Pansy felsietett a lépcsőn és ő is átöltözött hálóingbe s köntösbe bújva párnáit maga után ráncigálva folytatta az utat a fiúhálóig. Millicent szorosan mögötte birkózott saját párnáival és még a paplanját is vonszolta, mint egy dögöt maga után. Draco is zöld köntösében ült az ágyon és a párnákat rendezgette. Pálcája már a zsebében volt. Pansy a kupachalomra rendezte a saját ágyneműit és Draco mellé felmászott az ágyra a felhalmozott párnák mögé.

-         Hoztál pálcát ugye?- kereste a hegyes eszközt Draco.

-         Persze, hogy hoztam – vihogott bizonytalanul Pansy és előhúzta a saját pálcáját.

-         Mindenki itt van?- hallatszott Blaise lassan forgó nyelvvel pörgetett beszéde.

-         Igen!- kiáltották kórusban.

-         Helyes ezt már szeretem – röhögött Blaise.- Akkor egy kettő és harc!- Blaise persze azonnal Draco ágyát támadta s a párnákat lebegtetve a levegőben tollak hullottak szanaszét a hálóterem padlójára.  Pansy többször már csak hadonászott a pálcájával, annyira forgott vele a szoba, és a többség is így volt vele, mert tudatosság nem sok vegyült a csatájukba. Draco a pálcájával a tollakat próbálta elhessegetni a szája elől, és előbb utóbb mindenkit ez a foglalatosság kötött le. A lányok hangosan visítottak főleg Daphné aki már türelmetlenül várta, hogy Blaise-el másféle tevékenységet is folytassanak a baldachin alatt. Blaise kifulladva egy utolsó varázsigével megadta a kegyelemdöfést. Előbb Dracoék baldachinját szakította el, utána a többiekét és végül a sajátjukat.  A hatalmas függönylibbenésnél Draco már tudta, hogy elkésett a varázslat kivédésével ezért Pansyt lehúzva várta, hogy  rájuk szakadjon a baldachin. Pansy összeszorította a szemhéját, mert tartott az ütéstől, de tévednie kellett. Draco a hátával megtartotta a baldachint, ami súlyban nem volt olyan nehéz és az elrepedt fával kitámasztotta, hogy valamennyi teret adjon nekik.

-         Fájt?- nézett rá Pansy, s a sötétben csillogott a szeme.

-         Hát lehet lesz a hátamon egy-két folt, de túlélem – mosolygott rá Draco, még mindig a lány fölött könyökölve. Pansy zavartan feküdt alatta. Még élesen élt benne a legutolsó alkalom, amikor itt feküdt Draco ágyában. Draco nyelt egyet.

-         Maradj itt ma éjszaka!- suttogta rekedten. Pansy ráncolta a homlokát. – Én úgy hallom a többiek is maradnak – mosolygott csábítóan Draco. Pansy még mindig bizonytalanul méregette Dracot.- Jól van megígérem, hogy hozzád sem érek – vigyorgott, s fehér fogai kivillantak. Pansy megemelte a fejét és megcsókolta. Draco egy darabig tapogatta a maga alatt fekvő Pansyt végül elhúzódott, s legördült róla. Előkeresett két párnát és a fejük mögé tette. Pansy hanyatt feküdt és Draco magukra húzta a takarót. Pansy még néhányszor Dracora pislogott aztán behunyta a szemét és oldalt fordult. Draco átkarolta és  futólag végigsimított Pansy keblein és lapos hasán.

-         Mh – morogta álmosan Pansy.- Nem azt mondtad, hogy hozzám sem érsz?

-         Jól van hazudtam – fúrt az orrát az ében hajzuhatagba Draco.

-         Sokat ittunk igaz?- suttogta Pansy.

-         Sokat, de szerencsére nem eleget – morogta Draco miközben belélegezte a levendula és szantálillatot. – Szeretem az illatod – mondta bársonyos rekedt hangon.

-         Draco tényleg sokat ittál. Te ilyeneket nem szoktál nekem mondani

-         Másnak se – suttogta Draco.

-         Szóval alapból nem szoktál ilyesmiket mondani.

-         Igaz. Alszom is inkább. Holnap meg jól letagadom – vigyorgott Draco.

-         Hát persze – mosolygott Pansy.- Én is letagadnám.

-         Akkor mond ki te is.

-         Jól van én is szeretem az illatod – motyogta álmosan Pansy.

-         Nagyszerű. Most már el is felejthetjük, és ráfoghatjuk az italra.

-         Így van. Na fogd már be a szád, mert aludni akarok- csattant Pansy. Draco hanyattfeküdt és néhány perc múlva már mindkettőjüket lenyomta az álom.

A szobába nevetés szűrődött, majd éles csattanással kivágódott az ajtó.

- Ébresztő szerelmetes galambkáim! Meddig turbékoltok még ott? – Blaise állt a baldachin szélénél. Draco álmosan pislogva nézett rá. Az este visszaállította a baldachint és Blaise a fának támaszkodva nézett rájuk.

- Nincs jobb dolgod Blaise?- morogta álmosan.- Hagyj még aludni!

- Lekéstétek a reggelit és ha így haladtok akkor az első óránkat is – vigyorgott továbbra is Blaise. Pansy hanyatt fordult és Blaisere nézett.

- Nézzenek oda az álmos cicánk!- nevetett rá Blaise, miközben irigykedve figyelte a jelenetet, hogy Pansy nem mellette ébredezik ilyen édesen. Draco vörös szemeivel Pansyra nézett.

