Pansy a klubhelységben sakkozott Millicenttel. A kviddicsedzés ma különösen sokáig húzódott. Már egy órája be kellett volna fejezniük. Pansy nagyokat ásítozott, míg Millicent unottan félig leragadó szemhéjakkal irányította bábuit.  Millicent könyöke egyre lejjebb csúszott, majd elérte a szélét, és lecsúszott a sakkasztalról, s vele együtt a megtámasztott feje is megbillent. Megrázta a magát és bűnbánó arccal Pansyra nézett.

-         Bocs. Ma kicsit de-koncentrált vagyok.

-         Én is – morogta csaknem zárt szájjal Pansy. Még igyekezett tartani magát, pedig legszívesebben ő is unottan könyökölt volna már mint Millicent. De ő ezt nem teheti. Aki az akar lenni aki, nem mutathatja ki, hogy fáradt. – Honnan jött az a hülye ötletem, hogy várjuk meg a fiúkat? – fúrta a szemét Millicent semmitmondó szürke szempárjába.

-         Ühm. Nem tudom, de szólnom kellett volna, hogy ez annyira nem jó ötlet – bólogatott minden lelkesedés nélkül.

-         Szólhattál volna. Minek is akartam megvárni? Már réges-régen felmehettünk volna a hálónkba – bosszankodott Pansy. Minek is tervezek, ha Draco úgyis keresztülhúzza? Amióta prefektusok lettünk Draco össze-vissza kóvályog a Roxfortban a legkülönbözőbb időpontokban.  – Vajon mit csinálhatnak eddig? – vetette fel.

-         Biztos baromkodnak – legyintett Millicent.- Ha Blaise velük van, az plusz két óra, akármit is csinálnak.

-         Ah Blaise! A szokásos időhúzásával – durcáskodott Pansy.- Ne is beszéljünk róla!- Pansy figyelte Millicentet, ahogy elhagyva magát hátradől a karosszékben és lejjebb csúszik, hogy fejét kényelmesen megtámaszthassa. Apró szürke szemeit Pansyn tartotta.

-         Tényleg rokonok vagytok? – tartotta meg halántékánál a fejét Pansy. A sakkjátékot feladták, mert már képtelenek voltak a lépésekre is odafigyelni.

-         Igen- Millicent elmosolyodott.

-         Mit vigyorogsz?- lebegett meg Pansy szempillája.

-         Állandóan róla beszélsz észrevetted már?- villantotta ki egérfogait Millicent.

-         Kiről? – formálta lassan a szót Pansy.

-         Kiről!- dobolt a hasán türelmetlenkedve vaskos ujjaival Millicent.- Hát Dracoról!

-         Nem is igaz!- ülte feljebb Pansy.- Most is téged kérdeztelek.

-         De vele kapcsolatban!-  hunyorított rá Millicent.- Rokonok vagyunk.

-         De nagyon távoliak nem?

-         Talán harmadunokatestvérek – ráncolta a homlokát Millicent. –De lehet, hogy több.

-         Ismered a Malfoyokat?- érdeklődött Pansy.

-         Nem mondanám. Eleve mellékágon vagyunk rokonok. Sőt talán női ágon is. Pontosan nem tudom. A női ág annyira nem fontos a Malfoyoknál – adott kielégítő választ Millicent.

-         Voltál valaha náluk? – fecergett kíváncsian Pansy.

-         Egyszer – Millicent visszaemlékezett kislánykorára.- Igen egyszer meghívtak.

-         Mh. De jó neked! – Pansy érdeklődve előredőlt.- És milyen? Milyen a Malfoy-kúria?

-         Nagyon régen volt Pansy. Olyan négy éves lehettem – rázta a fejét Millicent. – Akkor még élt Draco nagyanyja. Igazán ő volt, aki összetartotta a családot. Nem emlékszem sok mindenre.

-         De azért valamire igen ugye?

-         Csak emlékfoszlányok – mondta kitérően Millicent.

-         Meséld el!- kérte Pansy.

-         Azt hiszem a parkban voltunk – Millicent megállás nélkül mosolygott Pansy kíváncsiságán. – Egy kerti partyra voltunk hivatalosak. A nagyanyja az összes varázslót meghívta, akinek csak egy csepp Malfoy vér is volt az ereiben. Nem voltunk olyan sokan nehogy azt hidd  - fűzte hozzá gyorsan Millicent.- a Malfoyoknak szívesen tettek alá mindig is. És ugye voltak azok az idők. Amikor a Nagyúr…

-         Mire célzol?

-         Sokan szándékosan irtották a vetélytársakat. Sok Malfoy is áldozatul esett – Pansyt kirázta a hideg.

-         Jó tehát kerti partyn voltatok. Milyen a kúria?

-         Nagyon nagy – Millicent az emlékeiben kutatott.- Vagy csak én voltam kicsi? Nem szerintem tényleg a legnagyobb kastély, amit valaha láttam. És szerintem szép is. De hát mi a szabadban voltunk. Van egy hatalmas tavuk. Nem tudom óriási park volt. Igazán nem is tudni mi a kastélyhoz tartozó park és mi a birtok része, szerintem fokozatosan vált át.

-         Milyenek a Malfoyok?

-         Nem tudom – emelte meg a vállát Millicent. – Szerintem én a bokrok közt szaladgáltam egész idő alatt. Anyám meg állandóan keresett és szólongatott.

