkészte tekintetével. Draco azonban Harryvel nézett farkasszemet.

- Ja Weasley! – kapta egy pillantás erejéig a szemét a lányra. – Ha már ilyen közeli barátságban vagytok legalább a fésűtöket átadhatnátok időnként Grangernek meg Potternek! – a lelátón hangos kacagás kezdődött újból.

- Malfoy te meg időnként kicsavarhatnád a nyálat abból a hosszú hajadból! – vágta rá Harry. Ginny és Draco egyszerre kaptak pálcát.

- Lassan a testtel kislány! Inkább mond meg a bátyádnak, hogy a kviddics arról szól, hogyan tudunk a seprűnkön maradni, nem hogy hogyan essünk le minél hamarabb! – mondta Draco. Harry a fejével intett Ginnynek, hogy tegye el a pálcát, s Draco is visszasüllyesztette sajátját a zsebébe.

- Malfoy! Inkább a saját technikádat fejleszd, mert még egyszer nem tudtad elkapni a cikeszt a griffendéltől hamarabb – vágta rá Harry villámló zöld szemekkel. Draco megfeszült.

- Az biztos, hogy nem a te technikádat alkalmazom, hogy mindig a gyengélkedőre kerülök!

- Sajnos nincs időnk eszmecserére a kvidicstechnikákról, mert most edzünk – kezdett hátrálni Harry.

- Azért fésülködni tényleg nem ártana Potter! – kiáltott még utána Draco, s a társaság lelkesen nevetett rajta. Ginny is Harry után repült, s Blaise követte az alakot ahogy távolodik tőlük.

- Ez az egész edzés annyira unalmas! Menjünk vissza! – makacskodott Pansy.

- Menjetek csak mi még maradunk!- szólt Blaise, s kikönyökölt a lelátó szélére.

- Draco?- a fiú leeresztette a kezét, így elengedve Pansyt. – Rúnatant kellene tanulni ugye tudod? A héten dolgozatot írunk!

- Jó majd előtte tanulok, most még elszórakozom a griffendélen.

- A klubhelységben leszek – indult el a lelátó lépcsőjén Pansy.

A pincehelységben ismét elsősök rohanták meg a kérdéseikkel, s Pansy belátta, hogy mégis maradnia kellett volna. Végül egy ablak alatti íróasztalhoz telepedett fekete macskája bekuporodott az ölébe, s Pansy nekilátott a fordításoknak. Legújabb pennáját felavatva mártotta a fekete tintába, s figyelte, ahogy a vékony hegy kecsesen siklik a vonalvezetésére. Egy órával később a lelátóról megérkeztek a többiek.

- Na megérte kint maradni?- emelte fel a fejét Pansy, s összecsapta a rúnaszótárt. Draco máris végignyúlt a kandalló előtti kanapén.

- Csodás délutánunk volt!- nyújtózkodott Draco.

- Na meséljetek!- állt fel Pansy, s a kanapé szélére ült Dracohoz.

- A legviccesebb az volt, amikor Weasley majdnem fejbevágta egy gurkóval a saját húgát! – nevetett Draco, s a többiek ahogy felidézték az emléket hasonló éles vihogásba kezdtek.

- Biztos katasztrófa volt az egész edzés! – Pansy a pennáját pörgette az ujjai között, s minden tudatosság nélkül átcirógatta a végével Draco arcát. Draco nem reagált semmit, így Pansy le-fel simítva a finom ezüstös szélű tollal folytatta a műveletet.

- Blaise neked gondolom ennél is nagyobb élmény volt!- nézett Pansy a szemközt ülőkre.

- Természetesen!

- Azt hiszem nem szeretném látni Jóslástanon az álomnaplódat. Biztos tele van vörösáfonyákkal- szúrta oda gúnyosan Pansy.

- Igen tényleg! Most, hogy mondod már emlékszem – csapott a térdére Blaise. – Valóban elég sokat álmodok vörösáfonyával. Nem is értem mi lehet az oka!

- Ugye milyen furcsa?- vette át a tettetett csodálkozás fonalát Pansy.- Akkor gondolom már nagyon várod a karácsonyt is.

- Már miért?

- A remek áfonyaöntetért!

- Jaj hát persze!- vihogott Blaise.- Megéred a pénzed Pansy, de hát Merlinre! Így szeretünk, ahogy vagy! – mosolygott kedvesen a lányra és Pansy visszamosolygott rá.

- Nem fogok hízelegni a hiúságodnak Blaise! Ne is álmodj róla! – folytatta Draco kedveskedő cirógatását Pansy.

- Miközben a lelátón üldögéltünk az összeverődött csapattal alkottunk egy remek Roxforti ház kitüntetettjei felsorolást. Sajnos Draco pecsétje még hiányzik róla! Ha Pansy esetleg….- vihogva a lány felé indult egy gyertyatartóval. Pansy negédes mosollyal fogadta és szemével követte, ahogy Blaise a három másik pecsét mellé cseppent a viaszból és Pansy rányomta a gyűrűt.

