Csendesen sercegtek a tüzek az apró ónüstök alatt. Az üstök körül csoportokba rendeződve készítették a bájitalokat. A sötét taláros komor, mogorva férfi kimért léptekkel, ütemes cipőkopogással járt-kelt a teremben, időnként az üstök felé hajolt, hogy megnézze tartalmukat. Szinte mindenütt volt egy-egy szúró rosszalló megjegyzése, ami után a diákok igyekeztek kijavítani a hibát, amíg lehetett. Piton megállt Dracoék üstjénél és beleszippantott a levegőbe, s az üst fenekére nézett. Csak rövid fejbiccentéssel jelezte, hogy elégedett az eredménnyel és tovább is indult. Pansy a táblára nézett, s a hozzávalókat adagolási sorrendbe állította az asztalon. Draco a száraz leveleket aprította, s a mozsárba szórta, ahol már Monstro ütemesen törte, morzsolta finom szemcsékre a levéldarabkákat, s igyekezett a nedvességet kisajtolni belőlük. Pansy felnézett a táblára, majd le az arany karórájára. Gyors számvetéssel rájött, hogy már késtek is egy percet a keveréssel és gyorsan a keverőkanálhoz nyúlt. Alig markolta át az üstbe állított könnyű kanalat, egy meleg kéz kulcsolódott a kezére. Pansy zavartan felnézett, s a szürke felkavaró pillantással találkozott a tekintete. Draconak is ugyanebben a pillanatban jutott eszébe, hogy a keverésről elfeledkeztek, s gyorsan a kanálért nyúlt, de már megelőzték. Így Pansy kezét fogta meg. Az egy másodperc késés. Nem tudták mit mondjanak, csak zavartan nézték egymást.

-         Kavarják is azt a főzetet, ne csak egymást bambulják!- mordult rájuk Piton elhaladva mellettük. Pansy elvörösödött és gyorsan megmoccintotta a keverőkanalat, s Draco elhúzta a kezét, s lesütött szemekkel folytatta az aprítást. Pansy elvégezte a szükséges kavarást és ismét visszatért a hozzávalók adagolásához. Ismét eltelt egy perc.

-         Kavarod te vagy én kavarjam?- recsegett Pansy hangja, ahogy Draconak odasúgta a kérdést.

-         Mh. Vagy együtt kavarjuk?- vigyorgott rá Draco, de félbehagyva az aprítást az üsthöz lépett és könnyed kéztartással átkeverte az üstben rotyogó anyagot.

-         Ti állandóan kavartok szóval egyre megy!- brummogta a sarokból Crak, aki a szekrényből kereste az esetleges üvegeket.

-         De éles füled van Crak! Pedig azt hittem az is tele van a reggeli rántottával!- sziszegte hátra Pansy. Draco csendesen felröhögött, s Pansy összemosolygott vele az üst felett. Draco a lány mögé lépett és látszólag a hozzávalókat nézte, de valójában Pansy tarkójára hajolt, s gyengéden megfújta a bőrfelületet. Pansy megborzongott a forró levegőhullámtól, s libabőrös lett a tarkója.

-         Draco ne! – suttogta szemével Pitont keresve.- Piton ki fog minket vágni óráról!

-         Azt mondta kavarjunk nem?- búgta behízelgő hangon Draco, s gyengéden átsimított Pansy fenekén.

-         Kavarjuk a főzetet! Nem mindegy!- rebegte Pansy és leejtette az egyik üvegcsét. Leguggolt, hogy megkeresse a hengeres fiolát. Draco utána guggolt és az asztalmélyedésben letámadta Pansyt. Pansy elfordította a fejét.

-         Draco a bájitaltanterem padjában vagyunk!

-         Igen tudom – morogta Draco s megszívta a bőrt Pansy nyakán. – Szuper ez a pad. Nem lehet belátni.

-         És szerinted nem fogják észrevenni, hogy eltűntünk az üstünk mellől – nézte a homályos asztalmélyedésben Draco csillogó ezüstös szempárját.

-         Van teljes két percünk az újabb keverésig, töltsük hasznosan az időt!- invitálta Draco, s Pansy beleegyezően Draco tarkójára csúsztatta ujjait és mohón csókolta.

-         Draco-Draco!- Monstro dobbantotta meg az asztal oldalát a lábával.- Piton jön – sziszegte halkan. Draco gyorsan fel akart állni, de beverte a fejét az asztal sarkába

-         Ah!- fogta a fejét Draco és az asztalba kapaszkodva felegyenesedett, s kezét nyújtva kihúzta Pansyt, s segített neki felállni. Piton szemöldöke már egyetlen éles fekete vonalat alkotott, ahogy összehúzta.

-         Maguk meg mi a fenét csinálnak a termemben?- dörrent rájuk egészen halkan, hogy a többiek ne hallják.

-         Leejtettünk egy hozzávalót – mondta flegmán Draco. Piton egyikről a másikra járatta a tekintetét és fekete pillantása elidőzött Pansy nyakán.

