Pansy hason feküdt s felkönyökölve nézte Dracot, aki a fiókjából előhúzta ezüst papírvágó kését. Rutinos mozdulattal a pecsét alá csúsztatta az élét és egyetlen mozdulattal elválasztotta a viaszt az alsó lapról. A kést visszatette a helyére, s már a sorokat olvasta a gyertyafény felé fordítva a lapot. Pansy már számtalanszor látta ezeket a mozdulatokat tőle. Draco összehajtotta a levelet és a gyertyalángba tartotta. Amint lángra kapott a kandallóba dobta, s visszanézett Pansyra.

-         Otthonról? – kérdezte Pansy álmos hangon.

-         Láttad a címert nem?- kérdezte Draco.- Igen apám írt – változtatta meg a hangját Draco.

-         Itt maradsz karácsonykor?- érdeklődött Pansy miközben felfelé nézett a magas fiúra.

-         Te? – kérdezett vissza Draco.

-         Tudod, hogy igen. Semmi kedvem hazamenni – húzta el a száját Pansy, s körmével a baldachinon kopogott.

-         Maradok – mondta Draco, s elvette nyakkendőjét az ágy fejtámlájáról, s ráérősen kötötte a csomót a Mardekáros kendőre.

-         Ez nagyszerű!- Pansy lelkesen a nyakába csimpaszkodott.- Blaiseék hazamennek! Csak mi leszünk.

-         Monstro és Crak is marad – jegyezte meg Draco.

-         Jaj persze, hogy maradnak!- legyintett Pansy.- Ők mindig azt csinálják, amit te.

-         Induljunk!- szólt Draco és bevárta Pansyt. A pincehelyiségen áthaladva Blaise odaintett nekik.

-         Jó hancúrozást a sötét folyosókon drága prefektusaink!- a klubhelyiségben összeverődött csapat felnevetett, sokan kacsintottak és éles füttyök is röpködtek a levegőben. Pansy kitette a lábát, máris unott szemekkel nézett Dracora.

-         Utálom, hogy rajtunk szórakoznak – mondta fagyosan, s prefektusi jelvényére nézett.

-         Blaise direkt húz tudhatnád – mondta flegmán Draco, s a folyosókon ütemesen léptek egymás mellett. Draconak és Pansynak egyszerre csillant fel a szeme.

-         Ejnye-bejnye!- szólította meg a két másodéves griffendélest Draco.

-         A griffendélben vajon nem ismerik a roxforti szabályokat?- tette keresztbe a kezét gondolkodó arcot vágva Pansy.

-         Tehát, hány pontot vonjunk le Pansy?- csillogott Draco szeme. Ennél élvezetesebb dolog nem is történhetett volna. Alig haladtak végig a  járőrözési körük felén máris griffendéleseket büntethetnek

-         Mi a gyengélkedőről jöttünk – motyogta a kis griffendéles.

-         A folyosókon járkálás akkor is kihágás, akármiért teszed azt – vágta rá gonoszul Draco, s Pansytól várta a pontot. Pansy aranyórájára nézett.

-         Tehát fél tizenegy van. Legyen félóránként tíz pont? – nézett kérdőn Dracora.

-         Rendben – bólintott rá Draco. – Akkor harminc pont a griffendéltől – mondta ki a végítéletet, s a két griffendéles eliszkolt előlük.

-         Tulajdonképpen hozzáfűzhettük volna, hogy fejenként – gondolkodott még el Pansy.

-         Imádom, amikor ilyen gonosz vagy – vihogott rá Draco, s a falhoz szorítva hevesen megcsókolta.

-         Na de kérem!- szólt éles hangon a felettük kíváncsian leselkedő Dáma.

-         Valami probléma van?- emelte meg kissé a fejét Draco, s gúnyos mosolyt küldött a dámának, majd visszahajtotta a fejét, s tenyerével végigsiklott Pansy vonalain.

-         Micsoda dolog ez felháborító!- rikácsolta a vénasszony.