- Nagyszerű! Most már kész a megpecsételt okirat. Tatararam!- Blaise felállt a kandalló előtti asztalra!- Figyelem drága Mardekárosok! Íme a Roxforti házak helyezettjei:

1. A Mardekár legravaszabbja és legundokabb éppen ezért példás mardekárosa: Draco Malfoy- Blaise hatáskeltés érdekében körbenézett s mindenki lelkesen tapsolt, akik a pincehelységben összegyűltek. : A következő szorosan a nyomában:

2. A szárnyaló fantáziával és - Pansy rögtön tudta, hogy kiről lesz szó.

- Tedd hozzá, hogy lányok után csöpögő nyáltól nedves!- szúrta gyorsan közbe S Dracoval összenevettek.

- Na de cicus! – nézett rá rosszallóan Blaise.- Ne légy ilyen szívtelen!- Tehát az örök szónok és fennkölt csapattoborzó: Blaise Zabini- szerény személyem- bökött a mellkasára.

- Blasie te és a szerénység egy lapon nem is említhető!- vette ki a kezéből a pergament Daphné.- Máris széttépem- Blaise azonban kikapta a kezéből a lapot.

- Hogyisne!- Blasie újra a sorokra pillantott.- Áh igen. Tehát a 3. a mardekárosok legékesebbje, a lányok közt viruló ezüstrózsánk és édes cicusunk: Pansy Parkinson.

- Blaise ezt te fogalmaztad?- nézett rá meglepetten Pansy.

- Na mégis mit gondoltál ki más? - vigyorgott rá Blaise.

- Hát mondjuk Draco- legyintette meg a zöld pennával Draco arcát Pansy, de Draco csak elhessegette a csiklandozó tollat, s Pansy inkább visszahúzódott.

- A következő: 4. helyezett A Mardekár vitathatatlan démona, az ördögien érzéki- Daphné Greengrass- a mardekáros fiúk lelkesen tapsoltak, és Daphné elégedetten végighordozta villámló zöld tekintetét a tömegen az előbb említett érzékiségéhez méltó mozdulattal hátradobva a haját.

- Blaise?- kezdte ráncolni homlokát Pansy.- most ennek mi értelme?

- Jaj ne türelmetlenkedj már annyit cicám!- rázta a fejét Blaise.

- A következő- Blaise könnyed láblendítéssel átugrott a szemközti fotelra.- A roxfort gyorsasági evőversenyén bármikor nyertes mardekáros: Gregory Monstro.

- Azt is hozzátehetted volna, hogy a legtermetesebb is – szúrta közbe Pansy.

- Szorosan mögötte pedig a testi fenyítéssel arató Vincent Crak . Jaj de ne hagyjuk ki a mi igazi kedvencünket, támogatónkat és a mardekárosok mardekárosát, a bájital keverők koronázatlan királyát, házvezetőnket: Perselus Pitont!!!- Hatalmas dübörgéssel Blaise leugrott a fotelról és mindenki tapsolva és kiáltozva lelkendezett a házvezető tanár nevének hallatára.

- Blasie ugorj már néhány sort. Ne sorold fel az egész mardekárt. Jöjjenek az érdekesebb részek – simogatta meg Blaise tarkóját Daphné

- Ok. Griffendél következik!- Blaise felnézett a hatalmas röhögésre.- Na de hékás még nem is mondtam semmit!

- Már ez maga vicces Blaise!- hajtotta vissza fejét a kanapéra Draco és hagyta, hogy Pansy ismét a pennájával simogassa az arcát.

- Tehát a Griffendél első helyezettje: a negyedik óta vitathatatlan bénák bajnoka, a gyengélkedőnknek értelmet adó: Potter – hatalmas nevetés rázta meg a pincehelység falait.

- Mögötte a koldusok koldusa a kviddicsörzők szégyene Ronald Weasley- Draco hasa hatalmasat remegett, de összeszorított száján csak pöfögéssel nevetett.

- Lemaradtam valamiről?- kérdezte Pansy Dracohoz fordulva.

- Csak a szokásos! Bénázott mint mindig – legyintett unottan Draco.

- És természetesen az elmaradhatatlan, az idegesítően okoskodó, - Blaise elhallgatott- a sárvérűek közt nem ismert tárgyat a fésűt nélkülöző Granger, akinek különös ismertetőjele az órákon egyenesen ég felé tartott kéz- Blaise gonoszkodva felnézett.- Nem tudom ez a sárvérűeknél valami különös szokás lenne? – Draco görcsösen összegömbölyödve nevetett s Blaise is könnyező szemekkel kacagott fel. Pansy majdnem leesett a karfáról a nevetéstől ezért inkább lecsusszant Draco mellé az ülésre.

