Halkan kattogott a kandalló feletti mardekáros óra. A pincehelység meglepően csendes volt. Főleg azért, mert Blaise és Daphné is a másnapi rúnatan dolgozatra tanultak, olyannyira, hogy a könyvtárban ültek egész délután. Így a kedvenc bőrkanapékon most csak a quartett foglalt helyet. Draco és Pansy az átellenes fotelekben míg Crak és Monstro a két kanapén hasalt. Pansy lapozott a rúnatankönyvben futólag felnézett és a pillantása összeakadta Draco szürke szempárjával. Gyorsan elkapta a pillantását és a sorokra koncentrált. Pennájával jelöléseket tett és bekeretezte a fontosabb jeleket. A gyertyák kellemes zöld fényt adtak a pincehelységnek, gyengéd sárgásra festve az iskolai tankönyvet. Pansy keresztbetett lábakkal ült. Vékony pántos bőrcipőjének orrát spiccben leérintette a földre, míg a másikat időnként csúszkáltatta a kőpadlón. Sokkal lassabban haladt a rúnatan-tanulással mint ahogy tervezte. Még rengeteg oldal volt hátra és ahogy telt az idő egyre idegesebb lett, mert úgy érezte nem fog végezni vele. Szerette a Rúnaismeretet és éppen ezért szerette volna jól megtanulni a mostani anyagot. A következő oldalra lapozva újból felnézett. Draco őt nézte. Pansy kifújta a levegőt és gyorsan a sorok közé menekült. Feljebb húzta a könyvet, hogy szeme sarkából se lássa a fiút, de reménytelen volt. Draco őt nézte, és ezt nagyon jól érezte és tudta.

-         Draco hagyd abba!- szólt rá mérgesen Pansy fel sem nézve a könyvből.

-         Micsodát?- kérdezte Draco rekedtesen, s sebtében ő is lapozott egyet a rúnatankönyvben.

-         Egész este a lábamat bámulod!- szólt rá szikrázó szemekkel Pansy, s Draco nézésétől elvörösödött. A fiú megköszörülte a torkát és a tankönyvet lazán tartva a térdére tette. Ahogy félig a karfára könyökölve nézett rá, pecsétgyűrűje súrolta az ajkát. Draco sokszor ült így, ezt Pansy már annyira megszokta tőle, hogy álmaiban is gyakran ez a kép ugrott be Dracoról.

-         Képzelődsz!- mondta hidegvérrel Draco.

-         Fejezd be mert így nem lehet tanulni!- morogta Pansy és ismét feljebbhúzta a rúnatankönyvet. Draco nem válaszolt csak ismét megemelte szemmagasságba a könyvet és unottan nézte a szeme előtt összefolyó sorokat. Nem ez tényleg nem megy. Állandóan Pansyra gondolok a francba!- Draco idegesen áttette egyik lábát a másikon. Szeme azonban ismét felfelé kúszott a zöldmintás szőnyegen, amíg el nem ért a fekete kecses vékony bőrcipőig és tekintete újra a vékony karcsú lábszáron siklott. Érezte, ahogy kiveri a meleg veríték. Meglazította a nyakkendőjét és gyorsan elkapta a pillantását Pansy lábairól. Miért nem tudok ebben az évben semmire sem figyelni? Mi a franc van velem? – Draco beletúrt szőke tincseibe és enyhén oldalt biccentve a fejét mégis visszakalandozott Pansyhoz. Figyelte, ahogy a lány apró kis vékony nőies kezével tartja a könyvet, kleopátra haja finoman omlik oldalra, ahogy megbillentve a fejét olvas. És ismét a lábaira tévedt a tekintete! Szeme le-fel simogatva tapogatta végig a karcsú vonalakat. S a csodált formás lábak egyszerre eltűntek. Draco zavartan nézett fel és összeakadt a pillantása Pansy sötét szemeivel. Pansy maga alá húzta a lábát.

-         Fejezd már be! – sziszegte halkan Pansy.

-         Miért nem vetted fel a talárod?- dünnyögte vissza Draco. – Akkor nem látnám.

-         Mert fülledt meleg van – morogta Pansy tekintetével már a lapra tapadva.

-         Nincs is fülledt meleg – szólt a mély bariton a kanapéról. – Csak nektek van folyton melegetek – Crak nézett rájuk ártatlan borjúszemekkel.

-         Nem igaz!- csattant Pansy.

-         De igaz!  - kapcsolódott be Monstro is.- Nekünk nincs melegünk. Szerintetek viszont majd meg lehet gyulladni a pincehelységben. Nem is értem miért – nézett össze Crakkal.

-         Én értem – vágta rá Draco egyenesen Pansyra nézve. – Mert Pansy állandóan itt illegeti magát előttem. Persze, hogy úgy érzem megfővök.

-         Nem tudom Draco – néztek a fiúk bizonytalanul Pansyra.- Mi is itt vagyunk Pansy közelében mégsincs melegünk.