-         Hunyja be a szemét és aludjon, ha ennyire háborog!- mordult rá szemtelenül Draco, s Pansy is vigyorgott hozzá. Draco visszanézett Pansyra és a szemük egyszerre villant gonoszul.

-         Nos megbotránkoztassuk az öreglányt?- kérdezte csábos villanással Draco.

-         Mutassunk neki egy kis műsort!- vágta rá szemérmetlenül Pansy. Draco izgatottan gombolgatta Pansy blúzát, s már elő is villant a hófehér csipkemelltartó. Draco csókokkal borította Pansy kibukó formás melleit.

-         Ezt a szemtelenséget! Hová fajul a világ!- sápítozott az öregasszony. Draco és Pansy ördögi mosolyt váltottak, s Draco feljebb gyűrte Pansy szoknyáját, s megemelte, hogy csípőjük egy vonalba kerüljön. Pansy megérezve Draco vágyát torkáról sóhaj szakadt fel és leeresztve szempilláit fogadta Draco ingerlő csípőmozgását.

-         Merlinre Draco erről nem volt szó! – pihegte izgatottan.

-         Had gondoljon, amit akar! – suttogta Draco, az öregasszony az egész folyosó lakóit felverte a rikácsolásával és a képek most egymás ellen szörnyülködtek, de leplezetlen kíváncsisággal nézték a fiatalokat.

-         Mit gondolnak rólunk? – villant Pansy szeme a sötétben.

-         Csak növeljük a mardekár jó hírnevét- kacagott Draco.- Gyerünk játssz rá! – szólt Pansyra.

-         Te  szemét miért adsz nekem ilyen feladatokat?- duzzogott Pansy, de megadta, amit a fiú kért. Az élvezet hangján nyöszörgött és sikítozott. Draco kifulladva eresztette vissza a  padlóra Pansyt. Pansy is kimelegedett. A portrélakók szemüket takargatva pislogtak rájuk.

-         A kéjencek – húzta el a száját Draco.- Kocsányon lógott a szemük, annyira igyekeztek többet kivenni a sötétben.

-         Felháborító erkölcstelenség!- beszélgettek a festménylakók, ahogy elhaladt mellettük a két prefektus.- Mindig is mondtam, hogy a mardekárban vannak az elfajzott csökevények… - Dracoék befordultak a sarkon.

-         Tényleg csak játszottad, vagy komolyan adtad ki ezeket a hangokat?- vihogott rá Draco a lányra. – Mert egész meggyőző volt. Mi több élethű!

-         Álmodozz csak!- mosolygott sejtelmesen. – ÉS te? Mi volt ez a…

-         Ez a? – Draco szándékosan nem segített a lánynak, élvezte, hogy ismét belezavarodik a mondanivalójába.

-         Tudod nagyon jól! – vágta rá dühösen Pansy.- Ilyet soha nem csináltál!

-         Épp itt volt az ideje – vetette fel flegmán a fejét Draco.

-         Olyan vagy. Most minden kép erről fog beszélni!