- Ok. Blaise, térjünk rá a vörösáfonyára! Mutasd mit írtál!- vonta kérdőre Pansy, Blaise szemét törölgetve nézett rá.- Tehát?- Pansy felpattant a bőrülésről és Blaise felé indult. Blaise egyetlen szökkenéssel hátrálni kezdett.

- Had lássam róla mit írtál!

- Még ott nem is tartunk Pansy, lelövöd a poént!- mentegetőzött Blaise és a háta mögé rejtette a lapot.

- A Parkinson címer díszeleg rajta, látni akarom mit írtál róla - nyújtotta a kezét Blaise elé.

- Sajnálom a szónoklat az én feladatom, várd ki!

- Át fogod ugrani ismerlek!- mondta ellentmondást nem tűrően Pansy. A háttérben a mardekárosok tovább nevettek a jelenetet figyelve.

- Ok, egy csókért megkapod!- csillant meg ravaszul Blaise szeme. Hirtelen elült a nevetés a pincehelységben. Draco kíváncsian felült és figyelte a párost.

- Rendben – bólintott elszántan Pansy. Draco lesápadt, Daphné pedig a pince kövezetére huppant.

- Komolyan?- Blaise döbbent le mindannyiuk közül a legjobban.

- Igen most mondtam.

- Ennyire kíváncsi vagy?- Blaise figyelte a szorosan elé lépő Pansyt, aki csak édesen mosolygott cseresznyepiros ajkaival. Blaise nyelt egyet. Hát ha tudja, hogy csak ennyi kell Pansy csókjáért, akkor hamarabb is megtehette volna ezt. Draco lélegzetvisszafojtva figyelte kettejüket és nem értette Pansyt. Mi ez? És miért? Pansy lábujjhegyre állt és ajkát Blaiseéhez közelítette. Szempilláit könnyedén leeresztette, már csak hajszálnyi távolság választotta el egymástól az ajkukat, amikor Blaise lehunyta a szemét, Pansy csak erre várva kikapta a pergament és visszamenekült Draco mellé a kanapéra. Blaise hoppon maradva nézett körbe az elmaradt csókért.

- Már megint túljártál az eszemen Te vadmacska!- vigyorgott rá Blaise.

- Annyira kiszámítható vagy! - nevetett Pansy a névsorban Ginny nevét keresve. Draco kifújta a levegőt és unott képet felöltve figyelte, ahogy Pansy ujját végighúzza a pergamenen a nevet keresve. Nem akarta, hogy látszódjon rajta mennyire felkavarta, hogy Pansy majdnem valaki mással csókolózott. Tudhatta volna, hogy Pansy nem teszi meg mégis elbizonytalanodott egy pillanatra. Hátradőlve figyelte a lányt és elmosolyodott. Pansy! Mindig meglepsz a ravaszságoddal, pedig már ismerhetnélek!

- Áh itt is van!- Pansy szélesen mosolygott és körbenézett a társaságon.

- Fel ne merd olvasni!- legyintette rá a mutatóujját Blaise.

- Te írtad le! Szerelemben és háborúban semmit nem szabad írni tudod!

- És te tudod?- vágott vissza Blaise.

- Igen. Bár én sem alkalmazom – nevetett Pansy és enyhén elpirulva Dracora pislantott, aki rögtön megértette az álomnaplós részletre gondol a lány.

- Nézd meg ezt a két ravaszt itt mellettünk- mutatott Dracora és Daphnéra.- Ők is tudják sőt alkalmazzák is a bölcsességet-

- Honnan tudod?- nézett rá meglepetten Pansy.

- AZ álomnaplóból. Ilyeneket nem lehet álmodni. Én mondom neked hazudnak mint a vízfolyás. Az egész csak kitaláció!

- Mert Blaise te talán nem azt írod le?

- De most már én is – Pansy péntek óta szintén kitalált hazugságokat gyártott az álomnaplójába, megfogadta, többet nem adja ki a kezéből az álmait senkinek. Előrelátóbbnak kellett volna lennie. De most már résen lesz.

- Tehát – köszörülte meg a torkát Pansy.- Ginny Weasley – elhallgatott majd Blaise felé fordult- Blaise hogy írhattál ilyet? Kezdem azt hinni, hogy rossz házba kerültél- csóválta a fejét Pansy, s ismét a pergamenre vetett egy pillantást.- Bár ne Griffendélbe került volna ez a tüzes vörösáfonya hajú szépség, minden férfi álmainak asszonya- Pansy összeráncolta a homlokát – Blaise ez undorítóan nyálas! Tűzre vele!- Pansy a kandalló felé vette az irányt, de Blaise elállta a z útját.

- Azt már nem. A faliújságra tesszük, had olvasgassuk, unalmas téli éjszakákon.

