Bűbájtanon a kiadott szemelvényeket olvasgatták. Kedvetlenül nézegetett Pansy az ablakon. Crak és Monstro a lábukkal folyamatosan súrolták a talajt, halk recsegést kiadva. Blaise pedig látványosan azon mesterkedett, hogy közelebb csúszhasson Pansyhoz a padon.

-         Pszt!- sziszegte Blaise, Dracoékra nézve.

-         Mi az?- súgta vissza vigyorogva Draco.

-         Tehát kviddics utánra remek ötletem támadt!

-         Miféle remek ötlet?- kérdezte gyanakodva Pansy.

-         A kérdés az, hogy átjöttök e hozzánk?- kacsintott Pansyra provokálón Blaise.

-         Blaise! Miben töröd azt a perverz agyad már megint? – sóhajtott nagyot Pansy.

-         Semmi csúnyaság ne ijedj meg cicám!- simogatta meg Pansy combját Blaise kellemesen kihasználva a helyzetet.

-         Vedd le rólam a kezed Blaise!- sziszegte vissza Pansy dühösen ellökve Blaise kezét. Draco egy apró villanást küldött Blaise felé:

-         Gyere cseréljünk helyet!- húzta maga felé Pansyt.

-         Most?  - Pansy zavartan nézett a tanár felé végül Dracot átlépve gyorsan helyet cseréltek.

-         Blaise tehát mit is akartál mondani? – kérdezte undokul Draco.

-         Arra gondoltam este átjönnének hozzánk a lányok a párnáikkal együtt.

-         Most képletesen érted a párna szót Blaise?- ráncolta a homlokát értetlenül Draco.

-         Nem!- röhögött fel hangosan Blasise, mire Flitcwick odakapta a szemét. Blaise gyorsan a szemelvény felé hajolt és úgy súgta. – Szóval az igazi párnáikkal jönnek és vérre menő párnacsatát vívunk egymással. Mit szólsz hozzá?

-         Nem tudom, egy párna csata hogy lehetne vérre menő Blaise!- húzta el a száját Pansy.

-         Jaj cicus, ne akadékoskodj, átjöttök?- hajolt előre, hogy Draco mellett Pansyra tudjon nézni.

-         Ok. Átmegyünk!- adta be a derekát Pansy. Csengetés után a fiúk már ebédelni sem akartak.

-         Ennetek kellene Draco!- mondta bizonytalanul Pansy.

-         Felfordul a gyomrom a gondolatára is – sietett tovább Draco. Nagyon sápadt volt, minden meccs előtt a szokásosnál is sápadtabban nézett ki.

-         Jaj!- Pansy a nyakába ugrott.

-         Pansy most tényleg nincs ehhez türelmem!- húzódott el Draco.

-         Jól van. A mardekár dicsőségére a kviddicskupáért!- mondta a szokásos buzdító szöveget Pansy és gyors puszit nyomott Draco beesett sápadt pofijára. Draco szó nélkül Blaise után sietett. Pansy lemaradva tőlük bevárta Millicentet.

-         Ideges – nyugtatta Millicent látva a jelenetet.

-         Mh. Tudom – nézett a két vékony fiú után. – Én sem lennék képes egy falatot sem letuszkolni a torkomon. Menjünk szerezzünk egy jó helyet a lelátón – javasolta Pansy és a kviddicspálya felé vették az irányt. Még alig ültek a lelátókon néhányan. Pansy hozott szivacsot is, hogy kényelmesebben ülhessen a fapadon. A lelátó karzatára könyökölt és ideges pillantásokkal figyelte a mardekáröltöző ajtaját.

-         A hollóhátat lazán leverjük – dörzsölgette a kezét Millicent a csípős hidegben.

-         Igen persze. De azért nagy teher van ilyenkor Dracon – vonta össze a szemöldökét Pansy. Millicent a táskájából kivette az aznapi prófétát s azt lapozgatta. Pansy egyre feszültebben várta, hogy meglássa a mardekár színeibe öltözött kviddicscsapatot, A legfelső fokon ültek Pansyék, így ők mindenkit láttak maguk előtt, viszont őket nem nagyon. Pansy imádott úgy helyezkedni, hogy ne is vegyék észre, hogy ott van. Daphné az első sorból odaintegetett nekik. Pansy könnyed kézlengéssel visszaintett.