-         Legalább lesz valami érdemleges beszédtémájuk is – Draco és Pansy is igyekeztek palástolni, hogy ez a bemutató mindkettejüket felhergelte. Hiszen ha ruhán keresztül is, de most először érintkezett e két testrészük egymáshoz  és nagy hatással volt rájuk ez az első élmény. Pansy örült, hogy a sötét folyosón haladnak, mert elpirult a gondolattól, hogy érezte Draco férfiasságát és hogy ez mennyire izgatóan hatott rá, annyira, hogy szinte vágyott arra magában is érezze. Az emléktől is megremegett, ahogy felidézte a szorosan ütemesen hozzányomuló halmot, s igyekezett elhessegetni a gondolatot. Draco hasonló gondolatokkal haladt mellette bár kiválóan leplezte, ahogy a szunyókáló festményeket nézegette ráérősen. Nem is tudja, honnan jött a hirtelen ötlete, de Pansyval tényleg minden olyan intimmé válik mostanában és ettől nagyon meglepődött. Ami játéknak indul mindig valami teljesen mássá alakul, annyira, hogy már most is ott tartott, hogy képes lett volna Pansyval a folyosó szőnyegén henteregni. Ezt az észrevételt pedig nem tudta magában hová tenni. Nem értette magát, de nem értette Pansyt sem. Sőt azt sem, ami köztük kezd kialakulni. S a hetek előrehaladtával egyre inkább haladnak ezen az úton. Ez az utolsó év nagy váltás mindkettőjüknek. Draco igazán ezen a nyáron ébredt rá, hogy Pansy, aki mindig mellette van a Roxfortban talán több is lesz számára a jövőben. Mindig is tudta, és érintőlegesen a Malfoy-kúriában is utaltak rá, s távol a Roxforttól Draco hosszabban elgondolkodhatott ezen. Amikor ismét találkozott Pansyval, először ebben az évben kezdte más szemmel nézni a lányt. Nem mint mardekáros pajtást, mint örök segítőt, aki többségben kimenti vagy valahogy kihúzza a zűrös helyzetekből. Hanem mint nőt, akit neki rendeltek az élet kerekei. Talán ezért a váltás a kapcsolatukban is. Az ő szemléletváltása miatt, Blaise irányító kezdőlökései csak rájátszottak erre, hiszen a fogadás óta Blaise leszállt róluk, bár érthető, hogy miért. Az igazolást ő megkapta. Draco mégsem állt le, mégsem húzódott vissza, hanem tovább folytatta onnan, ahol abbahagyták, és most már nem lehet visszafordítani a dolgokat. A megdöbbentő mégsem ez volt, hanem az, hogy élvezte is az új helyzetet. Hogy, amikor csak akarta megcsókolhatta Pansyt. A korábbi színészkedésükben többnyire csak Pansy játszotta a rajongást. Most viszont Draco vette át az irányítást. Eddig soha nem gondolt a testiségre Pansyval kapcsolatban, most meg állandóan azon veszi észre magát, hogy ilyeneken jár az agya.

-         Draco?- kérdezte már legalább tizedjére Pansy.

-         Na mondjad!- morogta Draco. Teljesen elbambult.

-         Visszamehetünk nem?- nézte az óráját Pansy.

-         Jó menjünk!- a pincelépcső felé indultak, Draco könyökénél fogva magához húzta Pansyt.- Mh. Pansy! – kezdte Draco.- kellene egy kis segítség!

-         Ó tudtam!- toppantott Pansy.- Az egész folyosós dolog csak ezért volt, ugye?- vágott durcás képet Pansy.

-         Dehogyis. Ilyeneket feltételezel rólam? Jól van mit szeretnél?- állt meg Draco, s szembefordította magával Pansyt.

-         Nem tudom- billegett a cipősarkán bizonytalanul Pansy.

-         Hát ha nem tudod, akkor nem tudom megadni neked - mosolygott sejtelmesen Draco.

-         Semmi olyanra nem gondoltam – csattant fel Pansy, mire Draco gyorsan a szájára tette a tenyerét.

-         Ss!- suttogta közelebb lépve.- Azért ne ébreszd fel az egész mardekárt. Kitalálom, hogy mit szeretnél majd.

-         Na arra kíváncsi leszek – sziszegte Pansy.- Na ki vele mit akarsz!

-         Tehát én beosonok Piton raktárába.

-         Jaj ne!- roggyantotta meg térdeit Pansy.- Muszáj épp Pitonnal kapcsolatban? Ráadásul prefektusi szolgálat közben?

-         Muszáj!- vágta rá Draco, s könnyedén Pansy ajkához érintette a sajátját. – Százfűléfőzetet kell szereznem – harapdálta Pansy ajkait. Pansy kábultan adta át magát a jóleső vágyakozásnak, amit Draco kiváltott belőle.