-         Ott volt ő is?- tért át a témára Pansy, mire Millicent megint csak vigyorgott Pansy tántoríthatatlan kíváncsiságán.

-         Ott kellett lennie. Szerintem együtt szaladgáltunk, de hát én nem te vagyok, nem őt figyeltem egész nap – kacagott fel Millicent, mire Pansy megbántott képet vágva keresztbefonta karjait.

-         Nem is igaz. Nem szoktam egész nap bambulni – vetette ellen.- Na folytasd!

-         Másra nem emlékszem. Kicsit kimértek lehetnek- gondolkodott Millicent.- De ez már csak mai szemmel mondom. Gyerekként nem tudom, a tavuk tetszett – zárta le a próbálkozást Millicent.

-         Ó! Te már láttad!- mondta lemondóan Pansy.- Úgy irigyellek.

-         Minek? Te is fogod. Minden nap – tette hozzá bizalmasan közel hajolva. Pansy kézfeje mögé rejtette zavart mosolyát.

-         Összeilletek – nézett a belépő Dracora Millicent, majd vissza Pansyra.

-         Ne mondj ilyeneket, mert belepirulok!- súgta vissza Pansy és ő is a belépőkre nézett. – Nem hasonlítasz egy kicsit sem.

-         Sajnos nem – nézte ábrándosan Draco szőke haját Millicent.- Pedig elfogadnék egy ilyen szőke hajat. Az enyém – Millicent megtapogatta a vállára omló fekete haját.- Olyan mint egy seprű, sprőd, durva… ah- elcsapta a haját, hogy ne is lássa.- Egyébként a szemem színe majdnem olyan.

-         Hát… - Pansy Millicent jelentéktelen se szín szürke szemébe nézett.- Azért nem egészen.

-         Na jó tudom. Pedig jól jönne valami hasonló – Millicent elhallgatott, mert a társaság melléjük ért.

-         Csak nem ránk vártatok cicusok?- kérdezte Blaise Pansy székének karfájára támaszkodva.

-         Ne is álmodozz ilyesmiről!- nézett fel rá Pansy. – Mit csináltatok eddig Draco?- kérdezte nyafogva.

-         Kviddicseztünk, tudod, ma volt az edzésünk!- mondta gonoszkodva Draco.

-         Eddig?  - hitetlenkedett Pansy.

-         Jövőhéten lesz az első összecsapás természetes, hogy készülnünk kellett.

-         Tudod cicám, leszaladtunk roxmortsba feltölteni a készleteinket – mosolygott sejtelmesen Blaise.

-         Minek?

-         Jövőhéten megünnepeljük a kvidicsgyőzelmünket!

-         Ezt a magabiztosságot!- mondta szúró hangon Pansy.- Ez lesz a vesztetek.

-         Ugyan már! Ez természetes mardekáros magabiztosság!

-         Crak Monstro!- szólította meg Pansy a háttérben álló fiúkat.- Ti mint az ügyben nem érintettek, hogy láttátok van esélyük?

-         Mi hát…- A két fiú tehetetlenül egymásra nézett.- Persze, hogy megnyerjük – húzták ki magukat, s Monstro  Draco vállára csapott.

-         Ha egyszer egy ilyen remek fogónk van.

-         Meg egy ilyen remek terelőnk – csapkodta meg Blaise vállát Crak, ami alatt kissé megroggyant Blaise térde. Pansy figyelmét nem kerülte el a mozdulat, s gúnyosan elmosolyodott. Blaise Draochoz hasonlóan nem igazán a termetességről és erősségről volt híres. Az egyetlen szerencséje Draconak, hogy a fogók közül senki sincs erőfölényben vele szemben, leszámítva talán a Hugrabug fogóját. Dracot eddig minden évben sikerült is lelöknie a szemét hugrabugosnak. Pansynak pedig egyáltalán nem tetszett, hogy Draco minden meccs után kékre zöldre zúzva ért földet.

-         Ugye vigyázol magadra Draco cica!?- állt fel Pansy és a fiúhoz bújt, mire Draco a mennyezetre emelte a tekintetét, s eltolta magától Pansyt.

-         Ne kezd már megint!- mondta nyersen és levágta magát a kandalló előtti fotelba. – A kvidicshez ez is hozzátartozik ez van!- Draco türelmetlenül Blaisere nézett.

-         Nem hoztunk fel egy üveggel sem?- kérdezte Blaisetől.

-         TE mondtad, hogy tartogassuk jövőhétre –mentegetőzött Blaise.- Én ma is meginnám szívesen a készletet – vihogott és elkapta az előtte elhaladó Daphnét. Draco elvette a tekintetét róluk és ásítozva Millicentre nézett.

-         Sakkoztatok? – Millicent csak bólintott, s Draco végignézte a bábukat. – Nem ti nem sakkoztatok – fűzte hozzá. A játékban semmi logikát nem látott és teljesen rendszertelenül helyezkedtek a figurák. Pansy egy ideig nézte a hanyagul ülő Dracot aztán megunta a dolgot és falszaladt a lány hálóba. Draco utánanézett.

-         Már megint hisztizik – rázta a fejét, s összenézett Millicenttel. A lány gyorsan elkapta a tekintetét és Pansy után sietett.

-         Jó éjt! Holnap találkozunk!- kiáltotta még vissza a lépcsőről. Draco rántott egyet a vállán és illanós szelencéjét kezdte kitapogatni a zsebében.