-         Folytassák a munkát!- sziszegte és továbbállt. Pansy kieresztette az addig visszatartott levegőt és rendszertelenül kapkodta a tüdejébe a nehéz pinceszagot. Nyugtalanul a nyakához kapott, majd a táskájából előkotorta a tükrét.

-         Mi van?- nézett rá oldalt Draco. Pansy a tükörben ellenőrizte a bőrfelületet, amit Piton olyan kitartóan szuggerált az imént.

-         Kiszívtad a nyakam a francba!- dühöngött Pansy. Draco is Pansy nyakára nézett, ahol friss piros folt éktelenkedett.

-         Mh. Tényleg – Draco ráérősen beleszórta a hozzávalókat az üstbe.

-         Ah, olyan vagy!- forgatta a szemeit Pansy, s felcsapta a bájitaltan füzetét, hogy felírja az órán tanult receptet.

Pansy a talárjára erősítette a prefektusi jelvényt s a kandalló feletti kígyófejeket figyelte. Kilenc óra. A kígyónyelvek pontosan az egész felé mutattak. Hol van már Draco?

-         „Te lusta macska! Merre mászkálsz? Ugye nem felejtetted el, hogy járőröznünk kell?”- küldte mentálisan.

-         „Egy pillanat és lent vagyok”- jött a válasz kis idő után. Pansy türelmetlenül topogott a pince vasajtajánál, s végre meglátta a lépcsőfordulóban Dracot.

-         Gyere már! Elfelejtetted igaz?- igazította meg a nyakára erősített kendőt Pansy.

-         Egy kicsit megfeledkeztem igen. Látom takargatod – vigyorgott rá Draco. Pansy kilépett a vasajtón, s Draco mellett elindultak a szokásos körútjukon.

-         Piton remélem nem vette észre, hogy késtünk!- nézett időnként hátra Pansy Piton szobája felé.

-         Nem hiszem – mondta unottan Draco, s  a prefektusi jelvényét babrálta.

-         Jaj, hagyjad már!- legyintette Pansy, s megállította Dracot. Megigazította a jelvényt, s fel sem nézve folytatta az utat a folyosón. Draco szorosan mellette a falakon szundikáló képeket figyelte.

-         Sehol egy lélek. Ez dög unalom!- morogta Pansy.

-         Az!- morogta Draco.  A világítatlan folyosókra értek, s Pansy rögtön a pálcájával kezdett világítani. A folyosó végében már motoszkálást hallottak.- Úh! Remélem valakit jól elkaphatunk!- szaporázta meg a lépteit Draco. De csalódniuk kellett. Csak Hóborc lazítgatta a szőnyegeket, hogy felgyűrődjenek és felbukjanak benne az arra járók.

-         Hóborc nem láttál erre mászkáló diákokat?- kérdezte tőle Pansy.

-         Soha nem árulnám el! Hihihi!- a szellem kacagva tovább úszott.

-         Minden nyugodt!- zengte a mély basszus a hátuk mögül. A véres báró bajuszát pödörve állt mögöttük.- Hogy s mint mardekárosaim!?

-         A szokásos. Ha mégis látna valakit ijessze halálra őket!- kacagott Draco.

-         Én egyenesen lekaszabolom őket!- a Báró előrántotta kardját és őrült mód hadonászni kezdett vele.

-         Tényleg párbajversenyeket nyert?- kérdezte bizonytalanul Draco.

-         Természetesen. Minden versenyt megnyertem!

-         Ezzel a technikával?- nézte fitymálóan Draco a hadonászást.

-         Én mindenben a legjobb voltam!- húzta ki magát a Véres Báró.- Szép hölgy, ha szabad a kezét!- Pansy idegesen Dracora nézett.- Megmutatom remek tánctudásom!- Pansy rémülten érzékelte a hűvöset a derekán.

-         Kérem táncoljon velem!- dörmögte a báró, s Pansy engedelmesen megtette a keringőlépéseket, lehetőleg kerülve az érintkezést a szellemmel. Draco a hasát fogva a nevetéstől a falhoz dőlt és figyelte, ahogy Pansy tulajdonképpen magában teszi meg a lépéseket a tánctartást felvéve. A Báró régi idők letűnt keringődallamát dúdolta. Pansy segélykérően Dracora pislogott.

-         Elnézést Báró úr, de prefektusok vagyunk, tovább kell mennünk tudja- lépet közbe Draco.

-         Áh igen!- állt le a Báró.- A szolgálat, szolgálat. Így van ez!  - a Báró szomorkás arccal tovább lebegett. –Szép estét!- visszhangozta a folyosó sötétje. Pansy a kendőjét levéve áttörölgette a kezét, mert olyan érzése volt a hűvös szellem még mindig a kezei között van.

-         Ezért már megérte, ma járőröznünk!- vihogott Draco.

-         Nagyon vicces vagy!- sziszegte Pansy.

-         Most mi van? felkért táncolni! – vetett futó pillantást a lány feldúlt arcára. Végigjárták az emeleteket, a folyosókat, a lépcsőket. Nyugodt volt a kastély, minden csendes. Szerettek így kettesben járőrözni. Teljesen más hangulata volt a kastélynak éjszaka, sötétben, amikor minden alszik és nyugodt. És különösen jó volt, hogy ez közös élményük volt. Együtt sétáltak a folyosón csendben egymás mellett. Gondolataikba mélyedve, vagy halk hangon beszélgetve.