- Unalmas téli éjszakákon inkább hunyd be a szemed!- Pansy visszasandított a többiekre.- Úgyis tudjuk most már, hogy kiről álmodozol!- a háta mögött hatalmas röhögés csattant, s Blaise is velük nevetett, s kivette Pansy kezéből a pergament közelebb lépett, s finoman a szájához emelte a lány kézfejét, s könnyed kézcsókot lehelt rá.

- Csodálatos vagy!- suttogta Blaise.

- De nem a tiéd!- súgta vissza negédesen Pansy.

- Pansy! Azt mondod Dracoval hasonlítotok, hát ha vele igen, akkor mi ketten nem?

- Nem.

- Te is tudod, hogy igen. Lehetne most minden másképpen. Vonz az egész lényed, tudod?

- Blaise ma nagyon ömlengős vagy, hagyj!- akart ellépni Pansy, de Blaise visszafogta.

- Utánad fogok epedni egész életemben – simította át a lány ében haját Blaise lemondóan.

- Blaise! Nem fogsz te epedni énutánam ebben biztos vagyok- mondta hűvösen Pansy.- Csak azért vagyok kívánatos számodra mert soha nem kaphatsz meg. Egyébként felém se néznél.

- Igazad van – mosolygott rá vágyakozva Blaise. – Merlinre mennyire ismerjük a másikat. Tényleg ez izgat benned a legjobban. Hogy akármit teszek soha nem kaphatlak meg.

- Nem szeretném az ében fürtömet a trófeatermedben látni – húzta el a száját Pansy.

- Hát tudod?- bazsalygott Blaise.

- Persze, Draco említette, hogy a hódításaid egy hajtincsét őrzöd a vitrinjeidben odahaza. Te kéjenc!- csapkodta meg Blaise arcát Pansy.

- És az illat? Függetlenül egymástól?

- Ne keresgélj közös pontokat Blaise mert fölösleges…

- Vagyok olyan, mint Draco nem?

- Erre soha nem fogok válaszolni neked Blaise. Hülyeségeket kérdezel. Azt mondom amit mondanom kell és ami igaz és amit én is így gondolok és érzek. Nekem csak Draco létezik és senki más, semelyik másik férfi érted? – emelte meg a szemöldökét Pansy.- Ez az életem. Ahogy a tied más. Úgy az enyém is. Bármit is teszel, bármilyen fogadásokba rángatsz minket, én Dracoé leszek érted? Senki másé. Ennek így kell lennie.

- Szeretnék én is egy ilyen nőt – dőlt a pincefalnak Blaise.- Akiről tudom, hogy csak rám vár és csakis az enyém lesz.

- Blaise te magad sem ilyen vagy, miért akarnál egy ilyen nőt? – tette keresztbe a karját Pansy.

- Igaz az én világom másabb – futólag Daphné felé nézett.- De a tűz köztünk is ott van.

- Ébresztő Blaise, köztünk semmilyen tűz nincs!- akart ellépni, de Blaise még visszatartotta.

- Van, ha én érzem te is.

- Csak annyi amennyit normál mardekárosként éreznünk is kell.

- Ugyan Crak és Monstro iránt bezzeg nem érzed ezt.

- Normál mardekárosként akiktől minimum követelmény, hogy jól néznek ki. Blaise engedj már!- fejtegette le a fiú ujjait.

- A francba Pansy meg sem gondolod mennyire kívánlak, és ingerelsz minden tetteddel!

- Blaise! Fogd vissza magad! Amennyiben nem akarsz Dracoval párbajozni!- nézett rá sötéten Pansy

- Ki akar kivel párbajozni?- lépett Pansy mögé Draco, s birtokló mozdulattal Pansy derekára tette a kezét.

- Éppen azon vitatkoztunk Blaisesel- sandított a faliújságnál ügyködő fiúra Pansy.- Hogy ezt a szemetet nem kellene a mardekár falára kitenni. Igazam van Blaise?

- Természetesen igazad van cicus!- kacsintott rá Blaise.

- Épp azon gondolkodtam, hogy prefektus lévén kihívom párbajra Blaiset, hogy tisztességes keretek között rendezzük ebbéli vitánkat – bújt Dracohoz Pansy.

- Pansy a párbajt bízd csak rám, neked úgysem megy a pálcaforgatás – paskolta meg finoman Pansy kézfejét Draco.

- Igazad van Draco-cica! Menjünk had tegye ki Blaise ezt a förtelmet!- Pansy kézenfogva elrángatta Dracot – A prefektusságról jut eszembe a jövőhéten mi járőrözünk.

- Remek, már alig várom, hogy pontokat vonhassak le a griffendéltől. Potter biztos szokásához híven kószál majd a folyosókon – nevetett Draco és könnyed puszit nyomott Pansy feje búbjára.