-         Ezt nézd!- bökte meg Millicent, s az újságot gyűrögetve mutatott egy oldalhasábra.- Voldemort és a halálfalók ismét támadtak! Egy észak-angliai településen többen furcsa módon eltűntek!- hadarta Millicent izgatottan. Pansy a szövegre nézett, az apró képen halálfalók a jól ismert maszkban sorakoztak, egy régi felvétel volt az illusztráció. Pansy alig észrevehetően megborzadt.

-         Apád is ott volt?- suttogta Millicent.

-         Nem tudom – mondta összeszorított szájjal Pansy. – Remélem igen, és főleg azt, hogy nem élte túl – vetett futó gyilkos pillantást az újságra.

-         Azt nem írták, hogy a halálfalók közül találtak-e valakit – rázta a fejét Millicent.

-         Most jönnek!- mondta izgatottan Pansy. Draco seprűjén már felröppent a levegőbe és körözött egyet, tekintetével a lelátót fürkészve.

-         Ints már neki, úgyis téged keres!- bökte oldalba Millicent Pansyt.

-         Nem hinném – mondta bizonytalanul Pansy, de egy bátortalan kézlengést tett. Draco észrevette és felemelve a kezét visszaintett, s biccentett nekik.

-         Nem voltál valami meggyőző- jegyezte meg Millicent. Pansy ránézett és Millicent kedvesen rávigyorgott egérke fogaival. Pansy gondolkodott, s végül visszanézett a még mindig őt figyelő Dracora. Szájához emelte a tenyerét és csókot dobott felé. Draco felkacagott és enyhén hátradőlt a seprűjén, de viszonozta, s ő is csókot küldött a lelátó felé.  Pansy is elmosolyodott. A Mardekár lelátón oldalt már felállították a dobokat és hatalmas pergéssel- zörgéssel szurkoltak a csapatnak. A Mardekár csapat tett egy tisztelet kört a szurkolók előtt és libegve megálltak a lelátó előtt. A Mardekárosok tapsoltak és sáljukat lebegtetve integettek nekik. Pansy elmosolyodott. Mindig meglepődött milyen összetartóak a mardekárosok és kedves gondolatnak tartotta, hogy köszöntik egymást a szurkolók és a csapattagok minden meccsük előtt és után. De ezt csak a mardekár tette semelyik másik csapat sem. Madame Hoock magához hívta egy sípszóval a csapatokat, s a Mardekárosok is felvették a kezdő kör feletti kiindulópontokat. Felrepültek a gurkók a kvaff és a cikesz is. Pansy idegesen tördelte az ujjait, szemével keresgélve Dracot a magasban. Végül elunta, hogy nem találja, s előkereste látcsövét. Millicent is hasonlóan tett, Crak és Monstro a dobokat verték a lelátó szélén.

-         Látod már őket?- kérdezte Millicent.

-         Egy villanásra megtaláltam, de most megint nem tudom hova lett – mondta vontatottan Pansy. Pansy karja és nyaka is elfáradt a sok felfelé nézéstől ezért néhány másodpercre leeresztette a kezét. Millicent Pansyt figyelte.

-         Zavar? – kérdezte halkan.

-         Micsoda? – rázta értetlenül a fejét Pansy. Nyugodtan beszélhettek a hangjukat senki nem hallotta a hatalmas kiáltásoktól és dobpergéstől.

-         Az, hogy minden eleve el van rendelve?- fejével az elsuhanó Draco felé bökött.

-         Mh. Téged zavar?- villantotta sötét pillantását Monstroék felé.

-         Teljesen más – tért ki a válasz elől Millicent.

-         Teljesen ugyanaz – nyomatékosította Pansy.

-         Köztünk semmi nincs- nézett röviden Millicent a két fiúra.- Szánalmasak. És nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz. De a ti kapcsolatotok más.

-         Nem más – vágta rá Pansy.

-         Ezt te sem gondolod komolyan – nevetett Millicent.- Nem én hordtam a Monstro pecsétgyűrűt egy teljes hétig – dobta fel az intim témát Millicent, mire Pansy a karmazsinvörös teljes árnyalatába futó arccal nézett vissza rá.

-         Tisztára zavarba hozol!- nézett el Pansy.

-         Egy szimpla kérdésem volt, a ráadásul a rokonomról- nézett ártatlan szemekkel Millicent.

-         Nem tudom. Persze örülnék, ha mindez minden erőltetés nélkül alakult volna így, de nem tudom, olyan furcsa az egész helyzet, nem gondolkodtam még igazán ezen. És te? Ezen gondolkodsz mostanában?

