A teremben szándékosan Potterék mellé helyezkedtek.  Pansy a duplaóra második felére már kezdett teljesen kifáradni. Már csak a ténytől, hogy Draco előtt eljátssza az esetlen nő szerepet teljesen kikészítette. Jobban lefáradt, mintha valóban küzdött volna, mert önmagával kellett küzdenie. Ez pedig sokkal megerőltetőbb faladat mindig is, mint valaki mással küzdeni. Állandóan ügyelnie kellett, hogy eltévesszen egy tökéletesen begyakorolt pálcamozdulatot, és Draco minden egyes ilyet kijavíthasson. Draco pedig türelmesen elmutogatta majd átfogva Pansy csuklóját lágyan vezette a mozdulatot. Pansy már úgy érezte az arcára fagyott az állandó vigyorgás, de a szerepeket nem szabad feladni. Játszani kell ez van. Pansy már szinte percenként arany karórájának mutatóit nézte, hogy mikor lesz vége ennek a förtelmes gyakorlásnak, ami egy kínzással felért. Draco sem élvezhette ki igazán a párbajt, mivel Pansy párjaként egy normális rontást nem küldhetett rá, hiszen azt gondolta Pansy nem tudja kivédeni. Így a sötét varázslatok kivédése óra, mindkettejüknek a gyötrelmek percei voltak, anélkül, hogy ezt tudták volna a másikról, vagy valaha is említették volna egymás előtt. Bár magát a védekezést a sötét varázslatoktól is amíg Draco fölösleges tevékenységnek tartotta, addig Pansy kifejezetten hasznosnak. Pansy minden egyes órán az ügyetlenség magas fokát produkálta, holott racionálisan felmérve a képességei messze túlszárnyalták a tanárét is. De az erőmegmutatás idejére sajnos várni kell. Ezt az egyet a Parkinsonok mindig is tudták. Csendes felemelkedésüknek mindig is ez volt az oka. Hogy jó időben és jó helyen mutatták meg a legnagyobb titokban és magamutogatás nélkül a képességeiket. Nem véletlen, hogy odáig jutottak Pansy születésénél fogva Draco jegyesének számít; papíron természetesen. Megfelelő időzítés! -a Parkinsonok jelszava, Mr. Parkinson ezt szinte minden nap elmondta, minden étkezésnél, Pansy már álmában is ezt a mondatot hallotta, és gyűlölte. A színészkedést, a kettősséget, hogy mindig valaki másnak  kell tettetnie magát, mint ami valójában. A kettősséget a saját érzelmeiben is.  Már a bölcsője felett is a Malfoyokról beszéltek és egész életében ezt hallotta. A szülei minduntalan erősítették benne a tényt: a szerződés szent és sérthetetlen, és a Parkinsonok kiérdemelt jutalma lesz.  Pansy már akkor mindent tudott Dracoról, amikor még nem is találkozott vele. Mindent tudott, amit a Parkinsonok tudni véltek. És igen. Most itt van az iskolai éveket végig Draconak alárendelve, és vele szorosan összekapcsolódva. Pansyban sokszor felmerült a gondolat, hogy vajon akkor is keresték volna-e egymás társaságát, ha nincs minden eleve elrendelve. Mert indulásnak kétségtelenül ez volt az alap. Pansy pontos utasításokat követve kereste Draco társaságát. Az évek alatt mégis teljesen más kapcsolat alakult ki közöttük. A váltás pedig kétségtelenül a negyedik év volt. Amikor először beszéltek mentálisan egymással. Draco nyitott. A fiú valószínűleg akkor nem is sejtette miért tette. Pansy azonban megijedve nagyon jól tudta, hogy miért. Ugyanis aznap félrecsúszott az álarc, a színészi maszk, és Draco mögé látott. Egyetlen szemvillanás volt, Egyetlen apró összenézés, s Draco átküldte az első mentális üzenetet. Pansy pedig félretéve a színdarab pontos szövegkönyvét válaszolt. Innentől indult el kettejük valóban közös élete. Ahol Pansy többnyire önmaga volt, a valódi énje. Ettől a pillanattól viszont Pansy már nem tudta olyan tökéletesen megtartani a régi szerepet. Sokszor kibillent belőle, és kezdtek összemosódni a határok. Már egyre kevésbé érzékelte, mikor önmaga és mikor a felvett szerep. Annyi éven át