-         Most komolyan azt mondjátok én vagyok a hibás?- nézett rájuk kikerekedett szemekkel Pansy.

-         Itt ülsz velem szemben egy szál semmi szoknyában és azt várod hogy nyugodtan üljek? – csapta össze a könyvet Draco és előredőlt. – Merlinre Pansy hány évesnek nézel?

-         Nem értem mire akarsz kilyukadni – mondta bizonytalanul és a bőrülésre simult, hogy távolabb legyen Dracotól. Meglepődött a szemében villanó tűztől. – Draco?

-         A fenébe! Így tényleg nem lehet tanulni Pansy. Egyfolytában eltereled a figyelmem!- Draco fellökte magát a fotelból és öles léptekkel Pansyhoz lépett és a karfára támaszkodott közrezárva Pansyt.- Mert egyfolytában csak erre tudok gondolni!- suttogta s száját a lányéhoz szorította. Crak és Monstro csak értetlenül rázták a fejüket aztán bambán egymásra vigyorogtak és a könyvük felé könyökölve folytatták az értelmetlen sorok böngészését.

-         Draco ne!- Pansy lihegve tépte el ajkait.

-         Tudom nem alkalmas! – morogta Draco.- De azért mindent nem vonok meg magamtól – hajolt újból a lány ajkaira.

-         Tanulnunk kellene! – rebegte Pansy Draco mellkasának feszítve a tenyerét. Draco kihúzta Pansy kezéből a tankönyvet és a sarokba hajította.

-         Kellene, de egyszerűen képtelenség!- duruzsolta Draco és birtokba vette a lány ajkait. Pansy feladva a reménytelen próbálkozást, hogy ma még tanulhat egy sort is, átfonta karjaival Draco nyakát és beleszédülve a csókba megállás nélkül falta Draco ajkait. Nem emlékeztek mikor állhatott fel a két másik fiú a kanapéról, és ők mikor ültek át a kanapéra. Csak a hirtelen jött erős gyertyalobbanásra figyeltek fel. Blaise és Daphné vonultak át a pincehelységen, fel a hálótermekbe. Draco a kanapé mögül felnézett az órára.

-         Mennyi? Te jó ég!

-         Mi van?- formálta a szavakat Pansy csóktól duzzadt ajkakkal.

-         Már éjfél van – Draco fellökte magát.

-         Mi? – Pansy is felült. –Két órája folyamatosan csókolózunk!?

-         Legközelebb legalább kihívjuk versenyre Blaiseéket – túrt a hajába Draco és összeszedte a rúnakönyveiket.

-         Nem mentünk járőrözni sem!- sikkantotta Pansy.- Piton meg fog ölni!  - kapta a szája elé a kezét.

-         Jaj gyere már!- vonszolta fel a lépcsőn maga után a megszeppent lányt Draco.

A rúnatanteremben tenyerébe hajtott homlokkal Pansy álmosan pislogva olvasta  a kérdéseket. A tusba mártva a pennáját lázas körmölésbe kezdett. Már a dolgozat felével elkészült, amikor látta, hogy Draco még mindig a kérdéseket bűvöli. Draco homlokráncolva olvasta a feladatokat:

1. Hasonlítsa össze a két sor rúnajeleit és fejtse meg a szöveget!

2. Kösse össze az azonos jelentésű rúnákat!

3. Értelmezze ezt a 15. századi rúnaszöveget!

4. Írja le a 13. századi rúnaírás jellemzőit!

Draco tanácstalanul Pansyra nézett.

-         Mi van? Miért nem írod?- suttogta neki Pansy.

-         Mert nem tudok mit írni – morogta Draco.

-         Hát ha nem egész este a lábamat mustráltad volna akkor lehet, hogy most tudnál írni!- vágta rá Pansy.

-         Megfontolandó javaslat!- húzta el a száját Draco. Pansy megadóan sóhajtott és lesúgta az egész dolgozatot a fiúnak. Egyszerre adták be az összetekert pergameneket. Kifelé haladva a folyósón Pansy megkérdezte:

-         Pontosan menyi hálával is tartozol nekem mostanság?

-         Várj ennek te voltál az oka!- torpant meg Draco.

-         ÉN?- kapta a mellkasához a kezét Pansy. – Hogy merészeled rám kenni!?

-         Malfoy-önérzetből – mosolygott rá gonoszul Draco.

-         Jaj, csak ne ismerném annyira azt az önérzetet – emelte az égnek a tekintetét Pansy.- Pedig reménykedtem…

-         Na jól van- Draco derekánál fogva magához rántotta Pansyt és megcsókolta.

-         Ez a jutalmam?- nézett rá Pansy.

-         Nem elég?- emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Na álljunk csak meg! EZ nem fizetség! Ez neked még talán jobban hasznodra vált mint nekem.

-         Sajnálom, más jutalmat nem kapsz!- hagyta ott a fiú Pansyt.

-         Olyan undok vagy!- sietett utána a lány. Draco rávigyorgott és együtt haladtak a pincehelység felé.