-         Mh. Minek neked százfűléfőzet? És miért nem készíted el te magad?- ráncolta kábán a homlokát.

-         Mert még ezen a héten szükségem van rá – simította át Pansy fenekét Draco. De Pansy kijózanodva eltolta.

-         Jó – mondta határozottan Pansy.- Őrt állok Piton ajtajánál és feltartom, ha véletlen kijönne. Te addig megszerzed a főzetet. Ha közeledik tüsszentek! –hadarta gyorsan. Draco megsimogatta Pansy arcát. Ezért szeretett Pansyval együtt véghezvinni dolgokat. A lány soha nem kérdezte, hogy mit és miért teszi. Elhitte, hogy amit akar annak valami célja lesz, és ha Draco ezt akarja, akkor úgy lesz. És Pansy rögtön átlátta, hogy mit akar kérni és mit kellene tennie.

-         Meghálálom – mosolygott gonoszul.

-         Draco! Egy mardekáros és a hála mint fogalom nem alkotnak egységet szóval fölösleges ezt a szót használnod – jegyezte meg gúnyosan és a vasajtó elé állt.  – Na igyekezz, nem akarok Piton ajtaja előtt szobrozni egész éjszaka. Még azt hiszik akarok tőle valamit – forgatta a szemeit Pansy.

-         Nem is rossz ötlet.

-         Jah, főleg miután veled…- Pansy zavartan elhallgatott.- Na menj már!- szólt a fiúra, s várakozó állásban a falnak támaszkodott. Draco beosont a pinceraktárba.  Pansy izgatottan várakozott. Percenként arany karóráját nézte. Feszülten topogott bőrcipőjével türelmetlenül babrálva a falat. Hirtelen vágódott ki mellette a pinceajtó és Piton teljes menetfelszerelésben, sötét talárjában állt előtte.

-         Öhm. Piton professzor!- Pansy heves tüsszögést produkált, mire Piton előrántotta saját zsebkendőjét és a lánynak nyújtotta.

-         Miss Parkinson!- mondta vontatottan a férfi.- Elárulná, hogy mit keres a szobán ajtaja előtt késő éjszaka? – emelte meg a szemöldökét Piton.

-         Tudja tanár úr – kezdte Pansy szipogva.- Olyan rosszat álmodtam.

-         És mégis mit gondol mi vagyok én dajka?- sziszegte hűvösen Piton.

-         Azt álmodtam, hogy hétfőn dolgozatot írunk és nagyon nehéz kérdések lesznek, és bizonyságot akartam, hogy érdemes e esetleg jobban felkészülnöm a következő hét hétfőjére.

-         Bámulatos álmai vannak Miss Parkinson – formálta lassan a szavakat Piton. –De való igaz, hogy dolgozatot fogok íratni, és meglehetősen nehéz lesz. Úgyhogy a rémálmai, - Piton finom gúnymosolyt eresztett meg.- Teljese helyénvalóak. Nyugodtan jelezze a mardekárosoknak, hogy készüljenek a dolgozatra!- Pansy megkönnyebbülve látta, hogy Draco tart feléjük a folyosón.

-         Köszönöm professzor – mosolygott halványan Pansy. Piton megfordult.

-         Draco! Csak nem te is rosszat álmodtál? – nézett végig a fiún.

-         Rosszat kellett volna álmodnom?- nézett rájuk Draco.

-         Jaj értem, szóval maga csak Miss Parkinsont vigasztalja, ha felriad álmából – tette hozzá gúnyosan Piton.- Azonnal menjenek a hálókörletükbe és meg ne lássam magukat a folyosón ma éjszaka!- dörrent rájuk és elviharzott a folyosón. Draco előreengedte a pincehelyiségbe Pansyt.

-         Sikerrel jártál?- kérdezte bizonytalanul Pansy.

-         Igen – mosolygott elégedetten Draco. – És te elcsevegtél Pitonnal?

-         Megtudtam, hogy hétfőn dolgozatot fogunk írni – húzta el a száját Pansy.