-         Nézzünk be a trófeaterembe!- húzta a széles ajtó felé Draco. – Az mindig nyitva van. Lehet, hogy valakik oda bújtak el! – vetette fel, s Pansyval beléptek. A páncélok, zászlók, és pajzsok között azonban semelyik zugban sem találtak bujkáló diákokat. Draco hirtelen mozdulattal az egyik vitrinhez szorította Pansyt és ajkaival a lány puha szájára tapadt. Pansy meglepetésében észhez sem tért, s viszonozta a csókot.  Draco lesiklott ajkaival Pansy nyakára, s füléhez, kezével Pansy combját simogatta, egyre feljebb csúsztatva ujjait. Pansy remegve elnehezült pillákkal rendszertelen légzéssel fogadta Draco rohamát. Kábulatából a belső combján felfelé vándorló kéz térítette magához. Mielőtt Draco megérinthette volna lefogta a kezét.

-         Most mi az? – emelte fel a fejét Draco értetlenül.

-         Ne, most ne! – pihegte Pansy.

-         Megtettük a járőrözési körünket, egy eldugott sötét trófeateremben vagyunk ráadásul prefektusok –sorolta az ellenérveket Draco.- Most miért ne?

-         MH – Pansy zavartan elnézett. – Most nem alkalmas –suttogta. Draco egy ideig  bambán, értetlenül nézte, végül elengedte a lányt. Pansy lesimította a szoknyáját és torok köszörülve ellépett a vitrintől. Draco még visszarántotta egy könnyed csókra.

-         Menjünk, mert holnap is fent kell lennünk – morogta halkan Pansy és kerülte Draco tekintetét.

Másnap reggel Pansy a klubhelységben várta a fiúkat. Draco egy hatalmas vaskos kötettel a hóna alatt poroszkált lefelé a lépcsőn. Pansy homlokráncolva figyelte az óriási könyvet.

-         Te meg mi a fenét hurcolsz magaddal?- kérdezte, mire Draco az orra elé vágta a könyvet.

-         Tessék neked volt szükséged rá!- mondta flegmán Draco. Pansy a borítóra nézett. Hatalmas ezüstmintás Malfoy-címer díszelgett rajta. A Bőrkötés dombormintáján pedig a felirat: „A nemes Malfoy-család története”. Pansy tátott szájjal nézte a méretes könyvet.

-         Megteszi? Vagy kérjek otthonról egy másikat? – Pansy felpillantva Draco kérdő tekintetével találkozott.

-         Ez aztán… - Pansy szóhoz sem jutott. Gyengéden felpattintotta az összezáró kapcsot és belelapozott. Az elején a Malfoy családfa állt egészen a jelenig levezetve. A lap alján mélyzöld tintával díszes betűkkel Draco neve állt. – Ühm – Pansy kikerekedett szemekkel kereste a szavakat.

-         Igazán régi darab. Ősi. Szerintem minden benne lesz, amire szükséged van, de ha mégsem- Draco rántott egyet a vállán.- Akkor majd keresünk egy másikat. Több is van, úgyhogy nyugodtan szólj! – mondta unottan Draco s az asztalon nézelődve Pansy szanaszét dobált könyvei közül kihúzta a határidőnaplóját.

-         Óh nagyon köszönöm Draco. Vigyázok rá, ne aggódj! Nem is gondoltam, hogy ilyen becses darab akad majd a kezembe – forgatta a lapokat előre hátra Pansy, majd Dracora nézve, észrevette, hogy a határidőnaplóját lapozgatja. –Mh. Draco? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Nyugi nem a  ciklusod nézem!- vágta rá Draco, mire Pansy elvörösödött. Tehát azt nézte! Menten kiájulok!- Pansy összecsapta a vaskos kötetet és visszapattintotta a kapcsot. Draco ezalatt gyorsan az összesítésben átnézte Pansy jelöléseit. A ciklust piros pontokkal jelölte, és zöld X ek is voltak teljesen összevissza, bár az utóbbi egy hónapban elég sűrűn. Draco értetlenül nézte. Ez meg mi? Az első szeptember elsején rögtön amikor megérkeztek és a tegnap esténél is volt zöld X. Mi? Draco újra végigfuttatta szemét a jelöléseken. Pansy bejelöli, hogy mikor csókolózunk? – Draco majdnem hangosan felnevetett az észrevételtől. Hát ezt nem gondolta volna! Pansy kirántotta a fiú kezéből a naptárát és sötét szemei villogtak a felháborodástól. Draco szemei ellenben élénken vidáman csillogtak.

-         Draco…- kezdte fenyegető hangon Pansy.

-         Juj! Mennünk kell!- pattant fel Draco, a szemtelenségét megtorolandó vita elől.- Mindjárt becsengetnek! Siess Pansy! Még össze kell szedned a könyveid!- mosolygott ördögien, s az asztalon heverő füzetekre mutatott. Pansy bosszúsan kapkodta össze a könyveket és a fiú után sietett.