- Na hagyj magunkra Blaise! Tíz perc és találkozunk a klubhelyiségben – mordult rá Draco, mire Blaise felkapta a táskáját és nevetve behúzta maga mögött az ajtót. Draco felült, de azon nyomban felszisszent. Pansy a fájdalmas sziszegést hallva egyből felébredt.

- Draco?- ült fel az ágyban és a fiúra nézett. Draco visszafordulva rápislogott.- Mi volt ez?

- Semmi – morogta Draco.

- Mi az, hogy semmi! A semmitől nem sziszeg az ember mutasd!- térdelt fel Pansy.

- Nem lényeges, ne foglalkozz vele!- vágta rá Draco és fel akart állni, de megroggyant a térde.

- Mutasd meg!- követelte erőszakosan Pansy.

- Intim helyen van – vigyorgott rá Pansyra, mire a lány elpirult.

- Nem baj mutasd!- nézett sötéten Pansy.

- Draco megemelte a köntöse alját, s Pansy meglátta a térdén felszakadt hatalmas sebet.

- Merlin ősz szakállára Draco!- sikoltotta Pansy.- Miért nem mondtad?

- Azt hittem azon fogsz kiborulni, hogy mégsem intim helyen van – panaszkodott Draco, majd felnevetett.

- Miért nem mentél egyenesen a gyengélkedőre? – pattant ki az ágyból Pansy.

- Mert Madame Pomfrey ki nem állhat, tudod nagyon jól – dühöngte Draco.- Állandóan csak a griffendélesekért van odáig.

- Draco! Ez iszonyatosan fájhat!- nyomta vissza az ágyra a fiút és átszaladt a lányhálóba.

- Hol a sebfertőtlenítőd?- nézte aggódó szemmel a fiút.

- Ha most leállsz itt ápolgatni esélyünk sincs, hogy beérjünk órára.

- Nem érdekel!- kezdte kihuzigálni Draco fiókjait Pansy, de az egyik fiókban egy csomagot talált, kiemelte és forgatni kezdte.- Mh. Draco? Miért van neked ilyenre szükséged?- babrálta zavartan a csomagot Pansy.

- Kíváncsivá tettelek?- vihogott fel Draco és hátradőlt az ágyon.

- Hát igen – tette csípőre a kezét Pansy és kérdőre vonva a fiút várta a választ.- Mert gondolom nem velem akartad használni – váltott sötét tónusba Pansy hangja.

- Féltékeny vagy? – vigyorgott gonoszul Draco. Pansy nem válaszolt csak szemrebbenés nélkül nézte Dracot.- Pansy!- rázta meg a fejét Draco és felállt s bicegve a lányhoz lépett. Kivette a kezéből a csomagot visszadobta a fiókba.- Ha nem vennéd észre nem az én fiókomba kotorászol, hanem Blaisében – vigyorgott Draco és visszacsapta a fiókokat, s a saját szekrényéhez lépett- kihúzta a fiókot és a lány kezébe nyomta az üvegcsét.- De mindenképpen elragadó, hogy ilyen féltékeny vagy!- simította át Pansy arcát, mire a lány ellökte a kezét.

- Már megint olyan undok vagy! Én itt aggódom érted, te meg állandóan gyötörsz!- panaszkodott Pansy és gyorsan a sebre öntötte a fertőtlenítőt. Draco összeszorította az ajkait.

- Nem is tudom ki gyötri a másikat – szisszent fel Draco.

- Ez csak az előzőért!- Pansy letekerte a tégelyt és finoman átkente a bőrt. Draco nézte a gyengéd mozdulatokat, ahogy óvatosan alig érintve kenegetik az apró női ujjak a bőrét. Pansy gyorsan leragasztotta a sebet és felnézett. Draco elkapta a kezét és csókot lehelt a kézfejére. Pansy behunyta egy pillanatra a szemét, majd ellépett.

- Kész elkéstünk a különóráinkról.

- Legalább most együtt lehetünk, és még nem is kellett mágiatörire mennem – vigyorgott Draco és próbálkozott a járkálással. Pansy már megint nagyszerű munkát végzett. Mintha csak Madame Pomfreynál járt volna. Sőt még jobb is. Mert a kuruzsló vajákosasszony alig várta, hogy kilökje a gyengélkedőről őt. Draco soha nem bírta a fájdalmakat és irtózott tőle, még a gondolatától is. De hát minden mardekáros ilyen volt. Így Draco fel is adta a gyengélkedőn heverészést és amíg saját lábán el tudott bicegni addig elmenekült. És az utóbbi két évben valóban Pansy vette át Madame Pomfrey szerepét Draco balesetei után, amiért kimondhatatlanul hálás volt a lánynak, bár ezt soha nem ismerte volna be.

- Szerinted kapunk még reggelit?- kérdezte bizonytalanul miközben betolta Draco fiókját.

- Szerintem Blaise se ment Mágiatörire szóval ő biztos hozott nekünk valamit – öltözködött Draco.

- Gondolod? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Hogyne – bólintott Draco.- Na főleg miattad hozott reggelit. De hát csak profitáljunk belőle, ha már ennyire rádkattant!- érintette az orrát Pansyéhoz.- Na igyekezz lent a pincehelyiségben találkozunk!

-Egyetértek – mosolygott ravaszul Pansy, s kifordult a szobából és elsietett a lányháló felé.