-         Na szép!- dünnyögte Draco.- De legalább mi tudjuk, nem úgy, mint a griffendélesek- s felsiettek a hálókhoz.

Piton valóban nem légből kapott rémisztgetést mondott. A mardekár teljesen felkészülten ült be bájitaltan órára. Míg a griffendél megrökönyödve vette tudomásul, hogy már megint dolgozatot írnak. Piton most újított a módszereken. Minden asztalon körbeadott tíz-tíz üvegcsét és előbb a jellemzőiket kellett pontos megfigyelés alapján leírni, utána kellett rájönni, hogy mi az adott bájital, amikor már csak a jellemzőket és észrevételeket látták maguk előtt a lapon. Piton nem hagyott sok időt a gondolkodásra. Minden üvegcsét máris követelt vissza alig adta ki a kezéből. Pansy gyorsan beleszagolt az üvegbe és gyorsan továbbadta Draconak. Piton elvette az utolsó üveget s most már csak a jellemzők alapján elemezhették, hogy milyen bájital volt a kezeik között. Piton  a hátsó sor  dolgozataiba belenézett, utoljára hagyva az egymás mellett ülő Pansyt és Dracot. Fejük felett belekukkantott a dolgozatba. Végignézte amit írtak, majd morogva továbbállt.

-         Most mi baja volt?- suttogta Pansy, ahogy elhaladt mellettük Piton.

-         Ha én azt tudnám!- rántotta meg a vállát Draco.

-         Potter! Ilyen jellemzők, amiket maga összeírt, a világon nincsenek nem hogy a kezükbe adott bájitaloknak!- mordult fel hangosan Piton, mire a mardekárosok hangosan felröhögtek, Potter pedig behúzta a nyakát. Pansy gyorsan átfutotta a jellemzőket. Gyorsan kitöltötte, amikben biztos volt, a többit még nyitva hagyta. Mit is írtam ide? Napsütötte kert illat, rumos meggy, fenyő, menta és citrom illat? Pansy zavartan rázta a fejét átpislantott Draco dolgozatára ugyanehhez a bájitalhoz.  Draco az utolsó két szót már lehúzta, de a satírozás alatt még kivehető volt a levendula és a szantálfa. Pansy elvörösödött és gyorsan ő is lehúzta az utolsó három szót. S jellemzők mellé írta kusza betűkkel, hogy: szerelmi bájital. Gyorsan lehajtotta a pergament. Piton elvette tőlük, s átfutotta a dolgozatot. Hideg pillantással végigmérte őket, mire halványan Draco és Pansy is elpirult. Mind a ketten lehúzták az árulkodó szavakat, ám Piton így is tökéletesen látta, mit igyekeztek eltüntetni a dolgozatról. Megint csak hümmögött néhányat és az asztalára tette a dolgozatokat. Pansy zavartan le akarta seperni a hajszálakat a padról, de Draco lefogta a kezét.

-         Ne! –suttogta.- Azokra szükségem van – s finom mozdulattal  ujjai közé csippentette a fekete hajszálat, s egy tasakba tette.

-         Az Piton hajszála! – sziszegte vissza Pansy.

-         Tudom – bólintott nyugodtan Draco.- Éppen erre van szükségem.

-         Draco!- suttogta kikerekedett szemekkel Pansy.- Te komolyan Piton alakját akarod felvenni a százfűléfőzettel?!- Pansy ráharapott a nyelvére, hogy még véletlen se kérdezze meg, ami majdnem kibukott a száján, hogy ugyan mi lehet az a nyomós indok, ami miatt Draco nem elég, hogy Piton magánkészletéből lopott, de még azt a veszélyt is vállalja, hogy összefut Pitonnal miközben Pitonnak álcázza magát.

-         Igen- válaszolta hidegvérrel Draco.

-         Ahogy gondolod – rebegte Pansy, de agya lázasan forgott, hogy vajon mit akarhat Draco…