űzte, hogy sokszor identitászavarban szenvedett, hogy az amit tesz a megírt szövegkönyv szerint teszi, vagy saját belátásából? Nem volt visszaút. Az első repedéstől szép lassan gyarapodtak a hajszálerek az álarcon és talán csak hónapok kérdése, hogy végleg lehulljon. A változást pedig Pansy apja is észrevette. És megrémült tőle, hogy álmai omlanak össze lánya hibájából. Hiszen ők csak a Malfoyok kívülre mutatott képét ismerték. A gőgöt és hiúságot, Pansynak pedig ennek kellett alájátszania, állandóan legyezve Draco hiúságát. A töréssel azonban ezek a tervek kezdtek leomlani Parkinson pedig foggal-körömmel ragaszkodott az általa felállított menetrendhez, olyannyira, hogy a veszteségtől rettegve arra is képes lett volna, hogy megtiltsa Pansynak a roxforti utolsó évet. Veszélyeztetve érezte a  két család közötti szóbeli megállapodás megvalósulását Pansy és Draco kapcsolatának változását látva. Mert tudott róla. Pansy minden egyes apjával való találkozáskor erős agymosásban részesült, ami következtében Parkinson minden élményét látta, amit csak a roxfortban átélt. Pansy irtózott ezektől a kínos vallatásoktól, amik ellen nem tudott védekezni, és gyűlölte érte az apját. Ezen a sötét varázslatok kivédése órán pedig bele se mert gondolni, hogy mi lesz legközelebb, ha apja rájön milyen irányba haladtak a fejlemények Draco és Pansy között. Parkinson a biztos jövőt akarta a régi nemesi szerepek szerint. Vagyis a férfi a vezető a nő a vezetett. Pansynak ebbe a szabályrendszerbe kell illeszkednie. Teljesen alárendelve és alkalmazkodva a tradíciókhoz. Azzal viszont Parkinson sem számolt, hogy lánya távolról sem lesz a megálmodott engedelmes hű leány, akit elképzelt magának. Pansy maga volt a dac és engedetlenség. Otthon egyenesen a gonosz leszármazottjának tartották rakoncátlansága és makrancossága miatt. És nem győztek a látszatot megőrizni a Malfoyok előtt, hogy minden a legnagyobb rendben és terv szerint halad. Azzal, hogy Dracoval folyamatos mentális kapcsolatban volt a Roxfortban és ott őszinte önmaga volt a veszélyességi skála legmagasabb fokára hágott. Természetesen a Parkinsonokat az már nem érdekelte, hogy a házasságkötés után mi történik, csak addig kellett fennállnia a látszatnak, amíg Pansy ujján nem csillog az áhított Malfoy karikagyűrű. És a szabályokhoz többnyire maga Pansy is igyekezett alkalmazkodni. Már csak engedelmességből és maga elől is titkolt kívánságból. Mert önnön hiúságát is legyezte, hogy az egyik legősibb család tagja lehet egyszer. Kettősség. Pansy saját érzelmeiben is . Az egyetlen ok, amiért ellenkezett az egész Malfoy-terv ellen, az hogy ezt teljesítve apjának engedelmeskedik. Az engedelmességet pedig mindennél jobban gyűlölte Pansy.

- Potter veszel Sötét Varázslatok Kivédése különórákat is? – hallatszott Draco gúnyos hangja.

- Mit akarsz Malfoy? – kérdezett vissza Potter.

- Ha a Nagyúr ellen akarsz küzdeni, nem ártana!- Draco összevigyorgott a mardekáros fiúkkal.

- Te azzal ne foglalkozz! A magatok fajta mind eltűnik Voldemorttal együtt- sziszegte harciasan Potter.

- Minden idők legnagyobb feketemágusával akarsz szembeszállni, ilyen teljesítménnyel? – Draco gőgösen végigmérte a fiút.- Potter esélyed nincs.

- Majd meglátjuk!

- Kíváncsi leszek! De inkább a szüneteket is használd a gyakorlásra, mert ha  a halálfalók közt végignézem, nem akarok unatkozni! Legalább egy percet maradj életben a Nagyúrral szemben. – a mardekárosok csendesen röhögtek.

- Megküzdöttem vele! Többször is!- Potter Dracora irányította a pálcáját, s Draco is felemelte a karját.

- Azonnal abbahagyni a párbajozást!- csattant az éles hang, mire Draco ajakbiggyesztve zsebre tette a pálcáját.