-         Igen. Főleg amióta ti…- Millicent elhallgatott.- Szóval érted. A helyzetünk teljesen egyforma mégis olyan idegennek érzem őket. Nem olyan a mi nem létező kapcsolatunk mint a tietek és hogy ti már elindultatok valamerre felvetődött bennem, hogy talán mi állunk nagyon rosszul

-         Nézd! Szerintem Crak meg Monstro is egy óvodás szintjén van, ne lepődj meg ha nincs semmi. De szerintem ha időnként megjutalmaznád egy hatalmas tortával lehet elindulnátok azon az úton – törte a fejét a kérdésen Pansy.

-         Gondolod?- csillant Millicent szeme.

-         Hát persze. Emlékszem negyedikben nekiadtam a bálon az egész adag süteményemet és olyan hálás szerelmes szemekkel nézett rám, hogy teljesen megijedtem – Pansy nézte Millicent reakcióját, s egyszerre nevettek fel.

-         Pansy! Te aztán ravasz vagy! De kétségtelenül jól látod a dolgot. Tudtam, hogy csak veled kell megosztanom a gondolataim -  Millicent  megszorongatta Pansy vállát és máris lelkes tapsolásba kezdett az elhaladó mardekárost látva.

-         Egyébként nem kell erőltetned. A mi ügyünk is csak is és kizárólag Blaise miatt alakult így hiszen tudod.

-         Nekem is elkelne egy Blaise. De Blaise mindig csak veletek foglalkozik – sopánkodott Millicent.

-         Én szívesen átadom Blaiset. Szólok az érdeketekben – bólintott határozottan Pansy.

-         Merlinre Pansy nehogy megtedd!- rémült meg Millicent.

-         Most akkor akarod vagy nem?- emelte meg a szemöldökét Pansyt.

-         Jaj hát nem tudom! – Millicent megszeppenve nézett a fiúk felé. –Talán még nem is akarom én sem. Nem kell Blaise!

-         Ó. Pedig reménykedtem, hogy valahogy lerázhatom, és ha adok neki feladatot elterelem a figyelmét rólunk.

-         Nem fog sikerülni. Blaiset te izgatod nem a Dracoval való kapcsolatod. Magának akar.

-         Észrevettem – dünnyögte Pansy.

-         De te nem… ugye?- pislogott oldalt rá Millicent.

-         Jól néz ki nem azt mondom, de tudod eleve elrendelés – mosolygott mindentudón Pansy és visszaemelte szeme elé a látcsövet, se megkereste Dracot. Millicent is a játékra koncentrált. Pansy fogát összeszorítva szorított Draconak. Már rátalált a cikeszre és a hollóhátas lánnyal fej-fej mellett haladtak. Pansy ezt utálta legjobban. Draco számtalanszor volt ilyen helyzetben és nem sokszor került ki nyertesen. Végre leelőzte a másik fogót és kezét kinyújtva közeledett a cikesz felé, a távolság egyre csökkent. Pansy beharapta az ajkát és Draco kezét figyelte, élesítette a látcsövet néhány centiméter és…

-         Igen!- Pansy és Millicent egyszerre kiáltottak fel a mardekárosokkal. A két lány egymás nyakába borult és együtt ugráltak örömükben. Az egész mardekárlelátó dübörgött verték a taktust, és kiabáltak sikítoztak és tapsoltak. Az eredményt a közvetítő is bemondta. A mardekáros csapat megszaggatottan repült a lelátóhoz. Draco fölöttük érkezett és röptében leengedett kezével súrolta Pansy ujjait, ahogy a lány felugrott, majd továbbrepülve Crak és Monstro kezébe csapott. Ismét megtették a mardekáros csapatkört a lelátó előtt és meghajoltak a tapsoló ujjongó tömeg előtt. Egyesével felsorolva a csapatneveket sorba mindenkit megtapsoltak. Draco még tett egy kört felettük és hátulról megközelítve a lelátót Pansyhoz lebegett Pansy kíváncsian nézte, s Draco seprűjén ülve sejtelmes mosollyal lehajolt hozzá és szájoncsókolta. A Mardekárosok éles füttykoncertet adtak és tapsoltak Crak és Monstro pedig pergették a dobokat. Draco levegő után kapkodva felemelte a fejét s szürke tekintetével Pansy arcát fürkészte. Pansy mosolyra húzta a száját és ahogy Draco emelkedett váltak el ujjaik egymástól.  Pansy még sokáig nézett Draco után, ahogy eltűntek az öltözőben a mardekáros közönség szedelőzködni kezdett.

-         Menjünk mi is!- csavarta össze a leejtett újságját Millicent, s Pansy követve a példáját összeszedte a holmiját.